Kard és szerelem II.

Kard Kösztény az ifjú huszártiszt olyan, de olyan szerelmes volt a bájos Böszményi Butéliába, hogy ez az érzés teljesen vakká tette. Bamba vakságába észre sem vette, hogy fordítva ült a lovára. Csak lógott boldogan a ló hasa alatt, a fejébe szállt vértől veres arccal bárgyún mosolyogva, és az sem zavarta, hogy az állat minden lépésénél kobakon rúgta. Álmodozásából csak a tarkójára spriccelő langyos lóvizelet riasztotta fel. Körülnézett és meglátta Vitéz Böszményi Böhönc dandártábornok tótágast álló házát. Döntött:
- Hóóó! Most leszállok és megkérem a bájos Butélia kacsóját!
Bekopogott. Bentről borízű ordítás felelt:
- Ki az?!
- Kard!
- Ki?!
- Kard!!!
- Micsoda?! Kard ki kard?! – szakította fel az ajtót a dandártábornok és egy villámgyors szablyasuhintással levágta az ifjú huszártiszt lóvizelettől csöpögő orrszőrzetét. – Na, mondjad, miért ébresztettél fel az ebéd utáni szundikálásomból?!
- Én csak, én csak… az Ön lányát… a lánya kezét szerettem volna kérni…
- Mindjárt! – böffent az öreg és beviharzott a házba. Egy sikoly hallatszott és a dandártábornok már hozta is kifelé a bájos Butélia balkarját. – Tessék, itt van! Jó lesz ez, vagy hozzam inkább a másikat?
Kard Kösztény elkérte a kart és megvakarta vele a hátát. Elégedett mosoly öntötte el az arcát:
- Végre meg tudom vakarni a hátam közepét! De jó!
- Minek örülsz, te huligán?! – ordította az ajtón kiszaladó Butélia és megmaradt kacsójával hatalmas nyaklevest kevert le a másik kezével a hátát vakargató kérőjének. Nagyot toccsant az ifjú huszártiszt lóvizeletes arca.
- Ne legyél már félkarú tapló! – kiáltott rá a lányára egy hegyeset pökve a dandártábornok.
- Jó apuci, nem leszek! Ígérem, hogy megjavulok! – mondta Butélia és cuppanós puszit adott apja megenyhült tekintetére, majd a szemgolyót kiköpve a kérője karjaiba omlott…

Kard Kösztény aznap szerelemittasan ment haza, és ha a másnapi csatában leendő apósával egyetemben miszlikre nem szabdalták volna, akkor boldogan éltek volna, míg meg nem halnak. Így azonban csak ő élt boldogan, míg meg nem halt. Butélia viszont egyedül maradt, világgá ment és a világirodalomba fojtotta bánatát. Késői haláláig William Shakespeare, Lev Tolsztoj, P.G. Woodehouse, P. Howard és Henryk Sienkiewicz művészneveken alkotott maradandót. Utóbbi nevét sosem tudta helyesen kiejteni, de nem is akarta...
… És elközelített a vég. Amikor a százhuszadik születésnapján egy a térdei közé szorított borosüveg beszorult dugóját akarta kihúzni, az üveg nyaka képlékenyen megnyúlt, a bájos Böszményi Butélia pedig egyensúlyát vesztve kizuhant a vár legmagasabb tornyának ablakából, egyenesen a vizesárokban lubickoló krokodilok közé. A krokodilokat a kezében lévő nyúlt nyakú üveggel ugyan agyonverte, de amikor letelt a számára megszabott idő, hirtelen megboldogult, úgyhogy végül is boldogan halt, míg még élt.
A nyúlt nyakú borosüveget pedig a népnyelv azóta is butéliának hívja.

Kard és szerelem

"Hrrr..." /Luke Skywalker felvétele/

- Szia Luke!
- Szia Han!
- Mi az az izé és mit csinálsz vele?
- Kard és szerelem.
- Mi baja?
- Hiába nyomogatom ezt a fránya gombot a fogantyún, nem pattan ki a lézerpenge!
- Mutasd csak!
- Tessék!
- Ez az a gomb?
- Igen, de vigyázz, mert fordítva tartod! Neeee!!!
- Hrrr…
- Jaj, Han! Mit tettél?
- Hrrr… meg…ja…ví…ví…tottam… hrrr…
- Köszi!

Nagyvárosi bringázás

Hoppá! /egy villamosvezető felvétele/

Nagyvárosban biciklizni
oly kalandos, mint a Disney
féle StarWars újabb része.
Lutri, élve hazamész-e?

Mögötted vad kék busz oson,
nyomot hagysz egy villamoson,
s jaj, elütsz egy tacskófiút:
„Itt vizelsz?! Ez bicikliút!”

Bűzét kipuffogó gáznak
érzed s feléd öklöt ráznak.
Leszorulsz, de nincs már hova,
s puff, röpülsz, mint Tyereskova.

Az, aki még sosem esett
forgalomban defekteset
s nem dudálta még le troli,
nem bringás, csak panelproli!

„StarWars, ugyan már! A nagy üres űrben mikor szorítanak le nagy kopasz kétajtós szekrények a tuc-tuc merdzsójukkal, és hol kell eltaknyolnod a kockakövek között cikázó villamossíneken átkelve?! Kerékpárutakat az űrbe!!!” /Miss Critical, a Nagyvárosi Biciklisták Internacionalista Intézete (NB II) főtitkárnője/

„Úgy van, az űrbe a kerékpárutakkal! Ott nem érvényes a KRESZ, amit úgysem ismernek és hamar elfogy a levegőjük, így nem lesz energiájuk annyit szabálytalankodni!” /Bivaly Bernát, taxisofőr és dohánycsempész/

„Na, ne már! Hogy tudnék úgy fénysebességre kapcsolni, ha állandóan elsőbbséget kellene adnom ezeknek e kétkerekű vackoknak?! Még a végén elütök pár ezret és össze-vissza karcolják az Ezeréves Sólyom metálfényezett felületét!” /Han Solo/

„Hej, a régi szép idők, amikor még pedállal hajtott űrhajókkal bicikliztünk odakint a világűrben! Это было очень хорошо!” /Valentyina Tyereskova, az első szovjet űrhajósnő/

„Szegény kis Tyutyukám épp a dolgát végezte a járda szélén, amikor ez az átokfajzat vadbarom átbiciklizett rajta! Azóta csak itthon, az uram falábánál mer vizelni. Na, de ne félj Tyutyukám, nem maradsz bosszulatlanul! Azóta is rendszeresen szurkálom annak a dúvad biciklistának a viaszfiguráját! Hátha kap egy hatalmas durrdefektet!” /Bányai Brezsnyevné Mákony Matild, nyugdíjas varrónő és saját kárán okkult/

„A múltkor nekem jött egy villamos, majd nekipattant egy biciklistának. Amikor leemeltem róla, nem hogy nem köszönte meg, még neki állt feljebb, hogy elgörbült a biciklije! No, én egy rúgással köréje tekertem.” /Chuck Norris/

„Ha a költészet egy illatos virágokkal teli zöld mező, akkor Frady Endre a talajgyalu rajta. Anyám szerint inkább lépegető exkavátor, de hát jó anyám a születésem utáni gyes mellett csak levelezőn végezhette el a nehézgépkezelő tanfolyamot és azóta már sokat felejtett.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Honnan veszi költő elvtárs, hogy egy panelproli nem tud biciklizni?! Tudnék én, csak kicsi a lakás és állandóan nekimegyek a falnak! Veszélyes sportszer ez a szobabicikli!” /Telepi Tibor, betanított ívhegesztő és panelproletár/

Kis gomb

A költő és a selejtesült ejtőernyő

Műszerfalon kis gomb lapult,
Kipróbáltam használatát,
S kiderült, hogy új katapult,
S repültem sok hegyhátat át.

Ejtőernyőm selejtesült,
(Volt benne sok σ, τ)
S taglóztam egy tarajos sült,
Annyit se mondhatott: Au!

Arra jött a nett Alajos.
Volt oly kedves hantolni ő,
S tarajos pép lett talajos.
Ruhámból e folt vajh’ kijő?

„Hogyne jönne ki a folt?! Az új Rubbish Oxy Action a legmakacsabb talajosan tarajos sülpép maradványokat is nyomtalanul eltávolítja! Szétkenődött jegesmedve a zakón? Nyúlnyúltagy a nadrág fenekén? Denevérvér a svájcisapkán? Nem gond! Az új Rubbish Oxy Action fekete lyukként zabálja fel az állati szennyeződéseket! Tisztítás előtt ne felejtse el levetni a ruhadarabjait, mert különben ön is nyomtalanul eltűnik! Ne felejtse, Rubbish Oxy Action!” /Horst Fuchs, kopasz és fülbevalós Teleshop eladó/

„Nem tesz semmit, persze, hogy elhantoltam! Egy volt úttörő ahol tud, segít! Tánc!” /Gödör Alajos, nett sírásó és illemtanár/

„Jaj, mutatni meg nekem, hova elásni szegény tarajos sül! Gyorsan-gyorsan! Én csinálni estére kicsiccsípős szecsuáni sülcsirke! Nyami-nyami!” /Pö Ce Szag, kínai gyorséttermi szakács/

„Annyit se mondhattam: Au! Mindegy, most már, hogy a pépes testemtől megszabadulva itt üldögélek egy pufók felhőcskén és hallgatom a szférák zenéjét, már nem haragszom. Csak ne érezném a szecsuáni sülcsirke idáig felszálló és a lelkemig hatoló bűzét!” /Gerzson, a néhai tarajos sül/

„A szigma húzófeszültségnél még nem gyanakodtam, de a tau nyírófeszültségnél már igen. Hogyan nyíródik el egy csak húzásra igénybevett ejtőernyő? Eleinte nem értettem. Ám hirtelen megsúgták a szürke agysejtjeim, hogy nem magától nyíródott el, hanem valaki elnyírta, mégpedig ollóval! Letartóztatom önt, Ollókezű Edwárd, egy tarajos sül brutális meggyilkolásának alapos gyanújával! Na, jöjjön, mon ami!” /Hercule Poirot, belga magándetektív/

„Legközelebb a saját szemgolyóját nyomkodja, maga pancser, ne azt a kis gombot a műszerfalon! A szirti héja vigye magát a karmai között sétarepülni, idióta!” /Csávás Kálmán, főtörzsőrmester és megélhetési sétarepülő pilóta/

„Ó, már megint azok a boszorkányos ügyességgel használt keresztrímek! És micsoda műveltség! Egy kis aviatika, egy kis gépészet, mechanika, ember-, állat- és növénytan, valamint gyakorlati kosztan! És mindez együtt maga a vulkanikus katartika! Az egyik szemem sír, a másik meg hiányzik, amióta én magam is megfogadtam Csávás főtörzs tanácsát és azt nyomogattam a műszerfali kis gomb helyett. Frady Endre, írj még! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Immakuláta Heuréka, negyedéves bölcsészhallgató és Frady drukker/

„Hogy nem sül le a sül a képéről?! Mért pont engem pécézett ki a nyavalyás akrosztikonjához?!” /Mkss Evsa Avsr, szlovák eszkimó törzsfőnök/

Rozália

Szomorkodik Rozália,
Mivelhogy az egyszem fia
Focibíró s kék-zöld puklik
Vannak fején. Ő meg csuklik.

Emlegetik kinn a meccsen,
S tévé előtt lelke reccsen,
Míg a bíróverést nézi.
Kommentátor: ifjabb Knézy.

„Nem szép, hogy Torghelle Pista lefejelte a bíró sporit, de ez időnként benne van a játékban. Most szólnak a kollégáim, hogy Sanyi. Ki, a bíró? Ja, nem, a Torghelle a Sanyi! Hű, hogy fut a bíró spori! Igaz, hogy Vak II. Béla összevissza fújkált, de hát egy rendező mégiscsak megállíthatná, mert szegény Torghelle… Jani nem fogja tudni utolérni. Hát, kedves nézőim, van itt izgalom bőven! Jó kis meccset látunk!” /ifj. Knézy Jenő, sportriporter/

„Kérem szépen, már sokszor elmondtam, hogy bíró csak a bíróságon van. A focipályán ténykedő illető az a játékvezető. Utóbbi szakmája a veszélyesebb, mert neki egy pillanat törtrésze alatt kell döntenie a véleményes esetekben, hogy tizit ad-e, vagy továbbot int. Persze időnként meg is verik, de én ezzel nem minden esetben értek maradéktalanul egyet.” /Puhl Sándor, világhírű ex-játékvezető/

„Tudománytalan babona csupán az a hiedelem, hogy valakinek a sűrű emlegetése csuklást okoz az illetőnek. Én azóta nem hiszek a babonákban, amióta az asztrálhoroszkópom aszcendense beletendált a Szaturnusz elliptikus szektorába és az asztrológusom elmagyarázta, hogy ez a tudomány iránti fogékonyságom bizonyítéka. E szeánsz óta – gyorsan lekopogom – nem érintett meg a babona szele. Csak azt hiszem el, amit látok. Na, mutassa csak a jegyét, vagy bérletét!” /Dömper Dezső, BKV ellenőr és amatőr csillagász/

„Miután a kiosztott piros lap körüli hercehurca után a kórházban felébredtem a kómából, megvilágosodtam, béke költözött a szívembe és azóta szeretem még az ellenségeimet is. A mellettem lévő ágyon fekvő szegény Torghelle Sanyiért is rendszeresen imádkozom, mert a meccs után állítólag édesanyám egy sodrófával kijött a stadionba és úgy eltángálta, hogy azóta anyám minden látogatásakor ’Jaj, itt a Rozi néni!’ kiáltással bebújik az ágya alá, a kacsa mellé.” /Vak II. Béla, játékvezető és Árpád-házi király/

„Az én fiam nem lehet Árpád-házi király, mert az a Vak II. Béla már 872 éve halott! A fiam különben sem Béla, hanem Lajos, csak az ifjabb Knézy Jenő folyton keveri a neveket. Hej, szegény apja milyen sármos ember volt! Csak azt nem értem, hogy a fiacskámnak ez a tetőtől talpig gézbe bugyolált szomszédja miért fekszik folyton az ágytál mellett a földön?” /özv. Vak I. Lajosné Gubics Rozália, Vak II. Lajos nyugdíjas édesanyja/

„Ne imádkozz értem, te kis … (füttyszó) … mert megint lefejellek, te kis … (füttyszó)… !!! Jaj, itt a Rozi néni! (puff-toccs) Ó, hogy az a … (füttyszó) … már megint beletenyereltem ebbe a … (füttyszó)… kacsába!” /Torghelle Sándor, csatár/

„A versre – ha az az izé ott a lap tetején annak minősül – csak úgy tekintek, mint szegény Torghelle Sanyi a padlón mellette heverő teli ágytálra. Undorral. Anyám szerint meglátom, hogy egyszer még engem is jól meg fognak verni, de ő ezt nézni sem bírná, úgyhogy legyek nyugodt, akkor majd ki fogja kapcsolni a tévét. Nyugodt vagyok, túl nyugodt, úgyhogy el tudnék viselni egy Frady veréssel járó adrenalin löketet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

A lakásunk eladó

Sziasztok!
Eladnánk albertfalvai (Bp. XI.ker. Kisköre utca) lakásunkat, hogy az árából vehessünk a környéken egy nagyobb panelt, hogy elférjünk.
Paraméterek:
Kétszintes téglaépület az '50-es-'60-as évek fordulójáról. Kétszobás, 50 m2-es, cirkós, második emeleti lakás. Bekötve: UPC és T-mindenfélék. Csöndes környék. Közelben CBA és Auchan (Savoya Park), 18-as, 47-es, 41-es villamosok és 7-es busz.
Irányár: 14,9 millió Ft.

A nagyszoba

A fürdőszoba

A konyha

Kilátás az erkélyről

Egyszem esőcsepp

Ha az eső nem sok pöttöm
csepp lenne, csak egyszem Tolna
megye méretű, a jöttöm
az utcán veszélyes volna.

Söpörne bősz özönvíz el,
ha az a csepp rám zuhanna,
s szétesnék, mint orosz Дизель
alatt Karenina Anna.


„Súlyos anakronizmus, költő úr! Az 1870-es évek Oroszországában, pláne az obiralovkai vasútállomáson kevesebb dízelmozdony volt, mint ahány épelméjű gondolat a maga kis klapanciájában! Nulla! Ráadásul szegény Anna Karenina nem is a mozdony, hanem a második kocsi alá ugrott! Üljön le, egyes alá!” /Lektor Lajos, irodalmi bulldózer/

„Очень хорошо! Tolsztoji Toy Story! Abszurd idősíkhámozás! Dízeldózisnyi özönkatarzis! Cseppben a henger! Keresztrímpárzás! Szekszárdon születtem, szőnyeget szöpörtem! A boldog versek mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan vers a maga módján az. Très belle! Allez Francisville! Brühühü!” /Tolsztolly Tasné Giselle Noir, francia-orosz szakos pedagógus és Pi-víz eladó/

„A Tolna megyét helyettesítő 3703 negyzetkilométeres kört lefedő és közelítően gömb alakúnak feltételezett vízcsepp közelítőleg 170 billió tonna. Ettől a lezuhanó víztömegtől a költő úr feltehetőleg atomjaira esne szét, és hozzá képest az igen tisztelt Karenina asszony földi maradványai lapra szerelt IKEA szekrénynek hatnának. A hasonlat tehát kissé sántít, de hát gyors munkához idő kell. Hogy mennyi, azt majd a jövő héten számítom ki. Suáá-suáppáá!” /Dr. Prof. Mátrix Mihály, a természettudományok nagydoktora és logarythm&blues énekes/

„Egy csepp esőtől nem ijedek meg, még ha valamicskével nagyobb is a megszokottnál. Örüljön, ha megengedem, hogy leessen!” /Chuck Norris/

„A költeményről költemény hiányában nem szólnék, ellenben azon gondolkodom, hogy egy 170 billió tonnás vízcsepp elég lehet-e Frady Endre vastag lepedékű agyának maradéktalan ki- és átmosására? Nem mama, nem azt mondtam, hogy 170 bili jó, hanem 170 billió!!! Nem mama, nem ordítok!!! Nem vagyok ideges, csak egy kicsit ökölbe szorult az arcom!!! Áááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Pfff-phhh… pfff-phhh… Ez a vízgolyó nagyobb, mint a Halálcsillag! Csinálok egy gigantikus vízágyút és ilyen vízgolyókkal lövök özönvizet a lázadókra! Luke, you're gonna die, because you are not a jedi! Höhöhö! Pfff-phhh... pfff-phhh...” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Tolna szerepel a versben, Baranya meg nem! Hát béranya legyek, ha nem utazok fel Pestre átharapni  és porhanyósra csócsálni a költő úr özönvíztől megcsapatott buta lóarcát!” /Farkas Piroska, pécsi kesztyűvarrólány és rágógumi ügynök/

„Sok kis erőtlen esőcsepp összeáll egyetlen nagy ütőképes víztömeggé. A mennyiség átcsap minőségbe. A proletariátus világforradalma győzni fog! Éljen a dialektikus materializmus! Vesszen Anna Karenina és a dekadens burzsoázia diszkrét bája!” /Marxengelszleninsz, a hőős ki csak néépéből élt/

„Posztumusz kérek elnézést mindenkitől, hogy a regényem vége felé  Anna Karenina helyett nem a hordárként az ő bőröndjeit cipelő Frady Endre zuhant a vonat alá! Nincs mentségem! Mea culpa, mea maxima culpa!” /Lev Tolsztoj/

„Tolsztoj bajtárs! Tudja-e, hogy a seregben maga keresztneve volt a takarodó előtti elektromos oroszlán, azaz a villany leó?!” /Csávás Kálmán, főtörzsőrmester/