2013. február 25., hétfő

A kapu


Döng a nyitott kapu,
Tán már reggel kinyílt,
Bevágtat ősapu
S hátra íjaz ki nyílt.

Kaput tágra nyitom,
S olyannyira nyitott,
Ki tud gördülni Tom
S meglát valakit ott.

Meglátja és ijed
Tom, a házi cetem.
„Nesze, ez a tied!”
S Tom immár csak tetem.

Chuck Norris lép be mos-
-tan, behúz egyet és
Szállok, ahogy bemos.
Nagy megtiszteltetés!

Nem hat már a vonzás elve,
S megüt bár egy sas falába,
Mennybe érek befejelve
Szent Péternek hasfalába.

„Grhhhh… úúúú… hrrrrr…!!!” /Szent Péter, a Menny kapuőre/

„Bocs Peti! Én küldtem! Szép védés volt!” /Chuck Norris/

„A nyitott kapukat döngettető költő csodálatos ívben köti össze a hősi ősi múltat a materiális világ csúcshősével, Chuck Norrissal, a lelki világ kulcsfigurájával, Szent Péterrel és a teremtett világ egy szokatlan csodájával, a szárazföldi gördülő bálnával. Az emelkedő ív megtétele során a költőben boldogsághormon termelődik és a hiperbolika végén szinte már-már olyan boldog, hogy kiröppen a mű addigi ritmus szerkezetéből és a Menny kapujába már a tőle megszokott nyolc szótagos sorokkal érkezik. A vers legszebb motívuma, a sas falába pedig olyan ütős jelkép, amelynek megértéséhez a költő teljes munkásságának ismerete is kevés. Mi magunk is csak tátott tekintettel vonogatjuk a vállunkat a mester titokzatossága láttán és fejünkön borosüveggel egyensúlyozva a saját vállunkon zokogunk.” /Könnyáztatta Katarzia, magyar-néptánc szakos tanár/

„Tipikus finnugor agyzsugor. Egy delírium Siemens metrószerelvény által elcsapott és emiatt falra hányó Bors őrmester száraz vörösben fuldokló agyából előfacsarodott végstádium. A tudomány nevében lefoglalom az agyát. Van valakinél egy üres gyufásdoboz?” /Dr. Kannás Borbála, borpatikus/

„Aha! Most végre kiderült, ki lopkodja a bálnákat az állatkerti akváriumból! Annyiszor kérvényeztem, hogy hadd szerelhessünk rájuk vonalkódot, ami a kapuban jelez, ha valaki észrevétlenül ki akarja csempészni, de az igazgató szerint nincs rá keret. Most viszont már bálna sincs! Jaj Tomi, jaj-jaj Tomikám! Brühühü…” /Plankton Béla, állástalan cetidomár és ex-balneológus/

„Kétezer évvel Jézus után itt az üdvözülés modern formája? Keresztelő helyett pofon? Lemosás helyett bemosás? Jöjjön el Ön is a Szent Tasli Közösség (SzTK) vidám vasárnapi összejöveteleire, ahol szent pofozkodással üdvözültre verjük egymást és Önt is! Bőkezű adományaiért cserébe egyenesen a Mennybe knock outoljuk!” /Chuck Nadjo Tütök, feketeöves főpásztor és Chuck Norris imitátor/

„Ezt a teológiai katyvaszt! De jó, hogy elő-nyugdíjba vonultam és egyszerű kétkezi bíborosként már nem nekem kell a költő kiátkozásáról és a Szent Inkvizíció újbóli felállításáról határoznom!” /Ratzinger bíboros/

„Ilyen az, amikor valaki kihozza magából a maximumot. Tizenötbites agyból tizenötbites költemény. Anyámnak is meg fogom mutatni, de csak egy teljesen sötét szobában, amikor már biztosan mélyen alszik. Így talán nem fog tőle rosszat álmodni. Szent Pétert sajnálom, én az ő helyébe a kapufára öklöztem volna a lövést. Hadd fájjon annak a tökfejű költőnek, akivel egyébként tényleg elbeszélgethetne a szent inkvizíció!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Virág elvtárs! Ugye nem azt akarja mondani, hogy ennek a vacaknak az elolvasására mérsékelték a halálos ítéletemet?! Ugye nem?! Doktor Kotász! Doktor Kotáááász!!!” /Pelikán József, tanú és dunai gátőr/

„Amikor egy tönkre téve tönkretettek, akkor elvesztettem ugyan a fejemet, de utólag már nem bánom annyira, mivel így nincs mivel elolvasnom ezt a rettenetet, és ha felolvassák, se hallom. Remélem, még idejekorán bárd alá kerül az a bárdolatlan kelta bárd, aki ezt megpróbálja skótra lefordítani!” /Stuart Mária, a skótok királynője/

„Sajnos már el is kaptak!” /Shaynosh Assem McHalock, kelta bárd és Frady Endre hírhedt skót fordítója/

2013. február 19., kedd

Rozsdagyár


Vass Vidort a rozsda marja.
„Fogért fogat, szemért szemet!”-
- Bőg, akár a puszták varja
S nagy gödörbe rozsdát temet.

Földben szép szabályos e lik,
Téglatest a kubatúra,
S vasoxiddal vígan telik,
Mint szivaros Kuba túra.

Behull rozsdaorrú bába
S elkorrodált vastüdője,
Melynek híján több mint kába,
S Vidor vidám: „Höhöhő, jeee!”

Nyit egy olcsó Rozsda Shop-ot:
„Négy zsákért százas nem nagy ár!”
S csődbe jut a rég szétlopott
Magyar Nemes Kardrozsdagyár.

„Kedves költő elvtárs! Szorgos népünk nevében köszönöm, hogy reklámozta kis honunkat, a világ proletariátusának szinte egyetlen védőbástyáját! Hálánk jeléül ezennel meghívjuk Önt egy ingyenes ideológiai képzéssel egybekötött kubai hosszú hétvégére. Szivarral is szívesen megkínáljuk, mert másunk már amúgy se nagyon van. Éljen a világforradalom, éljen a Párt, éljek én!” /Fidel Castro/

"Szivar, mi?! Nem csoda, ha bedöglik a vastüdő! Abcúg nikotin!" /Dr. Tüdősi Tódorné Dr. Nószmók Irén szakfőorvosnő/

"Я чувствую запах плагиата. Прогулки мне гонорар. Вышлем Сергей и Игорь. Они, несомненно, принесет" „Plágium szagot érzek. Jár nekem a jogdíj. Küldöm Szergejt és Igort. Ők biztosan elhozzák.” /Alekszander Petrovics, barguzini versgyár igazgató/

„Rémhír, hogy csődbe jut a rég szétlopott Magyar Nemes Kardrozsdagyár! Kétségtelen, hogy nem termelünk és már csak a töksüket portás bácsit foglalkoztatjuk, őt is feketén, de egyrészt még nem loptuk teljesen szét, másrészt mindössze lejjebb visszük kicsit az árat a privatizációt megkönnyítendő. A munkásokat addig az én Penészgombagyártó KFT-m dolgoztatja, amely hamarosan ajánlatot tesz nekem a Kardrozsdagyárra. Azt hiszem, el fogom fogadni. Onnantól kezdve viszont a mindenkori extraprofitom tíz százalékát a feleségem Feneketlen Zsákzseb Korrupcióellenes Alapítványának munkájára fogom fordítani.” /Vitéz Tök-Őssy Sarjoncz, imperialista dzsentri és megélhetési milliárdos/

„A puszták varja nem bőg, hanem károg, te evolúciós tolatóvágány, te! És még így is ez volt ennek a… ennek a versnek csak Richter 10-es erejű agyrázkódás közepette nevezhető betűhalmaznak a lokális magaspontja. Már a Vass Vidornál ráharaptam a lúdtalpamra és végig úgy is maradtam. A Kuba túránál gerincen tüsszentettem magam, a höhöhő jeeee!-nél pedig már-már megadtam volna magam a Sorsnak, ha időközben nem menekül el és nem áll be egy kalózhajóra gályarabnak. Ott boldogabb, mert nem látja a blogodat. Lehet, hogy viszem anyámat és mi is beülünk mellé evezni. Nehogy levelet merj küldeni!!!” /Puzsér Róbert, egyre feszültebb kritikus/

„Csókolom! A rozsda egy olyan faloda, ahol annyi rozst zabálhatok, mint az állat?!” /egy rozsomák/

„Hé, az a szemfogas az én szövegem! Hova jöjjön a tízcsapást? Fej, vagy gyomor?” /II. Mózes, próféta és kőtáblabíró/

„Egy gyár tudatos tönkretétele, majd a tönkretevő általi privatizációja illethető ugyan jelzőkkel, de hogy milyenekkel, az attól függ, hogy kicsoda az illető, illetve kicsodának a kicsodája és az extraprofitból kicsodának, illetve kicsoda kicsodájának a zsebébe forgat vissza bizonyos meg nem nevezett százalékot. Sokan - bár mára már egyre fogyatkozó számban – teszik fel nekem a kérdést, hogy én mit gondolok erről. Természetesen gondolok én is és persze mikor mit, de hát ki vagyok én és mik az én gondolataim? Hogy akkor mit írok le? Ki? Én? Ja, hát ezt itt mind. Majdnem mind. Úgy hozzávetőlegesen.” /Török Gábor, politikai elemző és tisztán láttató/

„Nekem a Rozsda Shop a Riviéra! Árulni ott szeretek vasoxidon!” /Vass Vidor/

„Hazugság, hogy rozsdás a vastüdőm, bár igaz, hogy amióta az a nyavalyás Jancsi és Juliska végeztek velem, azóta alig élek!” /a vas- és rozsdaorrú bába/

"Thank you, now I understand what it is a lot of rusty metal powder in my shoes!" „Köszönöm, most már értem, mi ez a sok rozsdabarna fémpor a cipőmben!” /Margaret Thatcher, az idősödő Vas Lady/

2013. február 18., hétfő

Lali Papp fagyija

(farsangi gyerekszíndarabka)

szereplők:
felnőtt:
Lali Papp fagylaltárus ... Inzsel Sándor
gyerekek:
Gőz Matild ... Szabad Virág
Szende Jolán ... Kesjár Dóra
Pörc Amál ... Harangi Anna

Lali Papp fagylaltot és egyéb édességet árul

Lali Papp: (fennhangon szaval) „Hogyha túl sok zsebpénzt kapnál / Fagylaltozd el Lali Pappnál!”
Gőz Matild: (besétál és ingerült hangon mobilozik) Hol vagy, Jolán? Milyen Volán?! Nehogy már megint a buszjáratra fogd, hogy késel! Tudod mit, már nem is érdekel, hogy idejössz-e! Legalább egy hétig egy szót se szólj hozzám! (leteszi) Szép kis barátnő!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Ha netán rosszkedvvel vagy itt / Víg leszel, ha eszel fagyit!”
Gőz Matild: Csókolom, nekem tetszik ordibálni?
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Vaníliám, mint az álom / Ezt világgá ordibálom!”
Gőz Matild: (úgy néz rá, mint egy hibbantra) Nem vagyok ám süket.
Lali Papp: (már normál hangon, kicsit zavartan) „Világosabb az a Napnál / Jó fagyit kapsz Lali Pappnál!”
Gőz Matild: A bácsi pap és fagyit árul?

Lali Papp: Csak a nevem Papp. (kezet nyújt) Papp Lajos cukrász.
Gőz Matild: (kezet fog) Gőz Matild. És mi ez a Lali Papp dolog?
Lali Papp: Ja, hát megfordítottam a nevemet. A Lali Papp mégiscsak jobban hangzik, mint a Papp Lajos. (szaval) „Egész város attól zajos / Legjobb cukrász Papp a Lajos!” Ugye, hogy ez nem lenne olyan ütős?
Gőz Matild: (sóhajt) Hát nem, tényleg nem.
Lali Papp: Meg hát a Lali Papp hasonlít egy nyalóka nevére, amit szintén árulok. Meg vattacukrot is. Nem kérsz vattacukrot?
Gőz Matild: Nem, köszönöm. A barátnőimet várom. Nem tetszett itt látni egy velem egykorú lányt?
Lali Papp: Olyan szőke hajút barna ruhában?
Gőz Matild: Igen, őt!
Lali Papp: Nem, sajnos nem láttam.
Gőz Matild: Akkor honnan tetszik tudni, hogy hogy néz ki?!
Lali Papp: Hatodik érzék. A fagylalt élesíti az elmét.
Gőz Matild: Micsoda?!
Lali Papp: A hideg fagyitól összehúzódik az agy, kipréselődik belőle minden fölösleges zagy és erősödik a lényeglátás.
Gőz Matild: És most mi a lényeg?
Lali Papp: Hogy milyen fagyit kérsz?
Gőz Matild: (felcsattan) Semmilyet!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Aki fagyit nem kér máma / Fizessen be nyalókára!”
Gőz Matild: Elééég!!! Ne tessék már ordibálni!
Lali Papp: Bocsánat!
Gőz Matild: (kiabál) Nem bocsánat kell, hanem egy kis csönd!
Pörc Amál: (szőke hajú, barna ruhában;bejön) Szia Matild! Miért üvöltözöl?
Gőz Matild: (kiabál) Nem üvöltözöm! Elkéstél!
Pörc Amál: (felcsattan) Nem késtem el! Te jöttél korán!
Gőz Matild: Egyet beszéltünk meg, nem?!
Pörc Amál: Én kettőre emlékszem!
Gőz Matild: (gúnyosan) És melyik a másik?!
Pörc Amál: Milyen másik?!
Gőz Matild: Te kettőről tudsz, én csak egyről. Akkor te eggyel többet tudsz, nem?
Pörc Amál: Azt hiszed, vicces vagy?! Olyan korán jöttél, hogy túl sok időd volt gondolkozni!
Gőz Matild: (hátat fordít) Nem érdekelsz! Te se szólj hozzám!
Pörc Amál: Én se? Miért, még ki nem?
Gőz Matild: A Jolán se! Ő is késik. Nem érdekeltek!
Szende Jolán: (lihegve befut) Szia Matild, szia Amál!
Gőz Matild: Mondtam a telefonban, hogy ne szólj hozzám! Ne is köszönj!
Szende Jolán: (megszeppenve) De hát én csak…
Pörc Amál: (felcsattan) Te csak, te csak! Nézd meg Jolán, mit csináltál?! Nem tudsz pontosan jönni?!
Szende Jolán: Tudod, késett a Volán járat…
Pörc Amál: (gúnyosan) Persze Jolán, pont a Volán! Nyilván tehéncsorda aludt az érdi emelkedőn, mi?!
Szende Jolán: (sírásra görbült szájjal) Akkor hazamegyek…
Pörc Amál: Menj csak!
Lali Papp: Várj Jolánka! Nem menj még!
Szende Jolán: Honnan tetszik tudni a nevemet?
Lali Papp: Hát… szerencsére nem vagyok süket. Nem kérsz fagylaltot?
Pörc Amál: (indulatosan) Fagylaltot?! Hogy jön ez ide?!
Szende Jolán: Biztos kocsival hozza ide a bácsi.
Pörc Amál: Nem szólj bele! Nem úgy volt, hazamész! Ugye Matild?
Gőz Matild: Mondtam, hogy hagyjatok békén és ne szóljatok hozzám!
Szende Jolán: (sírva) Jaj, miattam van ez az egész veszekedés. Megyek haza. Szia Matild, szia Amál…
Gőz Matild: Nekem ne is köszönj!
Pörc Amál: Még mindig itt vagy, bajkeverő?!
Lali Papp: (Jolánnak) Állj meg!
Szende Jolán: Miért?
Lali Papp: (fennhangon szaval) Ha vita van s nagy a harag / Segíthet pár fagylalt adag!
Szende Jolán: (reménykedve) Hogyan?
Pörc Amál: Ennek semmi értelme! Hallod ezt Matild?
Gőz Matild: Ne szólj hozzám!
Pörc Amál: Fagylaltos bácsi!
Lali Papp: Lali Papp, ha megkérhetlek!
Szende Jolán: A fagylaltos bácsinak papnak is tetszik lenni?
Lali Papp: Csak a nevem Papp.
Gőz Matild: Papp Lajos cukrász, de megfordította, mert a Lali Papp jobban hangzik.
Pörc Amál: Kinek?
Gőz Matild: Te ne szólj hozzám!
Pörc Amál: Lali Papp bácsi! Tessék már megkérdezni tőle, hogy ő is meghallgatja-e, hogy hogyan segíthet ilyen esetben pár adag fagylalt!
Lali Papp: Kedves Gőz Matild! Te is meghallgatod, hogyan segíthet ilyen esetekben pár adag fagylalt?
Gőz Matild: (odafordul, kicsit sértődött hangon) Na jó… Tehát?
Szende Jolán: (félénken) Tehát?
Pörc Amál: (türelmetlenül) Tehát?!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Ha rád finom fagylalt hatott / Könnyebben kérsz bocsánatot!”
(kis szünet; várják a folytatást)
Gőz Matild: Ennyi?!
Pörc Amál: Mi van?!
Szende Jolán: Most akkor hazamenjek, vagy ne?
Lali Papp: Te mindig hazaindulsz, ha veszekedés van?
Szende Jolán: Igen, mert mindig én vagyok a hibás és nem bírom, amikor kiabálnak velem.
Lali Papp: És amikor nem te vagy a hibás?
Szende Jolán: Olyanra nem emlékszem…
Pörc Amál: Én sem!
Lali Papp: (Amálnak) Te sosem szoktál hibás lenni?
Pörc Amál: Nem hát!
Lali Papp: De hát most is elkéstél, nem?
Pörc Amál: Nem! … Na jó, de! És?
Lali Papp: Hát te, Matild?
Gőz Matild: Én nem késtem el!
Pörc Amál: Na persze!
Gőz Matild: Mondtam már…
Lali Papp: Hogy ne szóljon hozzád, ugye?
Pörc Amál: Mindig ezt csinálja!
Lali Papp: Miért?
Gőz Matild: Mert megérdemlik! Ha valaki megbánt, akkor nem beszélek vele, míg legalább annyit nem szenved, mint én azzal, hogy megbántott!
Lali Papp: Aha! Értem. Szóval ti olyan barátok vagytok, akik ha konfliktusba keveredtek, akkor egyik megsértődik, és akár napokig nem beszél a többiekkel, a másik rögtön a többieket kezdi vádolni, a harmadik meg magát vádolja és napokra elbujdosik. Nem sűrűn szoktatok találkozni, ugye?
Szende Jolán: Háááát… nem…
Lali Papp: És amikor nem találkoztok, akkor az nektek jó?
Pörc Amál: Nem igazán.
Gőz Matild: És mi a megoldás?
Lali Papp: Egyszerű! Nem megsértődni, meg vádaskodni kell, hanem elvállalni, ha valami rosszat tettünk és bocsánatot kérni.
Pörc Amál: Kitől?
Szende Jolán: Azt hiszem, hogy egymástól. Ugye Lali Papp bácsi?
Lali Papp: Igen.
Gőz Matild: És akkor ennyi?
Lali Papp: Nem, még meg is kell bocsájtanotok egymásnak. Azután újra úgy tudtok egymásra nézni, mintha semmi rossz nem történt volna.
Gőz Matild: Egyből?
Lali Papp: Persze! Kipróbáljátok?
Gőz Matild: Na jó! Jolán és Amál, bocsánatot kérek, hogy megsértődtem és nem akartam veletek beszélni.
Jolán és Amál: Megbocsájtunk!
Pörc Amál: Matild és Jolán, bocsánat, hogy elkéstem és titeket hibáztattalak!
Matild és Jolán: Megbocsájtunk!
Szende Jolán: Matild és Amál! Bocsánat, hogy elkéstem és amikor szóltatok, rögtön itt akartalak hagyni titeket!
Matild és Amál: Megbocsájtunk!
Lali Papp: Na, milyen érzés?
Matild, Amál és Jolán: Jó!

Lali Papp: (fennhangon szaval) „Homlokunkon nincs már ránc / Jöjjön a Lali Papp tánc!”

Lollipop - tánc

2013. február 14., csütörtök

Bibliakör meghívó


Nem túl praktikus egy vak őr,
Ellenben egy Bibliakör
Beszélgetés, hol jutsz szóhoz
Te is, az az! Ám, ha ló hoz,
Hagyd kint! Nem bírja a padló,
Hogyha patát lóbál vad ló.
Száj szól, fül hall, okosodunk,
Lélekkel telik meg odúnk.
Bibliák sok lapja neszez,
Úgyhogy gyere, szuper lesz ez!

időpont: 2013. február 17. (vasárnap) 14:00
cím: Bp. XI. ker. Fegyvernek u. 59. (Török lakás)
(a panelek mögötti előkertes sorházikók egyike)





Zseni


Tök jó lenni zseninek,
zseninek, zseninek!
Irigyek a Leninek,
Leninek, Leninek,

mer’ őket nem szeretik,
szeretik, szeretik
máglyán égő heretik,
heretik, heretik.

Heretiket siratja,
siratja, siratja
mindük közös ír atyja,
ír atyja, ír atyja.

A zseni is könnyet ejt,
könnyet ejt, könnyet ejt,
s utána fej dönnyetejt,
dönnyetejt, dönnyetejt.

Görögdönnye tejének,
tejének, tejének
ihlettére sej ének,
sej ének, sej ének

szól ajkáról… „Ami sok,
ami sok, ami sok
az sok!” – s ütik amisok,
amisok, amisok.

„Üssétek csak, féljen ez,
féljen ez, féljen ez!”-
- zúg a tömeg s éljenez,
éljenez, éljenez.


„Hajrá amisok, hajrá amisok! Abcúg Frady, abcúg Frady! Felnégyelni, felnégyelni!” /a tömeg/

„Nem kell felnégyelni. Elég csak kétszer félbeszakítani.” /Dr. Balta Béla matematikus/

„Jaj, jaj, jaj! Jaj, de nagy szégyen ez nekünk, hogy több száz évnyi szelídség és a másik orca odatartása után így kivetkőztünk magunkból és addig ütlegeltük a költő urat, amíg abba nem hagyta a kornyikálást. Nincs mentségünk erre a szörnyű bűnre. Hacsak maga a kornyikálás nem… Szerencsére az Úr kegyelmes és e rettenetes eset óta özönlenek hozzánk az egy százalékos adófelajánlások…” /Jeremy Otherface O’Sheep, halláskárosult amis lelkipásztor/

„Mégse tök jó lenni zseninek, zseninek, zseninek!” /Frady Endre, baleseti sebészet, sebészet, sebészet/

„Heretik mint többesszám?! Dönnyetej mint kínrím?! Frady Endre mint zseni?! Minden kritikus álma, hogy lássa, amint egy művész megkapja, amit megérdemel. Szerintem Frady Endrének még jár, ami jár. Az a bizonyos teljes juss. Embertársaim, kedves felbőszült tömeg, utánam! Üssük Frady Endrét még a kórteremben is! Valaki videózzon, hogy anyám is megnézhesse a Barátok közt helyett!” /Puzsér Róbert, kritikus és egyszemélyes B-közép/

„Kár volt a dalnok zsenit már a nyitóhangoknál oly intenzíven csendre inteni! A mostani Dal műsor mezőnyét látva-hallva lehet, hogy őt kellene kiküldenünk az Eurovíziós Dalfesztiválra. Élve vagy halva. Szinte mindegy is…” /Rákay Kálmán, köztévé intendáns zsűritag és Philip/

„Sokan nem értik, miért novemberben rendeztük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Kvittek vagyunk, mert mi meg ezt a verset nem értjük. Biztos ez is valami burzsoá métely. Sebaj, majd rájövünk! Jó amis pap elvtársak, tessék holtig tanulni, tanulni, tanulni!” /a Leninek/

„Ne dőljünk be a hazug imperialista propagandának! Lenin elvtárs egyrészt sosem volt többes számú, másrészt nem küldte máglyára az internacionalista ír eretnek elvtársakat, hiszen az a mindenkori szent inkvizítor elvtársak feladata volt. A hozzánk menekülő külföldi munkavállalókkal egyébként is Gulág és Málenkíj Robot elvtársak foglalkoztak. Szovjethatalom + kényszermunkatábor = kommunista szombat.” /Vszibíri Ócsenyhóladna elvtársnő/

„Walesi bárdokról van vers. Ír eretnekekről szintén. Csak rólunk nincs?! Mi skótok sem vagyunk ám piskótok! Ide egy alanyi költőt, vagy a buzogányommal tanítok meg valakit kesztyűben dudálni! Hogy a Loch Ness-i szörny falja föl az összes henye poétát!” /Old McDonald, hedefarmer/

„Jaj, ne már! Mért pont én?! A múltkor is hetekig böfögtem egy keresztben lenyelt elefántcsonttorony miatt!” /Nessie, tavi szörny és hírlapi kacsa/

„Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint hypós bakancstalp a nagymama lekvárjának. Utána már semmi sem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt. Nyomot hagy. Mi meg takaríthatunk!” /özv. Szlucsányi Gerebenné Dörmi néni, takarítónő és az Akadémia lombhullató előkertjének levelező tagja/

2013. február 12., kedd

lila köd


kortárs költő ül a lila
ködben muhammad ali la-
-posra vert áldozatai
módján bár e boksz nem tai

nem mind alany ami fényel
s nem téríti őt e tény el
attól hogy állítmányig e-
-gy vers se jut el ha nincs ige

mályvakobold kormos üszke
ég lelkére amíg büszke
porásóval szikár port ás
modern lila anteportás


„Ez a mű csak Seöres Wándornak a Nyirkabáj c. egyszavas versével tehető egy piedesztálra, vagy esetleg még Pepssy Félix Melankólájával, bár sajnos egyikre se hasonlít, de ugyanúgy a totális hovátehetetlenség szabadesésével zuhan rá a felkészületlen, ám sóvárgó lelkek líravákuumos gyomorszájára. Rándul egyet és úgy is marad. E mű szétszedi, mondhatni lapra szereli az olvasót, majd addig üti-veri, amíg már egy őszinte katarzis is csak a véget hozhatja közelebb. Ez a boldogtalanságnak már-már olyan foka, mely legfeljebb a nagy Jaj Jenő Ürömpörköltjéből sajdul elő. Ám az a sajdulás korántsem ez a sajdulás. Itt a fájás olyan őszinte, mint zuhanó alpinistában az ááááááááááááááááááá!!! Áááááááállatjó! Menten magam alá alélok!” /Dr. Eltebölcsésszy Homány, versesztéta és prózamondóverseny zsűritag/

„Nana, Hománykám, nana! Ne hasonlítsd hozzám ezt a senkit, mert marokra fogok egy darabot az érzékeny alanyi lelkemből és addig csuvellázom a tajtra redőzött tokádat, míg bevallod, hogy belőlem plagizáltad a doktori címedet, te gnúagyú gőzhermelin!” /a nagy Jaj Jenő, cizellált lelkű kortárs költő/

„Na végre! Megmozdult valami. Lehet ugyan, hogy csak az orrom hegye, mert nem bírja a versből áradó dillettantizmus macskavizeletre hajazó ízét-bűzét, de mégis csak mocorog. Ha véletlenül egyben nyeltem volna le működés közben egy betonkeverő gépet, az sem tudná jobban felforgatni a gyomrom, mint ez az SMS nyelvű klapanciáta! Ettől még Assisi Szent Ferenc is minden bizonnyal habzó szájjal sikoltozva és puszta kézzel kezdte volna széttépni a mező vadjait és az ég madarait. Ha jó anyám megtudná, hogy elolvastam, ráfektetne a térdére és a hátamon törné el a karját.” /Puzsér Róbert, kritikus és bulvárirtó celebvadász/

„Érdemes szót ejteni a lila ködről, bár szívem szerint nem nevezném meg sem a színt, sem a légköri jelenséget. Egy szín megnevezésével meg nem nevezetté nyilváníthatnánk-e az összes többit és ki tudja, mi történne a kihagyott légköri jelenségekkel? Van-e jelentése a versnek? Ha van és elmondjuk, akkor vajon nem hallgatjuk-e el a többi jelentést, amit esetleg másoknak jelent? Ha versnek nevezzük, nem orrol-e meg a többi műfaj? Esetleg maga a vers műfaja? Lehet-e valódi faj a műfaj? Kijelenthetünk-e egyáltalán bármiről bármit anélkül, hogy valamit ne szorítanánk háttérbe? Mondhatunk-e akármit egyáltalán? Szerintem talán, de csak akkor, ha kellően hosszan tesszük, hogy egyrészt minél többek szájízének megfeleljen, másrészt, hogy megtöltse a szerződéses tartalmat. Ezt gondolom tehát e versről, de lehetnek mások, akik vagy ennek az ellenkezőjét, vagy urambocsá valami közbensőt gondolnak. Legyünk kőkemények és merjünk mindenre bólogatni!” /Török Gábor, szókimondó elemző/

„Purpura obducto – der lila Nebel – a lila köd… Immáron bevallhatom, hogy azért mondtam le az őrállói hivatásomról, hogy legyen időm ezt a művet hosszasan tanulmányozni. Már fel is kértem Google bíborost a latin és a német fordítás elkészítésére. Pá, híveim, pápá!” /XVI. Benedek, ex-pápa/

„Fényel?! Fééényel?!?!?! Nem zavarik, hogy forogom az síromban-ben?! Suk-sükölés is lesz?!” /Lőrincze Lajos, néhai nyelvész professzor/

„Csupa kisbetűvel írtad a nevemet, te cirkálósúlyú pondró?! Nesze egy jobbhorog! Na, ez jól elkenődött! Mossák már fel, mert összerímeli itt nekem a padlót!” /Muhammad Ali, nehézsúlyú profi boksz világbajnok/

„Ki a nyavalya az az anteportás?!” /mályvakobold/

„Őőő… Hannibál Anteportás görög hadvezér volt, aki idomított zsiráfokkal kelt át a Kard hágón és állandóan hátrafelé kellett nyilaznia, mert elöl útban volt a zsiráfnyak, aminek a tetején ott volt a zsiráf feje, amire rátett egy almát, hogy nyíllal lelője, de nem tudta, mert az almát az oroszok ellopták és Trójába vitték, ahol a falósejtek megették és Molotov koktélt ittak hozzá, de ő a Napóleon vezette porosz tankhadosztály segítségével elfoglalta Bécsnek büszke várát és onnan bombázta ki Trójából a megszálló afrikai csapatokat, majd megölette testvérét Heródes Anteportást és német-római császárrá koronáztatta magát a Duna jegén… Közvetlen ezután… De tanárnő úr?! Hogyhogy egyes?!” /Kamu Kálmán, érettségiző diák/

2013. február 11., hétfő

Farsangi bál


(meghívóvers)

Szombat délutáni agy ok
Okosoknak (s szenved szamár),
Hogy jöjjenek kicsik s nagyok:
Farsangi mulatság, ha már

Itt van az idénye idén.
Négykor, midőn órád tik-tak,
Jelmezz s csodálom holmid én,
S fel sem ismerlek, ha taktik-

-usan elmaszkolod magad.
Ott lesz veled Lali Papp is,
S minden, mi unalmat tagad.
Hol máshol? - ezt most már kapis-

-gálod s döntesz – Jövök persze!
Tálca sütit hozz magaddal,
S lesznek közös javak! Pár szó
Végül: Lollipop nem vad dal.

Cím: Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet
Időpont: 2013. február 16. (szombat) 16:00 órától

* * * * * * *

„Okosnak okos vagyok, megengedem, de tessék mondani költő úr, ha szamárnak öltözünk az asszonnyal, akkor szenvedni fogunk? Mert akkor inkább otthon maradunk és megnézzük a Végvonaglás c. brazil szappanopera CCLXXXIV. epizódját! Vajon igent mond-e a bájos Lucia a focista Angelonak, vagy inkább lelöki a tetőről és utána köp? Úgy izgulok!” /Íkúfájter Laborc, nagyipari cérnavégnyálazó/

„Hogyha túl sok zsebpénzt kapnál, fagylaltozd el Lali Pappnál!” /Papp Lajos, fagylaltárus és címszereplő/

„A ’Lali Papp fagyija’ a legújabb színdarabkám. Ha a nézők felismernek, akkor lehet, hogy a legutolsó is egyben.” /Frady Endre, költőgigász és színműíró/

„Végre teljesül az álmom és pár óráig én lehetek a Bicycle Repair Man!” /Superman/

„A mi osztályunk nagyon szereti a Frady bácsi színdarabjait, főleg a Hamlettot, úgyhogy mi biztosan elmegyünk és dán királyfi hordának fogunk öltözni. Most mondja az angoltanárnőnk, hogy a Hamlettot a Shakespeare írta. Tök fura ez az angol nyelv! Fradynak írják és Shakespearenek ejtik!” /Szimpla Szilárdka, a Frady Endre Általános Iskola 3.w. osztályos tanulója/

„Remélem, az én újévi bulimat nem szárnyalja túl ez a hepaj!” /Mága Zoltán, hegedűvirtuóz és középpont/

„Én próbálni odamegy. Keresek sárga festék. Én öltözni sárgabarack! Igaz lenni, hogy erportról Mr. Békáve ugyanannyi idő alatt bevisz, mint repülőút Washington – Budapest?” /Barack Obama/

„Sajnos idén még sok a dolgom, de épp most adtam be a felmondásomat, hogy a jövő évi bulira már el tudjak menni.” /XVI. Benedek pápa/

„A nagy zöld döglegyek által beköpött avas jaktej sem tud olyan zavaros lenni, mint ez az első ránézésre pár méterről versnek látszó tárgy. István királyunk nem aprította olyannyira szanaszét az ő szent gerjedelmében a koppányokat és a besenyőket, mint maga, költőcske úr a saját anyanyelvét. Az még hagyján lenne, ha csak a sajátját, de még az én anyám nyelvét is! Maga szétszedi a szavakat, de összerakni nemhogy mondatokká, de újra szavakká sem tudja őket! Miért ír maga?! Megfizetik?! Én a dupláját adom, csak ne írjon! Sőt, ne is éljen! És mind jobban járunk, ha a sírversét is valaki másra, magánál tehetségesebbre bízza. Vagyunk vagy tízmillióan. Ha a jelmezbálon egy vérszomjas hóhért lát maga felé sprintelni, lehet, hogy én leszek az.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám! Hallottad, hogy lemond a pápa? Nem akarod megpályázni az állást? Lehetne egy Robi et Urbi műsorod és abban az egész világnak oszthatnád az észt!” /Puzsér mama, nyugdíjas/

„Végre lehet Lollipop-ra táncolni! Gyorsabbra lassanként már úgysem bírok…” /Michael Flatley/

„Ha megtalálom az izomsatnyító tablettáimat, akkor elmegyek és beöltözök Klicskó fivéreknek.” /Chuck Norris/

2013. február 8., péntek

Influenzajárvány


Influenza újra éled
Virálisan, úgyhogy mail-ed
Olvasatlan töröld ki te,
Hogy ne legyél szottyadt pite
Tekintetű ványadt zombi,
Ki hörög, mint Trabant Kombi
Érdi emelkedő felén!
Elzavarlak innen, el én,
Ha köhentett nyálköpeted
Felém száll, úgyhogy ezt ne tedd!
Orrodból, ha nagy spricc ered,
Gyorsan vedd fel szkafandered,
Mert, ha nem, rúgok olyant én
Feketeöves karantén
Mesterül a’la Chuck Norris,
Hogy az absztinens is borisz!
Vírus ettől részegedik
S Erőtől duzzadó Jedik
Forralt borba fojtják ódon
„In vino veritas” módon.

„Lassan mondom, hogy mindenki megértse: N I N CS   J Á R V Á NY ! Csak egyedi megbetegedésekről beszélhetünk. Igen, a kórházunkban minden egyednek jut ágy. Igaz, hogy hármasával fekszenek, de így legalább melegítik egymást! Ellenszérum is van bőven és az ápolónőink 41 fokos lázzal és mocsártaknyosan is be tudják adni a betegeknek, akik – hangsúlyoznám – egyedi esetek. Hááá… hááá… hááá… hápcííííí!!!” /Dr. Bubópestisch Nihil, a Szemmelversz Kórház szóvivője/

„Idesanyáááám… hukk… lálálááá… sáláláláááá… hukk… hinnye, de jóóó… hukk… sálálálááá… hukk… /egy influenzavírus/

„Nagyon köszönöm a kadarka mámoros költő úrnak, hogy egyetlen antiinflenzi… antiflenzu… antiflagrantimmikus ürügylírájával romba döntötte a már másfél napja tartó kijózanodási folyamatomat! Tessék, most itt fekszem 43 maligánfokos lázzal egy taligán és meddőt hányok. Hogy a máj zsugorodjon meg a költő úrban!” /Tájbor Tibor, borpatikai ISO auditor/

„Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szklanki, oba zuchy, i do medicinowki, oba antiinfluenzowy!” „Lengyel, magyar két jó barát, együtt iszik és együtt gyógyítja ki magát az influenzából!” /Zbigniewka Wyborowa, gdanski hajótat-hegesztőnő/

„Isznak, esnek, zúzódnak, horzsolódnak, belsőleg sérülnek, csere kell, foltozás, nagyjavítás… Csinálják csak! Megy a bolt, megyeget!” /Taplógombászi Ajtony, bőrdísz és művese készítő kisiparos/

„Kikérem magamnak, az én Trabant Kombim sosem hörgött az érdi emelkedő felénél! Odáig sosem jutott fel szegénykém, mert már az első kétszáz méter megtétele után felrobbant és porig égett. Az urnáját az apósom Skodájáé mellett tartom és azóta mindenhová csak a szolgálati lóval járok.” /Huszár Béla, szódás és nyugalmazott lovasrendőr/

„Hát a jaúisten ággya meg a köttőurat! Trabbant, Csáknorisz, Dzseddi, inflendza, zómbi, cafander, karatéj meg ímmél egybebotába, he?! Hát, ha mink így mindent egybeöntünk, asztat mosléknak híjjuk és a gyisznajnak aggyuk, hagy egyen jóízzűjen röfögve az állattya! Maga meg versnek híjja?! Annyuk, ha mégeccer meglátod itten eszetet a fővárosi fonnyattat, hát vasvellával magyarázzad el nekijje a kúttúrát, la!” /Csombék Imre, egyéni gazdálkodó és mániákus agresszor/

„Kit ver már megint a Tas?! Annyiszor mondtam neki, hogy ne igyon, mert olyankor állat lesz!” /Huba/

„Ne aggódj R2! Luke gazda nem részeg, csak gyógyul.” /3CPO/

„Száz Jedinek ötven a fele; Egye meg a fészkes sötét Vaderke!; Nem lehet a Jedi kőből; Ki kell rúgni az Erőből!” /Yoda/

2013. február 7., csütörtök

Futó futik


Amikor a futó futik
Tolvajként a sarki butik
Felől, cipelve sok textilt,
Amit rendőrkutyám, Rex tilt,
Lelövöm. De neki nem árt!
Sóhajtok egy bosszús „Ne már!”-t
S vad ebemet ráuszítom,
Ám emberünk rajzfilmi Tom
Módján, mint ki bárgyú pincsit
Ver könnyen át, sutty! már nincs itt!
Legyintek és vállat vonok:
„Hadd fusson, ha ilyen konok!”

„Hé mann! Nem textilt vittem, hanem a raszta hajamat! Abban akadt el a golyó, apuskám! Ha még egyszer inzultálni mered a jamaicai hosszútávfutó válogatott sztárját, aki én vagyok, akkor addig hallgattatok veled reggae zenét füves fájdalomcsillapító nélkül, míg neked is ilyen húsz kilós textilhajad nő, te kopár gringó!” /Jim Tompix, fű-de-gyors jamaicai atléta/

„Bezzeg a mi időnkben a sportembereknek fél centis egyen frizurájuk volt! Csak kerülnének egyszer a kezem közé, úgy kihullana a hajuk, hogy hozzájuk képest még a biliárdgolyó is loboncos huligánnak tűnne! Dupla nullás gépet a nyavalyásoknak!” /Csávás Kálmán, nyugalmazott kiképző őrmester/

„Mért csak a Tom van benne a versben, én mért nem?! Pedig ő még nálam is taplóbb ám! Nehogy bosszúból térdig lerágjam a költőcske sajtszagú kislábujját! Hű, de feszült lettem!” /Jerry, a gonosz egér/

„Egy rendőr, aki nem képes lelőni egy huligánt, a kutyáját átverik, mint rajzfilm macska egy bárgyú pincsit és emellett még verset is ír, ami rosszabb az előzőekben felsoroltaknál?! Hogy lehet valaki egyszerre mindenre alkalmatlan?! Okvetlenül induljon el egy tehetségtelenkutató vetélkedőn, mert több kategóriában is esélyes! Anyámnak meg majd szólok, hogy okvetlenül felejtse el bekapcsolni a tévéjét! Hazamennare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus és lokális kőkemény/

„Heeej, ha Wellington-nak is ilyen debil tüzérei lettek volna Waterloo-nál, talán még most is én lennék a császár!” /Bonaparte Napoleon/

„Persze, 244 évesen, mi? Törpemajomparádé!” /Wellington/

„A mamám mindig azt mondta, hogy én gyorsabban futok minden jamaicainál, mert nekem sokkal kisebb agysúlyt kell cipelnem.” /Forrest Gump/

„Jamaica ősi magyar föld, amit Trianonnal együtt elcsatoltak a csahos csatlósok! Mindent vissza!!! Nagymagyar Őshazát! Haj Kingston, haj Levédia, haj Dúszoboszló! Vigadjunk sírva! Húzd rá… ööö… izé…” /Szkính Ede, hóteccerű/

„Ugye, hogy ugye, hogy korai volt megszűntetni az intézményünket?! Még soha nem volt rá ekkora szükség, mint mostanában lenne...” /Dr. Mező Lipót, a Lipótmezei Vigyorgó hidegzuhany osztályának túlnyomásszabályozási főmérnöke/

„Futik, költő úr, futik?! A főcenzor meg nemengik, mi?! Olvasson sokat, úgy értem, hogy könyvet, de előbb nyissa ki és kérjen segítséget, hogy kiderüljön, nem fejjel lefelé tartja-e! Egyébként pedig fogja be magát egy szekér elé és, ha azt hallja, hogy ’Gyí te!’, akkor fusson! Amúgy természetesen nagyon NEMENG!” /Wasserkopf Schubló, cenzorführer és rovarirtó/

2013. február 2., szombat

Fűtésrendszeri trutymó


Fűtésrendszerednek mélyén
Trutymó ül, mi szénfekete?
Ó olvasóm, sose félj, én
Is így küzdök jó pár hete!

Kazánbajra gyanakodott
Cirkós szaki eleinte,
Mer’ nem jött se hő, se Godot,
S bután néztünk, épp most, mint te.

Ám radiátorból alul
Lé jött s mindent szénné festett,
S felismerés agyat gyalul-
-t: Mosni kell a fűtőtestet!

Radiátor, benned a gát!
Víz e nélkül menetelne!
Kazánunk csak védte magát,
S sztrájkolt, hogy robbanjunk fel ne.

A megoldás szimpla savas
Radiátormosás lehet,
Amitől tisztul bent a vas,
S hőben hahotázunk hehe!-t.


„Hőben hahotázni?! Állt már máglyán a Költő úr?! Úgy leolvad a vasorr, mint zöld aktivista a savas esőben. A végén összesöpörnek, betömörítenek és széntablettaként forgalomba hoznak. Költő úr, ha ezentúl baj van a beleivel, gondoljon csak rám! A Jancsi és Juliskára meg szakadjon rá a tőlem elorzott mézeskalács házuk!” /Vasorrú bába/

„Már ránk szakadt, mert a felújítást közbeszerzésen megnyerő kivitelező a drága mézet olcsó mázzal helyettesítette. Amikor szóvá tettük, kiderült, hogy a különbözet a döntéshozó hatóság  és az őket kinevező párt zsebébe vándorolt. A kórházban egész jól ellátnak minket a nyugatra menekült orvosokat helyettesítő itt tanuló afrikai orvostanhallgatók. Csak azt nem tudjuk, miért vannak vasdarabok a széntablettában?” /Jancsi és Juliska/

„Hahotázni nem hehét szoktak, hanem hahát. A hehe az a heherészés. Ettől az apró kis stilisztikai hibától eltekintve azonban maga a vers úgy RETTENETES, AHOGY VAN!!! BAKLÖVÉS! RÉMÁLOM! HASGÖRCS! Anyám kazánja 65 fokon is értelmesebb strófákat szörcsög ennél a lesavazott szénfekete rottyanatnál! A gyomromat is megfekszi ez a böááááúúúröffröffáááá - hogy valami hangutánzó izével érzékeltessem, mit érzek! Széntablettát akarok! Nulla pont! NEM ENG.!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Új kazánt kell venni! Vadiújat! Méregdrágát! Mi majd nyaranta hatezerért kijövünk és úgy csinálunk, mintha kitisztítanánk. Ha lejár a garancia, akkor megint újat kell venni! Fűts, vegyél, vásárolj s a zsebünk fényre derül!” /Suberday Toploncz, szakszervízi szerelő/

„Ne várjatok, nem jövök! Hasmenésem van. Nincs valakinek széntablettája?” /Godot/

„Radiátorként sosem eresztettem fekete levet! Beperellek, te suttyó paparazzi!” /Russel Crowe/

„Jaj, Russel! Te nem radiátor voltál, hanem gladiátor! Ne igyál már annyit!” /Dr. Ink, tintátlanító kezelőorvos és gyógyszerész/

„Ne fűts, amigo, hanem költözz Katalóniába! Itt mindig meleg van! Csak Túró Rudi nincs, azt hozz magaddal, meg széntablettát is, mert bár szeretem a TR-t, de eltömíti a belemet és akkor nem tudok annyi gólt rúgni, mint a CR7!” /Lionel Messi/

„Én mindig időben megjavíttatom a kazánomat, mert hidegben megdermedne a hajzselém!” /CR7/

„Én megmondtam a kazánomnak, hogy szétrúgom, ha leáll. Már 50 éve fűt.” /Chuck Norris/