2017. január 30., hétfő

Fizioterápia

Könyökömön áram jön ki,
Ami előbb oda bement,
Állapotom ettől önkí-
-vületi (hopp, enjambement!).

Tyű, megleptek rút rökönyök,
Rá is csodálkoztam nyáron:
„Mi a bánat, teniszkönyök?!
Ágyúzza szét Gábor Áron!”

Ámde Doktor Falucskai
Lőpor helyett Lidocaint
Áramoltat be a mai
Tudás szerint, ám óva int:

„Van-e remény? Talán… szóval
Vagy javul, vagy nem a karja,
S ha viszket is, lángszóróval
Semmiképpen ne vakarja!”

„Ágyúval teniszkönyökre?! Való igaz, költő bajtárs, hogy a rézágyúm kartácstüze eltünteti a teniszkönyökét, de ugyanakkor magából is ezer darabos kirakójátékot csinál!” /Gábor Áron, ágyúöntő és tüzértiszt/

„Juuujjjj, olyan érzés mintha egy gátfutáson lennék. Minden rímnél beverem a térdem, akarom mondani könyököm a gátba, de futok tovább önnön pusztulásom felé. Az orvosi leleményesség eme szintje viszont bámulatos: gyakorlatilag bármivel lehet gyógyítani: rézágyú, lángszóró, áram, lidocain, bár a jedi erőt és fénykardot nagyon hiányolom a költőtől...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Á propos gátfutás: az enjambement eredetileg átlépést/ átugrást jelentett (jambe = láb), így a költő úrnak stílszerűen tényleg a térdét kéne delejeztetni. Magával az átugrálással nincs is gond, csak nem mindegy min, miért és milyen gyakran. Bónusz málusz: a versbe pilátusként belekeveredett reumatológus szakorvos nem is sejthette, hogy hovatovább Holger tanár úrhoz hasonló hírnévre van kilátása. Ami meg azt az iontoizét illeti, az télleg használhat, de csak ha a gyógytornát sem hanyagoljuk el: a napi betévő hólapátolás, meg krampácsolás csodákra képes - kérdezze terrorelhárítóját, kiképzőtisztjét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Áram és teniszkönyök?! Az ember nem várna ilyen laikus és slendrián megfogalmazást egy költőtől! A jobb cubitus táján epicondylitis lateralis humeri generálódott, ami miatt tíz alkalmas Lidocain iontophoresis kezelésre utaltam be önt a fizioterápiára! Melyik szót nem érti?!” /Dr. Falucskai Lajos, ortopéd szakorvos/

„Frady Endrének nem a Fehérvári úton a könyökét, hanem Döblingben az agyát kéne elektrosokk alá venni! Rányomni egy váltóáram/egyenáram kombót, oszt’ hadd szikrázzon az AC/DC! Anyám szerint az is lehet, hogy az egész Osztrák-Magyar Monarchia teljes áramkészlete sem lenne elegendő fűzfapoétánk sötétbe borult elméjének megvilágosodásához, de szegény mama annak idején valami influenzajárvány miatt pont akkor hiányzott az iskolából, amikor az I. világháború végeredményét vették. Csak a kiegyezésre emlékszik, mert abból érettségizett. Remélem viszont, hogy Frady Endréből még az ükunokám sem fog!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Enjambement mint rím, költő úr, enjambement?! Azt nem úgy kell ejteni, hogy enjambement, hanem anzsamböma! Akkor viszont a második sorának úgy kéne szólnia, hogy ’Ami előbb oda böma’! Idióta! Na, azt viszont idiótának kell ejteni! Magát meg fejre kéne, ha ez nem történt volna meg gyerekkorában! NEM ENG.!” /Dr. Kőkemény Kenéz, a Rímtisztaságra Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzora és még főbb pecsétőre/

„Egy vers, ami egyszerre felráz és gyógyít, ami fájva csillapít fájdalmat, ami mennyet és poklot megjárva a végkifejletet hagyja elúszni az állandóan változó jövő bizonytalan ködóceánján. Történelem, orvostudomány és elektro- illetve pirotechnika jár itt kéz a kézben megrökönyödött körtáncot egy világfájdalommal átitatott könyök körül. Az első versszak szótörése a teniszkönyök reccsenésének lélekbe markoló apoteózisaként jajkiáltja be a teljes művet, mely annyira megbizsergeti egész szellemünket, hogy önfeledt irodalmi vakarózhatnékunk támad. Persze semmiképp sem lángszóróval!” /özv. Arany Érné Achtung Antagonisztika, az Állami Lézerkard- és Lángszóróbontó Vállalat ÁFA-mentes Nyugdíjasklubjának (ÁLLVÁNY) irodalmi vezetője/

„Ha meglátogat, egy könnyed rántással helyre tudom hozni Frady Endre teniszkönyökét. Ha nem szakad ki vállból a karja, akkor másnap már teniszezhet is.” /Chuck Norris/

2017. január 26., csütörtök

Szmogriadó

Fővárosunk szmogra riad,
Senki sem lát, csak Ariad-
-nét tárcsázza, jut tán fonál;
Szorgos népünk telefonál.

Azt írja sok netes portál,
Budapest egy hamus por tál;
Lélegzetet venni káros
S zakószürke zsír a város.

Légből nem tűnik a gríz el,
Amíg megy a sok-sok dízel,
Meg míg fűtünk szénnel, fával,
Mi a kertes népre rávall.

Szélcsendet jósolnak jósok,
Ilyen rossz hírből van jó sok,
Mert míg szél nem fúj, csak piszmog,
Nagy szmogból sosem lesz kis szmog.

Zivatar, ha megjön s tombol,
Milliárdnyi szmog atomból
Összes elég s tisztul e lég…
Vegytanár szól: Jól van, elég…

…telen!!!

„Szmog atom, mi, szmog atom?!?! Ráadásul zivatarban éghető?!?! Ááááá!!!! Hogy omoljon rád és temessen maga alá a periódusos rendszer, te kémiából felmentett álhumán szerencsétlenség!!!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev, orosz kémikus/

„Imádom a füstködöt! Napok óta folyamatosan csöng a nejem telefonja és már a teljes éves fonalkészletet eladtuk aranyáron! Ara, nyáron a Seychelle-szigeteken nyaralunk, vagy a Bahamákon!” /Ariad Arnold, az Ariad és Arája Fonalgombolyító Kft tulajdonosa/

„Ne verseljen már bele az életünkbe egy Suzuki Ignises panelproli, aki gatyában izzad a távfűtéstől, miközben nekem muszáj új-zélandi parafát rakatnom az új-funlandi kandallóba és az új dízelmotoros Audival mennem pókerezni, a nejemnek meg az új dízeles Mercivel a műkörmöshöz! Nyomorköltő!” /Vastagbőr Vazul, újgazdag játékgép díler/

„Még jó, hogy a nyári olimpia idején nem lehet szmog, mert egyrészt olyankor nem kell fűteni, másrészt autóval két hétig úgysem lehet közlekedni Budapesten, ugyanis le lesz zárva az egész város! Remélem, az olimpiai lángot nem kínai szénnel táplálják majd!” /Nyakigláb Nyihámor, hosszútávgyalogló/

„Hasznos, ha már a földi életetekben megszokjátok a köhögtetően büdös homályt, mert a pokol sokkal rosszabb lesz, bár itt legalább nem kell fázni, mivel pikkelyszikkasztó a meleg!” /Gyarló Gyula gyehennagyík/

„A szemcsípő rímekben fuldokló mélylíra balladai homálya füstködként telepszik rá az olvasók sötétben tapogatózó lelkére, melyet csak a költő világtalant vakító erejű fényárban úszó munkássága ragyog be. A szmogon át a Napra lehet nézni, de Frady Endre poézisára csak hegesztőszemüvegben! Ilyen az, amikor a vers hat, alkot, gyarapít és a haza egy jót derül! Очень хорошо!” /Mojatyec Malagyecné Mély Matrjóska, középiskolai magyartanár és orosz titkos ügynök/

„A tavaszváró szmog tizenhetedik pillanatának nulla-nulla percében Stirlitz tudta, hogy a magába fojtott pláta plátovnai szerelme, Mojatyec Malagyecné Mély Matrjóska valószínűleg elszólta magát.” /Both Béla, a narrátor magyar hangja/

„Mi ez a tüdőbe szippantott szennylíra?! Mi ez az érzékszerveket szellemi bűztilóval tropára taglózó röggány?! Ki köpködte tele a lelkünket ezzel a mocsokszotyolával és dögmaggal?! Hát persze, hogy Frady Endre, minden ó-rosszok árja! Anyámat felszólítottam, hogyha feltéve, de meg nem engedve véletlenül előtte terem és elkezd neki felolvasni ez a két lábon járó métely, akkor rögtön kapcsolja be az NDK gyártmányú dízelmotoros hallókészülékét, hátha tüdőcsúcshurutot kap ez az irodalmi fattyú!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban sosem tartós a füstköd, mert ha kialakul, akkor letüdőzöm és kifújom a világűrbe.” /Chuck Norris/

„EZ JÓ! Na nem a szmog, nem is a riadó, hanem a lendület. Szabó Lőrinc Esik a hó c. opuszát idézi. Nem olyan fehér, nem is olyan vidám, de abszolút a miénk. S ha már nem fűthetünk, nem is közlekedhetünk, meg nem is lélegezhetünk, legalább írjunk, csak ne grafittal. Mielőtt ezt a verset kinyomtatná, gondoljon a környezetre!” / F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Amikor, korosodván, egyre-másra azt tapasztalja az emberfia, hogy talán nem is oly nagy sokára ráköszön az újabb gyermekkora, akkor megjelenik, mint egy angyalka, a Költő, aki egy csipetnyit visszahoz abból az érzésből, nosztalgiából, amit az első, eredeti gyermekkora raktározott el benne meghatározatlan időre. Köszönöm, hogy verseiddel segítesz felidézni olyan fragmentumokat is a boldog gyerekkorom szerves részét alkotó gondolat- és rímvilágból, amilyeneket a pajzán, de romlatlan frédi-bénis, mézga-gézás "Rímhányó" Romhányi-féle verselgés képviselt.” /olelottya nicknevű kommentelő az origo.hu-ról/

2017. január 24., kedd

Tükörkép - pékröküT

Tükörképem síkba fejtett
Bal-jobb cserés s mégse fejtet-
-őre fordult önmagamra
Hasonlító sötétkamra,
Ha épp semmi lámpa nem ég.

Homályban folytassam-e még,
Vagy netalán fejezzem be?! -
- Mutassatok utat, embe-
-rek és fényárt kapcsoljatok,
Hadd látsszon bensőmön a tok!

Bár ez csupán külcsín, a maszk,
Nem ez pálfordul a damaszk-
-uszi úton, hanem a szív,
Ha igazságra nem passzív,
S temetné, mi volt bent selejt…

Ám az internet nem felejt!

„Nehéz szöveg - teszi hozzá gondolatban a költő és tényleg az. Foglalkoztat a gondolat: van ennek a műnek valami Frady Endrés szemléletű, látószögű nézeten keresztül bármi köze a tükörképhez??? Ez ma a 20 milliós kérdés, aki tudja az előtt megemelem tükörképemen a kalapom. Egy biztos, ezer vers közül is kiszúrnám mi F. Endre elkövető műve, mert ezeken a megtört szavakba gyötört rímeken úgy esem át, hogy az már nyolc napon túl sem gyógyul. Igazi unicum a maga nemében.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jó-jó, elismerem, hogy annyira nehéz a szöveg, hogy én magam sem értem, de legalább mélyenszántó! Egy Tükörkép c. verspályázatra írtam, ám mivel erről a témáról nincs mit mondanom, ezért kénytelen voltam megszabadulni a begyöpösödött kliséktől és lerázni magamról a valóság béklyóit, elvégre ez nem hírműsor, hanem költészet! Vagy annak tükörképe?” /erdnE ydarF, az elkövető költőgigász tükörképe/

„Kedves Irodalombarátok! Elnézést kérünk a meggondolatlan címválasztásunkért, ami lehetőséget adott Frady Endrének a közrend megzavarására és akut szellemi visszafejlődésre is alkalmas betűhalmazának a szabadon engedésére! Ígérjük, hogy a jövőben jobban oda fogunk figyelni arra, hogy amúgy nyilvános pályázatainkat gondosan eltitkoljuk Frady Endre elől!” /Ártatlan Áron, a Jóvátehető Jövő című irodalmi portál bűnbakja/

„Mit is ír a Hogyishívják?! rovatunk különkiadásban foglalkozik a válsághelyzettel. Frady Endre meglátta énjeit a tükörjégben és olvasóit faképnél hagyva visszabújt elefántcsonttornyába. Odabenn aztán a foncsorra fintorogva próbál patetikusan csempült cserepekből szelfit szkrebülni. A megismerés reménytelenségéhez nagyvonalúan hozzácsapott humán hiábavalóság egzisztencialista arche- és dagerrotípiájában költőnk elárulja, hogy idelent nem látunk színről színre, csak olyan tisztán, mint Stevland Hardaway Morris egy békanyálas pocsolyában az újhold túlsó oldalát. Mindeközben Schrödinger macskája egyszerre fog kint és bent egeret. Ezvan.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Én rendszeresen kétszeres, sőt időnként négyszeres tükörképet látok a fejfájós reggeli borotválkozásom közben, amely képtelenségnek tűnő csoda nem is csoda, hiszen Jézus világosan megmondta, hogy minden lehetséges annak, aki isz'!” /Rizling atya, a badacsonyi szürkebarátok hordófelelőse/

„Még jó, hogy az internet nem felejt, így mindenki láthatja, hogy az anyám szerint is messze elkerülendő Frady Endre a kisegítő iskolában négy évtizeddel ezelőtt írt
    Sivatagban Rezső baktat,
    Kezében egy nehéz aktat-
    -áska

két és félsorosa idején volt a csúcson, ahol abbahagyhatta volna, ám ő nem ezt tette, hanem elkezdett egyre meredekebb zuhanással visszafejlődni. Ahogy sportnyelven mondják: gyenge kezdés után erősen visszaesett. Egy szurkolói szlogen jut eszembe: Földet reá! Földet reá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azok az emberek, akiknek valamiért megkegyelmezek és csak egy kis nyolcvan napon túl gyógyuló ütést mérek a halántékukra a szempillámmal, na, azok szoktak az intenzív osztályról kijőve ilyen verseket írni.” /Chuck Norris/

2017. január 20., péntek

NOlimpia

"Inkább a pia, mint az olimpia!" /Iszák Nyúton/
Aki államcsődöt szeret
S nem érdekli büdzsé keret,
Mert szűk agya nem éri át,
Az tol pesti olimpiát!

Fél ország csak éhbért keres,
Ősz tanárnak szeme veres,
Műszak után nővér éjjel
Ügyel s kórház rohad széjjel.

Metrón közlekedni lutri,
Büdös, mint egy mozgó putri;
Kátyúk, dugók, szmog és szemét…
Gyomrunk forog s -vágyunk nem ét-

Magyar ÁFA egetverő,
Menekül a munkaerő;
Műtetlenek már az epék,
Nincsen orvos, se ács, se pék…

Állam nem takarít havat,
Helyette stadiont avat,
S szolgáltatása bár selejt,
Adót szedni sose felejt:

„Kell olimpiai falu,
Kolbászfont kerítés falú!”
Rájönni nem kell egy Newton:
Olimpia legyen Csúton!

2017. január 17., kedd

Mínuszok

Mikor soká sok a mínusz,
Nincs vízfelület, amin úsz’
Uszály, sirály s tőkés réce,
És a nemzet limbóléce
Alatt átcsúszunk s nem mászunk,
S kézbe fagy az adu ászunk,
Hóemberré merevedve
Náthát kap a jegesmedve,
Nem indul pöccre a Merci,
Űrben farkasordít Berci,
Fázó Napon jégcsap csillog,
Marhát hűt a jelző billog,
Jégpáncélosak a tavak
S lékhorgászt átkoz ott a vak,
Operában rozmár hangol,
Tovább hűl sok hűvös angol,
S after six centuries again
Király lesz a Duna jegén!

„Nem vállalom! Ha véletlenül megcsúszna a hoppmester és elejtené az országalmát, akkor reflexszerűen rávetődnék és az éles jégrögök kiszakíthatnák a szürke mackóalsómat! Ennyit nem ér meg az egész hercehurca!” /Király Gábor, a válogatott előnyugdíjas kapusa/

„Ne kerekítsen, költő úr, ne kerekítsen! Mátyás királyt 1458. január 24-én jegeltették bele a trónba, az meg ugye csak ötszázötvenkilenc éve volt. Ő amúgy ott sem volt, csak a tömegek. Történészni csak pontosan, szépen! Ria, ria, história! Ezt a szaktanácsadást most baráti áron megszámítom 44 ezer plusz ÁFÁ-ért, ami 55 ezer 880, azaz kerekítve 60 ezer. Erzsébet utalványt is elfogadok!” /Dr. Századelő Szilárd, az Átértékelt Múlt Alapítvány történésze és állandó jellegű VIP-páholy tag/

„Első gondolat: jjjajjjjjj mi ez??? Most tényleg lefagytam, mint a windows, kék halál forever... Inkább a mínuszok. Azt se tudom hova kapjam a fejem: 12 különböző kép villan fel, még jó hogy nem vagyok epilepsziás, most rohamot kapnék az tuti. Azon már nem is lepődök meg, hogy 6 sor is van, amit nem is értek mit jelent. Összefoglalva: ’kevés vagy, mint téliszalámiban a hólánc’. Pont így érzek most.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mínuszból indulunk és szilárdan tartjuk a helyünket. A mélyhűtött betűtészta leveshez most sem csomagoltak szövegkohéziót, csak a páros rímek voltak leakciózva. Jutott a tányérunkra jópár témakör, soronként néha több is: a hadronütköztető ezek szerint orosz gyártmány. Kevesen tudnak a klasszikus tizennyolcsoros műfajból ilyen komplett kis mirelit mikrokozmoszt építeni. Az univerzum összes atomja jégbe fagyott, a kortárs költészet hőmérsékletfüggetlen szürke(állományú) eminenciása számára ez üzemi hőmérséklet. Lendületesen keveri a paklit a puklival, miközben precízen lajstromozza a Duna jégtábláiba merevedett uszadékok teljes spektrumát. Málágyec.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves költő elvtárs! Az igaz, hogy a világűrben mindig farkasordító hideg van, ám mivel nincs farkas, van viszont fűtött űrhajó meg vodka, így senki sem ordít, csak dalol! Idesanyáááám…” /Farkas Bertalan, az első magyar úrhajós/

„Költő polgártárs, maga igencsak feszegeti a nagy nemzeti pofonládát, mert erősen remeg a politikailag veszélyes limbóléc! Királyt vizionál a Duna jegére egy liberálbolsevik bérrettegő?! Ilyen célozgatások és sorok közötti áthallások után ne csodálkozzon, ha a tenyerem akkorát csattan a bal fülén, hogy áthallja a jobbra, maga meg addig csúszik a sorok között, míg fejjel bele nem áll a két üres szektort elválasztó falba!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Önfejű Költőket Önfejűtlenítő Rendszerv (ÖKÖR) ideológiai ökle/

„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer! Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr? - mondta Hamletnek Polonius; Őrült beszéd, őrült beszéd: és nincs benne rendszer! Huzatot kapott az agyad, te szerencsétlen költészeti kártevő?! - mondom Fradynak én. Persze csak tisztes távolságból, a neten keresztül, és anyámat sem engedem a közelébe, nehogy egy óvatlan író-olvasó találkozón keresztül elkapjon egy agyevő vírustörzset! Verskáosz! Szó, szó, szó… De miért ennyi és miért pont ebben a sorrendben?! Anyám szerint Frady Endre egy dologban hasonlít William Shakespeare-re: egyikük sem dán vízilabdázó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Imádok télen vízilabdázni, mert szeretem hallgatni, amikor az általam leütközött jéghegy megrian!” /Chuck Norris/

„Megrian, Chuck?! Megrian?! Miért nem akarod megjegyezni a nevemet annak ellenére, hogy együtt szerepeltünk a Ryan közleány megmentése c. filmben?! Bühühü…” /Meg Ryan, amerikai színésznő/

„Jéggé dermedt gondolati kaleidoszkóp szikrázik fel a fagyott költői lélek segélykérő téllírájában, melynek zihálva le-lecsapódó rímpárája önfeledt sorozatlövésként csitti-csattog és önpusztítón zúzza pirruszi porrá az olvasó közönykemény szívpáncélját. Az irodalmilag megjajgatott negatív hőmérséklet ellenére is beleizzadunk a gyötrelmeken át a diadalba torkolló végkifejlet anakronisztikus ürömmámorába. Aki holnapra megtanulja, globálisan felmelegszik a lelke és félévkor eggyel jobb jegyet kap!” /Örömóda Budáné Ürömi Aroma, gimnáziumi magyar-történelem szakos tanár és maszek kürtőskalács árus/

„A globális felmelegedés és a vizelő kutya egylényegűek. Mindkettő megolvasztja a sarki jeget.” /Rottweiler Rezső, romkocsmai filozófus és ebtenyésztő/

2017. január 13., péntek

Péntek 13

Balsorsa kit éppen ma tép,
Hét emberből, bárha hat ép,
Ám pont őt verik meg nénik
(Villamoson megtörténik!)
Mert leült egy üres helyre
S járókerettel kap fejre -
Rájön, megtámadta a pech,
(Mint adóst a NAV ős APEH)
S kiújul a babonája,
S annyi átok száll most rája,
Érzi, szerencsétlen szamár,
S villamos szék sem vonzza már…


„Egy gondolat bánt engemet...: ez a vers úgy döcög, mint a 14-es villamos mely mellett még egy vemhes éticsiga is űrsebességgel száguld el, mégis úgy rázkódik, mintha menne is előre. Na valami ilyet érzek most. A magyar valóság ilyen realisztikus ábrázolása ismét mélyen az elmémbe mart. Hogy jót is írjak: egy sor azért nagyon tetszett: Villamoson megtörténik!, nem sok de a miénk... Magyarország szeretlek!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Én vagyok a legbalszerencsésebb ember a világon! Péntek tizenharmadikán születtem, de anyám nem ért be velem a kórházba, hanem a hídon szült meg, és mivel épp szökőárral kombinált földrengés volt, így belesodródtam a folyóba, ami magával ragadott és eltűntem! Végül vízilovak neveltek fel, így aztán drabális lettem és büdös a szám. Talán ezért nem szeretik az emberek a jegyüket, bérletüket ellenőrzésre felmutatni?” /Hippopotámusz Huba, BKV ellenőr/

„A nehéz járókeretemmel és két teli szatyrommal kilenc másodperces száz métert kellett futnom, hogy elérjem a villamost, majd át kellett verekednem magam egy drabális és büdös szájú ellenőrön és legázolnom egy kirándulni induló általános iskolai osztályt, hogy odaérjek az egyetlen szabad ülőhelyhez, mire ez a nyikhaj pont az orrom előtt ült le! Nem igaz, hogy nem tudja átadni egy szegény védtelen öregasszonynak! Muszáj voltam odacsapni a büdös kölöknek!” /özv. Vadkan Vendelné Vérgőz Vendetta, nyugdíjas cirkuszi medveidomár és a Nyugdíjasoknak Ülőhelyeket Googlegroups (NYŰG) adminisztrátorának nagymamája/

„Ez a péntek tizenharmadikai balszerencse dolog csak varázslás és fekete mágia! Egy felvilágosult keresztény/keresztyén nem hihet az ilyen ördögtől való praktikákban! Én szerencsére – lekopogom! – nem vagyok babonás!” /Dr. Ereklye Elemér, a Léha Ódivatú Praktikákat Alapból Tiltó Keresztény Osztag (LÓPATKÓ) négylevelű lóhere ügyi szakreferense/

„Én egyszer a villamosvezetői székemben illuminált állapotban ülve nekivezettem a szerelvényemet egy civil békemenetnek, mire visszamenőleges hatállyal villamosszékbe kerültem, de szerencsére a rezsicsökkentés miatt legagyásodott ELMÜ-nek nem volt embere, hogy a korábban adminisztrációs hibából lekapcsolt áramot visszakösse a büntetés végrehajtási intézetbe, így túléltem. Pedig aznap pont péntek tizenharmadika volt! Úgy látszik, nálunk már a babonából is kilopták a hatóerőt!” /Amper Adalbert, villamosvezető/

„A valóság talaján magasodó aktuállírák síkba fejtésének koronázatlan költőfejedelme ismét hagymázas könnyeket fakasztott a babonabálvány és a hamis mammon fogsarkában senyvedő embermilliók, sőt milliárdok szeméből! A villamos székek kényelmi vonzásának bűvköréből kiszakadni képtelen világ proletárjainak egyesült sóhaja kíséri ezt az újabb irodalmi monumentalitást, melyre nem csak a fél világháló, sőt a negyed világegyetem figyelt fel, de némi késéssel maga a NAV is! Na, ja, hiszen péntek tizenharmadika van!” /Rögvalóság Rezsőné Elvont Etelka, a Widámra Werselt Willamosszékek Pont Haldokló Utasai (WWW.HU) című internetes irodalmi portál főszerkesztőnője/

„Egyszer péntek tizenharmadikán véletlenül beültem egy bekapcsolt villamosszékbe, mire egész Texasban elment az áram. Kivertem a biztosítékot.” /Chuck Norris/

„Kár, hogy Frady Endre nem Texasban verte ki a biztosítékot, hanem nálam! Anyámat megnyugtattam, hogy a péntek tizenharmadikának ebben semmi szerepe nincs, ez a megátalkodott rímfajzat ugyanis ekkor és erről ugyanolyan tehetségtelen ripacskodást rittyent, mint bármikor bármiről! Mindenesetre, ha egyszer esetleg öldöklő versenyt futna a Hall of Fame és a Cosa Nostra, hogy ki örökítse meg betonban előbb a költőnk lábnyomát, akkor remélem, hogy az utóbbi fog győzni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2017. január 12., csütörtök

Kötőhártya gyulladásom

Mi csípi a szemem vajon?
Szorgos népünk sok-sok pártja,
S bőgök fül mögötti vajon?
Á, csak gyulladt kötőhártya!

Szemem nem csak csíp, de veres,
Váladéka folyvást beken,
S gyógyszeripar sokat keres
Rajtam és a szemcseppeken.

Fel nem fogja magas IQ-m,
Mért ily drága egy kis Floxal?!
Tán az antibiotikum
Ipar mögött mozog sok szál?!

Világ összeesküvések,
Vagy valami őssy átok?!
Nyugiszurimról bár kések,
Jó, hogy újra tisztán látok!

„Jaj, leleplezték a magyarországi antibiotikumok árfelhajtására, a magyar pártrendszer korrupttá tételére, a magyar foci pénzmosodává züllesztésére és a balsors általi régen tépésre irányuló világ összeesküvésemet! Monnyakle?!” /Őssy Átok, a döblingi elmegyógyintézet Napóleonok fölötti emeletének lakója/

„Mi kerül ezen a két apró flakonkányi folyadékon 1556 forintba?! Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi piréz gyógyszermaffiának és a szabadkőműves patikusok világszövetségének a keze van a dologban! Itt rajtam kívül mindenkinek vaj van a füle mögött! Vagy margarin, ami még rosszabb! Mindenki monnyonle! Nővérke, mikor érkezik a mentesítő nyugiszuri?!” /Frady Endre, az újra tisztán látó költőgigász/

„Be van gyulladva, hogy gyulladt kötőhártyája miatt nem látja a kigyúló fényeket az alkonyi Duna-parton? Használjon ön is antibakteriális Floxal szemcseppet! Napi ötször egy csepp mindkét szembe, és rögtön meglátja, hogy mi jön szembe! Ha csak egy szeme van, fél adag is elég! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” /Dr. Floxal Filoxéra, piréz gyógyszervegyésznő és szabadkőműves páholytag/

„ Ismét az az érzés fogalmazódott meg bennem, milyen jó vers is lehetne ha csak két versszakból állna. Lehet a szemből kigördülő váladék okozta homályos látás, égő szemek eme kézzel fogható átélését akarta a költő megragadni ezzel a csökkenő a lendülettel, folyamatosan egyre jobban kínzó rímekkel. Zseniális ötlet, profi kivitelezéssel. Fellelhető a vergődés megélése, szinte átéltem a kötőhártya gyulladást a versen, rímeken keresztül. Nekem is kéne most egy nyugiszuri, biztos ami biztos…” / P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Vaj nincs a fülem mögött, csak nemzeti rágógumi, amit a sajtótájékoztatók előtt ragasztok oda, mert sehol sem találok szemeteskukát! Valaki még minket is meglop?!” /Párt Péter, a Párt ifjúsági tagozatának sajtószóvivője/

„Elegem van már abból, hogy nem tudok normálisan végigmenni a szerelvényen, mert bár utast nem csak a kötőhártya gyulladásom miatt nem látok, viszont minden tele van ezekkel a szotyola- és tökmaghéjjal teleköpött szemeteskukákkal! Hogy kerülnek ezek ide?!” /Homály Huba, a felcsúti kisvasút kalauza/

„Magyarország erősödik! Ma már minden embernek lehet alanyi jogon kötőhártya gyulladása, sőt, amíg a jól kihasznált rendelőben várakozik, addig influenzája és tüdőcsúcshurutja is! Ez már valami!” /Bájboly Béla, nyugdíjas reklámarc/

„Abban a pillanatban, amikor a sikertelen kísérletből rájönnek, hogy az én kötőhártyámat próbálták megtámadni, akkor fojtom meg a begyulladt bacilusokat a szemhéjammal.” /Chuck Norris/

„Mi ez az idefröccsent líraváladék?! Mi ez a zacskós könnyben tocsogó tömény degeneráció?! Ha egy tízes skálán a tíz a még engem is megríkató világlíra, a nulla pedig az anyámat is inkább Izaura tévére fanyalító klapancia, akkor rettegett fűzfapoétánk erre a fércművére mínusz 273 pontot érdemel! Frady Endre az abszolút nulla!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ A 'Mit gondolt a költő?' kérdés helyett helyesebb feltenni a 'Mit nem?' kérdést. A helyes válasz, hogy 'Semmit!', azaz nincs semmi olyan, amit ne gondolt volna, és mindezt gondolkodás nélkül le is írta. Frady Endre úgy csapong és röpköd a szabad asszociációk véletlenszerűségében, mint kerge Batman a légelhárító rakéták kereszttüzében,  miközben mi, alélt olvasók, egyre többek leszünk és megváltozik az életünk!” /Külcsín Kenézné Belbecs Ballisztika, középiskolai magyartanár és maszek rakétakészítő/