Kuszkusz

Kisbig tálban finom kuszkusz,
Vega kaja, nem sült nyuszmusz.
Kajatolvaj mögém kúsz-kúsz,
Nem jár neki „szia pusz-pusz”,
Hanem bal-jobb pofon húsz-húsz,
S taknyán járdaszélig csúsz-csúsz.
Ám ennyivel meg nem úsz-úsz,
Elüti szegényt egy tussz-tussz
Zenét játszó mikrobusz-busz...

Jaj, közben kihűlt a kuszkusz!

(tánc!)

„Mi van, költő báci, agyára ment a tegnapi ciceriborszósz kuszkusz a Kiszbigben?! Ha legközelebb isz ilyen közlészkényszerbe teccik lenni, akkor gyorszan tesszék lecendeszíteni magát egy Kussz-kussz! kiáltásszal!”/Naposzcibe Caba, szomszéd kiszfiú/

„Nemesz Nagy Ágnesz:
Mit beszél a kuszkusz?
Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én,
cipity Lőrinc, meg egy pici
kusz, kusz, kusz!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit is mondhatnék -nék, korszakalkotó- az alkotó... Ha eddig nem volt ilyen irányzat most megszületett az Echo líra, népiesebb nevén VV, de nem az a VV, ez még durvább: visszhang vers, Majka hajrá...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, kérem, én nem azért kúsztam-másztam a költő úr mögött a földön, hogy ellopjam a kajáját, hanem hogy felvegyem az elgurult gyógyszerét! Többre nem emlékszem… Most hol vagyok? Már feltámadtam?” /Lúzer Lázár, munkanélküli űrhajóvezető oktató/

„Ahogy vezetés közben kicsit rámozogtam a decibelekre, véletlenül felhajtottam a járdára és fröccsent némi vér a szélvédőmre, de szerencsére mindig fel van töltve az ablakmosó tartályom, így gond nélkül tovább tudtam hajtani.” /Tapló Tipold, a McDöglesz Rágcsálóirtó Kft buszsofőrje/

„A Kisbig szerdai vega menüje valóban csicseriborsós kuszkusz egytál volt, ám a többi csak a költői képzelet szüleménye, ugyanis egy esetlegesen lepofozott kajatolvaj nem tudna kicsúszni a járdára, mert ahhoz át kellene szakítania előbb a helyiség nyugati téglafalát, majd a kerítés vasbeton lábazatát is.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Frady Endre duplarímes bravúrlírájában nem az a szép, hogy már eleve is gyönyörű, hanem hogy olyan, mint a tubusos sűrített élet, amit ha megnyomunk, elénk toccsan a valóság minden szelete, és bő redőjű hurkaként gőzölögve tekergőzik a tányérunk szélén. Letehetetlen étvágypoézis nem csak naturalista ínyenceknek! Pörögjön az az élet és forogjon az a gyomor!” /Vastag Béláné Vékony Bella, a Gasztroenteriőr c. irodalmi emésztőműsor kedvcsinálója/

„Nem, nem, nem és nem! Nem akarok tovább kritikus lenni! Ó anyám, miért is írattál be annak idején a Közérdekű Egyetem Kritikus Szakára (KEKSZ), miközben tudhattad volna, hogy ez egy életveszélyes szakma?! Frady Endre egy sehonnai bitang ember, ki hogy ha kell, ha nem kell, csak ír, csak ír, csak ír ahelyett, hogy kényszerzubbonyba bújtatva nyáladzana egy világvégi kisváros szökésbiztos magánklinikáján! A megüresedett költői munkakörébe pedig be lehetne állítani egy véletlenszerű billentyűnyomogatásra betanított csimpánzot és állítom, hogy senki sem venné észre a cserét! Bár lehet, hogy az olyan vájtszeműeknek, mint én, hamar feltűnne a minőségjavulás.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bár nem a híres Kisbig előtt, de egyszer engem is elütött a járdán egy figyelmetlenül száguldozó tankhadosztály. Sajnos az ütközéstől mind szörnyethaltak.” /Chuck Norris/

Véradandó alkalom

A költő vért ad és még a Nap is tűz. /Fekete Doboz felvétele/

Vagy legalább ötven kiló,
S erős, mint egy szüreti ló?
Jó a szíved, veséd, májad,
S testsúlyt rajtad nem csak háj ad?
Korilag nem vagy már gyerek,
S vérbők tebenned az erek?
Életjelet adó agyte-
-vékenységgel telve vagy te?
-bátor vagy, mint mongol Ulán-,
S nem tavaszolsz épp most Gyulán?
Közelebb lakol, mint Tajvan,
S zsebedben érvényes TAJ van?
Életedben épp nem úr a-
-z antibiotikum kúra?
Nem tükröztek, nem műtöttek,
S drog miatt érted nem jött TEK?
Nem rágott meg Batman s Robin,
S van benned sok hemoglobin?
Nem vagy marhakóros hentes,
Kolerától beled mentes,
S nem élsz szalmonellás keksszel?
Ugye épp nem gipszben fekszel,
S nincs’nek rajtad törött térdek?
Még egy legutolsót kérdek:
Vénád pont egy tűnyi méret?
Igen? Akkor adjál véret!

VÉRADÁS:
2017. március 31. 17:00-19:00
Bp. XI. ker. Karolina út 19-21

„Véletlenül úgy olvastam az utcanevet, hogy Kar online és hirtelen azt hittem, hogy már neten keresztül is fel- és letölthető a vérem. Ósdi véradásként már nem annyira szimpatikus. Félek a tűtől!” /Lufi Lali, gimnazista hacker/

„Jól teszed, hogy félsz tőlem! Legalább nem köpsz be a bugyuta briteknek, mert akkor meg kellene, hogy öljelek!” /Die Nadel alias Tű, a szénakazalban bujkáló német mesterkém/

„Vér! Sok vér! Rengeteg vér! Véres karok és rendek mindenfelé! Ott a helyem!” /Véres Mária alias Bloody Mary, néhai angol királynő/

„Remekmű is lehetett volna... A téma követhető, a rímek jók, hangulatos, minden menne a maga útján, de a fránya költői anti véna ki-kicsillan: -bátor Ulán-... Értem én, de MIÉRT??? Ezen szintű költői szabadság már-már káros a műre... Nekem tetszett, csak azok a fekvőrendőrök ne lennének benne.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A reklámlíra galaxis társadalmi célú hirdetés csillagrendszerében különdíjas alkotáshoz van szerencsénk. Enyhítő körülményként értékelendő még, hogy az elkövető az esemény summáját polgári használatra külön bejáraton át is megközelíthetővé tette. Sőt a nehezebb utat választó bátor önkéntes a rímbe szedett kérdőív kitöltésével rá is hangolódhat a Karolina utcai ixelésre. Tipp: ott nem minden kérdésre az igen a jó válasz.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy a gyulai szárazkolbász álljon keresztbe a belében, költőcske! Hát a Gyulai Várfürdő csakrarészlegének vendégei a távolság miatt már részt sem vehetnek azon a fránya fővárosi véradáson?! Nyavalyás pestieknek nincs olyan hosszú tűjük, ami idáig elér?!” /Csobbanó Csaba, táltos gyula és gyógyfürdő mágus/

„Véradás?! Mennék én nagyon szívesen, csak sajnos épp szolgálatban leszek és nem lesz időm átrepülni!” /Batman Béla, a Vampire State Building ablakpucolója/

„Csigavér, jövök én is, csak lassan! Ha nem érnék oda, kezdjék el nélkülem! Amúgy nem tudom, adhatok-e, mert a kék vérnyirkomban sok a hemocianin, oszt’ hátha valaki allergiás rá!” /éti csiga/

„Az elfáradt világirodalomnak sürgős vérátömlesztésre van szüksége és ezt ki mástól kaphatná meg, mint a galaxis legnagyobb formátumú élő kortárs költőjétől, Frady Endrétől! A veresen freccsenő bordó nedű bearanyozza a mindennapi balsors nyűgétől s nyilaitól és a hivatalnak packázásaitól elgyötört kisember elszürkült horizontját. Ki ne szeretné, ha nyugalomba küldhetné magát egy puszta tűvel, melynek a végén pirosan mosolyog egy teli zacskó? Költői vénát és Frady Endre kötetet minden család asztalára! Venni, vagy nem venni – ez még kérdés?!” /Hamlet Hubáné Omlett Ofélia, a Frady Endrében Gyönyörködő Eksztatikus Nímandok Clubja (FEGYENC) irodalmi tótumfaktuma/

„Mi ez a hemoglobinban tocsogó szószátyár szégyenfolt?! Inkább rángassanak ki éjjel az ágyamból a terror elhárítók, mert a vitriolos tollamat véletlenül bonszáj aknavetőnek nézték, minthogy még egyszer látótávolságomon belülre kerüljön egy ilyen agyelszívott rímrángás! Anyám szerint egyébként Frady Endre nem is létezik, csupán egy emberiség ellenes költőcsoport tagjai múlják alul felváltva egymást ezen az álnéven. Lehet benne valami, mert egy ember egyedül nem tud ekkora szellemi tömegpusztítást végezni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer voltam véradáson, de kidobtak, mert meg akartam skalpolni a sok sápadt arcút.” /Winnetou, apacs törzsfőnök/

„Az én vénámtól még a gyémánthegyű tű is kicsorbul, de ha nagyon kell, akkor izzadhatok egy-két liter vért.” /Chuck Norris/

Cukkínitócsni sültkrumplival és fokhagymás tejföllel a Kisbigben

(főnévi igenévlíra)

Tócsni ment a cukkíni
S cukkíni a tócsni,
S evett Pekka Pukkini
S szólt a lovag-coach: Ni!

Tócsok, tócsolsz, tócsik ő,
Tócsunk, tócstok, tócsnak,
S ha Jin Jangnak jó csí kő’,
Szóljon a szatócsnak!

Cukkilok, cukkilsz, cukkil ő,
S birkákról hull juh haj,
Facebook-ra like-ot Zucki lő:
Vivát Kisbig, tyuhaj!

„Hé, költő elvt… őőő… polgártárs, milyen illegális ajzószer keveredett a fokhagymás tejfölébe, hogy ilyen pszichedelikus katyvaszt nyomott ide?! Tudja-e, hogy ez összeegyeztethetetlen a szoc… őőő… illetve a kapitalista polgári erkölccsel! Fogadjunk, hogy ebéd végén a tócsnit még szétcsapatta egy doboz tiltott önkényuralmi jelképes hanyatló nyugati sörrel is! NEM ENG.!” /Ötágú Ödönné Vörös Csilla, gimnáziumi KISZ titkárból lett főcenzor helyettes/

„Kisbig’s profile on my Facebook is very good but the food is even better! I like it!” /Mark Zuckerberg, a Facebook feltalálója és a magyar származású Cukorhegyi Márk amerikai unokája/

„Nem tudom, költő úr, hogy mi volt abban a tócsniban, de én is kérek belőle! Ennek hatása alatt olyan számokat tudnék rittyenteni, hogy zokogva lebegne tőlük az egész koncertterem!” /Ritmus Rezső, az Underdose együttes frontembere/

„Úristen, a gyógyszerezéssel komoly gondok vannak költő sporttárs, vagy többet kéne vagy kevesebbet... Mindössze egy sort értettem: "szóljon a szatócsnak", jobban belegondolva lehet ezt sem :(. (Ez már több mint Mensa level...) Akut esettel állunk szemben, be is írtam péntekre Dolgos doktorhoz kontrollra, de lehet ide specialista kell vagy a NASA kutatói. Houston baj van!!!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nyugalom emberek! Annyi történt, hogy a Kisbigben eszegetve eszembe jutott, hogyha magyarul tanuló külföldiek (mint pl. a finnugor Pekka Pukkini, vagy az amerikai Mark Zuckerberg) elé tennénk a tócsni és a cukkíni szavakat, főnévi igenévnek néznék és aszerint igeragoznák őket. Ennyi!” /Frady Endre, költőgigász/

 „A költő úr által megverselt probléma valós. Amikor én oroszórán a betűfelismerő csoportom egyik tagját megkértem, hogy ragozza el a карандаш (ceruza) szót, ő a súgások segítségével ezt hozta össze: я карандашy, ты карандашешь, он карандашет, мы карандашем, вы карандашете, они карандашyт. Na, ekkor felgyújtottam a diplomámat és azóta Tirolban tanítok teheneket bőgni havi 2500 euróért. Végre béke van bennem, csak a Kisbig menü hiányzik nagyon!” /Páslidámój Pjotrné Igyiszudá Irina, emigrált középiskolai orosztanár/

„Végre egy költő, aki szembe meri köpni a begyöpösödött grammatikai tradíciókat, akit nem korlátoz az értelemnek nevezett reneszánsz áltudomány, és aki ízekre meri szedni az anyanyelvét, hogy önmagában szintetizálva újjáteremtse és a közjó érdekében irodalmi piedesztálra helyezze, miközben még jól is lakik! Ilyen szellemes szószatócskodást csak fényévente egyszer olvas az ember! Frady for President!” /Igerag Igricné Névmás Noémi, a Puzzle Poézis c. szellemi agytornacsarnok házigazdája/

„Frady Endre személyisége a szemünk láttára esik szét annyi apró darabocskára, mint amennyire az egymást légkalapáccsal ütlegelő Tom és Jerry szoktak. Megbomlott elméjű nyugdíjas pártfőtitkárok utolsó beszédei akadémiai székfoglalóknak tűnnek ehhez a dadaista szótörmelékhez képest. Anyám számára rendkívüli állapotot rendeltem el és nem hagyhatja el addig a spájzot, amíg meg nem semmisítem ezt a verset és minden mást, amihez véletlenül hozzáért. Most kezdem csak igazán megérteni a koruk Frady Endréi ellen harcoló középkori könyvégetők lelkivilágát! Tűz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Többen megkértek, hogy ezúttal ne csak szemmel verjem Frady Endrét, hanem valóságosan, azaz ne elégedjek meg a szemi kontakttal, hanem jöjjön a full is! Én ugyan a tekintetemmel is tudok ölni, de nem bántok olyat, akivel előttem már a természet is így elbánt.” /Chuck Norris/

Tavaszi óraállítás

Falióra ütött: Kettő!
Megkordult a madár gyomra,
Jó nagy lélegzetet vett ő,
S átkakukkolt pont háromra.

Eltűnt létünkből egy óra
Végleg, mint sosemvolt izé,
Mi felült egy hanta-lóra,
S minket nem kárment már Bizet.

Se Beethoven, se Bach, se Liszt
Nem szerz’ időt zene helyett,
S futni nem enged fűre Liz-t
Óra, mit meg madárfej ett.

Száll az időfaló kakukk,
Csőrében percvéres agyar,
Sajtó jő, villannak vakuk,
S órát állít, aki magyar!

„Két lehetőség között őrlődöm: vagy egyszerűen absztrakt koholmány, érthetetlen sorokkal, vagy már túl nagy felfoghatatlan magasságokban jár a költői gondolat. Egy újabb a világ nagy rejtélyeiből, megfejtése nem egy órát vesz el a létünkből, ez az egy biztos...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, ez nem vagy-vagy, hanem is-is, de nem középisis fokon ám!” /F. Endre, költőgigász/

„Irodalmilag az időtemető versek rendjébe sorolható, azon belül egyedi fiókba kerül: az időmértékes vers Frady-féle antitézise. Pszichoanalitikailag az elmúlástól való ősi szorongás megszemélyesítésnek álcázott ellenségkép-keresésben történő feloldási kísérleteként értelmezhető. Zeneileg: nem értelmezhető. De a Moha és Páfrány főcímzenéjének egyidejű hallgatása enyhíti a káros mellékhatásokat: https://www.youtube.com/watch?v=TjwxgL4AoLY ” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Anyám szerint ez a vers rossz, de szerintem túl elnézően ítéli meg, mert ez a slendrián klapancia még a bűnrossznál is bűnrosszabb alávaló hulladéklíra! Frady Endre a vérlázító tehetségtelenség minősített esete! Ha Szent Istvánt akarnám plagizálni, azt skandálnám vértolulva, hogy: Felnégyelni! Felnégyelni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A minden jel szerint megbomlott elméjű költő időtartamlírája még ebben a kaopszichotikus állapotában is mérföldkő a magyar irodalom rögös országútján annak ellenére, hogy nálunk inkább a kilométerkő dívik, de egy korszakos zseni ezt is megoldja, mint Nagy Sándor a gordiuszi csomót. Igazi katartikus téridő megzenésítés, mely képtelenségre csak az lehet képes, aki egyszerre szenved tér-, idő- és képzavarban, és eme fájdalmát a líra eszközével kakukkolja belénk. Eszköztelen mindenbírhatás!” /Rögvalóság Rezsőné Eccehomo Elalélia, a Rácsodálkozó Rekettye c. lírakertészeti versgyomlálda kapabíró főszerkesztőnője/

„Vágó úr, kérem, a versben elrejtett egy darab zenemű az alábbi kettő – Bizet: Carmen és Beethoven: Für Elise. Jelöljük meg a c-t! Ha jó lesz, akkor tovább szeretnék játszani! Ha nem, akkor is!” /Dr. Okos Ottokár, szellemi vetélkedő játékos/

„Hát, Ottokár, sajnos nem jó a válasz! Mi Liszt Ferenc Bach zongora átirataira gondoltunk, mint például a Változatok Johann Sebastian Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen című kantátája témájára. Sajnos most el kell búcsúznunk, úgyhogy legyen máskor milliomos!” /Vágó István, kvízmester és műsorvezető/

„Hajnali kettő óra nulla-nulla perc. Stirlitz tudta, hogy most kell előreállítania az óráját.” /Both Béla, a narrátor szinkronhangja/

„Az keljen fel hajnalban órát állítani, akinek két anyja van! Mire megjegyzem, hogy előreállítottam, már állíthatom is vissza, oszt’ megint előre! Ezt is a piszkos kommunisták találták ki! Heeej merazelmúttnyóccév! Stirlicc takaroggy! Stirlicc takaroggy!” /Egyszerű Egyed, betanított faék ki- bekalapáló/

„Mivel a portugálok elleni meccsünk szombaton késő este fejeződne be és még csak akkor kezdenénk el sörözni, így nem tudnék hajnali kettőkor felkelni órát állítani, ezért inkább lemondtam a válogatottságot. Nem akarok a reggeli misén álmosan pofára esni, mint a zsíros kenyér!” /Böde Dani, a Ferencváros centere/

„Amikor a születésnapomra kapott falióra először kezdett kakukkolni, a szemöldökömmel téptem ki belőle a kakukkot és egy politikust tettem a helyére. Azóta a faliórám óránként hazudik.” /Chuck Norris/

Futball

Úgy teljenek el a hetek,
Hogy én ne rugdossak lasztit?!
Futball nélkül nem élhetek,
Muszáj osztanom pár passzt itt!

Labdarúgás oly lételem,
Mint a jégcsapnak a fagyok,
S ha tán bejön néhány cselem,
Boldog lelki szegény vagyok!

Góllövés a tuti öröm,
Sok esetén nyer a csapat,
S meccs utáni hideg söröm
Gyomromba víg habot csapat!

Ha majd egyszer szívem leáll,
Hármas sípszóként hat e jel,
S lent bár megy még Barca-Real,
Lelkem égen felhőfejel…

(Futballhimnusz és haláltánc!)

„Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.” /Bill Shankly (1913-1981), a Liverpool FC legendás vezetőedzője/

„Ott essem el én a meccs mezején, ott folyjon az örömkönny ki szemembül, s ha bíró örömteli sípszava zendül, hadd nyelje el azt a drukkeri zörej, a kereplő hangja, petárdadörej, s holttestemen át ultra fradikák száguldjanak a kivívott diadalra, s ott hagyjanak engemet összetiporva!” /Petőfi II., középcsatár/

„Takaroggyanak innejt az átok fodbalisták, mer megin kirúgták a züvegajtót a főcint hatba a zözvegy Csomádi néninél, oszt muszáj vóttam kiszúrni a nyavalyás fodbal labdájukat!” /Vödör Vidorné Kalasnyikov Kalinka, tömbházmester/

„A már-már vallási áhítatba csomagolt futballfetisizmus – melynek argentin vadhajtása a közismert Maradona Egyház – vastagon átitatja a költő szakrálisan szenvedélyes sportlíráját. A fociocentrikus világkép, melyben minden a túlfújt bőrgömb körül kering, beszippantja és maga alá temeti a fanatikus hódolóit. A keresztlabdákat szimbolizáló keresztrímek gyermeki mámorába belefeledkező költő bódult metamorfózisa labdarúgásba aléló, labdarúgásra rácsodálkozó katarzisba hajszolja a boldog olvasótábor kis- és nagypályás csapatait. Fel, támadunk! Góóóól!!!” /Önfeledt Ödönné Ofszájd Otília, a Lassított Lesállás c. sportirodalmi vebszájt tímszport ügyi edvájzora/

„Költő gyermekem, ez a mű olyan szent futballimádatról szól, hogy akár én is írhattam volna, ám mivel én nem sörözhetek, így a harmadik versszak nálam így hangzana:
Gól a csúcs, a hegyi orom,
Sok esetén nyer a csapat,
S meccs utáni miseborom
Gyomromban szét ostyát csapat!”
/Ferenc pápa/

„Nem értek a focihoz. Sőt. Nem értek a focihoz értőkhöz. De nem kell hozzá Pintér Attilának lenni, hogy megállapítsuk, ez a vers a fociról szól. Pedig a címe is ezt ígéri. Ez már szerelem! Mármint a költő és a téma között. Reméljük, nem reménytelen.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Teljesen szakszerűtlen vers! Szó sincs benne tolódásról, kettő a kettő ellenből három a négy elleni átmenetből visszatámadásról a tolódás közben és előre a szélen súlypontáthelyezéssel, meg vissza! Sok még a tanulnivaló, de aki odateszi magát, mint én, az oké lesz! Köszönöm a családomnak, hogy támogat abban, hogy én oké lehetek és ilyen sokat adhatok a magyar labdarúgásnak!” /Pintér Attila, edzőfenomén/

„Mi ez a sportok királyát profáncsapó megszentségtelenítés?! Mi ez a maró gúnnyal gányolt gennyözön?! Az El Clásico-t a vitriolos szájára vevő antiklasszis gyógyegér szakrális visongásának hatására szegény anyám transzba műesett és részleges kontyszalag szakadást szenvedett! Frady Endre eme legújabb lelki szegénységi bizonyítványát látva heveny szellemi öncsonkíthatnékom támadt és elolvastam még egyszer! Többre nem emlékszem…” /Puzsér Róbert, betegszabadságon senyvedő kritikus/

„Sosem értettem, hogy ezek a földi halandók mit esznek egy olyan testgyakorláson, ahol huszonkét nyápic nyikhaj teljesen természetellenesen egy bőrgömböt rugdal, és amikor valamelyikükben mégis föltámad a sportember és egy egészségeset rúg valamelyik másikba, akkor lezavarják a pályáról. Az emberi faj egy zsákutca, és azon töprengek, hogy kegyelmezzek-e nekik, vagy inkább kihalasszam őket, mint a dinoszauruszokat?” /Chuck Norris/

Március 15

Pilvaxba megy Petőfi be,
Fejszéjét vágva nagy fába:
- Ez nem csak a saját dilim,
Népemnek kell forradalom!

Lépcsőn Nemzeti Dalt mondja.
- Ebből nagy hirig lesz mindjá’! -
Csillan fel a jónép szeme,
S nő a népfelkelők száma.

Szabadul a mit sem sejtő
Táncsics s lelkendez a sajtó:
- Hoppá, itt a reménysugár!
Lám, remeg az osztrák sógor!

- Elnyomtatok! – szól a hun vád,
S támad a sok puskás honvéd. →
Császár behív medvét, oroszt,
S annak mancsa el nem ereszt.

Segesvárnál nagy a futás,
Elfogják még Petőfit is;
Jaja hangos, mint egy MIG show
S nem áll Barguzinig meg se…

(Onnantól a csend az néma,
Utókor meg dühöng: Ne má’!)

„A magyarságtudatot erősítendő, a honbuzgalmat forralandó és az ünnepeink fényét emelendő, március 15-én ellenforradalmároktól elkobzott közpénzből megalakul a Kuruc Nemzeti Dalnokok Képezdéje, azaz a KNDK, a szabadság szimbóluma!” / Ki Mint Ír, koreai származású magyar forradalmár/

„Na, költő úr, hát hol maradtak a Buda-bidé, az ágyú-ugye és a Táncsics-tancsúcs kancsal rímpárok, mi? Ha már értelmetlen a lúd, legalább legyen kövér! Ilyenkor fullba kellene ám nyomni a kretént! NEM ENG.!” /Tóbár Tibor, a Kancsal Kíncsel c. réteg honlap főcenzora/

„Szórakozunk a nemzeti ünneppel? Megröhögjük a fiatalon elesett fülkeforradalmár költőnket?! Meghamisítjuk a történelmet?! Azt hisszük, hogy mindezt megússzuk jellemnevelő pofonok nélkül?! Rossz válasz! Nesze, te, nesze, nesze!!! Őrmester, vigyék ki és szereljék össze!” /Csávás Kálmán übernagy, a Rendszert Aláásókat Gyepáló Alegység (RAGYA) akcióügyi főkoordinátora/

„A történelmet saját szemüvegen torzítva látást szimbolizáló kancsal rímekkel a költő magához ragadja az utókor tisztánlátási vágyának kezdeményezését és zsigeri őstehetséggel vezet végig a dicső tavasztól a csődi őszig. Az előbb fiatalon hősi halt, majd később idősen száműzetésben élő költőkolléga sorsán át Frady Endre bemutatja, hogy két pont között ugyan végtelen sok út vezethet, de végül mindegyik tragikumba fordul, így a relatíve legpozitívabb végkifejlet, ha semmit és senkit nem túl komolyan véve halálra röhögjük magunkat. Tánc!” /Sorstragédia Simeonné Vihánczy Vendetta, középiskolai magyartanár és maszek haláltáncoktató/

„Az, hogy Petőfi holttestét Barguzinban találták meg, nem azt jelenti, hogy ott halt meg száműzetésben, hanem valószínűbb, hogy Jókai Mór és Arany János titokban kiásatták a segesvári tömegsírból, az éj leple alatt Szibériába szállíttatták és ott eltemettették, majd elterjesztették, hogy felesége elől Oroszhonba szökött. Így akarták irodalmi vetélytársuk hősi halálát egy profánabb sorsra hamisítani, hogy ezáltal annak hírneve ne nőhessen az övék fölé. A szokásos írói-költői féltékenységből fakadó önfeledt viccelődés tipikus esete! A trükk bevált, mert az utókor Jókairól ízletes bablevest, Aranyról finom galuskát nevezett el, míg Petőfiről csak egy rozsdamarta, ütött-kopott, felsőpályás Duna hidat.” /Dr. Nagyagyi Agyar, a Magyar Tudományos Akadémia rémhírcáfoló szakcsoportjának levelező tagja/

„Brumm-brumm! Magyar nép lenni kövér, orosz medve lenni éhes! Orosz medve szeretni magyar nép! Nyamm-nyamm!” /Medvegy Medvegyevics Medvegyev, orosz medve és atomlobbista/

„Mi ez a kancsal rímekbe klopfolt hullagyalázás?! Mi ez a lúdtalpszagú kokárdatiprás?! Frady Endre egy fekete öves senki, egy olyan senki, aki, ha kimegy valahonnan, akkor ott többen lesznek! Bárcsak már Frady Endre utókoraként dühönghetnék, hogy Ne má’! Anyám szerint dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes, mert vérnyomásállapotba kerülök, úgyhogy inkább menjek ki a kertbe kisvirágokat szagolgatni! NEEEEEEM!!!” /Puzsér Róbert, vérnyomásállapotba került kritikus/

„Ha a mindig büszke magyarok alázatosan a segítségemet kérték volna, akkor egy mozdulattal lepofoztam volna mind a muszkát, mind a labancot, de nem, ezek mindig egyedül akarnak kuruckodni!” /Chuck Norris/

„Ej, mi a kő? Költő Úr, kend
Verset farag egész víkend?!
Lám csak, utókor mit mível:
Kétel, kutyul kancsalrímmel!

Frady komám, hegyezd füled,
Tudom én, nyelved mér' ered,
Vezérszónok harcra hangol
"Győztes lesz a magyar-angol!"

Ezután is jó légy, Endre!
Ne fintorogj a közrendre,
Terelj népet egy irányba'
Tedd, mi juhász kívánsága!”

/Petrovics Tribjúttu Sándor alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Földrengés

Talpam alatt altalaj, ha rengene,
Ijedt számat elhagyná egy zsenge „Ne!”,
Pszichoszómám rögvest lenne ramaty ám,
S igen hamar telemenne a gatyám.

Nem hatna rám ez esetben etikett,
S menekülnék ellökdösve jetiket,
Pirézeket, meg sok tótot, németet,
Még ha tudnám belül is, hogy rém e tett.

Déva várról rám esne egy szelemen,
Szentségelne jó Kőműves Kelemen,
Fejem zúgna s bőgne bennem térzene,
Arcra bukva sajgó orrom vérzene.

Foghidamból kitörne egy fél elem,
Igazgatna fortélyosan félelem,
Míg fogsorom aszfaltjárdán egyelem,
S visítanám fejhangon, hogy „Kegyelem!”.

„Látod, ez a sok-sok benyelt pint ára,
Szédülsz, mintha ültél volna hintára!
Megvagy? – kérdi nejem s nézi – Szemre meg!”
Szerencsére Magyarország nem remeg!

„Költő polgártárs! Magyarország nem a szerencsének köszönheti, hogy nem remeg, hanem annak, hogy folyamatosan erősödik és egyre jobban teljesít! A magyar föld nem reng, hanem terem! Ha Magyarországra jössz, nem rengetheted meg az altalajunkat! Szilárd altalajt minden magyar családba! Maga meg ne igya le magát a sárga földig!” /Szajkó Lajkó, elit papagájkommandós/

„Megrendülten állván e torokszorító pillanatokban, vigaszt és reményt egyedül abban a tényben találhatunk, hogy koszorús költőnket még a legzordabb körülmények közt sem hagyná cserben nyelvérzéke, mikor már minden egyéb emberi vonást levetkőzött is. Szinte sajnálatos, hogy váteszünk által vizionált végveszély valószínűsége lángnyelvektől ölelt kis hazánk tektonikai adottságainak köszönhetően valószínűtlenül csekély. Azért mégis megnyugtató.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bocsi gyerekek a Richter hetes földrengésért, de ma van a 77. születésnapom és örömömben egy kicsit lendületesebben nyomtam a fekvőtámaszokat!” /Chuck Norris/

„Frady Endrének köszönhetően idő- és képzavargyártási nagyhatalom lettünk! Amint a négyrét hajtogatott gumiagyából kilevedző miazma átitatja a költészet mezejét, rögvest anakronizmus ligetek és értelemzavar erdők borítják sötétbe a tájat! Anyám szerint Frady Endre földönkívüli, szerintem viszont inkább földön belülinek kellene lennie, aki két tektonikai lemez közötti rugalmas hézagkitöltőként saját testével akadályozza meg a földrengéseket! Mindnyájan jobban járnánk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amióta a kiváló minőségű nejemmel feljavított maltert használom, azóta a várfalaim sosem omlanak le, és földrengéskor is csak a tetőszerkezet egyes gerendái hullnak az olyan igricekre, akik azt hazudják rólam, hogy én emiatt szentségelek, pedig nem is! Hogy a nyál kössön meg a szájukban az ilyeneknek és a ló lambadázzon a fülük tövén!” /özv. Kőműves Kelemen, kőműves és szelemen díler/

„Dehogy a szelemen esett rá! Én vágtam tarkón, mert illuminált állapotban lökdösődött! Tanulja meg, hogy még vészhelyzetben is vannak betartandó illemszabályok! Én sem öltem meg!” /Hóborzil Dingdang, piréz jeti/

„Költőmérnök úr, magának derogálnak a tények?! Még hogy Magyarországon nincs földrengés?! Hát az 1956-os dunaharaszti 5,6-os erősségű földmozgás az mi volt?! És az 1985-ös Richter skála szerinti 4,9-es berhidai esemény az smafu?! Ne tegyen úgy, mintha mi egy tektonikailag vastagon körbeszigetelt tündérszigeten élnénk! Úgy látszik, a fejébe szállt sok gin-tonika miatt elfelejti, mi az a tektonika! Még ma helyeztesse hatályon kívül a diplomáját!” /Dr. Szeizmográf Szilárd, a Tektonikát Összegezve Kutató Intézet (TÖKI) igazgatója/

„Meg fogjuk rengetni a világot! Fel fogjuk rázni a nemzetet! Szavazzon ránk és tuti, hogy beleremeg!” /Magnitúdó Mihályné Lökéshullám Lea, az Epicentrum Párt szóvivője/