Randa idő

Időjárás olyan randa,
Mint egy lila-fehér panda
Által benyálazott kesztyű.
Ebből jó nagy szutyok lesz, tyű!

Kesztyűben dudál e lila
Szőrszörny s a bús Ámor nyila
Zagyba hull, mint alélt eper.
Depresszió sárba teper!

Szürke szittyó szíven kólint,
Én má’ mindegy! Mondjak all in-t?
Á, azt teszem, mit a hal szok
Vízben este tenni: alszok!

Róbert napi szonett

Annak, aki Róbert
Máma nagyon jó, mert
Sokan köszöntgetik:
Rezsők, Lujzák, Petik,

Adalbertek, Sárák,
Bikák, Ikrek, pár Rák,
Városok és faluk,
Darth Vader meg a Luke,

Túlvilágról Dante,
Portás, aki Ante,
Hannibál és Cato,

EU meg a NATO,
S Kenobi az Obi
Zúgják: Éljen Robi!

Karalábé

„Jaj, te szegény karalábé,

Nincsen se karod, se lábad!” –

- mondom s méla szeme kábé

Kétpercenként könnybe lábad.

„Karalábé nem akarok

Lenni, inkább karatéka!

Azon vannak lábak, karok,

S pattog, mint a gumibéka.”

„De nem vagy az, s meglátni ezt

Elég könnyű, nem kell szemész,

Sem ész, ami meg is ijeszt…

Lila zöldség, levesbe mész!”

Karalábé a levesben (a szerző felvétele)

 

 

Fradi taxi

Legyen zöld-fehér a taxi!
Minden fradistának maxi-
-mális örömforrás lenne
S vígan utaznának benne.

Boldog greenpeace aktivista,
Zöld Lali meg Fehér Pista,
S néhány kis zöld marsi alien
Taxiból kiáltja: Élien!

Fradi taxi oly gyönyörű,
Ki csak látja, együtt örű’.
Mint a zöld bolha a fülbe,
Aki magyar, ebbe ül be!

Pünkösd

Jézus felszállt, nagy az űr.
Mit készít elő az Úr?
Együtt ül most mind a tíz-
-enkettő és égből tűz
landol rajtuk s nagy a szél,
s mindegyik nyelveken szól.
Tömeg kacag: „Édes bor!”
Péter feláll s mondá: „Bár
Szentléleknek szele fú,
ezért hullámzik a fű,
s elsötétül fönt a Nap,
ne rettegjél kedves nép!
Aki megtér, annak jó!”
Nép csak csodálkozik: „Jé!”
„Keresztelkedjetek meg
oly gyorsan, mint égen MIG!”

(„MIG az, ami eget szánt?
Mondd meg nekünk Péter szent!”
„Az majd kétezer tájt jő.”
Nép meg újra ámul: „Jé!”)*
Most Jézusról mesél ő,
tömeg pedig sóhajt: „Ó!”
Népet mardos lelki bú
s keresztvízbe merül bé.
Egyház ekkor indul út-
-nak a vad korokon át…

*a zárójelbe tett rész a legrégebbi kéziratokban nem szerepel

Népi szerző

Népi szerző népdalt épít
S tincitáncol hozzá népit.
Feszül minden népi izma
S csillog rajt’ a rámás csizma.

Hejehujás néptánc-hajsza
Nyomán izzad pödrött bajsza.
Menyecskehad iramlik oly
Zajjal, amely népi sikoly.

Sok dobhártya szakad, mer’ a
Bőgő bőg és hét citera
Cirreg, mint nyóc cincércsorda,
S zajtól tovább hasad Torda.

Népi szerző elszabadul,
Gátat szakít fenevadul,
S amíg le nem fogják, alkot.
(Mi meg sóhajtunk egy halkot.)

Kiskerthiány

Kiskertemből, mint az ismert,
Hiányzik a kiskert is, mert
Nincsen nekem kiskertem se,
Hol ellenne kövér emse.

Ha ellenne, tán ellene,
Mit tehetnék én ellene?
De hát kiskert híján nincs el,
S e képzavar lebilincsel.

Képzavarost kiskertelek,
S izzasszanak zulu telek,
Ha e lírát abbahagyom!
Hacsak nem nő síromra gyom...

(Idesanyám ingyom-bingyom!)