2011. szeptember 30., péntek

Rúgócsiga


Nem eszik a csiga egért,
Mert szájába be sem férne.
Ennyit főhősünk bár megért,
Mégis hetykén kiált: Mér’ ne?!

Nosza, rúgja haslábával,
S csápütleggel szeleteli!
Eme galád tette rávall,
S egérrel lesz bele teli.

2011. szeptember 29., csütörtök

Járatlan Út


Járatlan Út, a tompacsok törzsfőnökének ideológiai kétbalkeze, önmagát halottnak tettetve feküdt a járt út mellett és hallgatózott. Pont úgy, ahogyan mintegy harminc évvel ezelőtt a Lomonoszov Egyetem baráti és testvéri törzseknek fenntartott Partizán Szakán tanulta. Halottnak tettetésből Stirlic professzornál ugyan csak négyesre szigorlatozott, de hát ötöst az igazi halottak közül is csak a Nagy Honvédő Háború elesettjei kaphattak.
Járatlan Út egyszer csak lépteket hallott. Két lépt beszélgetett, de Járatlan Út megértette őket, mert szerencsére nem a lépt nyelvet használták, hanem az oroszt. Igaz, azt viszont lépt akcentussal. Hát igen, valamikor a tompacsok mellett a léptek törzse is a Lomonoszov Egyetemen taníttatta hős vezetőinek gyermekeit.
A két lépt, Robosztus Lúdtalp és Vajas Térdkalács hirtelen elhalkult. Észrevették a halottnak látszó Járatlan Utat. A néma megállásból hirtelen párbeszédre váltottak. Nagy izgalmukban váratlan olvasóbarátisággal magyarul szólaltak meg, persze egy kicsi lépt akcentussal:
- Járatlan Út, kelj fel és járj!
- Hagyd! Ő nem tud magyarul. Meg különben is halott.
- Á, szerintem csak tetteti. Emlékezz, hogy ebből négyesre szigorlatozott anno!
- Hát igen. Az nagy dolog volt akkoriban. Engem kétszer is kivágtak.
- És hogy sikerült harmadszorra?
- Szóbelin a kedvenc tételemet húztam, a sárgáspozsgás tetszhalottat. Hármast kaptam!
- Remek! Na, állapítsuk meg, halott-e, vagy sem!
- Igen-igen, valahogy el kellene dönteni.
- Nem lehet eldönteni, hiszen már fekszik.
- Akkor először állítsuk fel!
- Jó! Járatlan Út, állj fel!
- Á, ez továbbra is fekszik! Mondom, hogy nem tud magyarul!
- Грунтовая Дорога, встаньте!
- Meg se moccan. Ennek tényleg vége! Конец!
- No, akkor vigyük el a faluba és temessük el!
- Vigyük!
A léptek letérve a járt útról megálltak Járatlan Út mellett. Járatlan Út, a tompacsok törzsfőnökének ideológiai kétbalkeze csak erre várt. Váratlanul felugrott és aurán rúgta a gyanútlan lépteket, majd hirtelen előkapta a Lomonoszov Egyetem társalgójából ellopott urdungu skalpoló kését és két gyorsat nyisszantott.
- Áááááá!!! – ordított fel oroszul Járatlan Út, mert szórakozottságában véletlenül a saját fejbőrét vágta le. Ugyanezt a hangot hallatta egykor a Lomonoszov Egyetem filmstúdiójában is a Téli Palota ostroma c. film utószinkronja közepette. Akkor Alla Pugacsova díjat kapott érte, most viszont csak seblázat. Fájó kétségbeesésében az ideológiai kétbalkéz vadul lövöldözni kezdett a Lomonoszov Egyetem menzájáról elcsórt iszamós pampuskájával.
- Ja, skalpolás tanból mindig is csak puskázással tudott kegyelem kettest kapni! – nevetett a két lépt és a Moszkvaparti Estéket énekelve elszaladtak a Lomonoszov Egyetem öregdiák találkozójára vodka-narancsozni, de még az első másfél litert sem ihatták meg, máris elfogták és elszállították mindkettőjüket Dagesztánba védekező középpályásnak.
Járatlan Út pedig bőrtelen fejjel, de elégedetten nézegette az indexében a Stirlic professzor által beírt négyest. Ma újfent bebizonyosodott, hogy tényleg megérdemelte. Elégedett sóhajjal ismét visszafeküdt a járt út mellé hallgatózni és boldogan halottnak tettette magát, míg meg nem halt.
Járatlan Út a feltámadáskor hadd üljön majd egy külön felhőre!

2011. szeptember 28., szerda

Szik


Agg Winnetou földön eszik,
Szikkadt sziken és most e szik
Sziklakemény, mivel száraz.
Rég nincs eső, jó nagy kár az.

Nem terem se rozs, se ringló,
S szomjtól alélt fejjel ló ring.
Hogyha hamar lenne eső,
Nem halna tán szomjan ő se.

Gyúl a préri, minden gaz ég,
Na, ekkor szakad le az ég,
S szikmocsárrá lesz a talaj.
Agg Winnetou sóhajt: Ajaj!

2011. szeptember 27., kedd

Tábita

(Bibliai gyerekvers a'la Weöres Sándor)



(Apostolok cselekedetei 9:36-43)

Mosómedve?


Mosómedve mindig mos,
De ha mindig mos ő,
Mikorjában medve? Nos,
Énszerintem soső!

2011. szeptember 26., hétfő

Vasárnapi bringás


Tegnap déltájt velem szembe
Bringázott egy morcos embe-
-r, aki felém rázta öklét,
S én mennybéli víg öröklét
Reményében nem ütöttem
El őt, ám ő jött mögöttem
S űzött, vad hátraarc után.
Utolért s én néztem bután,
Éntőlem ő vajh’ mit akar?
Vadul lengett rajta a kar
S bősz szájából dőlt az átok.
Hogy mi, tekintettel rátok,
Nem idézem, ám ő tombolt.
(Zárva volt az Agyatom Bolt?)
Két kislányom úgy megijedt,
Hogyan tehet bárki ilyet,
Ki látszólag emberszerű?
Arcán nem ült szelíd derű,
Hanem bőgött, mint egy orkán,
S nem a Himnusz jött ki torkán.
Körben állt sok panelház ott,
Mit hangja majd’ széjjelrázott.
Végül elment. Néztem, űz-e?
Már nem. Csak a lelki bűze…

2011. szeptember 24., szombat

Lukak


Sétál három luk,
Uk, Muk és a Fuk.
Nyelnek mindent el
S nincs utánuk jel,
Se gizgaz, se fű,
Se kazal, se tű.
Nincs, mit ütne bot,
S dog sincs, aki hot
Nyomot lelne tán.
Ekkor karakán
Kis róka jő, Vuk!
Hukk! s a három luk
Rögvest telve már,
S megmentőre vár.
Fut Skywalker Luk,
Csussz és orra buk.
Lézerkardja és
Arca rókalés.