Napfogyatkozás

Fogyó Nap az égen repül,
S kiharapott, mint az Apple.
Emberiség nézi s vakul,
Kérdezgetvén egymást: Na, cool?

- Kisangyalom, ne nézz oda!
- Jaj, ne parázz! Olyan hercig!
Sajnos nem tart ez a csoda
Sem tovább, mint harminc percig!

„Ez nem csoda, hanem a keményen dolgozó kisemberek számára tudományos alapossággal megtervezett Nemzeti Nép… ööö… illetve Napfogyatkozás! Eredetileg vasárnap délre akartuk tenni, a mise és a focimeccs közé, de előzetes hatástanulmányunk szerint a családok olyankor inkább együtt ebédelnek.” /Napsarlóssy Kalapács, napfogyatkozási szakállamtitkár/

„Ez a népfogyatkozás egy Frady… ööö… illetve freudi elszólás lehetett, ugyanis én épp a napfogyatkozás idején jelentkeztem be első londoni munkahelyemre, a chelsea-i csokigyárba, ahol az itt egyre nagyobb létszámban élő magyarok számára fogunk futószalagon Túró Rudit gyártani.” /Dr. Hatványi Huba, ex-kutatóorvos és betanított csokigyári futószalagmunkás/

„Persze, égen repülő kiharapott Nap mint Apple logó, mi?! Hej, de nagy szerencsém, hogy ezt a kretén klapanciát már nem kellett megérnem!” /néhai Steve Jobs, a Magyarországról egykor kitántorgó állástalan almaipari előkóstoló Állások Pista unokája/

„Mi a mankótlan ménkű ez?! Mi ez a vért izzadó kínrímek kedvéért ragyavert anglicizmusba hanyatló penetráns gyengeelméjűség?! Anyámnak meghagytam, hogy csak nap- és hegesztőszemüvegen keresztül olvashatja el ennek az első napvilágot látása óta agyi vakságban szenvedő kis hercig paragépnek a papírra vetett nyáladzásait! Ha valakinek el kéne magyaráznom, mi a katarzis, azt mondanám, hogy a Frady művek keltette hatás ellenkezője. Elnézést a szóviccért, de ennek a rímmutánsnak minden strófája katastrófa!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endrétől kaptuk a fenti borzalmat. A repül-Apple rímpárért jár a piros pont (a modoros hercigért meg a fekete).” /Stöckert Gábor, az index.hu szerkesztője/

„Ja, az a Nap volt, amiből kifejeltem egy darabot?” Sebaj, ha akarom, akkor visszanő!” /Chuck Norris/

„A páratlan természeti jelenség páros rímekkel történő megragadása, a magyar és angol szavak rímként való összecsengetése, a modern és az archaikus szavak együtt szerepeltetése olyan feszültséget kelt, mely csak egy Frady versben képes kisülni. Ez egy igazi irodalmi rövidzárlat! Hétfőre egy ötösért meg lehet tanulni!” /Struccmann Stilárné Ajtonyi Antagonisztika, középiskolai magyartanár és OKJ-s villanyszerelő/

Túró Rudi rejtélye

Nagy rejtély, mit vajon ki ért:
Ízes túróbelsőn miért
Vékony csokihártya ív ül
Rudi helyett körben kívül?

Mért alkotta így az Úr, ó,
Hogy Ruditlan rúd a Túró?
Pöttye rőt rén orra hajaz
S ezért Rudolf? Elég baj az!

Ki volt az az orrát túró
Tudós, ki nem Csoki Túró
Márkanévre keresztelte?!
Vond vissza a címét, ELTE!

„Dr Habil-Debil Rőt-Rén Rudolf professzor úr főnominátori címének visszavonásától Tudományegyetemünk eltekint, elkerülve így az ELTE kínt, hiszen az ő felsőbb kapcsolataiból jövő források nélkül az általa vezetett Tejtermék Elnevező és Aranyborjú Bőgető Tanszék anyagilag összeomlana és Tudományegyetemünk, mint akit ötvös ló ránt, hullana az anyagi csőd totális nihiljébe.” /Dr. Réz Rezső, az ELTE körbekalapozási és finanszírozási dékán helyettese/

„Tisztelt költő úr! Ha ismerné a XIII. századi nagy németalföldi festő, Rudolf von Turoschtein: Vörös orrú rénszarvasok hóesésben c. munkáját, amely a vitánk tárgyát képező tejtermék csomagolását ihlette, akkor farkasordító műveletlensége nem csapna át dilettáns verselésbe. Leninnel szólva a szellemfejlesztés háborújához három dolog kell: Tanulni, tanulni, tanulni!” /Dr Habil-Debil Rőt-Rén Rudolf professzor, lásd fentebb!/

„No, a mi kis túrótornyos falunkban mindenki született túrórúdi gyerek!” /Rúdi Rudolf, Túrórúd polgármestere és rénszarvastenyésztő/

„Egy két éves és tizenhatmillió fontba kerülő kísérletsorozattal megállapítottuk, hogy a Túró Rudinak nevezett lefagyasztott túrórúddal orrba vágott rénszarvasok orra tartósan vörös gömbbé duzzad és hóesésben kísértetiesen hasonlít a Túró Rudi csomagolásának sormintájára.” /brit tudósok/

„A költő a tőle méltán elvárt és megszokott verstani formavilág csokimázával fedi a keményen dolgozó kisember kételyekkel fűszerezett létjajkiáltásának mondanivalóját, ami jelenesetben egy nagy túró. A földet rúddal keményen túró kisparaszti sorból kinőve, immár nagyparaszttá érve, végre rádöbben a sorskérdések öntörvényű örvényeire és lélekben sajnos bele is fullad. A túróba!” /Vasár- és Ünnepnapiné Rén Lola, középiskolai magyartanár és cirkuszi rénszarvasidomár/

„Frady Endre, az utcán heverő banalitások krónikus körbejárója ismét megszédült önnön koncentrikusságától és felkavarodott gyomra csokis túrómasszáját ideöklendezte elénk. A kutyaütő visszatért a saját versokádására. Anyám szerint ez gusztustalan és ezúttal egyet kell értsek vele. Hiába, a kutyaütőből nem lesz szalonképes költő! Rímsintér!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy brit tudós egyszer engem is orrba vágott egy fagyott túrórúddal, de elemi részecskékre esett szét. A legközelebbi tüsszentésemig egész Texast vékony brit tudósmolekula réteg borította.” /Chuck Norris/

Laptopom...

Laptopom oly lomha, mint a
Gravitációtlan hinta:
Alig moccan, aztán lassít…
Nem olyan, mint hogyha klassz sít
Látnék hasítani havon
Vad jetik üldözte Avon
Tanácsadók szedte-vette
Sikoly team-je közepette.

Míg a rendszer feláll végre,
Tucat fohász száll az égre.
Himbilimbis homokóra
Nem hasonlít versenylóra.
YouTube-on lefagy az ének,
Mert agresszív bővítmények
Hada folyton folyvást gátol.
Talán ne netezzek mától?!

Vírus rág, mint rozsda a vast?!
Baj netán, hogy free az avast?!
Memória telt be vajon,
S mint tompa kés fagyott vajon,
Úgy áll le az adatsereg?!
Homokóra pereg-pereg…
Bitszerelem sötét verem!
Nem szerelem, széjjelverem!

„Költő úr, csak nem még mindig azt a korszerűtlen navigációs szoftvere miatt a hajóm rendszergazdája által leselejtezett és önnek féláron eladott laptopomat használja, amit még a nagy utam előtt vettem a Santa Fé-i bolhapiacon kétszáz maravédiért?!”/Kolumbusz Kristóf/

„Az én laptopom is lassú volt, de amikor belerúgtam, egy robbanással átlépte a hangsebességet.” /Chuck Norris/

„A megabitek iránti szerelmét plátói vonzalomként megélő költő érzelmi frusztráltsága a digitális XXI. század kiüresedett gépemberének poszt-materiális revelációja. Az egy helyben himbilimbiző homokóra a felgyorsult világ egy helyben toporgásának vegetatív szummarizációja, mintegy szumma szummáruma. Summa cum laude!” /Szumma Szilárdné Szendeffy Szotyola, a Sarc Poétika c. gazdasági-irodalmi magazinműsor fő laudátora/

„Még hogy szedte-vette sikoly team?! Költőcske, vegye tudomásul, hogy mi még síelők hasította havas lejtőn jetik elől menekülve is átgondolt üzleti terv szerint sikoltozunk, nem pedig hübelebalázs módon! Maga most be lesz perelve, hacsak nem vesz a feleségének egy teljes üzleti spektrumot lefedő szépészeti alapcsomagot a járulékos extrákkal potom másfélmillió forintért, hogy a jeti kaparja ki a szemét!” /Amway Emilné Avon Ivett, műkörmös és betanított Avon tanácsadónő segéd/

„Rossz a gépe? Nem seregnek benne a bitek? Hagyja nyitva az ablakot éjszakára, Robinnal átrepülünk érte és megbüntetjük!” /Bitman/

„Petőfivel ellentétben én inkább ágyban, párnák közt szeretnék meghalni, mint ennek a betárcsázós interneten szociopatologizálódott zugköltőnek az olvasása okozta szívinfarktusban vagy agyvérzésben. Anyám szerint utóbbi esetben is kerülhetek ágyba, párnák közé, csak nem otthon, hanem az intenzíven, aminek ő személy szerint nem örülne, mert a fájós lábával nehezére esne engem minden nap meglátogatnia. Meggondoltam magam! Ott essem el én, a hegy lejtőjén! S holttestemen át jetik által űzött Avon tanácsadónők száguldjanak a kivívott diadalra, s ott hagyjanak engemet összetiporva! Mit vétettem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Alekszandr Petrovics Barguzinban

Fogoly innen hogyan kúsz ki?!
Körülöttem csupa ruszki,
S bűzlenek, mint medvekarám!
Közülük legyen új arám?!

Hej, hun hon! Júliám vár ott?
Tudja vajh’, hogy Segesvárott
Csak beszóltak „Иди сюда!”-t,
S nem döfködött dárdarúd át?

Legyőzött a cári henger
S vonult a sok fázó венгер...
Eme -auszt-szerű holok-,
-ról most verset писать-olok.

Jó vagyok bár oroszul is,
Szibéria nem túl bulis.
Itt a párhetes nyár a show,
S hosszú зима не хорошо!

Bár valaki bundát adna,
В Сибири очень холодно!
Azt éneklem: Ria, ria,
De utállak Szibéria!

Konyhájuk is igen ócska,
Nincs galuska, csak булочка!
Elegem van! Ó, hogy az a...!
Engedjetek ruszkik haza!

„Narodnyik Frady, köszönöm, hogy a maga sekélyes tehetsége ellenére mindent megtett, hogy ezt a Barguzinban írt költeményemet a szibériai higiénia színvonalán ugyan, de nagyrészt lefordította magyarra! Kár, hogy nem egy világklasszis svéd poéta kezébe került a mű, mert akkor esetleg kaphattam volna egy posztumusz irodalmi Nobel-díjat! Azért az itteni kolhoz-büfében simán adtak volna legalább tíz liter karcos vodkát!” /Alekszandr Sztyepanovics Petrovics alias Sandor Petyofi, orosz-magyar szabadságharcos rabköltő/

„Hej, de nagy mókamester volt ez az Alekszandr Sztyepanovics! Folyton reformkajákat, Jókai bablevest és Aranygaluskát kért ebédre, amikor pipázva befordult a konyhába, pedig tudta, hogy az én vendégfogadómban csak scsí van, borscs, pirog meg bulocska. Vicces volt az is, hogy mindig barna kislánynak szólított! A bökversei miatt viszont többször bajba kerültünk. Amikor például kiragasztotta a kocsmaajtóra azt a felségsértő
                                                Azt mesélte W.A. Mozart,
                                                Senki nem látott még jó cárt!
kétsorosát, a rendőrség hetekig ütlegelte a falu lakosságát, hogy megtudja, hol rejtegetjük azt a Mozart nevű titkos ügynököt. Be kell vallanom, hogy miután elmentek, mi is jól eltángáltuk Alekszandr Sztyepanovicsot, de el ám! Hetekig feküdt ágyban, párnák közt!” /Nagyezsda Szergejevna Zubovka, barguzini fogadósné/

„Kétségtelenül jobban jártunk volna egy cserével, nevezetesen azzal, ha a cári csapatok Petőfit hagyják itthon és Frady Endrét hurcolják magukkal Barguzinba, mely helység gyanútlan lakóit pár hetes vihar előtti csend után hóviharként árasztották volna el az immár orosz nyelvű kínrím zuhatagok, minek hatására emberünket a helyi irodalombarátok beleszántották volna a községi céklaföldbe! Anyám szerint, ha Szendrey Júlia tudta volna, hogy drága Sanyija Szibériában lékhorgászik, akkor jó pár perccel tovább ellenállt volna dúsgazdag kérője ostromának, de szerintem ő elfogultan túlértékeli a női hűséget. Csak nehogy erről is szülessen egy Frady vers, mert vádlin harapom magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hogy Petőfi hol halt meg, azt senki más nem tudná megmondani, csak Petőfi, de ő már halott. Ám, ha nem lenne halott, sem tudná megmondani, hogy hol halt meg, mert akkor még életben lenne, így honnan is tudhatná, hogy hol fog meghalni? Ráadásul, aki eltemette, az sem él már, így ő se tudja elárulni, hová temette Petőfit, ha egyáltalán tudta, hogy az, akit eltemetett, az Petőfi volt. A költő szelleme titokkal terhelten él közöttünk. Incognito ergo sum!” /Dr. Kétely Kotány, hulla holléti holisztikus/

„Egyszer jártam Barguzinban, pont akkor, amikor ezt a Petrovicsot lékhorgászat közben meg akarta enni egy medve, akit úgy lefejeltem, hogy medre és vére esett szét. A vére nyomán vöröslött a folyó medre.” /Chuck Norris/

Nosztalgiahullám

Vizet áraszt tavaszi szél,
Öreg szívemben a KISZ él,
Akkor voltam ifjú botor,
S pörögtem, mint szovjet rotor.

Sasszemem volt messzelátó,
Tiniszerelmem mind plátó,
Kockahasam kőként feszült,
Erdő szélén tábornesz ült.

Titkos ügynök képzőtábor:
Havannai szivar, rá bor
Bele a csehszlovák sörbe,
S millió róka szállt körbe.

Ügynökmúltam sokat jelent,
Meghatározza a jelent.
(- Hogy lehettem ennyire lent,
Jelentve jelentéktelent?! -

- Lelkiismeretem lázad...)
Hej, az a XX. század
Szép volt, jó volt, mint a nagy Ő,
Mégse jön már vissza. Agyő!

Megkopaszodtam én, a punk,
Miként egykor Lenin apánk,
 S urnámból a vízbe hull ám
Porló nosztalgiahullám...

„ Ne aggódjon költő elvtárs amiatt, hogy egykoron Padlizsán fedőnéven jelentette, hogy a környezetében kinek a szendvicsében van olcsó lengyel  mókusparizer és kinek telik drága svéd rénszarvas szalámira! Maga a mi kutyánk kölke és, ha hajlandó alkalmazkodni a taktikai okokból folyton változó világnézetünkhöz, akkor nem marad el az erkölcsi megbecsülése és a kiemelt nyugdíja! Esetleg egy Kossuth-díj és a Nemzeti Alap Tantervben való szereplés sem lehetetlen. Továbbra is éljen a (néha ilyen-olyan színekbe hajló) Párt!” /Képlékeny Kenéz, a Párt világnézeti főideológus helyettese/

„Nyugg... nyugi... Pali... Padi... Padlizsán... hukk! A leki... lelle... lelkiismeretet is el lehet hagg... hagla... halgattatni... hukk... csak elég cseh ló... cselló... csehszlovák sör kell hozzá...  borral... hukk!” /Tömény Tivald, a Párt erkölcsrendésze, Törköly fedőnéven egykori titkos ügynök/

„Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de ez a verse olyan rossz, hogy már-már rettenetes! Nekem nincs szükségem csehszlovák sörbe kevert kannás borra, hogy körberókázzam a Nagyalföldet, elég ha másfélszer elolvasom ezt a posztkommunista celebförmedvényt, ezt a szellemi pestisjárványt!  Anyámat befizettem egy havannai előnyaralásra, hogy inkább ott nosztalgiázzon méregdrágán, mint ezt az olcsó gagyit olvasva itthon. A Lenin Mauzóleum meglátogatása egy könnyed tavaszi románc ehhez az erkölcsi hullabűzhöz képest! Ha cézár lennék, az összes végtagom minden hüvelykujját lefelé fordítanám! Halál a szellemi kútmérgezőkre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A 'KISZ?! Mi?!' angolul 'Kiss me!'. Ha magyar lennék, én is lerúgnám a Make love, not war! szlogen kitalálójának a fejét. De jó, hogy nem budapesti, hanem texasi erőbarom vagyok!” /Chuck Norris/

Nőnapi töprengés

Annak szokott lenni napja,
Ki évközben ritkán kapja
Meg mindazt, mi neki kijár.
Többi csupán süket piár.

Nézzük meg, mi járna őnek-
-i, azaz a főhősnőnek:
Egyenlő munkáért egyen-
-lő bér, hogy eleget egyen.

Sose legyen zaklatásnak
Kitéve, s ha mélyre ásnak
Lelkében lélekvájárok,
Béke lássék, ne várárok!

Mata részeg ura eszét
Vesztve otthon ne verje szét,
Hadd ámuljon el az ódon
Lovagias bánásmódon!

Legyen több a szabadidő,
Mert különben hamar kidő’,
S férj a házimunka felét
Végezze el! Így szép e lét!

Folyvást kapva szeretetet,
Igazit s nem tettetettet,
Kivirágzik minden nőnem,
S nőnapigény tovább nem nő.

„Ez az, költő úr! Ami a szívemen, az a maga száján! Ne nőnap legyen, hanem női egyenjogúság! Ne anyák napja legyen, hanem elég bölcsőde, óvoda és anyák számára is betölthető munkahelyek! Ne pedagógusnap legyen, hanem a nőgyűlölő parlamenti képviselő urak javadalmazásával megegyező tanári fizetés! Mindettől függetlenül azért jólesik a virág is. Ja, és legközelebb ne enjambement halmaz legyen, hanem rendes vers!” /Ordassy Farkasné Bárány Piroska, középiskolai magyar-történelem szakos tanár/

„Ne hepciáskodj már szívem, mert sose lesz kész a vacsorám! Ja, és keress már egy vázát, hogy letehessem végre ezt a neked hozott nőnapi csokrot! Gyerekekkel, remélem, megcsináltátok a leckét, ugye? Miért nézel úgy rám, mint egy túlhajszolt csataló? Hogy lesz így egy romantikus nőnapi esténk?!” /Ordassy Farkas, vasúthatósági főtanácsos/

„Párttársaim nevében kikérem magamnak a nőgyűlölő titulust! A szentírás is nyilvánvalóvá teszi, hogy amíg a családfő a munka frontján harcol, addig az asszonyállatnak a munkahelyén, a földeken, a kiskertben, a kamrában, a konyhában, a gyerekszobában, a fonóban, az istállóban, a templomi kórusban, a hitvesi ágyban és a szülőszobában a helye! No, nem egyszerre persze… bár… Még hogy nőgyűlölő?! Piha!” /Vadkan Vid, parlamenti képviselő és az Ájtatos Manók Egybegyűlt Népe (ÁMEN) felekezet Vak Komondor díjas főpénztárnoka/

„Csak az a versvégi rémrím bukfenc, meg az összes többi, csak azt tudnám feledni! Ha a vers témája az üde virág, akkor a vers technikai megvalósítása a bunkósbot, amellyel a költő ezt a virágot a szétvert vázával egyetemben döngöli bele a kiscelli agyagba. Ha Frady Endrével csak annyira lenne az Erő, mint amennyire a Múzsa, akkor a StarWars 7-ben legfeljebb az elrontott jelenetekben játszhatná Fekete Luk néven Luke Skywalker méltán elfeledett retardált unokáját. Anyám szerint egyébként addig nem lesz női egyenjogúság, amíg én és a Jedi lovagok nem tudunk gyereket szülni. Hát, a feministák kedvéért biztosan nem fogom átoperáltatni magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nőnap alkalmából hadd szólaljak meg én is! Robikám, ha szülsz nekem egy unokát, olyan egyenlőnek fogom magam érezni, mint az e és az emcénégyzet! Hej, ez a drága Albert, hogy ez hogy tudott fénysebességgel cselezni!” /Puzsér mama/

„Én nem csak nemzetközi nőnapon rúgom le a nőket zaklató és molesztáló manusok fejét, hanem egész évben! Hja, kérem, itt Texasban is élnek még az ódon lovagi erények!” /Chuck Norris/

„Kísértet járja be Európát, a Feminizmus kísértete! Legyen minden nap nemzetközi nő! Világ proletárjai, nőnapozzatok!” /részlet a Feminista Kiáltványból/

„Éljenek a nemzetközi nők az év mind a 365 napján! Szökőévenként 366-on!” /Frady Endre, költőgigász/

Magyar labdarúgás

Magyar labdarúgást néz a
Televízióján Géza.
Sírva vigad, térdét veri
S fiának kiabál: „Feri!
Szerencse, hogy épp most vagy itt,
Együtt láthatjuk e gagyit!”

„Szemöldököt összevonok –
- szól Feri – a stadionok
Lelátói tök üresek!”
„Röhögéstől összeesek!
Többen vannak lenn a pályán,
Mint nézők e pályák táján.”

„Szerintem – így Feri – csoda,
Hogy e korrupt pénzmosoda
Nincs még en bloc lesittelve!”
„Főhatóság alapelve:
’Fej homokban se lát, se hall’
S vizsgálat már rajtnál behal.”

Így évődött fiú s apa…
Pár nap múlva kézben kapa,
S közmunkatábori meló
Közben nej bőg: „Géza, te ló,
Miattad kapál a család!!!
Szálkás tribün nőjön alád!!!”

„Szálkás tribün?! Hol élsz te, anyjuk, a sötét középkorban?! Ebben az új stadionban is, aminek a kéntartalmú termálvizes munkagödrét ássuk, vasbeton tribün lesz műanyag székekkel. Máskor mielőtt kiordítanád a szememből a szálkát, előbb kapáld ki a sajátodból a gerendát! Jaj, drágám, mit akarsz azzal a csákánnyal?!” /Dr. Lejtmeneti Géza, családilag 10 év közmunkára ítélt balneológus professzor/

„Vért akarok, vért! Nesze, nesze!!!” /özv. Dr. Lejtmeneti Gézáné Vágvölgyi Violetta, a Szemmelversz Klinika főnővére/

„Jaj, hagyjátok már abba ezt az obligát l’art pour l’art perpatvart! Mindenki minket bámul! Több nézőnk van, mint egy NB I-es örökrangadónak!” /Lejtmeneti Ferenc, negyedéves bölcsészhallgató és HÖK titkár/

„A múltkor én is láttam egy nagyon érdekes tévéműsort, amelyben egy üres stadionban mozgáskorlátozottak fociztak lassított felvételen. A világlátott és sokat tapasztalt menedzserem a legnagyobb megdöbbenésemre elmagyarázta, hogy ez egy Kispest – Újpest rangadó volt és abban a távoli kis országban ezt a furcsa valamit hívják labdarúgásnak. Na, ne már!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin csatára/

„Hányszor mondjuk még el, hogy a stadion szó használata tilos, helyette a fedett sportlétesítmény kifejezés alkalmazandó!” /Tönk Töhötöm, az Ember Ellenes Minisztérium újbeszélügyi irodavezetője/

„Labdarúgásunk fejlesztése közügy, és mint ilyen, nemzeti érdek. Aki ez ellen szó-, írás-, vagy tettbeli aknamunkát folytat, az egy jobb belátásra térítendő hazaáruló, akinek társadalmunk valamelyik építendő fedett sportlétesítményünk köré telepített közmunkatáborban kínál új életesélyt. Hazánk feltartóztathatatlanul változik tejjel-mézzel folyó focikánaánná! Futbólia jobban tejesít-mézesít!” /Taccs Tóbiás, a Fedett Sportlétesítmény Építési Minisztérium oldalvonalügyi szakállamtitkár helyettese/

„A magyar labdarúgásnak, ill. annak, amit megszokásból kollektíve annak nevezünk, a színvonala szendvicstöltetként lapul a béka sárga földes feneke és Frady Endre mételyköltészete között. Marihuána árok mélységi sötétség lepi el ezt az emberkárosító klapanciát is, mely stílszerűen tele van lesre állított rímekkel, méterekre elpattanó mondanivalóval, hátulról páros lábbal becsúszó tudálékossággal, vak gólbírói meglátásokkal, lyukat rúgó szellemtelenséggel és stadionból kibikázott fotelpolitizálással. Anyám szerint nem kellene piros lapot lóbálva és habzó szájjal hörögve kergetnem és rugdosnom a szomszédék őrző-védő rottweilerét, mert ennek nem lesz jó vége, de ennél a versnél rosszabb már semmiképp se lehet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer Csák Nóri nagynénémnél vendégeskedve majdnem megnéztem egy magyar meccset, de amikor kiderült, hogy a nyeszlett x-lábú szkínhedek nem a nézők, hanem a játékosok, akkor hirtelen felindulásból szétrúgtam a tévét.” /Chuck Norris/