Bábel

„Bebüszkült az emberiség,
S öndicsfényű tornyot épít,
Nem nagyot, csupán egy kis ég-
-igérőt. De miért épp itt?

Miért síkon s nem egy hegyen?”
„Cígöljünk a csúcsra téglát,
S egyenruhánk izzadt legyen?!
Ily ostobát, mint te, rég lát-

-tunk már! Mondjad, honnan jöttél?!”
„Végeztem az egyetemet,
Így telt öt ősz, öt nyár, öt tél,
Öt tavasz, és bőgve temet-

-hetem bölcsész diplomámat:
Egész földnek egy a nyelve!
Nyelvtanárként esz a bánat,
Tornyozzak itt cementelve?!

Add Uram, hogy felejtse el
Közös nyelvét minden humán,
Másként szóljon japán s cseh jel,
S keressek én minden dumán

Szaktolmácsként lot of money-t!
Hadd legyek én - s ne vedd zokon
Kérésem! - ki népet tanít
Anyanyelviskolás fokon!”

„A te hited szerint legyen!”
Így szól az Úr, s földre kornya-
-dozgat téglasorvéglegyen-
-gülésében Bábel tornya.

Emberiség szétcsatangol,
Szanaszét lóg anyanyelve,
S mérnökökkel vannak angol-
-tanfolyam-padsorok telve…

Izombácsi

Bicepszemet túráztatom,
Pörög a sok dopping-ion,
-molekula, s izom-atom…
Megemellek, kis kamion!

Megfoglak és… meeeeeeegemellek…
Bikanyakierem tágul…
Feszülnek a pumpás mellek…
S kireped a gatyám hátul…

Visszazuhaaaaaan… beszorulok…
Ó, tűzoltó félistenek
Daruznak, s szorul a hurok…
Hóóórukk!!! – mondják s kimentenek!

Fülpofoznak, s ettől süket
Vagyok, s ingok, mint egy csónak…
Meghálálom jótettüket,
Felcsapok tűzoltó-lónak!

Káin

Káin bátyban forr a velő,
Mivel ő csak földművelő,
Faekével szántó paraszt,
Dühéről fú hírt a haraszt:

Ábelt bezzeg állat illat
Veszi körül, akár Till At-
-tillát tök sok lámpa állvány
(Fenti úr egy talk-show bálvány)!

Úr elé megy Káin öles
Léptekkel, zsákjában köles
S búza, de az Úr nem vega,
Így az ábeli juh, meg a

Kos is jobban ízlik Néki.
Evés közben Káint békí-
-ti: Bömbölnöd nincsen nagy ok,
Egyél te is! – szól a Vagyok.

Napirendre nem bír Káin
Térni Ábel sült birkáin.
Öccsét zöld mezőre csalja,
S jő a bűnök leg-legalja…

Világegyetemi Rektor
Ábel vérét persze megtor-
-olja: Többé nem élsz velem!

S elrajtol a Történelem…

Winter Weekend

Szügyön szurkált igáslóként
Hörgök, mígnem jő a jó pént-
-ek és végre széteshetek,
Mint egy felkoppányolt retek!

Énrám sárgulsz: „Ej, de víg kend!”
Ne bömbizz, hisz itt a weekend,
Midőn még a fagy is bűbáj,
S lazán renghetsz, a’la műháj!

Szarvasgyúrón felémrénlő
Hógolyóbis lóherén lő,
S körtáncikál négy levele:
„Abcúg munkahét, le vele!”

Tallinig ím elszánkázok,
S rám mondanod van vagy száz ok,
Míg kiülök észt West End-re:
„Hétvégeken észt veszt Endre!”

Málló Süti megvilágtalanodása

Behabzott a zsírlajhárom,
Megütött, mint Rocky 3.
Balhorgolt a gyomromba ő,
S táplálékom kilőtt: baőőőőő!

Falra hánykolódik borsó,
S cúgos cicák járta por-show
Borsó-sodón izzad sárrá,
S újabb attak, mi még vár rá!

Zsírlajhár a falat üti,
S mancsában én, Málló Süti
(Így hívnának indiánul),
Hörgök s szemem szemből bámul.

Leend én-méretű fal lik,
S túlnan elloholás hallik.
Sehallseláttam még ilyet:
Ez az, ha egy lajhár siet!

Számháború

Lehet akár dilaj derű,
Avagy búra hajló ború,
Tarsolyunkból előkerű'
Csodaszer: víg számháború!

Csúszol-mászol, csíp a csalán,
Homlokodon négy a digit,
S ha ügyes vagy, akkor talán
Leolvasod Bélát s Brigit.

Ám, ha megzizzen a bozót,
S szempárt láttat szellős csalit,
Hangot hallhatsz, lelombozót:
Leolvas, ki rádkancsalit.

Gyomor benned összeszorul,
Tenyér izzad, nyált nyel gége,
S jajszót hallatsz finnugorul,
Játékodnak mára vége!

Ámde új jő, s múlt a régi,
S örömröpködsz, mint egy Szojúz,
S szól Hippitlen Hang, az Égi:
Ne szeretkezz! Számháborúzz!

gyenge vers

gyenge verset írok,
ez manapság divat...
s ellep hónalj-nyirok,
midőn szerki hívat...

nem vagy túl nagy márka,
stöpszli költőpörkölt!
vár kritika-zárka,
s reggel líra-őr költ,

s százszor, nagy iramba
lekörmölöd szépen:
aki ilyen bamba,
rúgja magát képen!

cellasarok… bidé...
önképrúgta gyerek...
verset írni idé-
-n én már nem is merek!

Egy gondolaénekes rejtélye

XIII. Rocseszter Fecő épp elmélyült kislábujj harapdálások közepette színezgette özv. Slihtófer Elemérné szül. Hajóvontay Stiglic Sztracsatella "Nukleáris kisangyalom, gyere vélem egrest izolálni..." című népdalgyűjtésének magyarázó ábráit, amidőn hirtelen néma csend törte meg az addig több-kevesebb rendszerességgel pulzáló macskanyávogás-szerű légiriadó zajokat. A bombabecsapódások hangjai egyre közelebbről hallatszottak, amiből XIII. Rocseszter Fecő ( aki a népszerű pletykalapok állításaival ellentétben nem volt vérrokona dr. Laufer Rizottó gondolaénekesnek ) arra következtetett, hogy a bombák egyre közelebb csapódnak be. Bár egy pillanatig az is megfordult a fejében, hogy talán-talán nem, de azután belátta, hogy mégis. Eközben elsötétült az ég is. Csöngetés hallatszott.
"Végre vége az órának, mehetek játszani!" - gondolta örömmel XIII. Rocseszter Fecő némiképp kilépve felnőttkora realitásából. Újra csöngettek.
"Gyere be! Nyitva van az aranykapu!" - ordította az ajtó irányába az iskoláskorában Dunnyuskának csúfolt, mára azonban bizonyos szögekből nézve némileg fogyásnak indulni látszó XIII. Rocseszter Fecő.
"Bumm!!!!"-robbant be a lakásba az eddig oly türelmesen várakozó kalóriabomba. A lakást pont annyira rázta meg a detonáció, mint XIII. Rocseszter Fecő vérrokonait ( akik között a népszerű pletykalapok állításaival ellentétben nem találhatjuk meg dr. Laufer Rizottó gondolaénekest, bár ennek ellenére őt is megrázta ) XIII. Rocseszter Fecő halálhíre, amely azonban hamis volt, XIII. Rocseszter Fecő ugyanis nem halt meg, csak megijedt, mégpedig olyannyira, hogy hetekig nem merte megvajazni még a szalámis zsömléjét sem. A sok száraz étel arra késztette XIII. Rocseszter Fecőt, egyre gyakrabban nyúljon a bodzaszörpös üveghez, amely üveg, ha tartósan mínusz 40 celziusz-fokon tartják, akkor fagyási sérüléseket okozhat mindazoknak, akik vastag rozmárszőrkesztyű nélkül akarják megérinteni. Bár XIII. Rocseszter Fecő kezén sosem volt vastag rozmárszőrkesztyű ( még oly hónapokban sem, amikor a csitári hegyek alatt már régen elesett az összes ló ), mégsem érte fagysérülés a kezét, ugyanis sem neki, sem pedig a vérrokonainak ( akik között a népszerű pletykalapok állításaival ellentétben nem találhatjuk meg dr. Laufer Rizottó gondolaénekest ) nem volt olyan szokásuk, hogy a bodzaszörpös üveget tartósan mínusz 40 celziusz-fok alatt tartsák.

"Miért is tartanánk akár én, akár a vérrokonaim ( akik között a népszerű pletykalapok állításaival ellentétben nem találhatom meg dr. Laufer Rizottó gondolaénekest ) tartósan mínusz 40 celziusz-fok alatt egy bodzaszörpös üveget?" - kérdezte meg magától egyre ritkábban XIII. Rocseszter Fecő, majd hirtelen izzadni kezdett. Ez egy szaunában nem is lenne csoda, ám XIII. Rocseszter Fecő a verejtékezési nullidő pillanatában nem egy szaunában, még csak nem is egy gőzfürdőben, hanem egy Micimackó-képekkel telefestett ballonú léghajó gondolájáról lelógó kötélhágcsó alsó végével azonos magasságban, duplawé-alakzatban észak-észak-keleti irányban repülő Batman-raj által épp leelőzött bárányfelhő árnyékában tartózkodott egy szabadtéri részvénytársasági szavazáskor, melyet egy memphisi állatkert jegesmedve-úsztató taván elhelyezett mesterséges jéghegy fennsíkján rendeztek. XIII. Rocseszter Fecő ugyanis 13 százalékos részesedést mondhatott magáénak az Egyesült Fecő és Vérrokonai ( akik között a népszerű pletykalapok állításaival ellentétben nem találhatjuk meg dr. Laufer Rizottó gondolaénekest ) Részvénytársaság értékpapírjaiból. A Társaságot ennek ellenére nem a Rocseszterek irányították, hiszen a vérrokonoknak ( akik között a népszerű pletykalapok állításaival ellentétben nem találhatjuk meg dr. Laufer Rizottó gondolaénekest ) összesen csak 1 százaléknyi részvényük volt. A Társaság előző évi bruttó össztermelése valamivel több volt, mint a termelési ranglistán hátrébb elhelyezkedő hasonló profilú cégeké, de ez nem akadályozhatta meg XIII. Rocseszter Fecőt abban, hogy beüljön egy fagylalt-automatába, majd tévedését előbb észrevéve, később megbánva és korrigálva pedig egy filmszínház nézőterére, hogy megtekintse a Vérrokonok című filmet ( melynek szereplői között a népszerű pletykalapok állításaival ellentétben nem találta meg dr. Laufer Rizottó gondolaénekest ).
Bár a film korábban több neves szinikritikustól is jó szinikritikákat és nyíltszíni tapsokat kapott, XIII. Rocseszter Fecő mégsem tudta maradéktalanul élvezni. Talán az a füst zavarhatta, amely a mozi-épületet a film bevezető képsoraival egyidőben felgyújtó terroristák akciójának folyományaként hömpölygött a nézőtérre. Egy szó mint száz XIII. Rocseszter Fecőt előbb egy túsz-szedő vérrokon banda ( melynek tagjai között a népszerű pletykalapok állításaival ellentétben nem találhatjuk meg dr. Laufer Rizottó gondolaénekest ), majd egy kis lövöldözéssel és ötszázhuszonnyolc könnyebben sérült áldozattal járó sikeres kiszabadítási csetepatét követően az unalom ejtette rabul. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy unatkozott, és valószínűleg ez a szó pontosan leírja az állapotát, úgyhogy felesleges lenne más kifejezés után kutatni.
XIII. Rocseszter Fecő ekkor felvette a küzdelmet az unalom ellen! Kavicsokat kezdett hajigálni, aminek következtében több ablak is kitört. "Jobb lett volna, ha inkább a világbéke tör ki." - gondolta XIII. Rocseszter Fecő, majd az őt megrohanó újságírók kérésére megtörten beismerte, hogy a népszerű pletykalapok állításainak megfelelően valóban a vérrokonai között találhatjuk dr. Laufer Rizottó gondolaénekest.

A szegény ember három foga

(mese-színdarabocska)



szereplők:
Mesemondó ...
Szegény ember ...
Szegény ember felesége ...
Hátbavágó István ...
Vasorrú Nátha ...
Doktor Fúró ...

Mesemondó: Volt egyszer egy szegény ember, és annak volt három foga. Mind a három foga lyukas volt és annyira fájt, hogy a szegény ember alig tudott beszélni.
Szegény ember: Jajjj, alig tudok beszélni!
Mesemondó: A szegény ember felesége nagyon sajnálta a szegény embert.
Feleség: Szegény ember, nagyon sajnállak!
Szegény ember: Jajjj, nagyon fáj a fogam!
Feleség: Melyik?
Szegény ember: Mind a három.
Feleség: Indulj el világgá, és keresd meg a Fogorvosok Országának királyát, a hatalmas Doktor Fúrót, és kérd meg, hogy húzza ki a fogadat!
Szegény ember: Melyiket?
Feleség: Mind a hármat.
Mesemondó: A szegény ember elhatározta, hogy útra kel.
Szegény ember: Elhatároztam, hogy útra kelek.
Mesemondó: A felesége könnyezve intett neki búcsút.
Feleség: Brühühü! Pá-pá!
Mesemondó: Ment, mendegélt a szegény ember.
Szegény ember: Megyek, mendegélek.
Mesemondó: Nagyon elfáradt a szegény ember.
Szegény ember: Nagyon elfáradtam.
Mesemondó: Ekkor hirtelen beért egy nagy tévéműsorba.
Szegény ember: Hű, ez egy nagy tévéműsor.
Mesemondó: Szembejött vele Hátbavágó István.
Hátbavágó István: Adjon Isten fogfájós szegény ember! Hát én ki vagyok?
Szegény ember: Hátbavágó István. Fogadj Isten!
Hátbavágó István: Amiért kitaláltad, hogy ki vagyok, teljesítem egy kívánságodat. Mit szeretnél?
Szegény ember: Hogy ne fájjon a fogam!
Hátbavágó István: Akkor most előbb hátba váglak, és azután 4 lehetőség közül választhatsz: A: kiesik a zápfogad, B: kiesik a metszőfogad, C: kiesik az őrlőfogad, D: megfájdul a hátad. Melyiket szeretnéd? (hátbavágja)
Szegény ember: Áááá!!! (a szája elé kapja a kezét és beleköhög)
Hátbavágó István: Rendben van, akkor az A-t választottad, és kiesett a metszőfogad.
Szegény ember: (kinyitja a tenyerét és van benne egy fog) Tényleg kiesett! Köszönöm Hátbavágó úr!
Mesemondó: Tovább mendegélt a szegény ember és már csak két fájós foga maradt.
Szegény ember: (dalolgat) Csak kettő, csak kettő...
Mesemondó: Ekkor összetalálkozott a Vasorrú Náthával.
Vasorrú Nátha: (rátüsszentett) Há-háá-hááá-hápcííí!!!
Mesemondó: Megijedt a szegény ember, hogy elkapja a náthát ettől a vasorrútól.
Szegény ember: Jajjj, de megijedtem, hogy elkapom a náthát ettől a vasorrútól!
Vasorrú Nátha: Nagy szerencséd van szegény ember, amiért Vasorrú Náthának szólítottál! Cserébe most megszabadítalak az egyik fájós fogadtól.
Szegény ember: Hogyan!
Vasorrú Nátha: (elfut a szegény ember elől) Kapjál el!
Szegény ember: (utánafut, kicsit kergetőznek, aztán elkapja) Elkaptalak, Vasorrú Nátha! (tüsszent és a szája elé kapja a kezét) Há-háá-hááá-hápcííí!!! (a kezében van az egyik foga)
Mesemondó: A szegény ember kitüsszentette az egyik fájós fogát.
Szegény ember: Kitüsszentettem az egyik fájós fogamat!
Mesemondó: Már csak egy maradt a szájában.
Szegény ember: Már csak egy maradt a szájamban!
Mesemondó: Megköszönte a segítséget a Vasorrú Náthának és tovább indult.
Szegény ember: Köszönöm a segítséget, Vasorrú Nátha! Tovább indulok.
Vasorrú Nátha: Járj szerencsével, egyfogú szegény ember! Ha találkoznál Jancsival és Juliskával, mondd meg nekik, hogy most ne jöjjenek, nehogy ők is tüsszögni kezdjenek! Há-háá-hááá-pcííí!!!
Mesemondó: Ezt hallva Jancsi és Juliska úgy megijedtek, hogy ebben a mesében nem is mertek szerepelni. Közben a szegény ember folytatta az útját.
Szegény ember: Folytatom az utamat.
Mesemondó: Ekkor a szegény ember találkozott a mesemondóval.
Szegény ember: Szép jó napot! Hát te ki vagy?
Mesemondó: Én vagyok a Mesemondó.
Szegény ember: És mit csinálsz te itt?
Mesemondó: Én mondom ezt a mesét, a te mesédet.
Szegény ember: Aha, hát ezért hallottam folyton a te hangodat!
Mesemondó: Igen, ezért. Tovább meséljelek?
Szegény ember: Igen, légy szíves mesélj tovább! De jóra forduljak ám a mesém végén, különben megharagszom!
Mesemondó: Jól van, jól van, jóra fogsz fordulni, mégpedig tüstént!
Szegény ember: No, azért!
Mesemondó: A szegény ember hirtelen összetalálkozott a Fogorvosok Országának királyával, a hatalmas Doktor Fúróval.
Doktor Fúró: Jó napot, szegény ember! Azt csiripelik a grillcsirkék, hogy engem keresel.
Szegény ember: (térdre borulva) Ó, te vagy a Fogorvosok Országának a királya, a hatalmas Doktor Fúró?
Doktor Fúró: Igen! Mit kívánsz, mit tegyek érted?
Szegény ember: Ki kellene húzni a megmaradt egy darab fájós fogamat.
Mesemondó: Doktor Fúró azonban nem akarta kihúzni a szegény ember fájós fogát.
Doktor Fúró: Szegény ember, nem akarom kihúzni a fájós fogadat!
Szegény ember: Ide figyelj, Mesemondó! Ha nem fordítod jóra a mesémet, rád tüsszentem a Vasorrú Náthától kapott bacilusomat!
Mesemondó: Jaj, csak azt ne! Doktor Fúró természetesen kihúzta a szegény ember fájós fogát.
Doktor Fúró: Hopp, már kint is van! Tessék!
Szegény ember: Köszönöm!
Mesemondó: A szegény embernek egy foga sem maradt, így nem is fájt semmije, és vidáman indult hazafelé.
Szegény ember: (fogatlanul megy) Tlallala, tlallala!
Mesemondó: Hazaérve a felesége vidáman üdvözölte élete párját!
Feleség: Légy üdvözölve, életem párja!
Mesemondó: Egymást átölelve vidáman énekelni kezdtek!
Szegény ember és a felesége: (együtt, szörnyen hamisan) Lallala, lallala!
Mesemondó: A szegény embernek nem volt már fájós foga, így a feleségével boldogan énekeltek, amíg valaki meg nem hallotta. Ha valaki meg nem hallotta volna, ők maguk is tovább tartottak volna!

VÉGE

rádiójátéknak feldolgozva:
www.youtube.com/watch?v=KKustUjQCmo

Folyó felé...

Folyó felé húz a szárcsa,
Hogy a talpát vízbe mártsa
Lehűtendő. Nagy a kánik-
-ula, még sincs ok a pánik-
-ra, mert a víz kellőn hideg,
S lehűl sok madártalpideg…
Hopp, hirtelen, tiszta dili,
Kontúr látszik, krokodili!
Szárcsaféktől meg is görnye-
-d madártest, de víznek szörnye
Fogsorával gyorsan lecsap,
S szárcsavér, mint rút rőt ketchup
Fröcskendezik girbe-görbe
Pírsugárban körbe-körbe…
Gyászkönnyázott díszzsebkendő
Szutyoktelt, mint kroki-bendő,
Mely röpphősünk véglakása…

Nyugodj békén, szárcsakása!