Zákeus

(Lukács 19:1-10)

Vagyonilag rájuk verek,
S utálnak a jóemberek.
Homlokukon haragredő
Jelzi, jő a fővámszedő,

Azaz én, a szipoly-állat,
S körbevesz a közutálat.
Híján bármi kegyes tettnek,
Jerikóban nem szeretnek…

Sok hát állja el most utam,
„Fel vadfügefára!”-futam
Indul, mivel kistermetű
Vagyok (s többek szerint tetű…).

Mozgalmas kép, amit látok,
Öklöt ráznak felém: „Átok!!!”
Jő egy ember s véle tömeg,
Körbezsongják egyre, ő meg

Épp mielőtt tovahaladt
Volna, megáll fácskám alatt.
Úgy mosolyog rám, mint aki
Régről ismer, s felszól: „Zaki!

Szállj le! Szállnék meg én máma
Szállásodon. Jó?” „Jó!” Ám a
Tömeg szitokszókat hörög
(Többség héber s van pár görög):

„Itten- s puszta léte ma pech!
Mester, ő a helyi APEH!”
Hirtelen mint megtért tetem,
Magam lába elé vetem,

S tovább rontván rossz renomén,
Bűneimet bevallom én…
S mint jótékony ős-Bankomat,
Szétosztom a vagyonomat!

Szóla Istenemberalak:
„Rád leltem, most megváltalak!”
S víg szívvel, mi nem épp Ványa
Bácsis, vagyok tanítványa!

Tetszés

Élményem volt, közel halál!
(Elmondom, csak ne ily dőre
Szemmel nézz, ez szíven talál!)
Meghaltam egy kis időre!

Minap történt eme eset,
Hűdött egyet szívem széle,
S petyhüdt testem hanyatt esett,
S kérdezgették rólam: Él-e?

Vizitált egy orvos sasszem,
Majd’holtvoltom néki tetszett,
S így szólt: Szerencsénk van, asszem,
Halottból most látunk tetszet!

Én most kendet installálom.
- Mondta, s szívem újradobbant!
Alagútvég-fényi álom
Eltűnt, s nyögtem Soha jobban…-t.

Így történt hát vélem csoda,
Feltámadtam, miként Lázár,
S élek bár, de vágyom oda,
Égbe szökni, mint a gázár!



RÉMHÍR

Elterjedt, hogy szívem megállt!
E rémhírtől áll meg eszem!
Cáfolattal szerzek egált,
Ezennel hát közzéteszem:

Üzemorvos (rendes évi)
Gyorsabb volt, míg megvizsgála,
Mint ahogy múlt Éden Évi
Által tartott alma-gála.

Egészségem, mint a mókus
Fenn a fán, mi makkot terem.
Nem vár Kútvölgyi, se Rókus,
S lakóhelyem nem kórterem.

Vég-híremmel le ne égess!
Legyek gyászfekete korom?!
Testem-lelkem egészséges,
Messze még a holti torom!!!

(asszem…)

Egybekelne...

Egybekelne juh és bálna,
Viszont tiltakozik Juh Párt:
Sok száz bálna hova állna?
Letipornák az ifjú párt!

Behabzik az ürömapós,
(E cet savanyú és hiú):
Sebaj, bálnalánykám kapós,
S más is kérte! Rozmárfiú!

Jő lagzira sok bő rozmár,
Nászajándék cserzett juh-héj,
Cetséf birkát trancsíroz már,
S bőszen bőg a bosszú-juhéj!

Belsőhangverseny

Mélabúg a világfáj-dal
S interferál ízirájddal.
Depresszóban életöröm?
Hasadt agyam ezen töröm.

Örömpörkölt? Melankóla?
Vessen véget már a Stohl a
„Hogy is vagyok?” szavazásnak!
Emelnek, vagy mélyre ásnak?

Fájó agyam két félteke,
Nyom és feszül. Vajh féltek-e,
Agyvizem, hogy rátok zúdul,
Én meg gágogok csak lúdul?

Legyek ó-rosszkedvű Kolja,
Aki magát öngyilkolja,
Avagy inkább Kacaj Kázmér,
Ki travol tán s diszkólázmér?

Ki dönt, hogy a lelkem mélye
Szurokszutykos sötét éj-e,
Vagy fényesre kukorékolt,
Nagy kékválasztékú égbolt?

Két irányból hívnak partok,
Magam döntök, attól tartok.
Jobb, avagy bal partitúra
Szerint leend parti túra?

Kívül-belül hang-ár zajlik,
Egyre tágul bennem zaj-lik,
S hangár-szerű koncertterem
Vagyok már, ki csendet terem.

Csendőrök mind hazamennek,
Csend a lelke a Mindennek.
Hopp, most csend el, Frady Endre,
Mire vágysz, a Happy Csend-re!

Lat a'la lat

Itt látszik sok nyom a latban,
kinyomolvasom, hogy hat ban-
-tu törzsfőnöknő a tettes,
lábméretük harminckettes,

s elloptak hat totemállat.
Inkognitóban mint ál lat,
míg nyomukat latolgatom,
agyamban nő, mint az atom-

-bombagombafelhő, felis-
-merés, hogy itt van más jel is:
Vagyok hat pár lábú nőci
harminckettes bantu kőci-

-bőbe bújva s tucat karom
(végén hatvan lakkos karom)
totemállszakállszőrfedte…
Vajon a törzs észrevette?

Hátbabámul néhány manus
s bőgve kerget, ez már gyanús.
Szöknék, mint szögtelen lator,
Ám felbuktat lógó lat orr…

Miért ál lat elé áll lat?!
Ó, én három elll-es álllat!

Ingó inggyári ingatlan

(avagy vagyon az agyon)

Inggyárunk az ingatlan-e,
Vagy csak néha ingtelen?
Üzlettársam így szól: Na ne
Inogj meg most hirtelen!

Nem én ingok, ing a óra,
Akkor is, ha föld se reng.
Legyint s nem is méltat szóra,
Ám előttem földereng

Földrengés, hol ingahalom
Módján gyárban ing sok ing,
S máris hallom saját dalom,
Mint egy up-date singshow-king:

Pöngessed George, püföld Ringo,
Üvöltsétek John és Paul:
Inggyár ingatlanunk ingó,
Hű, yeah-yeah-yeah lettem! Góóóól!!!

A röpködő róka és az öntömő lúd

Száll a róka fáról-fára,
úgy, mint kit egy mókus ellett,
s libát lát ő kétpofára
tápot falni patak mellett.

Vakmerőn, mint ős-finnugor,
Kiben kalandozás-tudat
Forr, őmellé célbaugor,
Meggágogtatván a ludat.

„Mért vagy, mondd hát, ilyen falánk?
Asszed, ettől nő a kondi?!
Belehalsz, mint Drégelypalánk
Védelmébe szegény Szondi!”

„Ne szondiztass, róka-smasszer,
te, ki falombozón loholt,
testem nagyrészt zsíros wasser,
s nem lelsz bennem véralkoholt!”

„Vadbaromfi! Ennek ára
lesz, tebenned zsír a bővér!
Monca', mért falsz kétpofára?”
„Ha már lúd, hát legyek kövér!!!”

A gólya és a bödön

Gólyamadár röpül
Keresztül a ködön,
Hóna alatt köpül-
-t vajjal teli bödön.

Szárnyával, ha fel és
Alá verdes ködön
Át, hónaljban kelés
Marad csak s nem bödön.

Ha meg leszorított
Szárnnyal húz át ködön,
Sikoly hallik itt-ott,
Zuhan ő s a bödön.

Míg töpreng a gólya
Fenn szállván át ködön,
Vadászútját rója
Lenn Puskássy Ödön.

Égre mered puska,
Célt kutat az Ödön,
S hull a nagy butuska
Fejére egy bödön.

Vajnemfalós gólya
Menekül a ködön,
S mint ős-falós Trója,
Hősihal a bödön.

Falu végén...

Falu végén kurta kútya
Szomját oltja falu kútja.
Éjjel ástuk ki azt ketten,
Nem is értek minket tetten.

Ketten voltunk: fiú, apa,
Volt is nálunk ásó, kapa,
Meg egy csákány, szikrát vetett,
Lábujjamra ráüthetett.

Megsajdult a nagylábujjam,
Ráhajoltam, hogy megfújjam,
Megbillentem, kútba estem,
Iszapos lett, hínnye!, testem.

Úgy röhögött idesapám,
Rámejtette ásóm, kapám,
Vérpatakban főtt a fejem,
Mit fog ehhez szólni nejem?

Víz tört elő talpam alól,
Bugyborogva, mint ki dalól,
Ha bele nem fúltam vónna,
Írtam vónna nípdalt rólla.

Gömbmegvalósítás

mottó:
Nem szikár az alakom,
Inkább gömb, de belakom

* * *

Életcélom: sokat eszek,
Akkor nagyon kövér leszek,
S kajámnak, mit számba vödör
Tölt be, leszek szép zsír-gödör.

Kerek leszek, mint a Földgömb,
Egészséges színű zöld tömb,
Irigyelnek cérna-hölgyek,
S satnyán hajladozó tölgyek.

Fogyjak, mint a manökenek?
Inkább zsíros bucit kenek,
S csúszik hozzá sertéstoka,
Diétának sosincs oka!

Dombpocimon lesz sok redő,
Íly ember, ha kardba bedő',
Kardhegy sose ér el szívet,
Zsírtér görbít pengeívet.

Sör a hasam, cuppan karom,
Csak azért mert így akarom.
Vélem falnak szumó-s fiúk,
S új divatként, akik hiúk.

Utcán gurul gömbalakom,
Kör az ajtó, ahol lakom,
Mindebben örömöm lelem,
Aki magyar, hízzon velem!