Bika szonett

Torreádor a bikát
Hergeli, de bukik át
Reklámfeliraton ő.
Neje most sirató nő:

„Jaj, megvadult a bika,
Szétkenődik Csabika!
Omlik a hasfala ki,
Védje már meg valaki!”

Oda vese, oda lép,
S hörgő hőshöz Yoda lép:
„Ne ölj bikát s jetiket,

Tiltja ezt az etikett!
Fénykardomat hegyelem,
S nesze döfés, kegyelem!”

„Idióta nyugger jedi!!! Vén zöld szatyor!!! Nem a péppé taposott férjemet kellett volna ledöfnie, hanem azt az ezer sebből vérző barmot!!! Hogy a birodalmi lépegetők lambadázzanak a kajla füleiden, te kretén kriptaszökevény!!!” /özv. Csubakka Csabáné Tóró Rózsa, tülökszarvkészítő és bikaviadali vattacukorárus/

„Sajnálom hölgyem, de mi zöldek az állatok nyugalmát még az emberéletek rovására is megvédjük! Persze kár, hogy Csubakka Csabikát összekevertem Darth Vaderrel, ami miatt most úgy érzem magam, mintha én kaptam volna kegyelemdöfést! Lehet, hogy az öregedéssel a látásom is romlik?” /Yoda mester/

„Nem én tehetek róla, hogy a Vámház körút 9 felirat fél méterre volt a terepszint fölött. Ha nem a nőt figyelte volna a lelátón, simán átugorja. Én szóltam!” /Klapka György, ékszerárus/

„A Nemzeti Bikaviadal szervezőbizottsága nevében kikérjük magunknak a feltételezést, hogy a mi hibánkból következett be a tragédia. Az, hogy egy profitorientált rendezvényen a többletbevétel érdekében mindent telezsúfolunk reklámtáblákkal, az teljesen természetes. Mindenről az a kis zöld nyugdíjas tehet, aki a világító botjával bőszen bántalmazta az addig csak könnyebb sérüléseket szenvedett torreádor polgártársat! Mi mossuk kezeinket!” /Dr. Tóró Rezső, kétszeres Pilátus díjas mellébeszélésügyi államtitkár, a Nemzeti Bikaviadal fővédnöke/

„El toro! El toro!” /néhai Csubakka Csaba, betanított torreádor utolsó szavai spanyol hangalámondással/

„Mi ez az elfajzott rettenet?! Mi ez a háborodott vérgőz?! Ez a vers borzalmasabb, mint egy torreádorvértől tocsogó, matadorvelőtől iszamós aréna homokjában szétkenődött anticeleb bűzlő testmasszájának a gyomorforgató látványa! Anyám szerint, ha a toro bika, akkor én rímelnék rá, ha Tó Robika lennék és ennek fényében már sajnálja, hogy annak idején nem a Tó Tibihez ment feleségül. HÁT MÁR MINDENKIT MEGFERTŐZÖTT ENNEK A KRETÉN FRADY ENDRÉNEK AZ ELMEBETEGES RÍMKÉNYSZERE?!?!?!?! YODA MESTER, IDE DÖFJÖN!!! KEGYELEEEEM!!!” /Puzsér (nem Tó!) Róbert, feszült kritikus/

„A vers maga… ööö… eltekintve bizonyos eltekintendőktől… ööö… magában foglalja a költő összes, mintegy magába foglalandóit… ööö… de nem megy túl… ööö… illetve túlmegy, de nem annyira, hogy… ööö… a katartikus elemek bizonyos naturalista nézőpontból… ööö… a csillagok háború és békéje… ööö… a lesre futó bika… ööö… tanárnő, kaphatnék egy kegyelem kettest?” /Zagy II. Zénó, a Dzsudzsák Balázs Futballakadémia tanulója és irányító középpályás/

„Texasi barátaim szeretik hallgatni, hogy bőg a levegőben a bika, amikor a szarva hegyével kipiszkálom a fogaim közül a torreádor kegyelemharapott fejét.” /Chuck Norris/

Maratonhalsaláta

Két hérosz és kettő héra
Jó nagy vereséget mér a
Mezőnyre s a versenyt very
Big-big különbséggel nyeri.

Tekintvén ezt remek jelnek
Bent a célban ünnepelnek,
S bőszen zengi víg dalát a
Hős Maratonhalsaláta.

* * * * * * *

A "Maratonhalsaláta" az Unitef '83 Zrt tagjaiból (2 hölgy + 2 úr) szerveződött futóváltó, akik futásukkal szeretnének támogatást gyűjteni a Piros Orr bohócdoktor alapítvány számára. Ha van kedved egy kisebb-nagyobb összeget adományozni, akkor ezen a linken megteheted:
http://jougyekert.hu/hu/jo_ugyek_tamogatoinak/adomany/maratonhalsalata_-_futas_a_piros_orr_tamogatasara.html
Szuper lesz!
Hajrá Piros Orr, hajrá Maratonhalsaláta!
:)

Feszültségkeltő feszültséghiány

Sötétzöld tüntetők a fellegvár előtt /NASA felvétele/

Tengermélyen Tisztelt ELMÜ!
Nem vagyok ám félkegyelmű,
S észreveszem, hogyha áram
Nélkül marad fellegváram!

Erődvédő áramkörök
Nullázódnak, s jön a török!
Védvonalam nem kap voltot,
Bár tegnap még bőven volt ott!

Hamar leend lakom romos,
Ha lehal, mi elektromos!
Villanypásztorom sem éget
Se birkát, se török béget.

Kínzókamrám ampertelen,
Villamosszékben az ellen
Nem hal, nem vall, hanem nevet,
S nem ereget szenes levet!

Nem duruzsol villanymáglya,
Eretneknek szőrnadrágja
Se ég, mivel nincsen fázis,
S fűtés híján tán még fáz is!

Lovagtermem totál sötét,
Rögtön el is tűnt vagy öt ét-
-készlet, meg a tiszti bútor!
Mi lesz áram-disztribútor?!

Teljesítményt mikor adtok,
Mikor bőgnek fel a wattok?!
Hertz helyett, mi rázna házat,
Nem jő más, csak magyarázat.

Mi? Hogy műzöldikék okán
Döföm magam vakon tokán?!
Őmiattuk fáj e torok,
S állnak félkész reaktorok?!

Környezetet tőlem védik
Kicsit drága édibédik?!
Zöldlétük a váram kára?
Ide velük közmunkára!

Morcos kutyaharapásnak
Kitéve majd árkot ásnak,
S pékkeltétől míg a pék kel,
Színig töltik verítékkel.

(…)

ELMÜ! Nincs mit szigetelni,
S kerítve van sziget el, ni,
Körbevesz egy izzadt nyál-tó…
Egyen meg az áram válltó’!

Sok száj

Hogyha lenne nekem sok szám,
Több szólamban dalolnám a
Helter Skeltert, mi egy rock szám
Volt, de alig ismert máma.

Sic transit gloria mundi,
Sajnos! Kár, hogy nincsen sok szám,
Mert most nyelném be az undi
Nyugtatókat több marokszám!

- Mért nem hallgatnak már Beatlest?!
Divatjamúlt, mint a Doxám?!
Mi kell ezeknek ma itt, Liszt?! –
- bömbölném, ha lenne sok szám.


„Dugulj el, mert kapni fogsz ám!!!” /Hóteccerű Huba, faék készítő és betanított rímfaragó/

„Tisztelt költő úr! Ha a sok szájról alkotott vágyálma beteljesülne, és a nagy számok törvénye alapján egyszerre több tucat foga romlana el, akkor tárt karokkal várjuk a Fogat Fogért Szájsebészeti Magánklinika rendelésén! Nagy tételben jutányos áron dolgozunk!” /Dr. Pofa Bella, fogtanácsos/

„Még szép, hogy engem hallgatnak, nem azokat a barbár brit gombafejű jejeje fiúkat! Rólam repülőtér is van elnevezve és gabonaőrlemény is, róluk meg legfeljebb valami züllött belvárosi romkocsma, ahol értékvesztett szinglihordák züllenek! Éljen a retró! Let’s Liszt again!” /Liszt Feró, rapszodikus zeneszerző/

„Jaj, de szépen játszottam a Liszt rapszódiát!” /kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál/

„Oké-oké, lehet, hogy a Helter Skelter nem a legjobb számom, de hogy a legzajosabb, az tuti! Jeeeee!!!” /Paul McCartney, ex-Beatle/

„Mi?! Leglajosabb?! Én vagyok a leglajosabb! He?! Nem hallom! HANGOSABBAN!!!” /az agg Beethoven Lajos/

„A leglajosabb én vagyok! Még a Nap sem megy le soha a birodalmamban! Ez a Nap király!” /XIV. Lajos/

„Száááj, száááj, száj kell Lajosra! Lajos csócsáld meg most a kék egeeeet!” /Piromán együttes/

„Mi volt ez?! Mi a fészkes … (füttyszó) … izé ez?! Hát nincs a kritikusoknak egy hatékony védőszentje, hogy megvédjen bennünket az ilyen irodalmi ciánszennyezésektől?! Frady Endre költészete olyan hatást kelt az olvasóban, mintha szöges bakanccsal rugdosnák a nyúltagyát! Anyám szerint, aki egyébként hisz az összefogás erejében, a költőt hasonszőrű kollégáival együtt sürgősen össze kéne fogni és stadionépítőtáborban átnevelni. Csillogó szemekkel hallgatom…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Sicc tranzit?! Ki akar engem, a sztárprimadonnát a tranzitváróba zavarni, mint egy büdös macskát?! Skandalum! Kikaparom a szemét!” /Glória Mundi/

Hej, költő úr, ha sok szája lenne, akkor egyszerre több menüt is be tudna falni ebédre itt minálunk!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„A költő úr szerint divatjamúlt a Doxa báj?! Vigyázzon, van ám hitelrontási jogszabály! Ön ez ellen vétett! Kár, kár, nagy kár!” /dr. Doxa Jusztícia, jogtechnikus és OKJ-s karóra varjú/

„Zajkeltéshez nem kell sok száj. Elég, ha a reggeli árnyékbokszolás közben az öklöm átlépi a hangsebességet.” /Chuck Norris/

Választás sokk

Jaj, egy újabb választás sokk,
S percember had fűt-fát ígér!
Lyukas hassal ez most má’ sok,
Leugrom a Mac-be Bigér’.

Ám a hasba beszélt lyukon
Kiömlik a nagyobb Fanta,
S miként Alaszkát a Yukon,
Úgy átmos e kampány-hanta.

Csapból folyik sok mű hérosz,
Falsul bőgik, mint egy ál jak,
Őnélkülük nekem mér’ rossz!
Röhögjek, vagy emigráljak?


„Emigrálj Frady Endre, emigrálj, én meg majd megkönnyebbülten röhögök! Anyám szerint disszidálnod kéne, de ahhoz állami akadályoztatásra lenne szükség és nem hiszem, hogy van olyan állam a világon, amely Frady Endrét meg akarná akadályozni az elhagyásában.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Maradj Frady, maradj! Ha mégis mennél, akkor se felejtsd el az email címünket!” /a költő mindhárom olvasója/

„Felháborító, hogy ez a gyomorforgató és bélmosó mű a konkurencia termékmegjelenítését tartalmazza, ráadásul a politikai szál is olyan erős benne, hogy nyilvánvaló a korrupció gyanúja! Ebből per lesz, whopper!” /Dr. Király Barnáné Burger Kinga, a Burger King jogtanácsosa/

„Na, költő úr, a kilyukadt gyomrára való tekintettel, mielőtt idegenbe szakadna, előtte okvetlenül fáradjon be hozzánk egy önfeledt vastagbéltükrözésre! Előtte pedig el ne felejtsen napokig koplalni és intenzíven hasat hajtani! Várjuk!” /Dr. Vastagh Béla, kolosszális kolonoszkópus/

„A családokig nyomuló politika által pszichoszomatikusan bántalmazott költő zsigeri jajkiáltásának és a beteg passzivitásba beleközömbösödött társadalom süket fülének egymásra találása dermesztő alaszkai faggyal vonja be a melegségre, a valami nagy-nagy tűz gyújtására vágyódó emberiség zenitjét és nadírját. A kozmikus éterlíra nem űrt hagy maga után, hanem nyomot, de utóbbit gyorsan eltünteti az elgépiesedett homo sapiens hypós felmosórongya. Igazi legmélyből felszakadó bélkatarzis!” /Vékony Bélia, magyartanár és betanított kürtős kalács készítő/

„Nem én tehetek arról, hogy annyi Fanta elfolyt! A költő úr kérte a menüt nagyobb krumplival és nagyobb üdítővel! És még Smart kártyája sem volt!” /Old MacDonald, ügyfélre rátukmálási menedzser & former farmer íjáíjáóóó/

„Ne hezitáljon, költő úr! Nem vagy-vagy, hanem is-is! Mi emigráltunk is és azóta röhögünk is! Itt Liverpoolban konyhai mosogatóként és utcaseprőként is a többszörösét keressük az otthoni középiskolai énektanári fizetésünknek. Ha angolul is megtanulunk, akkor pedig miénk a milk-kel és honey-val folyó Kánaán! Akkor majd itt is taníthatunk és dalolhatunk! Old MacDonald had a farm, eieiooo!!!” /Partitúra Péter és Partitúra Péterné Kotta Kitti, emigráns ének-zene tanárok/

„Most először sajnálom, hogy mindent tudok, még magyarul olvasni is! Ha Frady Endre Texasba emigrál, egyből átfejelem Alaszkába, hadd csobbanjon a Yukon!” /Chuck Norris/

Zöldborsófőzelék gombás-sajtos frittátával

Mind, aki ma szájat tát a
Kisbigben, az a frittáta
Ízvilágát élheti át,
Ki meg nem, az bőghet Iááá!-t.

Ilyen étket csak a szamár
Hagy ebédjéből ki, ha már
Az étlapon fenn szerepel,
S elmegy crying in the Csepel.


„Költő elvtárs! Tudja meg, hogy inkább éhezve és ázva-fázva sírok együtt a kiszipolyozott csepeli munkásokkal, minthogy Budán dőzsöljek és nyugatimádó ételeket lakmározzak a burzsoák asztalánál! Vesszen az imperializmus! Szorgos népünk győzni fog!” /Vörösné Csepeli Csilla, nyugalmazott vas- és acélmunkásnő/

„Iáááá!!! Frittáta?! Böáááá!!! Iáááá!!!” /Lada szamara/

„Miááá?! Úúúú!!! Frittáta!!! Iáááá!!! Úúúúú!!!” /Bálám szamara macskanyelvórán/

„Mmmmm… mennyei manna… nyamm, nyamm!!!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Na, ez se lesz a kedvenc kajám!” /M. János, fanyalgó kolléga/

„Kétszer ettél ilyet, először és utoljára… HÖHÖHÖHÖHÖ!!!” /K. András alias Bozsik Csucsu, zajosan kárörvendő kispesti kolléga/

„Melyiknek nem ízlik a süttöm-főztöm?! Lenyeltetem vele a merőkanalat, oszt’ mehet öklendezni a Mekibe! Ott kétszer ennyiért kap egy ultragagyi McHányás menüt kisebb zsömlével és nagyobb rosszulléttel!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„Micsoda földöntúli táp, telve a szférák ízeivel! És milyen olcsó! No, azonnal kirakom a csillagomat a homlokzatra!” /Sztárné Michelin Csilla, a Michelin Csillag Magyarország Kft ügyvezető igazgatója/

„Örök kérdés, hogy mitől vers a vers? Frady Endre most bemutatta, hogy mi mindentől nem az! Anyám szerint sürgősen el kéne őt vinnem ebédelni a Kisbigbe, de csak olyankor vagyok hajlandó erre, ha a költő már rég eltávozott onnan és ki is szellőztettek utána! Feláll a szőr az arcomon a celebszagtól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mitől finom egy étel és mitől nem? Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a pappa-rappa pappa-suappa papparam jeee! Mert mit is jelent finomnak lenni? Szükséges-e egyáltalán finomnak lenni? Muszáj-e finomkodni? Lehet-e dönteni? Dőlhet-e a lehetőség? Min dőlhet el? Kin múlhat? Ki kit ismer? Urambátyám összefonódások? Tyű, de finom lett ez a finn omlett! Vagy olasz? És már én is rímben beszélek? Ki tudja? Kérdezni még tudok, válaszolni viszont már nem merek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A költő e versében a kozmopolita világkonyhát kóstolgatja, miközben bele van gyökerezve a lábszagú honi szügyigsár rögvalóságába. Az anglicizmus és az állatvilág rímpárosításával egy új versfaj tenyészik az ugor ugaron, a food-nyálas-szaftos ínyenc zsírlíra. Kedves olvasók, jó étvágyat!” /Rizskoch Rezsőné Cubák Cecília, világirodalmi gasztro-blogger és nyelvtanár/

„A múltkor egy szakács odaégette a frittátámat. Hamvasztásos temetése volt, mert nem tudták koporsóképesre összeragasztani. Egyet rúgtam, kettő lett belőle.” /Chuck Norris/

BUDAPESTI VÁLASZTÉK

MINDEN A ZÖLDFELÜLETEN MÚLIK.

MILYEN BUDAPESTET SZERETNÉTEK?

BOKROST, VAGY TARLÓST?

EZ A KÉRDÉS, VÁLASSZATOK!

ui.: AHOGY A KÖLTŐ MONDJA:

"Elcsitult a zajos lista,

S nem maradt más: Lajos, Pista..."

;-)