Kert végébe...

Kert végébe baktat a
Kavicsúton agg tata.
Budi felé jőve ken
Talpzsírt szét a köveken.

„Jaj, a rötyi retesze
Vajon keresztbe tesz-e?!
S rozsdás-e a vasa rajt’?!”
Siet, mint kit hasa hajt.

„Tyű, a mocsok beragad!”
S bottal ütést mer’ agg ad,
Retesz végleg akad ám…
S bebarnul a makadám.


„Nem állítom, hogy a magas művészetnek viktoriánus módon el kellene fordítania szemérmes tekintetét az emberi test alulnézetétől, ugyanakkor be kell látni, hogy ebben az univerzumban kifejezetten ritkák a szupernovák. Azt mondják, mind a csatornában úszunk, de vannak, akik közben a csillagokat nézik.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Ez az, ez kell az őrjöngő olvasói tömegeknek, hogy valaki keményen rávilágítson és megalkuvás nélkül utat mutasson! Makadám utat! Viva, viva la F. Petike!” /F. Endre, költőgigász/

„A makadámút tömörített kőzúzalék-borítással rendelkező műút, amely annak feltalálójáról, azaz rólam kapta a nevét. Kikérem magamnak, hogy egy fabudiig leszórt kavicssávot makadámnak nevezzenek! Vagy ha igen, akkor fizessenek jogdíjat a használatáért!” /F. John Loudon McAdam, skót mérnök/

„A szétkent talpzsíromon csúszkálva kimentem a kert végébe, mert hajtott a szükség, de a nyavalyás beragadt zár miatt nem nyílt ki az ajtó, és mialatt megpróbáltam szétverni a botommal, közben becsináltam! Nagydolog! Bárkivel előfordulhat! Minek ennek ekkora feneket keríteni?!” /F. Frici bácsi, nyugdíjas lúdtalpbetét készítő/

„Na, mi van költő úr, bement a dolog, mert nem ment ki időben?! Nem volt bekészítve az éjjeli a nappaliban?! A fő kérdés azonban az, hogy muszáj volt mindezt megírni?! NEM ENG.!” /F. Afej Alajos, a Nem Engedélyező Testület (NET) főcenzora/

„Az emberiség két részből áll: akik már álltak belsőleg feszítve és külsőleg feszengve egy zárt toalett előtt, illetve akik még nem szobatiszták. F. Endre, a már-már naturalizmusba hajló állítmányi költészet konszolidálhatatlan fenegyereke, a rusztikus rögvalótlanság ihletett ítésze ismét és immáron sokadszorra keményen elénk tárta a tudomásul vehetetlenség indiszkrét szubsztanciáját. Őszinte önkivetülése folytán a világ immár nem csak neki fáj, hanem nekünk is. A groteszk jajlíra kategória csimborasszója!” /F. Gőz Gézáné F. Técé Teca, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/

„Ha én művész vagyok, akkor F. Endre valódi vész. Mindannyiunkra nézve.” /F. Zámbó István, festő, grafikus, szobrász, zenész/

„Szétkent talpzsír a jobban teljesítő F. Magyarország keményen dolgozó kisemberének verejtékkel kiérdemelt nyugdíjából épült saját tulajdonú közlekedési infrastruktúráján?! Aki magyar, annak nem telik lábbelire?! Kigúnyolni azt, aki végre nem pesszimista bérrettegő és jajve- nélkül -székel?! Na, költő úr, akkor most jó keresztényként tartsa csak ide előbb az egyik, azután a másik orcáját is! Négyszer!” /F. Csávás Kálmán vezérőrmester, az Agyatlan Poétáknak Ujjdenagypofonokat Kiosztó Alapítvány (APUKA) lapáttenyere/

„Ha magam alá dőlnék és lecsinálnám magam, akkor sem tudnám elérni azt az alpári mélységű szellemi fertőt, amelyben ez a megkergült zugpoéta a költészete révén önfeledten dagonyázik. Anyám szerint senki sem léphet bele kétszer ugyanabba a szétkent talpzsírba, ám a csupa kisbetűvel írandó f. endre mindig úgy lép, hogy az minél többünknek a lehető legjobban fájjon! Ez az evolúciós zsákutcamaradvány nem más, mint az irodalom virágos kertjében vitustáncoló fém stoplis birodalmi lépegető! Hogy az F. Darth Vader büdösödjön meg a belsejében!” /F. Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer tengeri úszkálás közben egy-egy ragadozó hal harapott rá mindkét lábfejemre. Nem csoda, hogy ideutazó brit tudósok kimutatták, hogy a parttól a házamig vezető úton szétkent talpzsírom nyomokban cápákat tartalmaz.” /F. Chuck Norris/

„Ki tiltja meg, hogy F. Endre elmondja mi bántotta hazafelé menet?
Az útra éppen langy sötétség szállott, mint bársony permeteg...”
Hááát, az önéletrajzi ihletésű közléskényszer nagy úr.
/F. Péter, aki még mindig a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Őszi szelek

Fradi sas az őszi szelek szárnyán /térfigyelő kamera felvétele/

Vadulnak az őszi szelek,
Számba befútt avart nyelek
S szembe csapó szürke permet
Áztatja a várótermet.

Hová tűnt a szigetelés?!
Tán egy piréz lopta el és
Bottal üthetjük a nyomát,
S réseken meg üt a gyom át?

Avagy tán egy józan eszét
Vesztett Fradi sas tépte szét?
Esetleg egy hottentotta
Kőkor szaki pattintotta?

Se az egyik, se a másik
Nem oka, hogy tetőnk vásik:
Nem volt már pénz szigetelni,
Stadionra ment mind el, ni!

„Hé! Azt, hogy Ni!, csak mi mondhatjuk, mert mi vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!” /a lovagok, akik azt mondják: Ni!/

„Persze, mindig minket, pirézeket gyanúsítanak először! Aztán, amikor bebizonyosodik az ártatlanságunk, meg az, hogy nem is létezünk, akkor se kérnek tőlünk bocsánatot! Suttyó fajüldözők!” /egy nem is létező piréz tetőfedő/

„Nem vagyok fajüldöző, hiszen egy nem létező fajt üldözni sem lehet ugyebár. Az ártatlanságnak pediglen nem kell bebizonyosodnia, hiszen jogrendünk az ártatlanság vélelmén alapszik, így bizonyítani csak a bűnösséget kell.” /Frady Endre, a joghoz is hozzászóló költőgigász/

„Ostoba vagy, mint egy takony.” /Bűzölgő, az Origo hírportál kommentelője/

„Ne sértegess, Bűzölgő, ne sértegess, mert összerondítalak, mint Frady Endre az irodalmat!” /egy takony/

„Hé, gumiagyú költőcske! Én egyrészt sosem veszítem el az eszemet, másrészt egy magamfajta naplopó sosem randalírozik, csak pihen. Téplek széjjel!” /Fradi sas/

„Zugfirkászkám, a te érdekedben remélem, hogy a förmedvényed utolsó sora nem a rólam elnevezett arénán élcelődik, hanem a kapuk mögötti betonfalakkal elrondított MTK pályáról, mert különben lefejellek, mint vak Fradi sas a nagyreflektort!” /Groupama Lajos, a Ferencváros méltán elfeledett cserekapusa/

„Kedves amatőr ornitológus gyerekek! Jól figyeljetek, mert Frady Sasszem Endre bácsi csak egyszer mutatja be a „Hogyan tapossunk egyszerre minél több tyúkszemre?” című magánszámát mielőtt megkezdi jól megérdemelt alkotói szabadságát a Madarat Tolláról Költőrehabilitációs Intézetben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ősszel engem is mindig bántanak a szelek. Valószínűleg a körtét és a szőlőt nem bírja a gyomrom. Ilyenkor az én alsógatyámat is eláztatja a permet.” /id. Végh Béla, nyugalmazott víz-gázszerelő/

„Béla bácsi, hasmenés ellen vegyen széntablettát! Ha nincs a faluban patika, akkor a legjobb a szénné égetett birkahús, ami a futási sebességet is jelentősen növeli. Irány a legközelebbi juhszén bolt!” /Dr. Fauna Flóra, természetgyógyász és doppingszakértő/

„Juhszén bolt?! Utálom, ha a nevemmel szóviccelnek és doppingolással gyanúsítanak! Az én vizeletem olyan tiszta, hogy még vizeletet sem tartalmaz!” /Usain Bolt, kilencszeres olimpiai bajnok jamaikai csodasprinter/

„Mi ez a hottentotta oroszlánsörény leves receptnél is érthetetlenebb elmepusztulat?! Mi ez a juhszénen elhamvasztott szellemi Frady saslik, ez az önmaga alá vizelt tömény tehetségtelenség?! Anyámat figyelmeztettem, hogy ha bárhol meglát akárcsak egy Fra- szótagot is, kérdés nélkül lője le! Lehet, hogy esetleg áldozatul esik Franz Beckenbauer, Frankenstein, vagy Frakk a macskák réme is, de hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács! Abcúg Fra… (puff!) Jaj, anyám…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A romlott világ háborgása elől versírásba menekülő költő, sőt Költő természeti odatettsége és társadalmi megbomolhatatlansága újabb spirituális edukációnak veti oda gyarló, ám hűséges olvasóinak derékhadát. A beázó elmúlást szimbolizálni hivatott ittvanó ősz újra ittvanásának fiatalos szelletei és könnyáztatta seholléte antagonisztikus szimbiózisban rezonál az emberiség eldologiasodott mindenbírhatnékának nihiljével. A földhözragadtság fölött átsuhanó eklektikus sejtelem azt sugallja, hogy valahol legbelül mindnyájan Fradi, sőt Frady sasok vagyunk! Tyű, de elaléltam!” /Ihaj Csuhajné Szájtáti Szidónia, a Meglékelt Lélekcsakra c. spirituális jajkiáltó magazin művészeti vezetője/

„Ha az őszi esők nyomán itt Texasban egy épületet elönt az ár, akkor a falon át bemegyek, a vízbe mártom a testem és kiszorítom.” /Chuck Norris/

Szeptember vége

Vége van a szeptembernek,
Hideg esők mégsem vernek,
Csupán a Nap langymelege
Tesztel: Izzadok én meg-e?

Lyaly, hó’nap már október van!
Hónapok közt nem Number One,
Sorrendileg Chuck Number Ten,
S avart kavar át a kerten.

- Grammatikailag nagyon
Gáz vagy, így hát ütlek agyon! –
- üvölt rám a szürke váci
Fegyházból egy nyelvtannáci.

Hja, a börtön ablakába
Soha nem süt be a kába
Nap, ha szitál ködnek burka.
Őszi napfény igen hurka!

„Meg-e és lyaly?! Meg anglicizmusok?! Ha kiszabadulok, megkereslek és százszor lemásoltatom veled a magyar helyesírás szabályait, te zugfirkász, utána meg addig verem a fejedet egy nagylexikonnal, míg sok kislexikon nem lesz belőle!” /Killer Adolf, bebörtönzött nyelvtannáci és orvhelyesíró/

„Kába, hurka és langymeleg?! Kit nevezel te langymelegnek, te bedrogozott humusz szipuensz?! A felszínem 5600°C-os, úgyhogy, ha a ti érdeketekben nem fognám vissza magam, előbb elpárolognál, minthogy ki tudnád mondani, hogy helioszeizmológiai retardáció!” /Nap, a Frady Endréhez legközelebb lévő csillag/

„Hé, plagizátorkám, én már írtam a szeptember végéről, úgyhogy semmi szükség nincs rá, hogy ellopd az ötletemet! Amúgy itt Barguzinban kicsit át kellett írnom a művet, mert ilyenkor itt a völgyben nem a kerti virág nyílik, hanem a fagyott hóba szorult toportyánférgek tokát átharapó jetik véres szája. B Баргузинe очень холодно!” /Alexander Petrovics, barguzini hadifogságban alkotó magyar költő/

„A költő ismét olyan fajsúlyos művet tett le az asztalra, hogy födém legyen a talpán, amelyik nem szakad le ekkora földhözragadt életerő hatására. Az ósdi hagyomány által az elmúlás évszakának tekintett őszt a művész nemcsak kiragadja ködös önmagából, de avatott kézzel előbb kizsigereli, majd átdarálja egy másik dimenzióba. A napfényt hurkába töltő önfeledtség életigenlő letargiája teszi ezt a művet a XXI. század egyik átugorható, de megkerülhetetlen szimbólumává. Igazi piedesztállíra!” /Őszinte Örömpörköltné Monolit Melankóla, az Armatúra Atanáz Építőipari és Rímszerelési Szakközépiskola magyartanára/

„Nem az őszi napfény a hurka, hanem Frady Endre, a szánalmas silányság tehetségtelen görcsdalnoka, a versszemétben guberáló senkiség álapostola, aki ismét egy zárt alakzatba rendezett értelmetlen szókatyvaszt köpött az ő korábbi aknamunkássága miatt már amúgy is idegi alapon rángatódzó arcunkba! Anyám szerint, ha ilyen szóképeket tudok, akkor magam is elmehetnék költőnek, de óva intettem a feltevéstől, mert a helyszínen elagyvéreznék, ha Frady Endre a nyilvánosság előtt kollégának szólítana.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Chuck Number Ten?! Aki velem szórakozik, annak onnantól nagyon kevés ideje van hátra. Frady Endrének igen gyorsan kell fekvőhelyet keresnie a holt költők társaságában.” /Chuck Norris/

„Jé, ez tényleg a szeptember végéről szólt. Nem csak úgy általában, nem allegorikusan, kibővített értelemben, térben, időben, értelmi, érzelmi síkon csapongva fegyelmezetlenül. Nem! Konkrétan, mint egy adott utcában, adott negyedórában várható időjárásjelentés. Igaz, nem is érnénk rá ilyesmire, hiszen közben azért angolórát veszünk, filmsztárt, majd fegyintézetet látogatunk, hogy rövid osztálykirándulásunk végén az úttörőtáborok tábortüzeinek langymelegénél vacoghassunk. Köszönjük, Urunk, hogy alázatra tanítasz minket!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Kvótalíra

Egész ország tavasz óta
Azon agyal, lesz-e kvóta,
S a „Brüsszel” szó mit is jelent,
S hogyan folyásol be jelent?

Utcán lassan mást se látok,
Rám merednek nagy plakátok:
TUDTA? alá blabla kerül,
Mintha szólna ó-héberül!

Sok milliárd folyik így el,
S fürkész népünk egymást figyel:
Ki ikszel igent, ki nemet?
Jövőt ki épít, s ki temet?

Olyan is lesz tán - és nem egy -
Ki még urnát látni se megy?
Kinek voksa érvénytelen,
Elnyeli bősz örvény talán?

Egyik azt mondja, hogy éljen
Messze innen minden Alien!
Másik: Befogadjuk, mi Grál
Lovagok, ki ide migrál!

Bonyolult ez, mint az atom,
S amennyire felfoghatom,
Arról szavaz, aki magyar,
Élhet-e itt Akhim Adjar.

„Elnézést, hogy közbeszólok, de nekem eszemben sincs önöknél letelepednem. Itt Berlinben úgy is kényelmesen megélek, hogy nem kell hetente háromszor ügyelnem egy romos kórházban, ahol se nővér, se gyógyszer, se vécépapír. Németország jobban teljesít.” /Dr. Akhim Adjar, menekült piréz belgyógyász/

„Jövevény voltam és befogadtatok.” „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük!” /Jézus Krisztus, a mára már szinte teljesen elfeledett eredeti kereszténység megalapítójának magyarra fordított ó-héber kijelentései/

„Na, nehogy már egy keresztre feszített közel-keleti bajkeverő oktasson ki minket kereszténységből?! Ezt az eszeveszett eretnekséget! Az Úr nézzen rá összevont szemöldökkel!” /Ájtatos Ártány, a Keresztény Átokmondók Országos Szövetségének (KÁOSZ) szóvivője/

„Már kiadtuk a körözést az uszítással alaposan gyanúsítható J. Krisztus, egyelőre ismeretlen helyen tartózkodó názáreti ács ellen. Egyik követője a kihallgatás során azt vallotta, hogy valami Menny nevű törzshelyén tartózkodik, de többet nem sikerült kihúzni belőle, mert váratlanul belehalt a kérdéseinkbe.” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Keresztényellenes Uszítókat Tyűdeeltángáló Alapítvány (KUTYA) ideológiai metszőfoga/

„Jó, hogy még nem találták fel az égig érő kerítést, mert akkor nem tudnánk évente egyszer-egyszer be- és kimigrálni!” /Kelep Kenéz és Füsti Fedor, a Fecskék És Gólyák (FÉG) alapítvány vezérszárnyasai/

„ A költőtől nem idegen a szép, így számára az idegen szép, pedig nem az idegen a szép, illetve nem alanyi jogon szép az idegen, hanem az idegenségnek a szépségtől elidegenedettsége tud nem szép lenni, ha csupán az a szép, ami érdek nélkül tetszik,  bár szépítőszerek nélkül még a szép is idegen. Még szép, hogy holnapra egy ötösért bárki megtanulhatja. A többieknek alapból egyes alá! Csak az a folyásol be, csak azt tudnám elkenni!” /Szép Szatyorné Szigor Szotyola, középiskolai magyartanár és Avon tanácsadónő/

„ Ezt a piramidális rettenetet szellemi szabadfoglalkozásúként kényszeres elhivatalból  elolvasva a Kádár kori mondás jut eszembe: Az értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. A darázsfészekbe nyúló költő silány tehetségtelenségével még ezt a társadalmilag érdekes, bár rajtam kívül senki más által meg nem értett témát is képes volt a tápláléklánc legalján fetrengő véglények által kiizzadott fekália bűzkörébe vonni. Anyám szerint, aki ma gyarló és józan paraszt, annak ettől a népszavazósditól görcsbe szorul még a talpa is. Hosszú idő óta először igazat adtam neki. Meg egy vérnyomáscsökkentő pirulát is, hogy nyugodtan aludjon. Magamnak meg hármat.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha bárki a szemem láttára menekültet bántott, akkor azt én is bántottam, hiába menekült. A puszta hónaljszagommal az őrületbe kergettem. Előttem meghajol minden térd, még az Old Spice-é is. Én bizonyíték vagyok, nem ígéret.” /Chuck Norris/

„Nekem nincs időm most vasárnap népszavazni, mert délelőtt lábteniszezem a svájci gárdistákkal, délben menekülteket ebédeltetek, délután 4-re pedig elmegyek a zuglói Angol utca 44-ben tartandó Istentiszteletre a költő testvér prédikációját meghallgatandó. Ámen!” /Ferenc pápa/

Seszűk Sebő

Seszűk Sebő a macskájával /Seszűk Sebőné Art Aranka felvétele/

Sosem hord pénzt Seszűk Sebő,
Mivel nem egy tömött zseb ő,
Csupán szürke átlagalak,
Mint mondjuk a tavi halak.

Testalkata se bő, se szűk,
S macskái sem éles eszűk;
Van bár, amely pár szót megért,
Mégis esznek laptop egért.

Felesége Art Aranka,
Ki egy igen elvont tank a
Zirodalmi frontvonalon,
S izgibb, mint egy felvett talon.

Így él együtt tarka s szürke
(Nem marha!) és csupán űrke
Van bennük, egy apró hiány:
Pici Seszűk baba, ki lyány…

Ám születik s ő a topik!
Anyatejjel lírát szopik,
S apja víg örömtől kába.
Ő a jövő: Seszűk Sába!

„Jaj, Szürmikém, most megint megetted a szürke made in china egeremet, ezért csak szalonnázó deszkának tudom használni a laptopomat! Hogy fogok így majd fekete-fehér fotókat posztolni a tavi halak között pancsoló kislányomról a Greybook-ra?” /Seszűk Sebő, a szürkék hegedőse/

„Drága férjem, támaszom és párom, színpompás életem szürke világítótornya végre azőt megillető jogos hiánypótlás alanya és állítmánya lett szépirodalmice! Tarkaságom az ő szürke hegedölésének koordinátarendszerében szemkápráztató színkavalkáddá magasztosul. A mű a zenit és nadír közé szorított mindenbírás apoteózisa. A szürkeségből kinyíló gyerekvirág metamorfondírozás nélküli elődöbbenése a távoli jövőbe mutató irodalom messze meghaladásának a teremtő őserővel egybeforrt fraktálszimbiózisa. A mondanivaló mihezvégettsége irracionálisan hovatovábbítandó! Frady Endre ezzel a művével ismét tovább gyorsította a világirodalom vörös eltolódását! Arccal a világegyetem felé! Hódítsuk meg az analfabéta galaxisokat! Előre! Tűz!” /Seszűk Sebőné Art Aranka, a Bedarált Bőségszaru c. elvont irodalmi frontvonali tanklap művészeti vezetője/

„Oáááááá!!! Oáááááá!!! (rotty)” /Seszűk Sába/

„Jaj, fiam, megértem ugyan, hogy a brexit után miért tántorogtál ki a marhákban gazdag Magyarországra, de így alig fogom látni az unokámat! A magyarosított nevedet meg ki se tudom ejteni! Ezentúl ne csak fotókat küldj, hanem időnként pénzt is! Forinttal itt Londonban bárhol lehet fizetni. Hungary performs better.” /Neithernarrow Norwide, a brexit miatt elszegényedett angol poéngyáros/

„Mi ez a tiritarka szürkemarhaság?! Frady Endre szellemi kergemarhakórja miazmás hitványsággal fertőzi meg a költészet őmiatta már amúgy is sokat szenvedett testét, és ez a verse is egy tehénlepény evő verseny vonzerejével bír! Anyám szerint, ha az olvasótábora metálzöld döglegyekből áll, akkor számukra ez inkább a javára írandó. Hát igen, ahogy egykori tanárnőm és mesterem, Vitriol Vendetta mondta: A tehénlepényt is lehet szeretni, ha nagy zöld döglégy az ember!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nincs kedvem elemezni a verset, mert csak az jut eszembe róla, hogy milyen rég nem ettem már se tavi halat, se szürkemarhát. Hús is akkor volt utoljára a számban, amikor tavaly karácsonykor a plébános macskája elől lenyúltam a templom egerét. Lehet, hogy szakmát kellene váltanom és elmennem médiacelebnek? Vajon a tévéstúdiók ruhatárában a kabátommal együtt leadhatom az agyamat is?” /Szürreál Szidónia, középiskolai magyartanár/

A felvett talon csak azoknak a szürke kockafejűeknek izgi, akik nem tudják már eleve, hogy mik a letett lapok. Én mindig tudom. Az én elmém olyan fényesen ragyog, hogy a Nap is árnyékot vet a velem ellentétes oldalán.” /Chuck Norris/

Életmese

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy élet.
Megrázta száztíz volt
S rögtön semmivé lett.

Jaj, szörnyű véletlen,
Pedig majdnem jó lett.
Élet, ha életlen,
Rút, mint a híg sólet.

Úgyhogy a mának élj,
Csillogjon a víg szem!
Hulljon rád manna kéj,
S boldogan élj, mígnem…

(haláltánc!)


„Ha ez egy vicces életigenlés akart lenni (feltehetőleg az), akkor elég jól álcázza magát Tribute to E. A. Poe-nak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Látod, milyen életigenlően hömpölyög Edgárom alant a Pó?” /Egyszeregy Edgárné Alitália Attika, itáliai nászúton lévő építészhallgató/

„Ja, elég pöpec! Megvegyem neked?” /Egyszeregy Edgár, multi milliárdos gázgyáriparos és dohánykereskedő/

„Felcserélhető-e az életigenlés a puszta halálnemléssel? Az élnivágyás erősebb motiváció-e a halnifélésnél? A halál nem-e a halálneme? Az élet igene valódi igen-e, vagy csak kóros kényszer igen? Az Ige ne mondaná meg, hogy ez igen-e? Vagy inkább a tudomány a válasz? Válasz, vallasz? Sólet, vagy manna? Rút, vagy víg? Híg, vagy… vagy… vagy… Vagy? Vagyok? Mit is jelent vanni? Van-e a volt, vagy volt-e a van? Ha nincs a volt, akkor hogyan ráz? Kérdések… kérdések… kérdések… Én csak felteszem őket, de válaszolni már önnek kell, kedves olvasó. Az én válaszom mindenesetre a határozott talán. Vagy a túlhatározott esetleg. Asszem…” /Török Gábor, majdnem túlhatározott politikai elemző/

„A lehetetlenség valósággá avanzsált hangfennakasztó HŰHA! érzete pulzál ebben a ballisztikus ívű pszichedelikus nihillírában. A szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót giccses gyógymódját messze meghaladó önfeledt carpe diemitás marólúgként hatol be a szivacsos zombilétet megszakító nagy büdös semmi retardált pórusain. Az élni és élni hagyás ragyás eufemizmusa víg tort ül a halál fölött. Hol a fullánkod, te szerencsétlen?! Leninnel szólva: Megtanulni, megtanulni, megtanulni! Holnapra! Kikérdezem!” /Bozót Benőné Boros Butélia, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és maszek üvegfúvó/

„EU feminizmus?! Még mit nem?! Nehogy már brüsszeli nőszemélyek mondják meg a tutit! Egy keresztény értékrendű nő ne politizáljon, mert abból csak baj van, hanem szüljön szakmányban, neveljen gyereket, főzzön, mosson, takarítson, járjon templomba és a munkahelyén keressen kevesebbet, mint az ura, de eszébe ne jusson fecsegni, mert rá lesz uszítva egy vak komondor!” /Gőzagy Gibbon, a Keresztény Igazságosztó Szervezet (KISZ) elnöke és sintér/

„Hej, ezek a mai nyápic fiatalok már a himihumi száztíz voltot sem bírják! Bezzeg a mi időnkben még az volt a király, aki a vasúti hídról levizelte a magasfeszültségű kábelt! Hullott ugyan a férgese, de mi, akik túléltük, azóta a sötétben is világítunk! Mi voltunk a fény az éjszakában, mentünk is dolgozni a lámpagyárba! Uff!” /Wolfram Winnetou, nyugdíjas áramerőmérő és a Nagyfeszültségű Aggok Végelgyengüldéjének (NAV) bennlakója/

„Mi ez a hagymázas deviancia, ez a pocsolyautántöltő szemforgatás?! Frady Endre az első versszakával alattomosan gyomorszájon öklözte az irodalmat, a másodikkal állon térdelte, a harmadikkal pedig a földön vonaglástól ívbe feszült gerincoszlopán tapos! Anyám is összerezzent a világirodalom velőtrázó halálsikolyaitól, de azt hazudtam neki, hogy csak a rádió közvetíti a Zeneakadémia koloratúrszoprán záróvizsgáját. Ha tehetségtelenséggel párosuló szorgalommal hűteni lehetne, akkor Frady Endre már rég odafagyott volna a Naphoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer felkért táncolni a Halál, de ledugtam a torkán a kaszanyelét, a pengéjét meg kicsorbítottam a szemöldökömmel és körbetekertem a fején. Úgy ment haza, mint egy karót nyelt bádogember.” /Chuck Norris/

Rövid Gizi

Alacsonyan szálló atka
Lefejelte Rövid Gizit,
S kórteremben Hosszú Katka
Látogatja: What a vizit?!

Ágyvégen ül Rövid inka
Származású férje, Inti
(Bensőjében kövidinka,
S nem hat rá világ, a kinti…)

- „Ha nem én, hanem az idő
Lenne rövid, amíg falat
Érek, s közbe’ mezőny kidő’,
Benn lennék a rekord alatt!

Mért te lettél hosszú s nem én?!”
Rövid s Hosszú egymás mellett…
S látja Gizi Katka szemén,
E vizit le épp most tellett.

„Gizivel gyerekkorunk óta együtt úsztunk. Eleinte egyforma magasak voltunk, de én sokkal komolyabban vettem a nyújtó gyakorlatokat. Na, futnom kell úszni!” /Hosszú Katinka, világklasszis úszónő/

„Igazságtalan az élet! Ő simán átlépi az engem lefejelő atkát! Ő világcsúcsot ráz ki a kisujjából, nekem meg agyrázkódásom van! Az ő férje sztáredző, az enyém full alkesz indián! Ő leereszkedik hozzám, én meg kénytelen vagyok felnézni rá! És mindez együtt egy ilyen szörnyű és ráadásul hosszú versben…” /Apocatequil Intiné Rövid Gizi, Hosszú Katinka méltán elfeledett vetélytársa/

„A pók a tequila… hukk… felé mászik… hukk… azt álmodtam, hogy egy, hogy egy… hukk… női monstrum ült az ágyon… hukk… már elment… hukk” /Apocatequil Inti, az Inka Tüzesvíz- és Alkoholgyártási Laboratórium (ITAL) főkóstolója/

„Na, mi van, ketteske, mégsemm tetszhalott a rézbőrű hányógépe?! Átpofozzam a detoxba, vagy nem zavarja, ha transzban ülve itt csuklik az ágy végén?” /Bicepsz Béláné Izom Izolda, a Bélpokol Klinika ügyeletes nővére/

„Költő úr, egy kicsit túl tetszett tolni a vizibiciklit, dehát má megszoktuk! Águá?! Ah, Água! Non! Éléctricité, modernité!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Poema agua, azaz a vízi vers szellemes ellentétpárjainak tragikumot sugalló áthallásai egymás létproblémáinak adaptálhatatlanságát vetítik a költő által erősen kézben tartott elgyengülések szinte fel sem sejlő horizontjára. A párhuzamos életutak egymást keresztező rímvágányai hirtelen olybá tűnnek. Olybá, de nem mintegy! A könnyed sorstragédiák önfeledt katarzisai a várva vártság ellenére váratlanul sújtanak le és döngölik kimászható keménységűre az átlagolvasó körüli szellemi posványt. Letehetetlen létlíra!” /Seszűk Sebőné Art Aranka, a Bedarált Bőségszaru c. irodalmi réteglap művészeti vezetője/

„A sok Frady Endre vers olvasása megrövidíti az életet, viszont rövid életidő alatt kevesebb Frady Endre verset lehet elolvasni, azaz minél több Frady Endre verset olvas az ember, annál kevesebbé válik és annál kisebb vállfára van szüksége. Mi ebből a tanulság? Semmi! NEM ENG.!” /Zagyagyi Zénó, az aggok házában kezelt cenzori testület helyett ideiglenesen megbízott főcenzor és pártszékházi ruhatáros/

„Mi ez az elmesuvadt kipárolgás?! Ha Frady Endre víziállat lenne, akkor a puszta jelenlétével annyira összegányolná az óceánokat, hogy a szerencsétlen tengeri élőlények egymással versengve törzsfejlődnének, hogy minél hamarabb kimenekülhessenek a szárazföldre. Kár, hogy nekünk embereknek nincs hová kimenekülnünk! Anyám szerint vehetnénk részletre egy űrkompot, amivel kiköltözhetnénk egy olyan közeli bolygóra, ahonnan én naponta bejárhatnék a műsoraimba, ő pedig tudná fogni az RTL Klubot és az M3-at! Nem lehetne inkább Frady Endrét delegálni az Inter-Galaktikus Rímgyilkos Irodalmi Club (IGRIC) Alfa Centaurin tartandó felolvasó estjére?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„NEEEEM!!! NEEEE!!! CSAK AZT NEEEEE!!!” /X34yl Tzsx99a, az Alfa Centauri főkormányzója/

„Ne aggódj már, X34yl Tzsx99a! Amikor áthajítom hozzátok, a súrlódás miatt már a mi légkörünkben elszenesedik, úgyhogy felolvasni nem fog, viszont tudtok majd fűteni vele.” /Chuck Norris/