Herkentyűburgerking

(Fece barátomnak, aki kért egy ilyen verset)

Herkentyűburgert halhad rág
S böförészik: „Remek étel!
Spongyabob a Kockanadrág
Fűszerezést ritkán vét el.”

Főhős, kiről sok hal mondja
Buborékos dicshimnuszát,
Nem más, mint egy lüke spongya,
Ki létlét debilen úsz át.

Rozsdás Rákollóba bemegy,
Munkájában igazi King,
Miatta jár oda nem egy
Kalózkodó éhes viking.

Sárga kocka s alakváltó,
Ám a herkentyűburgere
Körül gyűlik sóvár nyáltó:
„Éhes világ, falni gyere!”


„Lét lé, vagy lé lét? Mindegy! Ez a Spongyabob tényleg debilen úszkál! Nagyon idegesítő figura!” /Tunyacsáp, polip/

„Most már elárulhatom, hogy a fekete páncélzatom alatt én is citromsárga Spongyabobos jégeralsót hordok.” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Erőleveske és pépesen omlós herkentyűburger! Nyamííí!!! Nekünk fogatlan agg Jedi mestereknek már csak az ilyen rágatlanul nyelhető menü okoz némi örömet az életben…” /Yoda mester/

„Lüke spongya, hehehe! Lüke spongya hihihi! Hallod Patrik, lüke spongya! Ez vicces! Mi, hogy ezt rám mondták?! Áááááá… brühühü!!!” /Spongyabob, a kockanadrág/

„Odanézz, Spongyabob! Fehér füst száll! Megvan az új pápa! Ja, hogy csak a herkentyűburgert sütöd? Hé Spongyabob, lehet, hogy te leszel az új pápa?!” /Patrik, tengeri csillag/

„Nem jó dolog megöregedni! Alig tudok lehajolni, hogy felhúzzam a jó meleg Spongyabobos gyapjúzoknimat!” /Ratzinger bíboros, nyugdíjas ex-pápa/

„Herkentyűburgerking, mi?! Ez névlopás! Illegális renoméújrahasznosítás! Rosszhiszemű brand nyúzás! Anyagihaszonállatkínzás! Plágiumpert indítok!” /Cheese McDonald, a Burger King elnök-igazgatója/

„King? Király? Királyság? Államforma? Az állam fontosabb-e, vagy a formája? Egyforma? Forma egy? Forma kettő? Azt mondjam-e erről, amit nem gondolok, vagy azt ne mondjam, amit gondolok? Dicshimnusz? Isteni mivolt? Mi volt? Mi nem volt? Hol volt? Hol nem volt? Mese? Vagy igaz? Hamis? Mihez képest? Normál hang? Áááá? Hát, nehéz itt igazságot tenni… Mert mi az igazság? Igaz-e Pilátus úr? Vagy elvtárs? Hej, de nehezeket kérdezek!” /Török Gábor, politikai elemző/

„Anyám a minap herkentyűburgert kért. Mondtam neki, hogy be ne tegye a lábát a Rozsdás Rákollóba. Mégis betette, de ő maga kint maradt és rácsapódott az ajtó. Most itthon ápolom és hallgatom, hogy ordít, mert úgy fáj neki. De az semmi ahhoz képest, hogy nekem mennyire fáj. Ez az alpári dágvány. És még a Spongyabobos bajuszkötőm is szorít. Pedig Isten nem ver Spongyabobbal. Vértolulásom és káros koleszterinszint emelkedésem van Frady Endrétől!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Spongyabob arany tégla alakja egyértelmű szabadkőműves jelkép! Lehet, hogy ő a Szent Grál utolsó őrizője?! Tunyacsáp meg a mindenhová elérő kezű Vatikán?! Patrik meg a buta olvasó! Na, erről megint összedobok egy antiklerikális bestsellert a Return of Herkentyűburgerking címmel!” /Dan Brown, a Da Vinci kód szerzője/

"Ó, jeeee!!! Ez a vers hónaljból szakítja a karajt és izomból színezi a zsírt! Jobb, mint egy tepsi forró kolbászizzadék! Király!" /Fece barátom, aki kért egy ilyen verset/

Tekercs

Vigyázat! Gyenge gyomrúak és idegzetűek csak bekötött szemmel, a versnek háttal állva olvassák, de inkább úgy se!

„Majd, ha legyengítik szeszek,
Eltángálom Chuck Norriszot!”
Úgy döntöttem, ravasz leszek,
Tehát kivártam, míg iszott

S akkor szóltam „Vedelsz haver?!”-t,
Mikor pubban iszott bent ő,
Mire olyan laposra vert,
Tekercsben vitt el a mentő.

„Véres bejgli!” – szólt a doktor
S törölt rólam pofonnyi koszt -
„Jóval finomabb ez sok tor-
-mával, mint a kórházi koszt!”


„Igen, mi is tudunk Dr. Szipoly kétségtelenül szokatlan táplálkozási szokásairól, de mivel már évek óta csak az ügyeleti óraszáma emelkedik, a fizetése viszont nem, csak úgy tudjuk itthon tartani, ha megengedjük neki, hogy időnként megegyen egy-egy minden mindegy állapotú pácienst. Magunk közt szólva, a kórházi koszt valóban szörnyű, de a kertben legalább finom torma terem.” /Dr. Fokhagymássy Priznic, a karakóhöttyösi Szent Köpöly Közkórház igazgatóhelyettese/

„Engem nem üt ki az alkohol. Én ütöm ki az alkoholt.” /Chuck Norris/

„Nem értem! Ha már egyszer ki volt klopfolva, miért nem készítették el költőbécsinek rósejbnivel?! Folyton csak azok a flancos ételek!” /Wienerschnitzel Jenő, a cubákterenyei Böfögtető Étterem főszakácsa/

„Heeej, ha még egy kis maláji tigrisvérszörp is lenne a műtőben, ez szuperebb ebéd lenne, mint az abált pacal marinírozott jetidagadóval!” /Dr. Szipoly Szandokán/

„Végre egy kolléga, akihez képest még én is majdnem szimpatikus vagyok!” /Doktor House/

„Inkább választanék szét puszta kézzel véres bejglin marakodó farkaséhes krokodilokat, mint hogy megengedjem anyámnak, hogy akár csak egy könnycseppet is elmorzsoljon ennek a megérdemelt sorsánál jóval enyhébb büntetést kapó költőkontárnak a maradéka fölött. Egyúttal minden tiszteletet nélkülöző indulattal felszólítom Frady Endre emlékét és munkásságát, hogy azonnali hatállyal hagyja el a XXI. századomat!” /Puzsér Róbert, igen kritikus/

„A címet olvasva azt hittem, hogy ez egy ősi kopt tekercsekről szóló titkos irat, amely óborzalmasan szörnyű kalamajkákba kever majd. Mindenre felkészültnek éreztem magamat, de tévedtem. Ilyen szörnyűségre még én sem számítottam! Ha választhatok, jöjjenek inkább a patkányok!” /Indiana Jones/

„Egy laposra vert költő 1 centiméter átlagvastagsággal számolva mintegy 9 négyzetméter alapterületű lenne. Ekkora szabad hely egy mentőautó padlóján nem található, így teljesen logikus és szakszerű a mentősök részéről e palacsinta-szerű személy tekercsben történő szállítása.” /Dr. Racsni Rezső, fizikaprofesszor/

„Üzent az edzőnk, hogy ha ma nem jutunk tovább a Milan ellen, lefordíttatja katalánra ezt a verset és kívülről meg kell tanulnunk. Hát inkább meghalunk a pályán…” /Andres Iniesta, a Barcelona irányítója/

„Ne aggódj Andres! Katalóniában nem él oly bárd, aki ezt hajlandó lenne lefordítani. Inkább megyünk lángsírba mind az ötszázan! /Inkhabb Meghalez, katalán költő és műfordító/

„Nem értem. Ki az a Chuck Norris?” /Bud Spencer/

Jézus és a született vak

(János evangélium 9. fejezet)

A született vak /Jézus felvétele/

Elől Jézus, hátul tavak,
Vele szemben pedig a vak.
„Mit vétett ő?” - kérdezgetik
Tanítványok, kik nem jetik,
Csak agyilag és csak néha,
Ám Jézus így felel: „Hé, ha
Látna, meg nem gyógyíthatnám!”
Amit eztán tesz, az hat. Lám
Földre köp s szemre ken sarat:
Ki nyálat vet, rökönyt arat.
Vakot küld a Siloámhoz
(mi tó) mosdani, ez ám hoz
Eredményt, mert lát a muksó!
Tömeg bambán csuklik: Hukk Show.
Körötte bár nagy a vita,
Ex-vak ujjong: „Dolce vita!
Hivatalos vallás utál,
Így előttem csak egy út áll:
Ego sum via, veritas,
Et vita* – ha nem lapítasz
S hirdeted, hogy Jézus Krisztus
Az Úr s boldog, aki hisz! Tus!”

(tánc!)

 * Én vagyok az út, az igazság és az élet /János 14:6/

 A fenti versben vázolt történet lesz annak a bibliaköri beszélgetésnek a témája, melyre ezennel sok szeretettel meg vagy invitálva.  Engem egyébként ismét komolyan elgondolkoztatott az élet értelméről a nálam csak alig fél évvel idősebb Cipő (Bódi László – Republic) tragikus hirtelenségű halála. Ha esetleg téged is, akkor érdemes eltöprenged, hogy elgyere...

Időpont:  2013. március 14. (csütörtök) 18:00
Cím:  Bp., XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet (lift van)

Pápaválasztás

Miként lólengéskor kápa
Közé ment le Magyar Zoltán,
Tippelni, hogy magyar pápa
Lesz, pont ilyen nehéz jól tán.

Sötét lónak tartják Petit,
Ki a szélső pályán oson,
Ám meglepetést kelthet itt
S szemrángást pár bíboroson.

Míg sok esélyes a helyén
Állva alkot püspökfalat,
Az, amibe vetem be én
Befolyásomat, az a lat.

Úr az, Kivel variálom
Meg ezt által pár mély imán,
S teljesül a magyar álom,
Pápa lesz Erdő Peti mán!

„Szentségtörés a konklávét megkerülve egyenesen a Legfelsőbb Hatalomhoz fordulni a pápa megválasztásának ügyében! E hatásköri túllépés miatt javaslom az eretnek költőt előbb szent szóbeli figyelmeztetésben, majd inkvizíciós vegzálásban, teljes vagyonelkobzásban és máglyahalálban részesíteni!” /egy magát megnevezni nem kívánó bíboros/

Jaj, csak magyart ne! Jön majd a sok honfitársa és szokásuk szerint előbb frankot akarnak venni feketén, majd minden szabályra fittyet hányva el akarják intézni ’okosba’, hogy bejussanak lejattolni a szentatyával!” /egy magát megnevezni nem kívánó svájci gárdista/

„Hej, ha én így tudnék nyakat tekerni, mint a költő úr a szavak rendjét és a mondatok értelmét, nem lenne szükség a méregdrága nyaktiló karbantartásra!” /egy magát megnevezni nem kívánó szent inkvizíciós hóhér/

„Peter von Wald jó utódom lesz! Német–magyar két jó barát, együtt issza miseborát!” /egy magát megnevezni nem kívánó ex-pápa/

„Még hogy sötét ló?! Sokak szemében ott a szálkás gerenda és nem látják a fától az Erdőt! Hajrá Péter, hajrá magyarok!” /egy magát megnevezni nem kívánó miniszterelnök úr/

„Kápa közé tényleg nehéz lemenni, mert ahhoz ketté kéne hasadnia. Kápák közé sokkal könnyebb. Mindenesetre szurkolok a sok magyar vándornak, hogy mire kiérnek a Vatikánba, már anyanyelven kérhessenek autogramot az új pápától.” /egy magát megnevezni nem kívánó kétszeres olimpiai bajnok tornász/

„Megtiltottam anyámnak, hogy kimenjen Vatikánba és én sem megyek. Egyrészt a fehér füstöt giccsesebbnek tartom, mint a ’Kell nekem egy járókeret, Kisangyalom mégis szeret!’ feliratú falvédőn csókolózó mozgássérült gerléket, másrészt nekem most a Római parton kell élő gátként állnom a mobilgát útjába. Ha meg mégis megépülne a gát, akkor ezt a verset okvetlenül a víz felőli oldalára ragasszák! Valahová legalulra!” /egy magát megnevezni nem kívánó kritikus/

„A fehér füstöt én meglesem, én meglesem, hogy gomolyog fent kedvesen, oly kedvesen. Úgy nézek ki pont, mint Beckham, mint Beckham, bár nem tudom, ő kim nekem, ő kim nekem. Áttáncolok a kerteken, zöld kerteken, a csősz bácsi két pofont jól leken, túl jól leken. Nem is tudom, ez jó nekem, most jó nekem?” /egy magát megnevezni nem kívánó dalverseny győztes/

„Jaj, jaj, inkvizítor úr! Melyik rímet nem érti?!” /egy magát már megnevezni sem tudó félholtra vert költő/

Mese a gigászi küzdelemről

"Sose feküdj ismeretlen szovjet katona sírjába!"
/ismeretlen szovjet katonamondás/

Igor és Szergej kúszik a végtelen hómezőn
(ismeretlen szovjet katona felvétele)

A két bajtárs zihálva feküdt a földön. Laposkúszó mozdulatokkal tolták maguk alatt hátrafelé a végtelen hómezőt. A helyzetük nem volt teljesen reménytelen, mert bár a talaj fagyott, a távolság fogyott. Meg Igor is. Két kilót. Szergej a Nap felé fordította arcát, de mivel az épp a Föld túloldalán tartózkodott, Szerjózsa orra a hóba fúródott.
Hirtelen géppisztolysorozat szaggatta n+1 darabra a táj csöndjét ( n: a leadott lövések száma ).
- Milyen pontosan céloznak! - mondta Igor csodálkozva.
- Miből gondolod elvtárs, hogy jól lőnek? - kérdezte Szergej, hogy fenntartsa a társalgást. - Szerintem nem is tudnak célozni.
- De tudnak.
- De nem. Tudod mit, elvtárs? Fogadjunk!
Igor mosolygott:
- Elvtársiember biztosra nem fogad. De, hogy bebizonyítsam neked, milyen tökéletesen tudnak lőni, mutatok valamit - és kigombolta a pufajkáját. A hasán és a mellén, egymástól egyenletes távolságra 53 golyóütötte friss lyukacska sorakozott. Szergej elgondolkodva kérdezte:
- Milyen érzés?
- Micsoda?
- Hát az a sok kis golyó ott benned.
- Nincs mind bennem. Van, amelyik hátul kirepült. Egyébként jó, hogy mondod! Azt hiszem, meghalok...
- Ne halj meg, elvtárs!
- De meg fogok halni. Hagyj itt!
- Nem hagylak!
- De hagyj itt és menekülj el!
- Magammal viszlek - jelentette ki elszántan Szergej és az erős holdfényben a feje sarló és kalapács alakú árnyékot vetett a friss hóra. Ezután vállára vette a sebesült bajtársát, azzal sem törődve, hogy összevérezi a vállán lévő rangjelzését. Arcára kiült a jól ismert kifejezés, amit mindenki látott már, akivel valaha is szembejött egy a vállán a vért fröcsögő bajtársát cipelő ismeretlen szovjet katona. Szergej előreszegezte a fejét, kidüllesztette az állát és futni kezdett az ellenség irányába. Megsemmisített 3 német páncélos hadosztályt, 2 gyalogezredet, 49 repülőgépet (és véletlenül egy szingaléz tánc- és illemtanárt is), majd elfoglalta Berlint. Itt a legelső államosított postahivatalban barátját gyorsan romló áruként feladta Szevasztopolba, mert elfelejtette, hogy Kisinyovban lakik. Ezután az arcán a vörösborostától megbotló, majd szétterülő mosollyal hallgatta a hadtápfőnökség nótafájának vodkaszaggal átitatott csasztuskaszólóját és arra gondolt:
"Hej, Szergej, Szergej! Mégiscsak bekerültél ebbe az ismeretlen szovjet katonanovellába!"


1989. november

Patkánypirosítás

Pírt hord Leonóra, kin ez
Pont úgy áll, mint Slöftény Inez
Ecsete, ki patkányt színez.

Piros az ecsetem, az ecsetem, patkányt ken nedvesen, ó nedvesen, ezen röhög a kedvesem, a kedvesem, és ez jó nekem, ez jó nekem, tengertánc egyedem és begyedem, s szakáll a negyedem, a negyedem, és ez így jó nekem, ez jó nekem.” /ByeAlex/

„A költő Leonóra és Inez napján nem hagyományos névnapi versre, hanem jelképekre ragadtatta magát és a szerelem jelképével, a pirossal mintegy megszépítette a csúnya jelképét, a patkányt. A vers tehát, mely első pár száz elolvasásra a felszínen silány, gusztustalan fércműnek tűnik, a mélyben azt fejezi ki, hogy a szerelem, a szeretet még az olyan patkányokat, mint a költő is széppé tudja mázolni. A vers látszólagos értelmetlensége a szerelem megérthetetlenségének és lokális univerzalitásának parafrázisa és apoteózisa is egyben, bármit is jelentsenek ezek a szavak. A költő a bármit jelentő szavak embere, úgyhogy csak azért is rózsabimbó!” /Aranypolgár Jenő, esztéta és kelt tészta árus/

„Végre valahára elmondhatom, hogy nem hiába nyomasztottam a költőt a fajsúlyos jelenlétemmel! Visítsanak az üres celebek! Van forma, bár nem tetszik, van tartalom, bár nem értem, Van Gogh, bár egyfülű, van anyám, bár sem Leonóra, sem Inez, és van egy pirosra színezett patkány, bár lehetne sáfránysárga is, de minek? A költő most olyan magasra tette önmagának a lécet, hogy sértetlenül tudott átugrani alatta. Kár, hogy csak a Digisport adta és csupán ketten láthattuk volna anyámmal, de ő belebóbiskolt. Még a celebvisongásra sem ébredt fel! Gondoljátok meg dromedárok! Erre iszom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rágalom, hogy az én kislányom patkányokat pingál pirosra! Mindig feketére festi őket és közben bömbölteti a Rolling Stones ’Paint It Black’ c. számát. Nem is értem, kinek jutna eszébe patkányokat pirosra festeni?! Milyen gusztustalan lenne egy piros patkánycsorda! Hát még kettő! Pfúj!” /Slöftény Hurutné szül. Lúgkő Leonóra/

„Azért szeretem a piros patkányt, mert nem látszanak meg rajta a még a legújabb mosóporral sem eltávolítható bor- eper- és céklafoltok! Nekem bevált!” /Erzsébet, háziasszony/

„Piros patkánya mosásról mosásra egyre fakóbb? Már-már rózsaszín? Ez rettenetes érzés lehet, de megvan a megoldás! Itt az új Red Rat ® gél, amelyből elég patkányonként másfél csepp a mosógépbe és patkánya mosás után pirosabb lesz, mint új korában! A literes flakon ára 9.999.- Ft, de ha most hív, akkor 19.999.- Ft plusz emelt telefodíj, de ajándékba egy frissen festett patkánnyal lepjük meg Önt és szeretteit! Kényeztesse patkányát és a háza fényre derül! Csupán egy csepp Red Rat ® gél, és patkánya nevetgél!” /Rádumay Rigoly, tévéshopper/

„Sztálin elvtárs halálának hatvanadik évfordulóján vörös patkányokról verset írni nem más, mint imperialista és monopolkapitalista provokáció, a halódó nyugat kilógó lólábának utolsó rúgása, mellyel a halálhörgés zaját akarják túlkiabálni! Világ panelproletárjai, a fületeken ültök?! Ja, hogy már a széketeket is elprivatizálták? Na jó, gyertek és egyetek velem egy kis banánt! Amíg még legalább ez van…” /Fidel Castro/

„Bokorrím, őrület, bokorrím! Megőrülök, bokorrím! Állatszép! Állatjó! Bokorrím, he! Sálálálááááá!!!” /Katarzis Kenéz, amatőr verselemző és visszaeső kényszergyógykezelt/

„Na, jöjjön Kenézke! Majd ezzel a fincsi hideg zuhannyal lemossuk azokat a csúnya piros patkányokat és megöntözzük a szép bokorrímeit! Így ni! Na, ki dugja bele a karocskáit a kényzerzubikába?! Ügyes! Ki a következő? Á, a költőke! Hé, hova rohan?! Kapd el Ursula! Húha, ennek most a fal adta a másikat! Sebaj, ezzel megspóroltunk egy nyugiszurit.” /Rózsi nővér/

Nincsen nekem ...

A költő, akinek nincsen semmije

Nincsen nekem kis kengurum,
Se főtt tésztám, ami durum,
Se dromedárszőr kabátom,
Minek púpját sose látom.

Nincsen monogramom SM,
Elillant a huss! levesem,
Gépemből is eltűnt a RAM,
S elszökött a lóbogaram.

Nincs se hernyóm, se százlábúm,
Se a gangon korlát, áááááá bumm!
S nincs már többé szilárdtestem...
Asszem, marha nagyot estem!

„Szádra mered venni az SM monogramot, te ördögfattya költőjobbágy?! Legszívesebben megharapdálnálak, de se fejem nincsen nekem, se gusztusom, mert olyan szétkenődött pép vagy! Pfúj!” /Stuart Mária, a skótok királynője/

„Mi próféták nem dromedár-, hanem teveszőr kabátot viselünk. Kis próféták egy, nagy próféták kettő púp rangjelzéssel a hátunkon. A lóbogár pedig nem olyan finom, mint a mézes sáska. A kengurut nem tudom, hogy ki fia borja, de azonnal térjen meg! Meg az a hájas Heródes is! A fejemet rá, hogy most is bulizik valahol!” /Keresztelő János/

„Rettenthetetlenül és megvesztegethetetlenül kitartok azon álláspontom mellett, hogy a költő urat magam elé engedem a nyaktiló előtt kanyargó sorban!” /Maximilien de Robespierre/

„Három fejetlen, három fejetlen! Bebebeee, bebebeee!!!” /Fekete Lovag, a végtagok nélküli hős/

„Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!” /Gizike, aki a piperekészletében megtalálta az elszökött lóbogarat/

„Na, ez se százas! Cseberből vederbe! Nyihaha-bzzzzzzzz!” /a lóbogár/

„Minden gangon van korlát! Anélkül sosem adok ki építési engedélyt.” /Zsebbepénzzy Sumákonc, magasépítésügyi főelőadó/

„Ha döntenem kéne, hogy egy vetélkedőben a költőt, vagy a vaksüket népi fafaragót juttassam-e tovább, aki percenként levágja egy-egy ujját, majd szakadékba néptáncol egy a feleségével összekevert hegyi medvével, én hezitálás nélkül az utóbbira szavaznék. Mármint a szakadékra. Anyám a medvére küldene emelt díjas SMS-t, ha nem tiltottam volna el már régen a mobilozástól. Ennek a palacsintává terült költőnek meg éppen annyi köze van a költészethez, mint a bakternak a bakterológiához. Na, eleget ekéztem, ideje egy kicsit gucsmolni is.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ahol fát vágnak, ott hullik a mókus, és sánta kutyából legálisan sem főznek hamis szalonnapálinkát. Lehetne rosszabb is, de minek? Három pont.” /Csiszár Jenő, zsűritag/

„Akinek nincsen szilárdteste, az már nem asszik semmit, ahogy a marha sem esik nagyot, legfeljebb felborul. Csak rá ne dőljön a ládámra, mert vagy meghalok, vagy életben maradok, miáúúú!!!” /Kvantumcirmi, Schrödinger macskája/

„A költőnek csak társadalmi értelemben nincs semmije, fizikailag azonban rendelkezik tömeggel, hiszen hat rá a gravitáció. Egy kilencven kilós költő az E = mc2 képletem alapján mintegy ezerkilencszázbillió kilokalória energiával rendelkezik. Még hogy nincs semmije?! Ezek a magyarok állandóan csak panaszkodnak!” /Albert Einstein/

„Estem – testem rímpár, mi?! Csapat, víííígyázz! Leül! Háromra mindenki ír egy ennél sokkal jobb rímpárt! Egy-ketőőő-háááárom! Már kész is?!” /Csakelő Renéz, magyartanár és cserkész csapatparancsnok/

„Ki költőzte össze már megint a belső udvart?! Lehetetlen felmosni ezt a rengeteg vérzsírt a kövezetről!” /Mariska néni, takarítónő/

„Ne aggódjon, Mariska néni! Az új Cillit Bang dehidratáló lúgszkájvókör formulája a benne lévő midikloriános Erőgyöngyök segítségével nem csak a vérzsírt távolítja el, de újrakövezi az udvart, korlátot szerel a gangra és mindenkinek a számítógépéről örökre és nyomtalanul törli ez a verset. Na, kipróbáljuk?” /Bengáli Cili, betanított folteltávolító ügynök/

„IGEEEEN!!!” /az emberiség/