2009. szeptember 30., szerda
Bábel
„Bebüszkült az emberiség,
S öndicsfényű tornyot épít,
Nem nagyot, csupán egy kis ég-
-igérőt. De miért épp itt?
Miért síkon s nem egy hegyen?”
„Cígöljünk a csúcsra téglát,
S egyenruhánk izzadt legyen?!
Ily ostobát, mint te, rég lát-
-tunk már! Mondjad, honnan jöttél?!”
„Végeztem az egyetemet,
Így telt öt ősz, öt nyár, öt tél,
Öt tavasz, és bőgve temet-
-hetem bölcsész diplomámat:
Egész földnek egy a nyelve!
Nyelvtanárként esz a bánat,
Tornyozzak itt cementelve?!
Add Uram, hogy felejtse el
Közös nyelvét minden humán,
Másként szóljon japán s cseh jel,
S keressek én minden dumán
Szaktolmácsként lot of money-t!
Hadd legyek én - s ne vedd zokon
Kérésem! - ki népet tanít
Anyanyelviskolás fokon!”
„A te hited szerint legyen!”
Így szól az Úr, s földre kornya-
-dozgat téglasorvéglegyen-
-gülésében Bábel tornya.
Emberiség szétcsatangol,
Szanaszét lóg anyanyelve,
S mérnökökkel vannak angol-
-tanfolyam-padsorok telve…
2009. szeptember 29., kedd
Izombácsi
Bicepszemet túráztatom,
Pörög a sok dopping-ion,
-molekula, s izom-atom…
Megemellek, kis kamion!
Megfoglak és… meeeeeeegemellek…
Bikanyakierem tágul…
Feszülnek a pumpás mellek…
S kireped a gatyám hátul…
Visszazuhaaaaaan… beszorulok…
Ó, tűzoltó félistenek
Daruznak, s szorul a hurok…
Hóóórukk!!! – mondják s kimentenek!
Fülpofoznak, s ettől süket
Vagyok, s ingok, mint egy csónak…
Meghálálom jótettüket,
Felcsapok tűzoltó-lónak!
2009. szeptember 24., csütörtök
Káin
Káin bátyban forr a velő,
Mivel ő csak földművelő,
Faekével szántó paraszt,
Dühéről fú hírt a haraszt:
Ábelt bezzeg állat illat
Veszi körül, akár Till At-
-tillát tök sok lámpa állvány
(Fenti úr egy talk-show bálvány)!
Úr elé megy Káin öles
Léptekkel, zsákjában köles
S búza, de az Úr nem vega,
Így az ábeli juh, meg a
Kos is jobban ízlik Néki.
Evés közben Káint békí-
-ti: Bömbölnöd nincsen nagy ok,
Egyél te is! – szól a Vagyok.
Napirendre nem bír Káin
Térni Ábel sült birkáin.
Öccsét zöld mezőre csalja,
S jő a bűnök leg-legalja…
Világegyetemi Rektor
Ábel vérét persze megtor-
-olja: Többé nem élsz velem!
S elrajtol a Történelem…
2009. szeptember 18., péntek
Winter Weekend
Szügyön szurkált igáslóként
Hörgök, mígnem jő a jó pént-
-ek és végre széteshetek,
Mint egy felkoppányolt retek!
Énrám sárgulsz: „Ej, de víg kend!”
Ne bömbizz, hisz itt a weekend,
Midőn még a fagy is bűbáj,
S lazán renghetsz, a’la műháj!
Szarvasgyúrón felémrénlő
Hógolyóbis lóherén lő,
S körtáncikál négy levele:
„Abcúg munkahét, le vele!”
Tallinig ím elszánkázok,
S rám mondanod van vagy száz ok,
Míg kiülök észt West End-re:
„Hétvégeken észt veszt Endre!”
Málló Süti megvilágtalanodása
Behabzott a zsírlajhárom,
Megütött, mint Rocky 3.
Balhorgolt a gyomromba ő,
S táplálékom kilőtt: baőőőőő!
Falra hánykolódik borsó,
S cúgos cicák járta por-show
Borsó-sodón izzad sárrá,
S újabb attak, mi még vár rá!
Zsírlajhár a falat üti,
S mancsában én, Málló Süti
(Így hívnának indiánul),
Hörgök s szemem szemből bámul.
Leend én-méretű fal lik,
S túlnan elloholás hallik.
Sehallseláttam még ilyet:
Ez az, ha egy lajhár siet!
2009. szeptember 16., szerda
Számháború
Lehet akár dilaj derű,
Avagy búra hajló ború,
Tarsolyunkból előkerű'
Csodaszer: víg számháború!
Csúszol-mászol, csíp a csalán,
Homlokodon négy a digit,
S ha ügyes vagy, akkor talán
Leolvasod Bélát s Brigit.
Ám, ha megzizzen a bozót,
S szempárt láttat szellős csalit,
Hangot hallhatsz, lelombozót:
Leolvas, ki rádkancsalit.
Gyomor benned összeszorul,
Tenyér izzad, nyált nyel gége,
S jajszót hallatsz finnugorul,
Játékodnak mára vége!
Ámde új jő, s múlt a régi,
S örömröpködsz, mint egy Szojúz,
S szól Hippitlen Hang, az Égi:
Ne szeretkezz! Számháborúzz!
2009. szeptember 15., kedd
gyenge vers
gyenge verset írok,
ez manapság divat...
s ellep hónalj-nyirok,
midőn szerki hívat...
nem vagy túl nagy márka,
stöpszli költőpörkölt!
vár kritika-zárka,
s reggel líra-őr költ,
s százszor, nagy iramba
lekörmölöd szépen:
aki ilyen bamba,
rúgja magát képen!
cellasarok… bidé...
önképrúgta gyerek...
verset írni idé-
-n én már nem is merek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)