Párhuzamos világsztárok

Prágának úgy büszkesége
Nedved, ki a cseh Pelé,
Mint ahogyan mindörökre
Zámbó Jimmy Csepelé.

Pável Skoda Octavia
Ablakából integet,
Jimmynek nyolc oktávija
Hangpermettel hint eget.

Pável csakis Jimmyt kagylóz,
S ütemesen bólogat,
Utóbbi egy felhőn nagy dóz-
-isban néz cseh gólokat.

Nedved’s crying in the chapel
Listening a Jimmy soul:
„Sírni itt az idő Csepel!
Mondd elvtársam, mit iszóóól?”

Karácsony előtt

(gyerekszíndarab)

szereplők:
Betty
Kitty

Betty a színpadon álldogál és az okostelefonjával matat. Kitty bejön.

Kitty: Helló Betty!
Betty: Helló Kitty!
Kitty: Mi van nálad?
Betty: Teló!
Kitty: Kikérem magamnak! Ne csúfolj!
Betty: Nem csúfoltalak!
Kitty: De igenis csúfoltál!
Betty: De nem!
Kitty: De igen! Azt mondtad rám, hogy „Te ló!”
Betty: Nem azt mondtam, hogy „Te ló!”, hanem azt, hogy „Teló!”. Okosteló!

Kitty: Ja, okosteló!
Betty: Aha!
Kitty: Érintőképernyős?
Betty: Naná!
Kitty: Én is olyat kértem az angyalkától.
Betty: Az angyalkától?
Kitty: Tőle! Írtam neki levelet.
Betty: Kézzel?
Kitty: Naná, majd lábbal!
Betty: Miért, lábbal nem tudnál?
Kitty: Tudnék, ha akarnék!
Betty: Ja, persze!
Kitty: Miért, te hogy írtál az angyalkának?
Betty: Én nem az angyalkának írtam.
Kitty: Hát kinek? A Mikulásnak?
Betty: Dehogyis! Én a Jézuskának írtam! Ő a főnök!
Kitty: Az angyalok főnöke?
Betty: Igen. Meg a Mikulásé is.
Kitty: Húha! Akkor jövőre én is neki írok majd.
Betty: Na, azt jól teszed!
Kitty: És te mit írtál a Jézuskának?
Betty: SMS-t.
Kitty: Okostelón?
Betty: Naná, nem is papíron!
Kitty: A papír az nem jó?
Betty: Nem hát! Uncsi!
Kitty: Pedig a kőnél jobb.
Betty: De az ollónál nem.
Kitty: Viszont a kő jobb, mint az olló.
Betty: Ja! Zavaros egy játék!
Kitty: Dehogy zavaros! Bébikönnyű!
Betty: Bébikönnyű is lehet zavaros.
Kitty: Mint a visszaköpött tejbegríz?
Betty: Fúúújjj!
Kitty: (ráfúj)
Betty: Kac-kac! Nagyon vicces!
Kitty: Te már várod a Karácsonyt?
Betty: Nem.
Kitty: Miért nem?
Betty: Ha nem várom, akkor is eljön, nem?
Kitty: És ha közben világvége lesz?
Betty: Nem lesz!
Kitty: Honnan tudod?
Betty: Biztosan kapnék róla figyelmeztető SMS-t.
Kitty: Senki sem tudja előre, hogy mikor lesz világvége, így nem is küldhet róla SMS-t.
Betty: A Jézuska tudná!
Kitty: A Jézuska nem ír SMS-t!
Betty: Honnan tudod?
Kitty: Onnan, hogy nekem sem írt még soha.
Betty: Mert nincsen okostelód.
Kitty: Miért, a Jézuskának van okostelója?
Betty: Hogyne lenne?! Biztos kapott az apukájától a szülinapjára!
Kitty: Szülinapjára? Hű, de rossz lehet neki!
Betty: Miért?
Kitty: Mert neki Karácsonykor van a szülinapja és így biztosan csak összevont ajándékot kap!
Betty: Az szörnyű lehet!
Kitty: Még jó, hogy a Jézuskának nem Karácsony a keresztneve, mert akkor még a névnapja is Karácsonykor lenne!
Betty: Karácsonykor nem Karácsony névnap van, hanem Ádám.
Kitty: Akkor jó, hogy a Jézuska nem Ádám, hanem Krisztus, mert így máskor is kap ajándékot!
Betty: Mikor?
Kitty: Húsvétkor!
Betty: Akkor lehet, hogy akkor kapta az okostelóját is.
Kitty: Á, akkor mindenki csak csokinyulat kap! A Húsvét uncsi! A Karácsony sokkal jobb!
Betty: Ja, jobb!
Kitty: Remélem, most Karácsonyra én is megkapom az okostelót az angyalkától!
Betty: Az szuper lenne, akkor tudnánk SMS-ezni!
Kitty: Jaj de jó! Ha megkapom, rögtön írok is SMS-t! Válaszolsz majd?
Betty: Naná! Majd én is megírom, hogy megkaptam-e számzáras szemidigitális szupercellát!
Kitty: Rózsaszínben kérted?

Betty: Dehogyis! Pirosban! Remélem, ilyen színben hozza a Jézuska!
Kitty: Biztosan ilyenben, mert ő nagyon jó!
Betty: Igen, nagyon.
Kitty: Figyu, mi nem ajándékozzuk meg a Jézuskát?
Betty: Örömet okozni neki, meg ilyesmi?
Kitty: Aha!
Betty: Király! De mivel lepjük meg?
Kitty: Hááát… azt nem tudom. Zokni? Nyakkendő?
Betty: Á, szerintem neki van mindene! Mindenható!
Kitty: Anyukám szerint, ha szót fogadunk a felnőtteknek és megtesszük, amit kérnek tőlünk, azzal örömet okozunk nekik is és a Jézuskának is.
Betty: Furák ezek a felnőttek. A Jézuska is felnőtt?
Kitty: Gondolom. Már kétezer éves.
Betty: Akkor felnőtt. Szerinted örülne, ha megcsinálnánk a leckénket?
Kitty: Attól tartok, hogy igen. Ez legyen az ajándék?
Betty: Hát legyen! Na, megyek is leckét csinálni.
Kitty: Megyek én is! Pedig egyébként utálok leckét csinálni.
Betty: Én is! Olyan uncsi!
Kitty: Ja, cikiuncsi! Pedig bébikönnyű!
Betty: A bébikönnyű is lehet cikiuncsi.
Kitty: Ja, lehet. Mindenesetre a Jézuska ezt kapja tőlünk Karira.
Betty: Hát Jézuskának lenni sem lehet könnyű.
Kitty: Gyereknek lenni jobb.
Betty: Jobb, de azért nem mindig bébikönnyű.
Kitty: Hát nem…


(sóhajtanak és elindulnak kifelé)

Kitty: Helló Betty!
Betty: Helló Kitty!

(elszaladnak)

VÉGE

Válasz úton...

Válasz útonállóként éppen késelni készült az éji homályban, de az özönvíz szerű felhőszakadásban rajta és a derékig érő szennyvízen kívül senki sem volt az utcán. Ja, és késelő kés sem volt nála. Meg Föld-Mars bolygóközi űrrakéta se, de ennek jelen történetünk szempontjából nem volt túl nagy jelentősége.

"késelni készül az éji homályban..."

Váratlanul kérdések merültek föl a szennyvíztől büdösen. Válasz nem szerette a váratlan kérdéseket, csak azokat, amelyekre ő, Válasz volt a válasz. Az egyetlen válasz. Büdös kérdések esetében azonban ez nem állhatott fenn, úgyhogy visszanyomta őket a víz alá.
Az el- és megfojtott kérdések veszélyeztették a szólásszabadságot, ezért ennek védelmében egyszerre támadt fel Voltaire, a Segesvárnál fiatalon hősi halt Petőfi Sándor, és a barguzini ágyában párnák közt elhunyó Alexander Petrovics.
Nagy egyetértésben támadtak volna a Válaszra, de Voltaire csak franciául, Petőfi csak magyarul, az öreg Petrovics pedig már csak oroszul értett. Amíg szinkrontolmácsot keresgéltek a szennyvízben, Válasz a „divide et impera” harcművészeti ág alapmozdulatait alkalmazva egyenként bepofozta őket a kanálisba, majd elmenekült a tett színhelyéről. Azóta sem látta senki...

Az emberiség Bábel tornya miatt hiába keresi a Választ.
Már megint ez az idióta mérnök-lobbi!!!

A kis gyufaárus lány

(Happy End-es verzió. I can't believe it's not Hans Christian Andersen!)

Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben apjával, mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén volt, innen messze, nagyon-nagyon messze…

A kis gyufaárus lány és az eladatlan gyufahalom
(Hans Christian Andersen felvétele)

Meg aztán kedve sem lett volna otthon lenni, mert apja ilyenkor megállás nélkül karácsonyi dalokat énekelt. Apjának sajnos olyan fals hangja volt, hogy a fiatalkori Ki Mit Tud?-os bemutatkozó nótája évtizedekig volt a „Borzalom közöttünk ólálkodik” című krimisorozat főcímzenéje. Mivel a mostohaanyja és tizenhárom lánya egy füldugó gyárban dolgoztak, számukra nem volt probléma az ilyenkori otthonmaradás, de a kis gyufaárus lánynak muszáj volt minél messzebb lennie.
Egyre erősebben havazott és az önsajnálata nőttön-nőtt. Könnyei az arcára fagytak és amikor egy testes ember őt észre sem véve egy hókupacba taszította, majdnem megadta magát a sorsnak.
Ám ekkor felülkerekedett benne néhai nagyanyjától, a világ első huszonhat danos női karate mesterétől örökölt dac, és a néhai nagyapjától, az eszkimóknak is jégkrémet eladni tudó Cupák bácsitól örökölt firnyák.
Rájött, hogy az emberek az elektromosság korában már nem rohangálnak Karácsony este gyufa után, viszont azt is látta, amint csirkecombot, sertésdagadót, rénszarvas lapockát és marhafelsálat rágcsálva sétálgatnak és szuttyogva próbálják kiszívogatni a foguk közé ragadt húsdarabokat. A kis gyufaárus lány ekkor végső erejét megfeszítve letörögette a foszforfejeket a gyufái végéről és kiabálni kezdett:
- Fogpiszkálót vegyenek! Reklámáron a fogpiszkáló! Karácsonyi készlettisztítás! Fogpiszkálót vegyenek!
Hát láss csodát! Az addig szuttyogó emberek hosszú tömött sorokban rohamozták meg a kis fogpiszkálóárus lány portékáját. Egy növényvédő- és mosószereket, valamint műtrágyát gyártó burzsoá pedig az összegyűjtött foszforfejeket vásárolta meg.
Az ámult kislány röpke fertályóra alatt kerek egymillió dollárt keresett. Örömében táncra perdült volna, de elgémberedett lábai kicsúsztak alóla. Segítséget akart kérni, de a tér közben kiürült. Nem akarta elhinni, hogy egymillió dollárral a zsebében fog megfagyni és éhen halni egy ekkora város kellős közepén. Sírva fakadt…
Sírt, sírt és egyre csak sírt, ám egyszer csak észrevette, hogy a tér sarkán valaki ott felejtett egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gépet.
- Egy valódi Jumbo Jet! – kiáltotta, mert még a becenevét is jól ismerte. A géphez kúszott és beszállt. Bár sanyarú sorsa miatt az iskolában csak bukdácsolt, ám két tantárgyból, ének-zenéből és utasszállító repülőgép vezetésből mindig jelest kapott.
A gép hűtőszekrényéből kivett egy kaviáros lazacos szendvicset és egy abált pacaldarabbal megbolondítva jóízűen elfogyasztotta, majd jóllakottan beült a pilótafülkébe. A térről kivezető Frady Endre sugárutat kifutópályának használva felszállt a hószállingózásos légtérbe és boldogan dalolni kezdett. Csengő hangja – amit néhai koloratúrszoprán dédnagyanyjától örökölt, aki az Éj királynőjének áriája közben a világ összes operaházának a kristálycsillárját ripityomra törte – szóval ez a csengő hang betöltötte az étert:

Erre vágytam már oly régen,
Gépen szállok fenn az égen.
Galambraj szállt körülöttem,
De már nem, mert elütöttem!

Sálálá-lálá…

A város fölött kiszórta a gépből az egymillió dollárt, ami ezer darab ezerdolláros csomagban pottyant a hóban reménytelenül fagyoskodva üldögélő ezer darab kis gyufaárus lány ölébe. Az ámulattól tátott szájukba pedig a Boeing 747-es hajtóműve által megsütött galambok hullottak bele.
A hirtelen jött gazdagságból és a sült galamb pecsenyéből erőt merítve mind vidáman hazaszaladtak és a frissen vásárolt színes televíziójukon 3D-ben nézték a Híradó különkiadását, melyben egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gép pajkos UFO-kkal kergetőzött önfeledten.
A szeretet ünnepén a földlakó együtt játszott a földönkívüliekkel. Ez volt a második legszebb Karácsony a Földön!
Aki nem hiszi, járjon utángyártott Zaporozseccel!

Árva ház

„Árva a háááz, nincs lakójaaa!” – énekelte Matuska Pünkösd a bontással megbízott építésvezető és megnyomta a gombot. A robbanás zaja és az azt követő porfelhő látványa családi hagyományként ugyanolyan örömmel töltötte el, mint apját, Matuska Húsvétot és hírhedt nagyapját, néhai Matuska Szilvesztert.

Matuska Pünkösd harmadik generációs robbanóanyag szakértő volt. Sajnos csak ő folytatta a felmenői mesterségét, mert öccse, Matuska Karácsony érzékeny lelke nem bírta az ódon épületek lerombolásának látványát, úgyhogy inkább vágóhídi böllérként kereste a kenyerét. Matuska Pünkösd egyetlen leányának, Matuska Halloweenkének az üres tökfejébe pedig sehogyan sem lehetett beleverni a robbantások pontos kivitelezéséhez szükséges matematikai, fizikai és kémiai ismereteket. Ja, és külföldiül sem tudott.

Robbantás előtt (Matuska Pünkösd felvétele)

„Volt ház, nincs háááz, felrobbant mááár!” – dallantotta tovább Matuska Pünkösd és a szakmáját szeretők igazi rutinjával köpködte ki a porfelhőből a szájában nyálas sárrá átlényegülő törmeléket. Boldog volt.
A porfelhő elült és Matuska Pünkösd döbbenten nézte a romokat. A törmelékkupac ugyanis folyamatos mozgásban volt. Emberek másztak ki belőle. Kis emberek. Meg egy nagy. Aki ordítva közeledett:
- Mit művelnek maguk szerencsétlenek?! Felrobbantanak egy éneklő gyerekekkel tele épületet?!
Matuska védekezni próbált – De hiszen az épületben néma csönd volt! Ha tele van éneklő gyerekekkel, akkor nincs néma csönd! Mit kerestek maguk ott bent?
- Kóruspróbát tartottunk. Én vagyok a karmester. Dr. Holnaptuska Májusegy zeneprofesszor. Hallott már rólam?
- Hallottakról vagy jót, vagy semmit. – mosolyodott el az építésvezető, hiszen a karmesterről mindenki tudta, hogy botfülű, csak dúsgazdag oligarcha apja, a néhai Holnaptuska Márciustizenöt révén ülhetett be a Zeneakadémia Rektori székébe, amit a munkatársak egy a Zeneakadémiától több utcányira álló épületben helyeztek el. – De még mindig nem értem, hogyhogy nem hallottuk a próba zajait?
- Úgy, hogy ez a Szájzáras Gyermekkórus és éppen legújabb művemet, a Süketnéma Beethoven-t próbáltuk. És bár még a próbák elején tartottunk, de annyira nem azért nem ment rosszul, hogy ránk kellett volna robbantani az épületet!
- Ezek szerint mégsem volt árva a ház, és mégis volt lakója. – dünnyögte Matuska Pünkösd.
- Bizony! És ebből akár még baj is lehetett volna! Például elveszhetett volna az egyetlen példányban létező partitúrám is! – rikoltozott a protekciós zeneprofesszor.
- Sőt, akár mind meg is halhattak volna! És akkor én mehettem volna a börtönbe! Jaj! Tényleg, hogyhogy nem sérültek meg?!
- Annyira lefoglalt minket a próba, hogy eszünkbe sem jutott megsérülni.
- Na, ebből nekem elegem van! Igaza van az öcsémnek! Itt hagyom ezt a robbantósdit és megyek a vágóhídra betanított segédböllérnek! – mondta Matuska Pünkösd és a piros bukósisakját a földhöz vágva döngő léptekkel elhagyta a helyszínt.
- Jól hallom? Vágóhíd?! – sikoltott önfeledtem Dr. Holnaptuska Májusegy – Én egész életemben böllér szerettem volna lenni, csak az a gonosz apám kényszerített arra, hogy a botfülem ellenére világhírű zenész legyek! Elegem van, én is megyek a vágóhídra!
Az immár üres grundon maradt gyerekek egymásra néztek és mosolyogva elindultak, hogy beiratkozzanak a Bárdossy Valentinnap Hastáncos és Böllérképző Intézetbe, ahol sikeresen leérettségiztek és pályájukat a vágóhídon folytatták.
A történet szereplői tehát végül mind böllérek lettek és boldogan éltek, míg a vágóhídi állatok meg nem haltak.
Kedves gyerekek! Mielőtt felrobbantanátok egy árvának látszó házat, mindig győződjetek meg róla, hogy nincs-e benn valaki, akit nem szeretnétek felrobbantani! Na, most pedig irány az ágy! Reggel korán kelünk, mert 8-kor indul az óvodai kirándulás a vágóhídra. Aludjatok jól és álmodjatok baromi szépeket!

Hontalan

A garancia lejárta utáni percek és a honfoglaló pók
(Greenpeace felvétele)

Pókot láttam, hontalant.
Porszívóba hullt honát
Lemásolva font alant,
Ám cső nyúlt a pulton át.

Kínai cső francia
Gépen hörgött kéteset;
Lejárt a garancia
S persze rögvest szétesett.

Romcsőben pókállat hont
Foglalt s eme övezet
Mélyén lustán vállat vont,
S többé nem font. Csövezett.

Poloska

Kis poloskát nagy poloska
Kérdezgeti, mi akarna
Lenni, ha majd nagy coloska
Lesz és komor bikabarna?

Kis poloska szól: „Poloska
Lennék s lehallgatnék ódon
Kastélyokban nagyokoska
Fazonokat galád módon.”

„Sunyi sarjam, jól döntöttél!
Hangom könnyeimtől rekedt.
Felnősz, múlik öt nyár, öt tél,
S tönkretehetsz embereket!”

(tánc!)



„Ez a poloskás szóvicc még az én kabarémhoz is gyenge! Főleg, mert nem én találtam ki.” /Sas Jóska/

„Mi a Poloskákért Ujjongó Kémek Intézete (PUKI) nevében kikérjük magunknak a gusztustalan ízeltlábúakkal történő kapcsolatba hozásunkat! Megállj Frady, ezért még lehallgatunk!” /Dzsémsz Bolond 00-ás baromira titkos ügynök/

„Ez vers?! Ezek után már oké ágyban, párnák közt is, csak könyörgöm, hogy minél előbb!” /Alekszander Petrovics agg barguzini poétnyik/

„Mert mit is jelent lehallgatni? Egy személybe a szabad akarata ellenére másoknak belelátni. De személy-e a személy, létezik-e szabad akarat és kik is azok a mások?” /Söptényi Nadír filozófus/

„Hallgatni és tönkretenni embereket? De hiszen mi az X-Faktorban évek óta ezt csináljuk! Hülyét belőlük, meg magunkból. De legalább dől a lé!” /Ertéelklub Atanáz kizsigerelési asszisztens/

„Poloskai rúgni nekunk '82-ben gól, de mi nyerni, mert rúgtam sok gól! Voltam jó, voltam fiatal. Elmúltam. Bruhuhu!” /Diego Armando Maradona/

„Don't cry for me Maradona!” /Evita Poloskaiovna/

„Nem Poloskai, hanem Pölöskei! Diego, árulj inkább szőnyegeket!” /Nyilasi Tibi/

„Igenis büszke vagyok a fiamra, hogy tanul és lesz belőle valaki! Gusztustalan családunknak ő lesz a legesleggusztustalanabb tagja! Gyerünk gyerek, mutasd meg, milyen is az igazi büdös meló!” /Poloska Pál betanított büdösítő/

„Kritikusként a feladatom az orvul elém került bármik kegyetlen sárba tiprása, agyagba döngölése. Ennél a versnél erre már nincs lehetőség, hiszen ez magától süllyed el a sárga földig. Ennek költőjét még egy apáca lelkületű ministránsfiú is az első kezébe kerülő súlyosabb kegytárggyal addig ütlegelné, míg valaki át nem veszi tőle, hogy folytassa és eme tett meggyónása után talán még dicséretben is részesítenék. Én is azt teszem. Abcúg Frady Endre! Hű, most muszáj egy kis nyálat gyűjtenem!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Nem mondanám, hogy lehallgatni szép dolog, esetleg azt, hogy jó. Bizonyos esetekben persze szükséges, de mikor bizonyos egy eset? Mikor bizonytalan? Bizonytalan vagyok abban a kérdésben, hogy mi biztos, de már nem vagyok biztos abban, hogy mi bizonytalan és mennyire az. Vagy nem. Én lehallgatnék-e bárkit? Vagy akárkit? Bárki lehallgatna-e engem? Vagy akárki? Érdemes-e engem lehallgatni, ha úgysem mondok semmi érdemlegeset? Vagy mondok? Te jó ég, lehet, hogy elszóltam magam? Hallotta bárki? Vagy akárki?” /Török Gábor politológus/

„Van egy álmom! Komor bikabarna, milka tehénlila és aludt tejfehér poloskák kéz a kézben hallgatják le egymás véleményét. Van egy álmom! Minden poloskának joga van büdösnek lenni! Van egy álmom! Egy Frady Endre nélküli világ!” /Martin Luther King-Kong/

„Gyönyörű vers! Megnyaltam utána mind a hat ízelt lábamat!” /Csótányossy Csincsilla, ifjabb  Poloska Pali barátnője/

„Főfőhivatalomhoz beérkezett művet iktattam és NEM ENG.! pecséttel ellátva a Förmedvényügyi Osztály hatáskörébe utaltam soron kívüli kőkemény elbánásra, egyúttal elrendeltem a költő elkövetőnek a Világegyetemről történő azonnali kiutasítását. Fellebbezni minden hónap 32. napján hajnali 3:00 és 3:05 között lehet a sarkkör legészakibb eszkimókunyhójában száz idomított jegesmedve beszolgáltatása ellenében. K.M.F.” /Főfőcenzor/

„Miért? Miééért?! MIÉÉÉÉRT?!?!?!” /a világirodalom/

Torokfájós

(hörögve dalolandó)

A torokfájós Költő (Dr. Alien Novhét felvétele)

Úgy hasogat minden nyelet,
Mintha szálkás baltanyelet,
Melyből kiáll néhány göcsört
Nyeltem volna, no meg öt sört
Zárt üvegben űrhidegen,
S UFO-ból jött két Idegen
Savas foggal marta-tépte
Volna  fültőm! Hát te nép, te
Megröhögsz, hogy fájás emészt?!

Egyél abált szovjet penészt!!!

A végtelenben

Az idő egy nagy, egyirányú utca,
a sok kis élet mind-mind arra vár,
együtt mehessen rajta pár saroknyit,
bár szinte ellep mindent itt a sár.

Téged elvitt a párhuzamos utca,
én még megértem azóta egy s mást.
Talán találkozunk a végtelenben.
Megismerjük-e majd akkor egymást?

Mi lett volna, ha ... ? Válasz erre sosincs.
Te a titkoddal pihensz, én élek
szép emlékeddel és csak várlak, várlak...
A végtelenben ülj mellém, kérlek!

WC-papír

Sün hátán a gurigával (L. János liverpooli bajkeverő felvétele)

Midőn telik csurig a
Gyomor s megy a bendő,
WC-papír guriga
Polcról leveendő.

Mely örömmel Wekerle
Telepeket épít,
Oly vidáman teker le
Méternyit jó nép itt.

Átizzad a jassz* nájlon-
-ingben, akit bűn hajt.
Sitten kell, hogy használjon
Papír helyett sünhajt.

*nagyvárosi csirkefogó

„Áááá, te nyavalyás zugfirkász! Még verselgetsz is arról, hogy huzigálhatom kifele magamból a tüskéket a cella-klotyón, mi?! Na csak szabaduljak ki egyszer! Esküszöm, hogy összefirkállak, mint Stevie Wonder az autogramkérőket!” /Jaszkari Jenő budapesti főjassz és jeti imitátor/

„All you need is sün. All you need is sün. All you need is sün, sün sün. Sün is all you need!” /L. János liverpooli bajkeverő és beatle/

„Kikérem magamnak, hogy egy primitív anyagcsereversben a nevem olcsó rímként fel legyen használva! Hadd nyugodjak már békében!” /Wekerle Sándor ex-miniszterelnök és telepfelelős/

„Dömdödöm!” /Dömdödöm/

„Köszönjük Önnek, Költő úr, hogy a mi sanyarú sorsunkról megírta az igazságot!” /egy magát megnevezni nem kívánó sündisznó/

„Höhöhö! Ugye, milyen jó, hogy mi egyáltalán nem használtunk semmit?!” /XIV. Lajos/

„Túl nyálas, giccses, magasztos, emelkedett és finomkodóan nyárspolgári ahhoz, hogy dalszövegnek fel tudjam használni ezt a ... (hosszú füttyszó) !!!” /Dopeman/

„Nem bírom tovább! Ez borzalmas! Gyere török barátom, tűnjünk el innen! Hopp!” /Dugovics Titusz/

„Na végre! Nem hiába bíztam mindig Frady Endrében! Végre ki mert lépni a cukipofa nyálpolgári ál-lilaság csónakjából a kis kezdőbetűs nagy éLET lánglelkű pöcegödrének tengerére és sufniproliként mert szügyig merülni a valóság bűzferedőjébe! Ez az! Merni kell kézigránátot dobni a latrinába és ugyanakkor merni kell merni! Ki kanállal, ki lapáttal, ki tollal! Anyám, végre egy VERS, amit felolvashatok neked!” /Puzsér Róbert nagyon kritikus/

„Segítsééég! Ezt a vadkant valaki felhergelte ezzel a költeménnyel! Futáááá... /Zrínyi Miklós/

„Ez a puha izé egy sün volt?! Á, tehát ezért van itt ez a sok törött tű!” /Chuck Norris/

„Na Koppánykám! Meghallgatod még egyszer ezt a verset, vagy inkább a felnégyelést választod?” /István a király/

„Ó, sün! Már hittem azt, Auchan! Jól van, akkor mi nem perelni!” /Jean-Pierre Madarastesco/

„Ketteske! Költőke!!! Nézze csak, ott gurul a gyógyszere! (pofon) Vegye csak föl, be és komolyan, mert legközelebb nem engedem ki zubbony nélkül sétálni!!!” /Izom Izabella főápolónő/

„Mikor már azt hisszük, értjük a földi lények kommunikációját, jön egy újabb Frady Endre vers és összeomlik a rendszerünk! Már a sokadik kódfejtőnk utazott haza leszázalékolt idegroncsként a Marsra! Szerintem hagyjuk a kapcsolatfelvételt, egyszerűen lőjük szét őket!” /Alien Xzywkljhg dühönc kis zöld ufonauta/