Vadkanleves

Vadkanlevest ízlelek én,
Jobb kezemben jár a kanál.
Jé, csak lé van s túlsó felén
Asztalomnak bús vadkan áll!

„Uram, kegyelemért sírok!
Teste nélkülem is degesz
S érfalain kúsznak zsírok,
Önmagának árt, ha megesz.”

Lelkem védőgátja suvad,
Szemem könnyes, remeg hangom:
„Szabad vagy, te kedves dúvad!”
Bólint s lépte döng a gangon…

Üres levest kanalazok,
Vadkan eltűnt illa-berek,
S vígan néznek énrám azok
A kis kedves zöld emberek…

Egy gondolat bánt engemet

Egy gondolat bánt engemet,
Saját hátam vakarni meg.
Nincs kezem, ez így rémálom,
E verset is csak diktálom.

Kádban bálnák közt viszketek,
Csiklandoznak lomha cetek.
Kinek ér el ide karja,
Hátamat vajh’ ki vakarja?

Harcmezőn fújó paripa,
Vagy az ángyom félvak ipa?
Barna kislány, van-e fakard
Nálad, hogy a hátam vakard?

Hátam a fakardba tolat,
Nem bánt már az egy gondolat,
S özvegyi fátyolos fejfa
Alatt nyugszom én, a fafej.

A profi

- Híresek az alacsonyak.
Napóleon pölö konyak,
Mozart pedig csokigolyó,
S Mrs. Ippi ismert folyó.

- Álljál le, te rímes hippi!
Ki a szösz a Mrs. Ippi?!
- Mr. Ippi apacs törzsi
Fő neje, a Szögi Örzsi!

- Winnetouné, aki apacs
Törzsfő neje, s nem is alacs-
-ony az Örzsi, Napóleon!
- Rájöttél? Profi vagy, Leon!

Szédült napraforgó

Napraforgó Napra forog,
Teljes figyelme a Napé.
Hőgutát üt fénybalhorog,
S lerogyna, de nincs kanapé.

Égen támolyog a Nap is,
Ráférne kis tente-tente,
Szája híg naptejbepapis…
Öklendező naplemente?!

Nap s a reáforgó alant
Egymással még farkasszemez…
Egy nap róluk zeng majd a lant
Szép költeményt, de az nem ez.

VB-döntő

Méterekről csúszik Bommel
Széttörendő Iniestát,
De Jong talpa légből nyom el
Spanyolkát: „Szakítom ezt át!”

Zöld gyepen egy Temze parti
Úr sárgít, mint őrült piktor.
Foci ez, vagy kártyaparti?!
Kassai kéne, a Viktor!

Robben hangulatán Iker
Ront, mint fagylalton a hal íz,
Hispán kaput laszti kiker-
-ül és tombol Demor Alíz.

Stekelenburg mellett gól land-
-dol, mitől ő kissé kába,
S véle bömböl mind, ki holland:
„Ezért jöttünk Afrikába?!”

Eltűnik sok „hátha” s „talán”.
„Igen!”: Nyer a Nagy Armada!
Vigad minden bősz katalán,
S Spany’hon másik kétharmada.

Hungár, Ibér, két jó kancsó
Borba sírvígságát ríja,
Közös ősük Puskás Pancho,
S együtt bőgik: Ría! Ría!

De kinek?

(dalszöveg S.V.-nak)

Verset írsz, de minek?
Dalt szerzel, de kinek?
Ki olvas, ki hallgat, kit érdekel,
Ha az életek csak párhuzamos sínek?

A világ nagy hírözön,
Megszűri a közöny.
A szép is, a jó is, a fontos is,
Ha nem csillogó, eltűnik kézen-közön.

Az életünk mit ér,
Ha gyáván csak kitér
Önmaga és a nagyvilág elől?
Minek adatott akkor egy életnyi tér?

Hány kiáltott szótól kel életre a puszta?
Hány kiontott könnycsepptől árad szét a tenger?
Hány félszeg kis daltól lesz a remény oly tiszta,
Hogy emberbőr páncéljából előbújjon az ember?

Hogyha rád nevetek,
Mag, amit elvetek,
Elér-e szívedig, vajon elér?
Életre kelhet-e, kit csupán szeretek?

Hány kiáltott szótól kel életre a puszta?
Hány kiontott könnycsepptől árad szét a tenger?
Hány félszeg kis daltól lesz a remény oly tiszta,
Hogy emberbőr páncéljából előbújjon az ember?

Polip - Pulcsi 1:0

Lassú germán hajóvonta
Armadától pofont kaputt!
Pszichopolip is aszonta,
Nem találják el a kaput.

Ellenkabala a katlan
Mélyén der Tréneren bűzlő
Kék pulcsi, mely kimosatlan.
Egy fej mégis céloz, tűz! Lő!

Igen, ez gól – bólint Puyol.
Polip győz is, nem csak vezet,
S egy emberként bőszen pfuj!-ol
Das Pulcsi-Jós Szakszervezet.

Ki lesz az új német vátesz,
Ki szívünkbe reményt ültet,
S amíg mindent tök-jóvátesz,
Befal pulcsis polipsültet?