A költő és a mufurc cellatárs

„Padlón kúszó dögre
Rázuhant egy bögre,
Szétkenvén a dögöt.
Mi lehet e mögött?
Szándék, hogy a költő
Jó pár emberöltő
Tudatába törjön? ...”

„Pofa be! Az őr jön!”

Zeneszerző

„Dallamvilág, bennem éledj!
Határidőm holnap fél egy!
Mi lenne jó? Fá-fá? Dó-ré?
Lemezgyárban új a góré,
S fogalmam sincs, ő mit szeret:
Örül ennek, vagy tán eret
Vágat magán magánkívül?
Benne vaj-, vagy kénkőszív ül?
Mindegy! Fejem tovább töröm…
Megvan! Tömtö-röttöm-töröm!
Ez az! Kész a melódia!”
(mobilcsörgés) „Helló Dia!
Épp egy slágergyanúst írok,
Ütős, mint az északír rock,
S dallamos is, kicsit talján…
Nem! Nem lesz a Top Száz alján!!
Mene tekel?! Zeném könnyű?!
Magázódjunk inkább!! Ön nyű!!!”
(…)
Dühöng s ablakán, mi kitárt,
Kihajít egy szétvert gitárt.
Pályájának így mond sziát,
S Grammy-díját más veszi át.

Elit megalagzi

Asztalokon új Herendi,
Ital és a táp is trendi:
Rákkoktél és aszalt homár,
S nem szól senki: Ejnye, no már!

Sikítanak éhes arák:
Megmozdult egy garnélarák!
Tálat, tányért tör az olló,
S csillog, mint egy sztaniol ló!

Jaj, nem rák ez, terminátor,
S romokban a selyemsátor!
Egypár burzsujt tálra ráken
S dalol forradalmi rock’n’

’rollt ő!

Népi

Hogyha bajszos lennék s népi,
Akinek a nyitva hagyott
Szájából a pipát tépi
Ki a szél, hát… köpnék nagyot!

Lájk

Hogy lehetsz te ily tré alak?!
Fészbúkon bár lájkoltalak
Téged többször is, te beste,
Mégse csetelsz velem este!

Sosem szkájpoltam még szebb szájt,
Mint a tied, és a vebszájt
Tenélküled olyan sivár!
Mindig tudd, hogy onlájn ki vár!

Bennem folyton remény éled,
Loginolok s várom méled…
Messzidzstelen vár a szerver,
S Eget vádlom… Veled mer’ ver!

Vörös gömb

Űrhajónknak hűvösében
Vörös gömb keresi honát,
S a Végtelen lesi ében
Szemével az ablakon át.

Irigyen néz be a Semmi,
Ámuldozó szája tátott.
Jó, hogy ő van kint és nem mi,
Megfagyna sok jó barát ott!

Tubusból fal most a csapat,
Óborgömb száll súlytalanul
S zamatával jól elkapat…
Gagarin őrs inni tanul!

Nyári hógolyózás

Júliusi Balcsi parton
Hógolyózni támadt kedvem,
S reklámáron ötven karton
Műhavat én meg is vettem.

Ilyenkor én, mint az állat
Önmagamból kivetkezem,
Nem húzok fel sapkát, sálat,
S meg nem áll a fagyott kezem.

Műhóember, műhógolyó,
Elkészült így secperc alatt,
Ho-ho-hóhányódni oly jó,
S hódobálni embert s halat!

Hamar jött a parti rendész,
S engem onnan elmenni kért.
Azóta is esz a penész:
Vége! Sok műhó semmiért!