Teremfoci után

Éjszaka egy szőrös dögrém
Kiitta a pöttyös bögrém,
S nem maradt, csak zéró kólám!
Jól kiszúrt velem, de jól ám!

Elvesztettem fejemet én,
S rátámadtam: „Megállj kretén!”
Ám az arcán lévő sörte
Rüsztjeimet péppé törte.

Ezután e baljós barom
Kiszaggatta mindkét karom,
S abból nuncsakukat gyártott,
Így csinálva még több kárt ott.

Elfutni mert nem nagy érdem,
Köldökébe rúgott térdem,
Ám érvén a kockahasat,
Térdkalácsom kettéhasadt…

Ágyban fekve ébredezek,
Simogatnak gyöngéd kezek…
Álmodtam csak! s szólok bután:
„Izomláz ez foci után!”

„Újabb érzékletes mű, kiválóan alkalmas az elkövető által átélt megpróbáltatások olvasókon való tesztelésére. A következményes agyficamból lábadozó olvasótábor kérését tolmácsolva: Endre, a jövőben utólag verselés helyett előtte melegíts be!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem fájt olvasni (ez is egy mérce), bár nem túl magas, de megugrotta a költő. Az OKJ-s múzsaképző már-már idegösszeroppanást kapott diákja végre diadalittasan felkiált, IGENNNNNN egy kegyelem 2-es alá. Nem hiába volt ez a 125. UV , csak sikerült...(Azóta is imádkozik: "Ó Uram KÉRLEK csak ne őt kapjam a következő félévre mert felkötöm magam"...)” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Látja-látja, költő úr, a maga satnya izomzata fölött is elszállt már az idő vasfoga! Mivel a látása is romlik, így sportolási célzattal önnek inkább a vaksakkot javasolnám. Bár attól meg agyláza lenne, úgyhogy a hajlott korára való tekintettel maradjon csak meg az ülve nyomásnál! Két púpozott és egy csapott bilivel már korosztályos világbajnok lehet!” /Bicepsz Botond, a Bizánci Kapubeverő Viadalok (BKV) szervezője és sportágválasztó szakember/

„Poéta polgártárs, maga rémálmában hirtelen felindulásból leszorított lábfejjel pofán rúgott egy szomjas jetit?! Ha álmában ilyen erőszakos, akkor milyen lehet ébren?! Mivel minden, amit mondott, felhasználható maga ellen, így visszamenőleges hatállyal letartóztatom! Na, kelljen fel a betegágyáról és járjon! Eeegy-ketőőő, eeegy-ketőőő…” /Csávás Kálmán kőnagy, az Álmukban Felettébb Agresszív Csírákat Alaposan Lenevelő Ópusztaszeri Kaszárnya (ÁFACSALÓK) főparancsnoka/

„Frady Endre freudi elszólása lírailag képezi le a fizikai állapot holdkóros mélylélektani elváltozásait, valamint az álomvilág rettenetlírában foganatosított öngyógyító hatásmechanizmusát. A vegytisztán gördülő páros rímek úthengerként préselik ki a költő én-tudatának önmérgező salakanyag leveit. A fittből futball fétissé deheroizálódó főhős önnön való világára való ráébredése a kortárs irodalom eddigi leglokálisabb szingularitását abszolválja. A jövő álomfejtőinek és haladó futurológusoknak kötelező olvasmány!” /Koboldsikoly Kenézné Jajlila Jolán, a Katartikus Krízispoézis c. versportál belbecsszerkesztője/

„Mi ez a vérforraló aberráltság?! Mi ez a sötét semmirekellőség?! Miért kell a költőimitátor lelkének legbűzhödtebb bugyraiba beleszagolnunk?! Az ószövetségi időkben egy jobb próféta egy ilyen versért rögvest ráparancsolt volna a legközelebbi hegyre, hogy szakadjon ki a földből és essen rá a költőre! Én csak anyámnak parancsolom meg, hogy szakadjon el a monitortól és essen a vers hatósugarán kívülre, amíg én felrobbantom a wifis routert! Üssed, üssed Frady Endrét, lehetőleg mama, még! Mama! Üsd a Fradyt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis rímpárhoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, mi van költő úr, a kis éji teremfoci után úgy beborsodizott a nap végén, hogy Chuck Norris-szal álmodott, aki az élet zabos oldala?! De nem is ez a fő baj, hanem az, hogy ezt meg is verselte! NEM ENG.!” /Stempli Stöbénc, a Magyar Állami Kiadó (MÁK) főcenzora/

„Ha velem álmodott volna, már nem élne! Az én arcszőrömtől nem csak a lábfeje tört volna ripityára, hanem még a szomszéd tehene is!” /Chuck Norris/

Vitaminhiány

Sprintelő gyászmenet (Fekete Doboz felvétele)

Vitamint vennék én be, ám
Se Cém, se Bém, se Dém, se Ám,
Csak az üres hárfateám!

Nincsen vitaminom sajna,
Még egy darab Made in China
Tablettám se! Nagy a baj, na!

Legyengülök, meg is halok,
Zengenek a gyászos dalok,
S kocsin húznak sírhoz a lók.

Gödrömből hallom a kinti
Síró tömeg egymást inti:
„Egyetek sok vitamint ti!”

„Tanárnő, kérem! Ha a költő már a harmadik versszakban meghalt, akkor hogyan írhatta meg a negyediket? Lehet, hogy mégis van élet a halál után?” /Szimpla Szotyola, a Dartanyan Özséb Gimnázium és Vaskohó Építő Szakközépiskola (DÖGVÉSZ) érettségiző tanulója/

„Jaj, ne legyél már ennyire földhözdagadt, Szotyola fiam, inkább emelkedj a vers horizontja fölé és a zenitről csodálkozz rá a bokorrímekre! Frady Endrét nem szó szerint kell érteni, hanem a bensőnkben megpendülő lelki húrjainkkal rá kell hangolódnunk a mélylírájára és feloldódni a nagy közös rezgéstartományban! A hájadon kívül nem remeg benned semmi, Szotyola fiam, nem érzed a rezonanciát? Nem?! Azt hiszem, az irodalmi hiánybetegséged miatt vagy te ilyen költészeti nadírpók! Ülj le, egyes! Alá!” /Benhúr Béláné Szinkron Szidónia, gimnáziumi magyartanár és betanított hárfatea filterező/

„Kicsit elvakított a futurorealizmus intelligens xenon fényszórója, és erre jutottam:
Nincs lényegibb vita, mint,
Hogy végy be több vitamint?
Jó munkásőr, toljad be,
Gyorsan a szervezetbe!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mivan-mivan? Mészáros Lőrinc vett egy gyógyszergyárat és ehhez kell a vevő??? Vagy egy Soros pénzelte vírus van a vitaminban? Jön a TEK...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nem jövünk reál polgártárs! Attól, hogy gyorsan mozgó feketeruhás tömeget lát, még nem biztos, hogy a TEK jön. Az is lehet, hogy egy elszabadult ló vontatta halottaskocsi után sprintel az illetékes gyászmenet.” /Retek Rátold, a Tenorista Elhallgattató Különítmény (TEK) szóvivője/

„Ugye-ugye, amikor állandóan tokaszalonnát zabálunk tejszínhabbal és cukrozott csokiszörpöt iszunk hozzá koleszterines szívószállal, akkor jön a magas testzsír-index, az összepréselt origó, az egekig szökő szisztolés vérnyomás, az érelmeszesedés, a köszvény és a hiánybetegségek, mint a skorbut és a légszomj, oszt’ egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy széltében már bele sem férünk a TB által támogatott szabványkoporsóba! Önmérséklet helyett önzés? Önfegyelem helyett önimádat? Ön dönt!” /Dr. Csontvázi Csíra, a Buggyanó Redőket Fogyasztó Klinika (BRFK) főorvosa/

„Frady Endre, a magyar költészet sötét oldala a messze földön hírhedt antitalentumával addig gyúrta az agycsökevényéből kiszivárgó antianyagot, amíg antivers nem lett belőle. Ez a pállott klapancia úgy telebüdösítette a lakást, hogy akkora kereszthuzatot kellett csináljak, ami kifújta anyámat a kertbe, úgyhogy megyek is megkeresni, mielőtt túlságosan sokat hallana a szomszédék ablakából folyton kiharsogó Mária rádióból! Még a végén szétosztja a nyugdíját a szegények között és majd én tankolhatom folyton tele az NDK benzinmotoros hallókészülékét! Esküszöm, hogy 2018-ban arra a pártra fogok szavazni, amelyik megígéri, hogy egy irodalmi Trianon keretében Frady Endre 2/3-át a határon túlra csatolja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nem eszem elég vitamint, akkor nyomorultul elpusztulnak.” /Chuck Norris/

Útkeresők

- H’rrá, nyaralni fog’nk! Jan’ár, febr’ár, itt a nyár! - ordította fiszt’lás fejhangon F’r’lyás H’ba, t’ravezető.
- H’ha, H’ba! Egy kicsin f’rcsán ejted a szavakat! – kiáltotta meglepődve Gya’r Gy’la, t’ravezető helyettes.
- Br’mm-br’mm! – b’jt elő a bokorból egy d’rva tekintetű álmos medve.
- F’ss’nk! – üvöltötte bor’látóan a t’ravezető és ijedten eldobta a medveölő h’sángját.
- Cs’nya medve, h’zzál innen! – sikította a t’ravezető helyettes fel’gorva egy d’s lomb’ fára.
- Br’mm-br’mm! – követte őket továbbra is az egyre bor’sabb kinézetű vadállat, mert nem értette, mit akarnak a t’dtára adni.
- Eszembe j’tott, hogy mi a baj! – lihegte F’r’lyás H’ba a szomszéd fán – Elveszítettük az ’ betűt és így nem t’dj’k kifejezni mag’nkat! Emiatt aztán ez a s’lyos csapás’ r’t állat nem érti meg, hogy mit mond’nk neki!
- Szerintem nem elveszítettük, hanem ellopták, vagy elprivatizálták az ’ betűt a cs’nya b’dapesti oligarchák! – m’tatott a m’tató’jjával vádlón a távoli főváros felé Gya’r Gy’la.
- ’ndorodom a b’dapesti oligarcháktól! – f’jtatott a főnöke les’jtó arckifejezéssel.
- Szerintem menjünk és keressük meg az ellopott ’ betűk rejtekhelyét! – s’ttogta fennhangon a helyettes – Biztosan t’l van az erdőn!
- Hát, ha t’l van, akkor ideje ind’ln’nk! Gyerünk! – adta ki a parancsot az, akinek a feladata volt a parancsok kiadása.
No, le’grottak a d’s lomb’ fákról és gyorsan elind’ltak kifelé az erdőből. Ám ezt amilyen hirtelen tették, ’gyanolyan rossz’l, mert a medve elő’grott a bozótból és egyben lenyelte mindkettőjüket.
Ezt hívják a mesékben igazi pór’ljárásnak, ám itt hirtelen valami történt. A t’ravezető és a helyettese megakadtak a falánk medve torkán, aki cs’klani és öklendezni kezdett, majd visszaköhögte a tetőtől talpig nyálas t’ravezetőt és a talán még nála is nyálasabb helyettesét. Már majdnem jobban lett, amikor váratlan’l összegörnyedt és hányni kezdett. Hát, ’ramfia, nem kiokádta ez a szerencsétlen a lenyelt rövid u és hosszú ú betűket, méghozzá mindet?! Rögtön jobban is lett tőle!
- Brumm-brumm! – sóhajtotta megkönnyebbülten Suhajda Suviksz szabadúszó színművész, majd a jelmezként használt medvebundát az u, U, ú és Ú betűkkel telehányt tisztáson hagyva szélvész gyorsan elbicegett.
- Bunda! Bunda! – skandálta nyálasan, de felszabadulva a két túlélő, mire a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága fejenként félmillió forintra büntette őket csoportosan elkövetett sportszerűtlen magatartásért.
- Juj! Ne már! – ordította Furulyás Huba, majd az íziben meglelt medveölő husángjával dühödten ütlegelni kezdte a szanaszét heverő ú betűket.
- Eddig ú-t keresők voltunk, innentől ú-t törők leszünk? – kérdezte meglepetten Gyaur Gyula, majd vállat vonva ő is beszállt a főnöke mellé csapkodni.
- Köszönöm, Gyula! Rád is igaz a mondás, hogy az ú-t törő, ahol tud, segít!
Sajnos addig-addig bántalmazták szegény u, U, ú és Ú betűket, hogy estére az összes ’-t összez’zták és így most mi mindnyájan ’jra ’-t keresők lettünk.
Ha a betűket mind össze nem z’zták volna, a mi ’-t keresésünk tovább már nem tartott volna.
Itt a vége, f’ss el véle! ’ttalan ’takon…

Nyári kaland

Könnyed nyári kaland, ó,
Melyre én most török,
Amitől egy halandó
Úgy érzi, hogy örök.

Önmagamat jegelem,
S amíg nem jön restart,
S finanszíroz Cetelem,
Szobor leszek: test art.

Ám a nyár az hőguta
Most is, miként régen.
Bank sajnos nem kőbuta,
S kiolvaszttat: végem!

„Kérem, én ártatlan vagyok, mint a ma szünetelt ártány! Mit tehetek én arról, hogy egy irodalmi honlap Nyári kaland címmel hirdetett versíró pályázatot?! Muszáj voltam írni! Kérem az utókor méltányos ítéletét!” /Frady Endre, költőgigász/

„Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk! Ha szerencsénk van, úgysem éli túl a hibernálást! Ha mégis, akkor még mindig elütheti egy, a verseitől megvadult olvasócsorda! Higgyünk!” /a méltányos utókor/

„A tudomány oltárán önmagát a közjó érdekében feláldozni kész költő a kellemetlent a haszontalannal összekötni vágyó szellemi kalandozása ismét megajándékozta a világirodalmat egy könnyen felejthetetlenné válóval. A hét-hat-hét-hat ütemű keresztrímes sorok ropogása audiovizualizálja a jéggé fagyott testművészet hőgutaütötten riadt rianásait. A feltámadásig tartó hibernáció korántsem olcsó mulatságának finanszírozásából kihátráló bank a pénzéhes imperializmus metamorfózisra képtelen kvintesszenciája. Frady Endre lefagyaszthatatlan, mert önnön zsenialitásának sugárzása megolvasztja a köré vont jégpáncélt. A költő múlandó, ám a költészete örök. Sipeki, Somorjai, Sturcz és Süttyő! A jövő órán az S betűnél fog kinyílni a napló, úgyhogy ajánlom, hogy tanuljátok meg kívülről, különben lefagyasztom az arcotokról a mosolyt!” /Achtung Alfonzné Händehoch Helga, középiskolai magyartanár és maszek orvvadász/

„Cet elem?! Jé, tanárnő, fogalmam sem volt róla, hogy a bálnák egyenáramú zsebteleppel működnek!” Azt hiszem, most már végképp nem értem a verset!” /Süttyő Sebő, átlagos magyar középiskolás/

„Mi csak az ésszerűség határáig tudjuk finanszírozni a költő úr örökké tartó lefagyasztását, így a szerződés időtartama a 2017-es aszteroida becsapódásos világvégéig tart. Amennyiben ez nem következne be, a megkötött kontraktus hatálytalanná válik és a költő úr kénytelen lesz kiolvadni. Ekkor lép életbe az utólagos hőkezelési biztosítás illetve esetleges elhalálozás esetén a 10%-os önrészű temetési segély.” /Dr. Cetelem Celeb, finanszírozási főelőadó/

„Engem az ötödik részben fagyasztottak le, a hatodikban olvasztottak ki és csak a hetedik végén haltam meg, de akkor sem természetes halállal. Senki sem élhet örökké, de egy türelmes sztár wár, ha kell.” /Han Solo, az Ezeréves Sólyom kapitánya/

„Hogy elrepült ez az ezer év ebben a fagyos világűrben! Meg én is hogy elrepültem! Hiperűrsebességgel!” /Ezeréves Sólyom/

„Na, ebből elég! Most ez az egész buggyant bagázs – a mirelit költő és a sok agyatlan kommentelő – fogja magát, bemegy a vágóhídi hűtőkamrába és belülről magára zárja az ajtót, majd puszta kézzel addig püfölik a fagyott oldalasokat, míg vér nem serken az öklükből, mint a Rocky I-nek! A fizikai fájdalom jót fog tenni a sok eldugult agynak, mert beindítja az idegpályákat és az ingerlöketek lemossák az agylebenyükre tapadt fradysta lepedéket! Anyám szerint a közeljövőben vigyáznunk kell, honnan és milyen húst vásárolunk, nehogy véletlenül gyengén átsült verscafatok kerüljenek a szervezetünkbe! Lehet, hogy mától vegetáriánus leszek?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy pár percre kiugrottam a világűrbe, hogy kipróbálja, milyen érzés abszolút nulla fokra hűlni, de csak az éter melegedett fel 96,8°F-re.” /Chuck Norris/

„Köszönjük, Chuck! A magyar The Tonight Show nézők és rajongók számára elárulom, hogy a 96,8 Fahrenheit fok pontosan 36 Celsius foknak felel meg, azaz a fenti történetben nem Chuck vette át a világűr hőmérsékletét, hanem a világűr Chuck-ét. Amerika jobban teljesít!” /Jay Leno, a The Tonight Show műsorvezetője/

Libalíra

Ha a kockahasú liba
Nem üget el ma suliba,
S feszül rajt’ izzasztó drén ing,
Azt gondolnánk, most van tréning.

Eme ötlet giga hiba,
Ugyanis a libagiga
Szakad épp táptömés folytán,
S főhőst most a vére fojt tán.

Veszélyes a libatömés,
Főleg, ha dopping a zöm és
Nagy átmérőjű a VadTube,
S nyúló nyak lesz egyre hattyúbb.

Kedves nyöffedt nyakú liba,
Ne menj többet szer buliba,
Inkább fogj pár könyvet s tanulj,
A nap alatt mindig van új!

„Erről eszembe jut a jól ismert reklám: "a régi jó dolgokból nem maradt semmi"... A vers olvasása szó szerint egy libatömés élményével ér fel, felelevenedtek bennem a gyomortükrözés élményei.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez az ízlésfertőző elmeposvány?! Mi ez a gágogó förtelem?! Ennek a különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett erőszakos agytömésnek a hatására anyám másfél évi "Barátok közt" absztinencia után visszaesett, sőt visszazuhant és a legutóbbi résznek még az ismétlését is megnézte! A vers maga is felér egy hadüzenet nélküli líraterror cselekménnyel, a VadTube szószéklet pedig nálam háborús bűnnek számít, és mint ilyen, megbocsájthatatlan!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, ez kínzás! Rendőrnő úr, ha ezt a libatömést még egyszer felolvassa, akkor nem csak a körúti robbantást ismerem be, de a Kennedy gyilkosságot, sőt akár a Lindbergh bébi elrablását is!” /P. László, a körúti robbantó/

„Dehogy olvasom fel még egyszer! Mi vagyok én, mazochista?! Mit számít a Kennedy ügy, ha közben úgy érzem, hogy időzített bomba ketyeg az agyamban?! Ez a Frady Endre egy tömegpusztító fegyver! Őrmester, állítsák elő nagyon gyorsan!” /Rendőrnő Rezső, bűnügyi nyomozó főhadnagy/

„Nyomozó úr, tömegpusztító fegyvert előállítani nem bűncselekmény, ami 10-től 25 évig terjedő szabadságvesztést von maga után? Nem lehetne a gyanúsítottat csak simán megbilincselni, a rabszállító kocsi után kötni és magunk után vonva behúzni a legtávolabbi őrsre?” /Faék Fikusz, rendőr őrmester/

„Micsoda állatbarát mélylíra! Valóságos ornitológiai remekmű! Korunk álságos élsportjának és haszonhajhász állattenyésztésének integrációs leleplezése kifinomult rímözönbe ágyazva. A dopping elvonási tünetekből tanulásba menekített főhős elé tárt jövőkép szorgos népünk szellemi túlélésének záloga. Ahogy apám, a nagy Öftényi Döhénc mondta: "Zálogba tett agyat nehéz elhasználni!" Igazi formalista igazságtartalom! Ne a szemünknek higgyünk, hanem Frady Endrének!” /Ludassy Lajtvérné Öftényi Döhella, az Öftényi Döhénc Életművét Megmutató Alapítvány (ÖDÉMA) madártani szakértője/

„Én szeretem, amikor tömnek. Úgy gondolom, ha már lúd vagyok, legyek kövér!” /Lali, az Országos Lúd Ipari Gépesítéssel Automatizált Reprezentációs Civil Hatáskörű Alapítvány (OLIGARCHA) dekoratív lila díszlibája/

„Az én libáim örömmel tömik saját magukat, mert tudják, hogy ellenkező esetben dagadtra verném őket.” /Chuck Norris/

Háborús kaland

Üres hassal menetelek,
Gyötörnek a hideg telek,
Körülöttem zord a vadon…
Úgy elnyúlnék kerti padon!

De itt nincs kert, csak egy tisztás,
Min egy ellenséges tiszt ás
Hosszú árkot latrinának.
Alélok egy havas fának.

Fagy ráz s mar az üres bendő,
Fát gyújtok melegedendő,
Ám ennek fele se tréfa,
Nem fog tüzet ez a tré fa!

Odajön a tiszt és éleszt,
Ám, mert jelenteni fél ezt,
S mivel nem mondhatok nemet,
Vállat von és inkább temet.

Amíg engem éppen ásik,
Becserkészi őt egy másik,
Kinek késén recés élek…
Hát, így történt, hogy még élek!

„Kevesen tudunk egy ilyen derűs májusi napon ilyen fagyos majdnemsírverset posztolni. Lehet, hogy megint vacakolt a fűtés a zéccaka? Vagy költőnk a párnája alá tett kémek a sasfészekben hatása alatt cselekedett? Esetleg a kiberháborús sebei sajogtak? Nem, nem, nem értitek! Ez Művészet! Mottó: Csak mert üldözési mániád van, még nem biztos, hogy nem üldöznek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Melegedendő, tréfa- tré-fa??? Jajj ne már, O jesszus maris. Hát ez volt a versben a mély árok tele latrina tartalommal... Kegyelem kettes.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ásik?! Költői szabadosság?! Szájhenc fikció?! Tudja, amikor elképzelem, hogy kézzel érek bele az etetőjébe! De szép is lenne! NEM ENG.!” /Tiltó Titusz, a Polgárokat Univerzálisan Műveltté Pallérozó Alapítvány (PUMPA) főcenzora/

„Na, egyáltalán nem tisztelt költő bajtárs! Csodálkozom, hogy egykori sorkatona, majd tartalékos tizedes lévén ennyire nincs tisztában azzal, hogy egy tiszt saját kezűleg sosem ás latrinát, csak parancsot ad rá. Egy tiszt pedig sosem támad késsel orvul rá egy latrinát amúgy sosem ásó ellenséges tisztre, hiszen genfi egyezmény is van a világon. Ez ugyanolyan nonszensz lenne, mint egy népszavazás nélküli alkotmánymódosítás. Ugye, hogy ez egy európai demokráciában elképzelhetetlen! Na, ennek fényében kérem átírni! Most! Eeegy-kettőőő... eeegy-kettőőő!” /Csávás Kálmán fővezérőrnagyságos úr, a Nemzetellenes Ártányokat Cipóraverő Intézet (NÁCI) ideológiai idegölője/

„Én nagyon vágyom egy háborúra! Tudom, hogy ez durván hangzik, de nem hiszem, hogy az ellenség annyira fel tudna idegesíteni, mint a jelenlegi osztályaim. Emellett behívásom esetén a háborús veszélyességi pótlékkal kiegészített zsoldom minimum a háromszorosa lenne a mostani tanári fizetésemnek és még ingyen szállásom is lenne teljes ellátással! Mindezt figyelembe véve inkább egy év a fronton, mint egy félév az iskolában! Viva la világháború!” /Passzívagresszív Pészméker, középiskolai földrajz-történelem szakos tanár/

„Mi ez a latrinarobbantásból visszamaradt szellemi fekália?! Mi ez a létbazári majomkórus makogás?! Hogy lehet, hogy ezt a hidegháborús bűnöst nem vetették még az állatkerti oroszlánfókák vacsorára elsőszámú közeleségnek?! Anyám szerint akkor látott engem utoljára ilyen vörös fejjel ordítani, amikor véletlenül extra csípős Erős Pistát tett eperlekvár helyett a palacsintámba a ballagási díszebédemen. Ez most mérhetetlenül rosszabb! Anyám, vágj rajtam eret!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amerika a háborúban csak foglyokat nem ejt. Én könnyeket se.” /Chuck Norris/

Május 19: Ivó, Milán

San Siro-nak oldalában
Működik a Milan Ivó.
Ivó s Milán általában
Csehül rendel: „Další pivo!”

Neje áll a csapos balján,
Értetlenül összenéznek,
Mivel mindkettőjük talján
S intenek a két vitéznek:

„Hey, ragazzi, what problema?
Cosa bevi? Show me, show me!”
Ivó s Milán bámul néma
Sóhajjal, majd kimegy. Jó, mi?

Sörből bár elég sok cseh hűl,
Szomjan hal, ki ilyet rendel,
Ezért megy a csehó csehül,
S nem zárhat majd happy end-del.

„Ha már San Siro és interlingvisztikai zagyvaság, akkor miért a Milan? Miért nem az Inter? Ez így nagy képzavar, költő úr, grande metafora mista! Velký míchaný metafora! – ahogy a művelt cseh mondja. Iratkozzon be a maga nemében egyedülálló nyelviskolámba! Nem olcsó, de nekem megéri! Ja, és ne írjon több verset! Forza Juve!” /Dr. Nagyagy Nóbel, a Sajátosan Unikális Nyelv Iskola (SUNYI) tulajdonosa és amatőr nyelvtannáci/

„Általában nem szoktam egyetérteni, csak saját magammal, mert erősen adok a véleményemre, de most kivételesen egyet kell értsek az előttem szólóval: Forza Juve! A versen most nagyvonalúan átsiklok, mint mezítlábas parasztlegény a tehénlepényen és helyette anyámat megtanítom a legfontosabb olasz kifejezésre: Dammi una birra! Adj egy sört! Lehet, hogy mégis megvan bennem az alkoholizmusért felelős gén?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Névnapomon egy ilyen vérlázítás?! Bár a szláv eredetű nevem jelentése: aranyos, kedves, ebben a felháborító esetben azonban a nomen ezt ómen! (bemutat) Félredobok saját óment s megtaposlak, mint kin ló ment! Reszkess Frady Endre!” /Üst Milán, a szentszotyoládi cseh söröző főszakácsa és állítmányi költő/

„Az én nevem germán eredetű és tiszafát jelent. A tiszafa mérgező, az áldozatok némi támolygás, izomremegés, görcsök, nehézlégzés és ájulás után szívelégtelenségben múlnak ki. Na, így kóstolgasson, költő úr! Most nagyon mérges vagyok!” /Evő Ivó, gasztroblogger és miniszterelnöki előkóstoló/

„A költő az interkontinentális multikultúra lábszagú tudatlanság okozta megbicsaklását és közgazdasági csődjének fenyegető bekövetkeztét veszi górcső alá. A műben a két nemzetközileg legnépszerűbb abszolútum, a labdarúgás és az alkoholizmus válik tehetetlenné az emberi butaság végtelen erodáló erejével szemben. A keserédes vízió mindent átitató sokkhatása jogosan dehonesztálja a jövőbe vetett hitünket. A vers paradigmaváltásra kell késztesse a világirodalom olvasótáborát, amikor rájön, nem a remény hal meg utoljára. Ha homokba dugjuk a fejünket, akkor ez a mű lehet az év worstsellere.” /Divízió Dezsőné Jövőkép Jolán, a Reménysodró Rímözön verskiadó recenzora/

„Én a világ minden kocsmájában tudok sört kérni, mert beszélem az összes nyelvet. Az összeset is!” /Chuck Norris/

„A múltkor nagyon megvertek a Milán Ivójában, amikor az elvtársaimmal elénekeltük az Internacionálét! Sajnos ugyanolyan lassan épülök, mint a szocializmus!” /Markszengelsz Béla, kommunista tetőfedő/

A képmutató

Képet mutat Piszkos Paszkál,
Arca előtt nyájas maszk áll,
Ám mögötte ő az álnok,
Kiben forrnak setét álmok:

Tuggyukki rángatja dróton,
Gyermekvárost robbant Fóton,
Békemenetekbe lövet,
S nem hord biztonsági övet.

Szendvicsedből kicsór vajat,
S nulla forint tőle a jatt.
Brüsszelt nem állít, de gyorsít,
Havon felrúg, s használsz orr sít.

Migráncsokat el-elrejti,
S még ő szól be nekünk: „Ej, ti!”
Hangsorunkból lopja a dót!
Vessünk ki rá különadót!

Visszamenőleges hatállyal!


„Jól van, kis unokám, látom te is megéred a pénzed! Te is első számú közellenség lettél, mint a nagyapád! Büszke vagyok rád, te igazi migráns rejtő!” /Piszkos Fred, a kapitány/

„Hé, Freddy, én nem migráns voltam, hanem csak munkaszolgálatos a Szovjetunióban! Igaz, abba bele is haltam…” /Rejtő Jenő, író/

„Jaj, már Frady Endre is a befeketítő lakájmédia szekértolója lett?! Le akar karaktergyilkolni?! Beperelem rágalmazásért! Én igenis mindig bekapcsolom a biztonsági övemet!” /Piszkos Paszkál, liberálbolsevik oligarcha és kozmopolita kannibál/

„Paszkál napra szeretettel Frady Endre PC Nagymestertől. Jutott eszébe számtalan szebbnél szebb gondolat, de aztán puff egy plakát, és máris tikkelni kezdett. Amikor az ápolók görcsös ujjait lefejtették a billentyűzetről, már megszületett a Vers. Na és Paszkál? Hát ő most csúnyán túszul esett. Talán jövőre, Paszkál!” /F. Péter, a költő humán végzettségű költőkollégája/

„Ironizálunk, költő úr, a sorok között olvastatva uszítgatunk?! Emlékszik még arra a hollywoodi hulladék filmre, a Dutyi Dilire?! Hát a dutyit már most garantálom magának, a dilit meg maga fogja! Illetve már fogta is, hiszen maga már eleve közveszélyes őrültnek született! Tudjuk, kinek a kottájából bérretteg, ki rángatja dezinformációs dróton! A cellasarki küblin üldögélve majd eltöprenghet a saját sötét múltján, mert jövője csak magamtól függ!” /Csávás Kálmán börtönőrnagy, az Ellenzéki Bértollnokokat Lojálissá Alakító Közhely (EBLAK) főparancsnoka/

„Hé, fel ne robbantsák nekem a fóti kastélyt, mert épségben akarom elprivatizálni! A macska rúgja meg!” /Lészáros Mőrinc, cselfúti Whiskas szerelő multimilliárdos/

„A deheroizált kisemberből villámgyorsan főgonosszá fetisizált turbó Paszkál a fiktív főhőse a sorok között történő odamondogatás Vivaldijának, a kettős értelmű mélytartalmak Edson Arantes do Nascimentojának! Frady Endre – ki más? – ismét korszakos művet rázott ki a klaviatúrájából, mely megváltoztathatja az orruknál fogva vezetett tömegek virtuális valóságköltészethez való viszonyát! A költő nem csak az igazit mutatja meg, de a valódihoz megszólalásig hasonlót is! Hiteles hűhalíra!” /Zsigeri Zsomborné Őszinte Ödéma, a Tajtparaszti Tájjelleg c. népművészeti fűzfaportál megmondója/

„Szeretem a Frady Endre versek végét, amikor már nincsen tovább! Csak az a többi rész, csak azt tudnám feledni! A fiacskám a második sor óta vértolulással fekszik a sezlonon, úgyhogy muszáj voltam helyette írni valami kritikusat, nehogy elmaradjon a mindennapi betevője! Ő most kritikus állapotban van, de majd a nyugdíjamból veszek neki pár piócát a szomszéd Vajáknétől, oszt’ csak fölépül szegénykém! Imádkozzunk!” /Puzsér mama/

„A fiam most edzésen van és ugrókötelezés közben a Holdat fejelgeti, úgyhogy nem ér rá kommentet írni.” /Norris anyó/

Kisbig adag

Kisbigben az adag mega,
S ilyen nagy mennyiség meg a
Minőség egy olyan elegy,
Ami mellett nem megy el egy
Üres gyomrú felnőtt egyed
Kábé fél dél s háromnegyed
Három között, hanem falja,
S tunktól csillan tálja alja.

Kaja végén fontos a tunk,
Jónál jobban belakhatunk,
S tápözöntől hasunk degesz.
Az az ember, amit megesz!
Menünek nem ijeszt ára,
S nyugodt szívvel sziesztára
Dőlhet a nép, amíg emészt,
Dolgoztatva gyomrot s nem észt.

Éles elme ekkor csorba,
Vér megy mind le a gyomorba
Feldolgozni Kisbig kaját,
S szűrődik e belső zaj át
Mások irigy füleibe,
S bélpép már a rántott csibe.
Hű tápjaim, ria-ria,
Kell a kilokalória!

„Kidolgozott téma, kicsit vontatott végkifejlet, de végül is nem rossz. Az utolsó két sor megmenti a művet a középszerűségtől is. Egy magyar haikunak tökéletes lenne (ha vers többi része felemésztődne véletlenül).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű költőkollégája/

„Vannak egyértelmű dolgok. Enni kell. Kisbig. Verselni muszáj. Frady Endre. Éljen Ön is egyértelműen!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne éhezzen, költő úr, hanem térjen be hozzánk! Ma lencsegulyás van a menüben, holnap meg pincepörkölt! Ezeket aztán tunkolhatja! Ne feledje, amit egyszer megevett, azt már senki sem veheti el öntől!” /Mr. Kisbig, főséf/

„Dehogynem veheti! Csak egy kis hánytató meg hashajtó kell hozzá, és rögvest úgy kiürül a bélrendszere, mint államkassza a közpénz jelleg elvesztésétől! Nagyétkű és fogyni akar? Itt a megoldás! Keresse fel magánklinikámat és megszabadítom mindenétől! Hívjon most!” /Dr. Anorex Atanáz, fogyasztó mágus és okádó virtuóz/

„A leghatározottabban megtiltottam a dolgozóimnak, hogy a Kisbigben egyenek, mert ebéd után átalusszák a kora délutánt! Koplaljanak, böjtöljenek, vagy egyenek általános iskolások által meghagyott menzai moslékot, de én délután is elvárom a fegyelmezett munkavégzést, mert a terroristák sem sziesztáznak!” /Csávás Kálmán kommandónagy, a Terror Elhárító Központ (TEK) lecsapási főbiztosa/

„Jaj, főnök, én ma általános iskolások által meghagyott menzai moslékot ettem, ahogy parancsolta, így most nem a szieszta megy, hanem a hasam!” /Beles Benő, szakaszvezető/

„Na, költő úr, maga is ebéd utáni kicsorbult elmével írhatta ezt a zagyvalékot! Csak azért nem ütöm rá most a NEM ENG.! pecsétet, mert én is a Kisbig ebédem utáni sziesztámmal vagyok elfoglalva! Késő délután viszont újult erővel betiltom!” /Tokányi Tahomér, OKJ-képzett főcenzor helyettes/

„A költő játékos lánc-lánc-tápláléklánc hangulatából elénk szökellő zabalírája önfeledt gyomorsav túltengést idéz elő az irodalmi mindenevők legmélyebb bugyraiban. A három darab nyolcsoros versszak a honunkra oly jellemző flegmatizmus ’Három a magyar igazság, de nekem nyolc!’ irdatlan apoteózisa. Igazi étvágycsináló tápmű! Fel a Kisbigre! Rohaaam!” /Májbaj Mihályné Epekövi Epilepszia, a Járulékos Jaksikoly c. alternatív irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Mi ez a tömegpusztító kivagyiság?! Mi ez az ordenáré tehetségtelenség?! Frady Endre egy evolúciós ellenforradalom által kontraszelektált antitalentum, akinek versírás helyett inkább a gumiszobája sarkait kellene számolgatnia a hideg zuhany után ráadott kényszerzubbonyában! Anyámat épp most szándékoztam ebédelni vinni a Kisbigbe, de ezek után nem merem, nehogy véletlenül ott találjuk ezt a líragibbont, amint épp belenyáladzik a tejfölös cukkínitócsniba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne nyavalyogj, Robi! Ki vagy fordulva magadból! Kapj be egy kismenüt! Ki vagy, ha éhes vagy? Kisbig! Megállni tilos” /Mr. Snickers Leaks, kiszivárogtató reklámfőnök/

„Nem tudom eldönteni, hogy a Kisbig a kifőzdék Chuck Norrisa, vagy Chuck Norris a szuperhősök Kisbige? Amíg eldöntöm, mindenesetre zabálok egy jót! Capdbe diem! – Falj a mának!” /Zabáló Zebulon, életművész/

„Néhai életművész! Egyetlen rúgásomtól nemcsak ezt az árnyékvilágot hagyta el, hanem röviddel utána a naprendszert is.” /Chuck Norris/

Vezeklősdi

Szőrcsuhában vagyok,
Van rajtam egy öv is,
S zokogásra nagy ok:
Belül csupa tövis.

Föld szint alatt lakok,
Odúm sötét verem,
Ablakaim vakok,
S tenmagamat verem.

Önostorom lecsap,
Kiserken a vérem,
Hátam, mint a ketchup,
Ütöm, ahol érem.

Telnek nyarak, telek,
Sorscsapásom kimért,
Emígy vezekelek
Kútmély verseimért.

„Jajjj mi meg elolvassuk. Örök optimista hozzáállással, hogy jó lesz. (á dehogy)... Tolódjunk!!! A humor felé, azok királyak, ott lesz meg a nobel díj.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Vezekeljen csak, költő úr, vezekeljen! Mert megérdemli!” /Ló Reál, kettős ügynök Avon tanácsadónő/

„Elég melgibzonos lett a térdigönvérbegázolás, de maga a vezeklés hiánypótlóan katartikus. A sajtónyilvános alkotói önostorozás csecsen tudósok szerint enyhíti a megfáradt olvasók idegrendszeri tüneteit.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, ne vezekeljen költőfenomén úr, mert magának minden sora, mint májusi eső, aranyat ér! Naphosszat olvassuk, olvastatjuk, feladjuk, kikérdezzük és mindez balzsamként hat a lelkünkre! Maga a mi lelki táplálékunk, ha már valódira nem telik!” /özv. Éhkopp Koppányné Negyedelt Nutella, a Magyar Tanárok Köre (MTK) elnökségi tagja/

„Jaj, mamikám, ne sztárolja ezt a már a XX. században is korszerűtlen klapancia gyárost! A mai generáció úgy lép át fölötte, mint Chuck Norris a járdán gőzölgő kutyagumin!” /Ápdét Ányos, a Fiatal Tanerők Clubja (FTC) tájékoztatási menedzsere/

„Én nem átlépek a kutyagumin, hanem előbb visszarúgom a kutyába, majd a gazdájával felnyalatom a járdát. Amióta ennek híre ment, azóta patyolat tiszták a texasi utcák.” /Chuck Norris/

„A stílus a szokásos megszokhatatlan borzadály, a tartalom, ha igaz, akkor reménykeltő! Anyám a vers olvastán fellelkesedett és már a nyugdíjasklubban szervezi a kommandót, melynek tagjai boldogan beszállnának Frady Endre ütlegelésébe…
…teljes erejéből,
ki kerettel, ki falapáttal, bottal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa tövisével,
kinek karja van, a két kezével,
kinek karja nincs, a protkójával
püfölje, püfölje, püfölje ezt a marhát!
Utólag is elnézést kérek Juhász Ferenctől az önfeledt parafrázisért! Hej, verik a Fradyt!”
/Puzsér Róbert, kritikus/

„Elnézve az őszinte kárörömödet, elnézem! Csak építsed, építsed, építsed a hazát!” /Juhász Ferenc, néhai költő/

„Költő úr, felhívjuk a figyelmét, hogy a magáncélú vezeklés adóköteles, így az adóbevallás 109/b mellékletében feltüntetendő. Ennek elmulasztása vezeklési adócsalásnak minősül és büntetőadó kirovásával szankcionálódik, valamint csökkentett adótartamú közhasznú vezeklés kiszabását vonja maga után.” /Dr. Nyúzó Nyihámor, a Só- és Adó Hivatal (SAH) sanyargatási osztályvezetője/