Zöld döglégy

Hogyha nagy zöld döglégy lennék,
Slambucznék és Szupermennék
Sikoltozva fapartvisért
Nyúlnának – ez álom kísért.

Pedig nem is vagyok zöld én,
Csak egy paraszt termőföldén
Élő óriás barna atka,
Nőm szerint cukorfalatka.

Elfogult ám velem e nő,
Neki én vagyok a menő,
Nem pedig a tücsköt-bogárt
El-eljátszó Humphrey Bogart.

Atkaanyám, itt az eke!
Van időm, eltűnhetek-e?!
Zöld döglégy, ha lennék vélet-
-len, elszállnék, mint az élet…

Rohanás

Rohanni is lehet…
Kenődik a táj,
Csíknak látsz tehenet
S hangrobban a nyáj.
Tégy úgy, mint egy lelet,
Kicsit álldogálj!

Nézhetsz szét és szana…
(Költő úr, túl mély
Kezd ez lenni, nana!)
Hámozhatsz, a héj
Tája alatt van a
Táp. Na, azon élj!

Ollétlanság

Bekapta a ventilátor
Bajuszomat tegnap este!
Nem olléztam, mivel hát orr
Nyeséskor az ember teste

Sajog, mint szerelmi bánat,
Bullharapás gyulladt fülön,
S lórúgás, mely éri számat…
Nem mind, hanem külön-külön.

Juanitám sikolt: „Minő
Rémes lett az orrod, José!
Esküvőnkig vajon kinő,
Vagy menjek a Juanhoz-é?!”

Eső

Oly nagy eső van kinn oda
(Jaj a szórend! Odakinn tán?),
Mintha csak két tanuszoda
Billegne egy mérleghintán.

Csoda-e, ha minden ömöl?!
Ömöl Emil, ömöl Amál,
Ömöl email, minden ömöl!
(Sorvég deja vu-m most blamál.)

Barna kislány áll az esőn,
Bazsarózsát viszek neki
(Jó rím lenne a Danke Schön!),
De csak ordít: Mért nem dzseki?!

Nyúlszerelmi tragédia

Megszitáltak sörétek,
Elkerültek mázlik,
Köret lettem, kör-étek,
S van rajtam vagy száz lik.

Rostásra sült nyuszita*
Vagyok és a szesznek
Hódolgató huszita
Lovagok épp esznek.

Well-done lelkem csúszik át
Túlra s hallok áment.
Nyúlnőm nem ad puszikát,
Sőt új nyúlfile-t rámment.

*nyulusz likacsusz lukullusz

Irma elvtársnő vigasztalhatatlansága

Összetörten zokog Irma,
Tombol, bömböl, nagyon sír ma.
Könnyár ömlik szemüvegén,
Megvigasztalom, de meg én!

„Ne sirasd a törött bögrét!
Megragasztja kedves Dögrét
Elvtársnő a hatodikon,
S szebb lesz, mint egy szovjet ikon.”

„Jaj, de ez egy Lenin mintás
Volt, min ő és neje kint ás
Dácsakertben kulákot el,
S háttérben két vörös fotel!”

„Lenin elvtárs volt a csészén?!
Elvtársnő, megáll az ész! Én
Elbújnék, mint kinek Nap árt!
Éljen Lenin, éljen a Párt!”

Fesztiváldal

Alkotok egy slágernótát,
Mely a többi közül kivál,
S hallatán szájt nem csak ló tát.
Zsebben lesz a dalfesztivál!

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Oly tüzes a dal, mit írok,
Ki nem tapló, még az is ég:
Észak svédek, dél asszírok,
Sőt az egész emberiség.

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvabőg John F. Rén.

Vad dallamom vért is forral,
Átizzad az ing, a pamut,
S csak az marad lógó orral,
Ki vagy süket, vagy egy mamut.

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Vastapsütem széjjelveti,
S leomlik a táncdalterem.
Mint sízőevést a jeti,
Fesztivált én úgy megnyerem!

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.