Meghiúsult emberevés

Kannibál szól, foga ezüst:
„Számodra készül most ez üst.
Belefőzünk téged ebbe’
Majd betöltünk abált ebbe,
S költőtöltött dögdog fogás
Lesz, mibe be ezüstfog ás.”

Nagy féltemben kiabálnék,
De a szorgos kannibálnék
Engem torkon konyhasóznak
S hiába hörögnék Óznak
Életmentő varázslatér’,
Fortyog bennem hatvanhat ér.

Ám ekkor Chuck Norris eljő,
Szörnyű erejében telj ő,
S vadhadakat nagymesteri
Pofonokkal péppé veri!
Előbb megment, aztán megint:
„Nehogy verset írjál megint!”

„Jaj, Chuck, későn szóltál! Már megírtam. Egy pillanatra nem figyeltem és megtörtént. Hogyan tehetném jóvá?” /Frady Endre, költőgigász/

„Ezt már sehogy. Egy rossz verset nem lehet jóvá tenni. Azt hiszem, hogy agyon kell, hogy verjelek a földtekével!” /Chuck Norris/

„Hajrá Chuck! Hajrá Chuck!” /tizenötmillió magyar/

„O jó költő sporttárs fogadd meg mit Chuck mond, chuck úgy: ’nehogy verset írjál megint’. Ez egy termékeny, nem kicsit véleményes minőségű költői út méltó lezárása lenne... De mi költőnk úgyis dacol sorssal, jó ízléssel, rímmel és még magával Chuckkal is: örök érvényű jeligével lobogóján harcol tovább: ’Nem, nem, Soha!’” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre, alias Mondte Piton, a mentőcsónak https://www.youtube.com/watch?v=8sljSf7KVlQ jelenetének hatása alá kerülve egyepizódos akcióvígjáték-sorozatnak álcázott online öngyilkos merénylet elkövetésére ragadtatta magát. Fondorlatos tettéről időben nem értesítette a Megváltóként statisztáló félistent, aki így hőstettével a Dennis Moore https://www.youtube.com/watch?v=qLkhx0eqK5w jelenet hősének népszerűségére tesz szert. Röviden ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj nekem! A darált Frady Endrével töltött abált kutya helyett a fűbe haraptam és még az ezüstfogam is eltört! Ez a nap is jól kezdődik!” /Ungulungi Bungi, néhai kannibál törzsfőnök/

„Hányszor mondtam neked, hogy térjünk át a vegetáriánus kosztra, de sose hallgattál rám! Most ehetlek meg éhgyomorra!” /özv. Ungulungi Bunginé szül. Dülüngi Hordonga, kannibál törzsfőnökné/

„Vau, vau!” /Brockhauser, az abálástól az utolsó pillanatban megmenekült kutya/

„Az elembertelenedett emberi lét farkastörvényeit a költészet farkastörvényeinek felrúgásával megéneklő össztársadalmi dalnok ebben a művében nem a felszín kapargatása után kezd el mélyre ásni, hanem in medias res egyből mélyen kezd és a köntörfalakat áttörve végig ott is marad. Igazi hús-vér lélektani művet olvasunk, mely a gejl bájolgás helyett öntudatos öklendezésre késztet. Némi képzavarral élve mind a tizennyolc sor egy-egy kijózanító gyomros az elpuhult gondolkodás pacekjába. Feledhetetlen pszeudo gasztrolíra!” /Pejsli Potyondné Cugehőr Cikornya, a Lesújtó Lírakolonc c. mélyirodalmi magazin rovatvezetője/

„Ha választanom kellene, hogy egy kannibál étlapon szerepeljek, vagy Frady Endre olvasótáborában, én habozás nélkül az előbbi mellett döntenék. Megfőni nyilván nem öröm, de egyszeri esemény. Ez a darwini zsákutcába belefajzott versgéplánc viszont naponta ontja magából az emberiség ellenes klapanciákat. Előbb lehet egy fehér ingből eltüntetni a makacs szennyeződéseket, mint az elménkbe beleivódott Frady Endre foltokat. Anyám, ne engedj a közelembe több csasztuskát, inkább főzz meg Puzsérragunak Robisodóval!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Semmittevés

Ha az ember semmit letesz,
Szükséges egy semmi retesz,
Hogy a semmi meg ne szökjön,
Ha nyakamon el a tök jön.

Semmi bélű tökfej? Hihi!
Rám fér már egy tartós pihi,
Hol nem kell, csak semmit tennem,
S ügy rám fogat sosem fen, nem!

Üres szemmel semmit nézek,
Köddé illant híg pirézek
Seholba tűnt lába nyomát…
S kórházajtón nővér nyom át.

Nyugiszuri, kényszerzubi,
Vacsikára koviubi,
Ágyikóban horki neszek…
Ha nagy leszek, semmit teszek!

(ásítós tánc…)

„Frady Endre egy agyhalál közeli élményparkőr retardált klónja! Ha a semmittevést nem kedvelő anyám elővigyázatosságból nem ásott volna el nyakig a földbe, akkor most hirtelen felindulásból összerugdosnám magam! Így csak segítségért kiáltozom, de nem azért, hogy kimentsenek, hanem, hogy a fejemet is temessék el, nehogy véletlenül tovább olvassam ezt a sürgős megsemmisítésből visszamaradt irodalmi degenerációt! Kényszerzubi?! Áááááááá!!! Kényszerzubiiii!!!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

„Előlünk nem szökhet el, sőt, még az őrületbe sem menekülhet, költő úr! A mi ellenséges lábunk már a maga agyába is betette a kezét! A rólunk szóló rémálmait nem nyomják el a horki neszek! Ne nyugodjék békében!” /Köd Kid, piréz kém/

„Jaj, ketteske, már megint kiszökött költeni?! Mi maga, tyúk?! Muszáj vagyok gumikötéllel lekötözni a gumiágyhoz, amíg megint elkapja a jótékony semmittehetnéke!” /Tenyeres Talpasné Behemót Brünhilda, főnővér/

„Én úgy döntöttem, hogy gazember leszek, Frady Endre meg úgy, hogy költő. Szerencsére mindkettőnk munkássága elég sok kárt okozott! Hahaha! Legszebb öröm a káröröm! Frady Endre irodalmi tömeggyilkossága rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át!” /III. Richárd, király/

„Harmadik Ricsárd? Hmmm… Harmadik Ricsárd… Milyen furcsa név már az, hogy Harmadik Ricsárd?!” /Kettedik Kocsárd, középső középpályás/

„Gyerekek, azt gondolta az épp unatkozó költő, hogy a semmittevés egy szellemi eltoprongyulásba torkolló karakteröngyilkosság, mely annyira eltorzítja a jellemet, hogy már csak egy paraszthajszálnyi jó- vagy balszerencsén múlik, hogy a dúlt erkölcsű emberi roncs diliházban köt-e ki, vagy celeb lesz, esetleg politikus. Bátran állíthatjuk, hogy a XXI. század költői közül Frady Endre az egyetlen, aki úgy tud semmit mondani a semmittevésről, hogy az már valami! Ha valaki következő órára nem tanulja meg a verset, nem tesz semmit!” / Semmi Sejóné Nihil Nadályka, a Pató Pál Gimnázium magyartanára és maszek zabhegyező/

„Én egyszer akartam semmit tenni, de úgy beleizzadtam, hogy semmi nem maradt szárazon.” /Chuck Norris/

„’Aki nem X, az ne is Y!’ algoritmusú kommenteket provokál az univerzalista nihilista művész makacsul kitartó olvasótáborának nyárspolgári tagozatából. X független és Y függő változók értékei világnézettől, vérmérséklettől, és pillanatnyi elmeállapottól függően a +/- ∞ értelmezési tartományban/értékkészletben találhatók, ha valaki meg akarná keresni. Aki meg nem keres, az ne is költsön.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Mindenki

(Oscar-díjas magyar rövidfilm)

Zeng a gyerekkórus dala,
Több ez, mint kis salalala,
Inkább tiszta hangok árja,
Hiszen őket verseny várja.

Néhány fiú s kóristalány
Álorcája röpke talány:
Ők, kik csupán tátikáznak,
Dísznek kellenek csak, máznak.

Alig röpke többség dalol,
S titokról hullt lepel alól
Cezaromán karnagy néni
Jelzi azt, hogy jobb lesz félni!

Ám a gyermekszív még szeret,
Zsarnokságnak nem ad teret,
S közös fellépéssel némán
Jut túl diktatúra témán.

Gondoltam, egy verset megér,
Ahogy sok kis színes egér
Szürke hálót együtt kirág.
Bodzavirág, bodzavirág…

A kórus - részlet a filmből

Rövid ebédszünet

(tészta horror)

Épp ettem vón’ spagettimat
Mikor megugatott Szimat,
Mert nem adtam spagettit én
Neki s belém vetett hitén
Folt esett meg szörnyű csorba.
Muszáj voltam rúgni orrba!

Leharapta lábujjamat,
Fájt, mint svájci hitelkamat,
S vér spriccelt fel homlokomra.
Ezt látva a szomszéd gyomra
Kifordult és csülökpürés
Lett a szája méretű rés.

Szétesett, mint tilolt lentő,
El is vitte rohammentő.
Ott maradt a spagetti s én…
Szimat bájkutyai klisén
Túljutva jött: szem-szem, orr-orr
Összefeszült… Tészta horror!

Veni, vidi, vici nyomán
Átléptem a kimúlt komán,
S vakmerőn szóltam az Égre:
„Uram, figyelmezz rám végre,
Mint Istvánra egykor Imre…
Adj időt a spagettimre!”

„Nem adok! Már így is folyton csak eszel, sőt falsz, gyermekem! Koplalj, böjtölj és ne a testedet tápláld, hanem a lelkedet! Olcsóbban kijössz!” /az Úr/

„Büszkén mondhatom, hogy a költőt a múlt csütörtökön nálunk a Kisbigben evett spagetti all’arrabiata parmezános pangrattoval ihlette meg! Öröm volt látni, ahogy kenyérbéllel kitunkolta a szaftot! Váljék egészségére!” /Mr. Kisbig, konyhafőnök/

„Köttő báci, adni oda agyoncapott Szimat kutyusz, apukám cinálni belőle kiciccípős szecuáni cirke!” /Hambe Kap Lak, a Trancsír téri kínai gyorsétterem tulajdonosának kisfia/

„Ez a vérengző dúvad poéta elpusztított egy védtelen kutyuli mutyulit csak azért, mert az kérni mert a spagettijéből?! Vérbosszú! Vendetta! Éljenek a humánus állatok, pusztuljanak az elállatiasodott emberek! Támadááás!!!” /Tücsökbogár Teodor, a Kutya Ellenes Bűnözőket Agyonverő Bizottmány (KEBAB) sötétzöld ügyi főelőadója/

„Ő kezdte! Amikor váratlanul rám vakkantott, ijedtemben elharaptam a nyelvem és majdnem torkon szúrtam magam a villával! Különben sem szerette a spagettit, csak irigy volt!” /Frady Endre, ebugatta költőgigász/

„De igenis szerettem a spagettit, ha bolognai volt, mert abban mindig sok a darált hús! Itt a kutyamennyben bezzeg csak manna ízű macskacsont van, a szférák állandóan zenélnek és mindenki a folyton tele Holdat ugatja! Nagyon idegesítő! Vaúúúúú…” /Szimat, néhai foxtrott terrier/

„Én is bolognai vagyok, még sincs bennem darált hús! Igaz, én nem spagetti vagyok, hanem védekező középpályás. Vagy csere.” /Nagy Ádám, a Bologna FC magyar futballistája/

„Kutyából nem lesz szalonna, se darált hús, csak hótt dög! Mustárral és ketchuppel!” /Virsli Vendel, hot dog árus/

„Na, költő elvtárs, most benne van a slamasztikába, de vastagon ám! Nem tudta, hogy a foxtrott terrier védett állat és maga még önvédelemből sem végezhet vele?! A törvény nem ismerete nem felmentő hatályú, úgyhogy most eljárás indul. Eljárjuk a fogdai pofozóst és a cellai rugdosóst, utána pedig elgondolkodhat a ravatalon, hogy megért-e ennyit egy tányér spagetti!” /Csávás Kálmán, a Kutya Ölőket Veréssel Élettelenítő Rendészet (KÖVÉR) ideológiai ítéletvégrehajtója/

„De hiszen a szomszédban lakó költő úrnak nincs és soha nem is volt kutyája, mert szerinte a panelba nem való semmilyen állat, legfeljebb néha egy-két pók, amíg ki nem porszívózom a sarokból! Nekem sem a kutyaharapás miatt költővéres spagettitól fordult ki a gyomrom, hanem az első versszaktól! Émelyítő volt!” /Belbecs Béláné Külcsín Klotild, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Mi ez a szellemi sötétség cunami?! Meddig rikácsol még ez a mételyező tehetségtelenség?! Frady Endre átesett a tébolyküszöbön és rémületében telebüdösítette a tudatalattimat! Anyámat beírattam egy betűfelejtő tanfolyamra, hogy még véletlenül se tudja elolvasni ezt az ölebirtó spagetti versternt! Ó, boldog analfabetizmus! Lehet, hogy önvédelemből nekem is felejtenem kéne?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a forró nyálammal főzöm a spagetti szálakat, de sosem túl puhára, hogy meg tudjam velük fojtani az ebéd közben rám támadó texasi aligátorokat!” /Chuck Norris/

Vaku

Botolva kiált a vak Úúúú!-t
S csobbal nyeli el őt a kút,
Én meg kattintom a vakut:

Vakrepülést örökítek
Röhögve, de dél-pesti TEK
Lecsap rám és várnak sittek.

Sitten bolhásak a priccsek?!
Büntetést hadd semmisítsek!
Óvadékra nincsen itt csekk?!

Elfutnék, mint egykor Zalán,
Ám a lábam puding talán…
S fény gyúl ki bent agyam falán:

Elmémbe villan a vaku,
S összeáll most az I, a Q…
Álom volt csak, rémalakú!

„Kedves költő úr, én úgy látom, hogy az a bizonyos I és Q nem összeáll, hanem épp szétesik, már persze, ha valaha is össze volt állva. Mindenesetre javaslom, hogy sürgősen keressen fel magánklinikámon, ahol minden bizonnyal orvosolni tudjuk az Ön becses ön- és közveszélyességét! Ugye nem allergiás a hidegzuhanyra, a fémszálas pamutzubbonyra és a gumifalakra?” /Dr. Agyalapi Lappantyú, a Poézist Univerzálisan Kikezelő Intézet (PUKI) tulajdonosa és főorvosa/

„Bámulatosan lazán kezeli Költőnk a cím és a szöveg, valamint a bármi és bármi más közötti kohéziót. Kis jóindulattal tetszőleges cím alatt is elkövethette volna ezt a kis Darwin-díj-gyanús kriminalisztikai esszét. A Stern magazin címlapfotóját ezúttal Tekintsa Wakumba feltörekvő zimbabwei fotótehetség készítette a Vakok Intézetében a vers felolvasásának pillanatában.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Na, ez most kivakuzta a maradék agysejtjeimet is. Már az első sor értelmezése sem volt könnyű. Összefüggést igyekszem NEM keresni, ezt kitanultam az előző remekművekből, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt hogy lehet így megalkotni? Egy hatalmas előnye, hogy nem oly hosszú, mint fájdalmas... Most érzem, elnyel a sötét. Este félek majd elaludni, legutóbb is mi lett a vége...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ebből a valamiből már csak egy vakegér evés miatt gyulladt vakbelű vakond hiányzik! Meg minden egyéb, amitől jó vers, vagy egyáltalán vers lehetne: tartalom, értelem, mondanivaló és sorolhatnám. Amúgy nem is rossz, hanem egyenesen rettenetes. NEM ENG.!” /Kegyenci Kegyetlenc, az Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) betanított vicecenzora/

„Mi ez a vakvezető világtalan sületlenség?! Mi ez a rókasárga földbe vert orral történő mélyszántást is alulmúló hagymázas tébolylíra?! Frady Endre a mindig rosszban sántikáló verslábaival ismét vérhólyagot rúgott az agyamra! Anyám szerint ez is kezelhető, ugyanis mivel fejben dől el minden, így ott belül is tudom borogatni. Te jó ég, csak nem lejárt szavatosságú akciós szóvicctablettákat árusítottak a nyugdíjfolyósító büféjében?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bokorrímek koronázatlan királyának koszorúzott költő, a szépirodalom zabolázhatatlan fenegyerekének tartott Frady Endre ismét fokozta a fokozhatatlant és a poézis Szergej Bubkájaként újabb két centivel megjavította a Parnasszus fölé ugrás saját maga által tartott világrekordját! A csodapoétában vakon hívők önként és dalolva ugranának kútba bálványukért, hiszen Ő már számos versével elérte, hogy olvasója hirtelen felkelt és járt egyet! Avassuk szentté! Mert megérdemli!” /Ló Reál, a Frady Endrének Rajongó Dalokat Éneklők Köre (FERDÉK) szólamvezető főpapja/

„Egy vakmerő udvari igric gúnyolódik a vakságomon?! Átlátok ám a szitán! Vakondok elé vele!” /Vak Béla, király/

„Ha egy fát három irányból megvilágítunk a fényünkkel én, a Nap és a vaku, akkor a velem átellenben lévő oldala lesz mohos.” /Chuck Norris/

Szemüveg

"kerek erdő közepén"

Egyszer volt, hol nem volt, kedves gyerekek, az átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepén, azaz a fasűrűséggel súlyozott mértani középpontjában ott hevert egy több szempontból is levert szemüveg. De ez nem közönséges szemüveg volt ám, nem egy síküveges pápaszem, vagy egy oktondi okuláré, nem, nem! Ez egy nagyon-nagyon távolba látó csodaszemüveg volt, amivel nem csak térben lehetett nagyon-nagyon távolba látni, hanem időben is.
Na, gyerekek, ennek a szemüvegnek nem volt párja, mert készítőjét, a messze földön híres Fókusz mágust megbízója, a kegyetlen VII. Hecsedli király eltetette láb alól, hogy többé egyetlen konkurens királynak, császárnak, cárnak, cézárnak, führernek, feudalista pártfőtitkárnak, népköztársasági elnöknek, vagy illiberális miniszterelnöknek se tudjon hasonlót csinálni. Meg aztán a király mérges is volt az optikus varázslóra, hogy olyan nagyon-nagyon távolba látó lett a szemüveg, ő ugyanis térben csak a birodalma határain túli meghódítandó területeket szerette volna látni, időben pedig a következő heti lovagi tornákat, hogy a győztesekre fogadva megtöbbszörözhesse a vagyonát. Attól, hogy belátott a Hold mögé és megfigyelhette, amint ezer évvel később egy távoli ismeretlen bolygón kis zöld emberek Marsi Anikó mintás azonosítatlan repülő objektumokat lőnek ki a világűrbe, nem lett se gazdagabb, se boldogabb. Sőt, csak felidegesítette magát és egy csomót kellett költenie gyógyszerekre, udvari hóhérra és gyorsan fogyó ítéletvégrehajtó eszközökre, mert dühében egyre több bűnbak udvaroncnak a fejét kellett lecsapatnia.
Hű, gyerekek, ha láttátok volna, hogy sújtottak le a csupasz nyakakra az olcsó kínai és a méregdrága walesi bárdok, akkor most biztosan rosszat álmodnátok! Nem is mesélem el nektek, bár gyanítom, hogy ennél vérengzőbb horrorfilmeket is lájkolgattok a neten…
Szóval dühöngött a király és fogyott a nép. Ám ekkor egy mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fia felajánlotta VII. Hecsedlinek, hogy a lánya kezéért és a fele királyságáért kalibrál egy kicsit a szemüvegen. Balszerencséjére az uralkodó nem ismerte a kalibrálás szót és ott helyben lecsapatta mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fiának a fejét. Hű, gyerekek, megmérgesedett erre a mélyszegény ember két idősebb fia és palotaforradalom szervezésébe akartak fogni, de a lelkiismeretlen lakájmédia lekaraktergyilkolta őket, úgyhogy külországba kellett menekülniük, ahol boldogtalanul éltek, amíg meg nem találták életük párját, akivel azután boldogan éltek, amíg rá nem untak egymásra.
A király ekkor jobb kedvre derült és kilovagolt a strómanja által saját magának nemrég elprivatizált átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepébe. Eközben fel akarta venni a lovaglószemüvegét, de, képzeljétek el gyerekek, véletlenül összekeverte a nagyon-nagyon távolba látó szemüveggel és a következő látvány tárult a szeme elé:
Egy térben és időben nagyon-nagyon távolba szakadt ük-ük-ük-ük-unokája, a fiatalkori önmagára megtévesztésig hasonlító MDCLXXXIII. Hecsedli Jenő űrhajóparancsnok a fedélzeti számítógépe előtt ülve  morfondírozott:
- Talán a kompjúter oprendszerét kéne szemidigitális satavezérlővel szerverkompatibilissé tenni, hogy konnektálhasson az ixcsénddzsel és a wifis rúter invertálhassa a fájmappát az úesbé portra…
Na, gyerekek, a király ezt hallva egyszerre kapott szívinfarktus, agyvérzést, hasmenést, tüdőcsúcshurutot és vírusos napszúrást, valamint egy hatalmas menetszélütést a nagyon-nagyon távolba látó szemüveg miatt észre nem vett nagyon-nagyon közeli légellenállástól, majd tátott szájjal átbucskázva a lova feje felett a fűbe harapott. A pórul járt VII. Hecsedlit VIII. Hecsedli eltemettette és most az igaztalanok álmát alussza, hogy legyen neki nehéz a föld!
A király szemüvege pedig a közvélemény által jobbesetnek suttogott balesetben oda esett, ahová már a legelején meséltem.
Ott van az azóta is!
Ennyi volt a mese meskete, jó éjszakát gyerekek!

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:
A helyszínelő szakértőink megállapították, hogy a vágtató lóról a menetszéltől hanyatt vágódó király nem bucskázhatott arccal előre a lova feje fölött, így nyilvánvaló, hogy itt balesetnek álcázott gyilkosság történt. Az elsőszámú gyanúsítottként letartóztatott mesemondó eleinte következetesen tagadott, ám kitartó kihallgatásaink hatására, ami még maradt belőle, az beismerte a bűncselekményt. Sőt még három, korábban felderítetlen esetet is. Nyilvános lefejezése holnap délben tekinthető meg fejenként 100 Eurázsióért az olimpiai stadionban. Nőknek, gyerekeknek, katonáknak és nyugdíjasoknak féláron.

Állatfarsang

Erdőn csillognak a szemek,
Farsangoznak állatok.
Olvasóim, ez oly remek
Bál, hogy csorog nyálatok!

Zsömlét ölt a hód s most McHód,
Fess sofőr a pávián,
Siketfajd szól: „Nagy az ekhód,
Úgy zörögsz az Ávián!”

Baglyon bő a medvejelmez,
Lötyög rajt a maskara,
S vájt fülének nem kegyelmez
Varjúkórus sas kara.

Oroszlán fut bivaly elől,
Mi csak maszkja evetnek,
Állatkirály iszkol elöl,
S körben békák nevetnek.

Tóban stégként áll a manó,
S fázik szegény elf alja,
Mígnem vízből felbukkanó
Iszapcápa felfalja.

Papnak öltözik a róka,
S nem kérdés, hogy kísér-e
Nyulat, aki éppen fóka,
Vasárnap a misére.

Szalonnát fal hal, ki mangó,
Mit egy sün, ki baszk, abált,
S önfeledten dúl a tangó,
Élvezik a maszkabált.

Így mulatnak, nevetgélnek,
Sört-bort fel sok csacska hajt…
S harangja a másnap délnek
Nem hoz mást, csak macskajajt.

„Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Illetve nem, inkább meneküljünk, nehogy valaki ezt még egyszer felolvassa! Még elkapunk valamit! Futááááás!!!” /Normál Norbert, átlagolvasó családapa és alkalmazottként adófizető állampolgár/

„Költő úr, tudja mi a különbség a gyerekvers és a gyerekes idiotizmus között? Maga! NEM ENG.!” /Kőbaltai Kobold, a Tinédzserek Életét Bearanyozó Országos Lírai Yes! (TÉBOLY) könyvkiadó főcenzora/

„Sind die elf im See?! Das ist über idiotisch! Rote Karte! Elfmeter!” /Karl-Heinz Katzenjammer, Bundesliga játékvezető/

„Sikerélmény már az is, ha valaki eljut a végére ép elmével. Na, ezt most nem kellett volna, tudtam ára lesz a remek előző műnek, túl szép volt... Hogy feldolgozzam, kevés lenne rá a hétvége is. Na, most aztán rettegjen szegény Puzsér anyuka, nyolc napon túl gyógyuló sérülések kilátásban...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a szellemi madárinfluenza, ez az irodalmi kergemarhakór?! Anyám ettől a rémmesétől akkora sokkot kapott, hogy az Óperenciás tengeren innen, de nyolc napon túl! Szegény azt hitte, hogy Camille Saint-Saëns Állatok farsangja című zeneművének a szövegkönyvét olvassa, pedig annak nincs is, de ha lenne, akkor se egy ilyen versvágóhídi rímmészárosra bízták volna! Frady Endre nem csak űzi a költészetet, de ha utoléri, akkor fel is trancsírozza, majd táncol a romokon! Nincs ennek a vérgőzös líraterroristának valami természetes ellenszere?!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„BREAKING NEWS! P. Gergő hétvégén a fenti műről rémálmodott és verejtékezve ébredt! Elmondása szerint még soha egyetlen vers sem váltott ki benne ilyen emóciókat. Úgy látszik, hogy hatok.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nem elsőrandis versike. Költőnk nemigen tartja az esti saláta fogadalmát, vagy ha igen, akkor elvonási tünetei lehetnek. Állati zavaros, hogy ki kicsoda és mit eszik, de szerencsére én már a múlt héten feleltem. Csak nem az F-nél nyílik ki megint a napló.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Az örök gyermek játékosságú Frady Endre egy farsangi kaleidoszkóp önfeledt színpompájával szórja elénk az állatvilág sziporkákkal teli álomvilágát. A mű egy világirodalmi igényességű szellemi játéktár, egy tolsztoji toy sztori! A versfolyam ritmusbravúrokat és rímparádét görgetve hömpölyög át az éjszakán és oldódik fel a másnap déli katartikus macskajajban. Nincsen ingyen ebéd és irodalmunk még sokáig magán fogja hordozni a Költő lábnyomát. Jövő órára mindenkitől kérek egy minimum két oldalas fogalmazást ’Miért tartom a legnagyobb kortárs költőnek Frady Endrét?’ címmel, a verset pedig fejből kell tudni! Most pedig ismét az F betűsök felelnek!” /Macskajaj Menyhértné Toitoi Tilláromka, középiskolai magyartanár és maszek vécésnéni/

„Örülök, hogy nem Chuck Forris vagyok, mert sosem szerettem felelni, csak kérdezni és ütni. Néha fordított sorrendben. Mivel a versben egyetlen állat sem húzott Chuck Norris jelmezt, a költővel el fogok beszélgetni. Ha esetleg nem éli túl, az sem baj, hiszen biztos van még több ilyen is ott, ahonnan ez jött. Ha meg nincs, az még jobb mindenkinek.” /Chuck Norris/