A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vasorrú bába. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vasorrú bába. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 26., hétfő

Boszorkány

A boszorkány jóllakottan böffentett. Dacolva a klasszikus meseírók önkényesen bugyuta sémáival mégiscsak megette Jancsit és Juliskát, majd desszertként a mézeskalács ház belső válaszfalait is, ez utóbbihoz ugyanis nem kellett statikai szakvéleményt kérnie. Hegyként puffadó hassal feküdt hanyatt a spájzként használt csalánlugas sarkában és elégedetten szuszogott.
Talán el is aludt volna, ha a szúrós spájzfalat áttörve meg nem jelenik a színen Jancsi és Juliska keresztanyjának, a csomádi lovasrendőrnőnek a sógora, a bosszúvágytól lihegő Muszkli Menyhért másfél danos feketeöves kick-boxer. De megjelent és rögtön kialakult a szemi kontakt. Farkasszemet néztek.
A boszorkány az álmosság és a vasorrán vakítóan megcsillanó napfény hatására egyszer csak elpislantotta magát. Muszkli Menyhértnek ez a pillanat elég volt a full kontakthoz és a vasorr messzire szállt.
- Оh, my beautiful metal nose! Help! – sikoltotta a boszorkány.
- Segítség, az oroszok már a spájzban vannak! – ordította Muszkli Menyhért és ijedtében megevett egy mézacskalács főfalat, mire ráomlott az egész ház.
- Hahaha! I am not Russian, I am American English! – röhögött a boszorkány és a tartalék vasorrát felvéve tovább heverészett. Rút arcát még rondábbá torzította a kárörvendő mosoly.

Kedves gyerekek, ha néhai Muszkli Menyhért az „О, мой красивый железный нос! Помощь!” kiáltást hallotta volna, akkor helyesen ismerte volna fel a nyelvet, igaz, hogy tragikus sorsán ez sem változtatott volna. Ha viszont tudott volna angolul, talán életben marad. Igaz, hogy pár évtized múlva akkor is elvitte volna egy baleset, egy súlyos betegség, esetleg egy félrekezelt könnyű betegség, vagy csak simán az aggkori végelgyengülés és előbb-utóbb az ő porhüvelye is megpihent volna a csomádi anyaföldben. Úgyhogy gyerekek, ti se pazaroljátok az időtöket fölösleges nyelvtanulásra, hanem töltsétek le az okostelótokra a legújabb szinkrontolmács szoftvert, most akciósan csak 999 dollárért és kaptok hozzá egy frissen szidolozott vasorrot is!
„Kinek orrán nincsen szidol, manapság már ritkán idol!”

2013. június 18., kedd

Nyári zápor

Nyári zápor égi állat,
Felhőszájból folyat nyálat,
Amely hűsen püföl, belep,
S mocsár lesz a lakótelep.

Mocsárlakó lesz a telep,
Korrodál a gólyakelep,
S lisztes méhpempővé ázik
Minden mézeskalács házik

Ó, méhpempő méhhé ázik,
S elúsznak a matek házik.
Nyári záporállat tombol
S kockát mos ki nagy pitonból.

Kockátlanul bőg a piton,
Törzsfejlődik üregi ton,
S fákra költöznek a halak.
Nyári zápor vicces alak!

Oszlik a nyár pora, hője,
Fröcsögve elmossa ő, jeee!

„Nagyon helyes, hogy a költő nem enged a kétségtelenül erős kísértésnek, hogy a versébe olcsó hangulatkeltésként a villámlást és az azt kísérő dörgést is belevegye, mert pontosan tudja, hogy akkor már nem záporról, hanem zivatarról szólna a vers, és másképp kéne szigetelni a tetőt, hogy a villámhárításról már ne is beszéljünk! A vers egyébként versnek kétségkívül gyengébb, mint meteorológiai leírásnak, de hát ebben az országban egyre kevesebben értünk ahhoz, amit csinálunk.” /Dr. Kumulusz Köblény, okleveles meteorológus és ingatlanügynök/

„Csúnya költő bácsi! Nyáron nincsenek is matek házik, mert VAKÁCIÓ van! Ne tessék már ilyenkor is felidegesíteni!” /Pöffeteg Pistike, 3.c. osztályos tanuló/

„Segítség! Egy ragadozó tonhal van az üregemben! Ez harap! Ááááá…” /egy ázott üregi nyúl/

„Ha Darwin ma élne, akkor Frady Endrét az evolúciós skáláján valahol a kockátlan piton és az üregi ton között nyíló zsákutcában helyezné el és nem is tévedne nagyot. Ó, bárcsak villámló zivatarállat lehetnék a magányos fafeje tövében reszkető költő fölött! Hú, de odasújtanék! Anyám azt mondja, hogy ne dörögjek már ennyire, de hát ő a hibás! Minek tett ennyi babot a levesbe?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító hazugág, hogy mocsárrá változik a lakótelepünk! A korszerű és folyamatosan karbantartott csatorna-, járda- és úthálózatunk révén még a legnagyobb felhőszakadás idején is gyorsan elvezetjük a vizet és sármentesen közlekedünk. Mi, hogy miért látszom csak nyaktól fölfelé? Miért-miért?! Csakért! Dagonyázom! Igen, öltönyben! Miért, tilos?!” /Iszap Emil, polgármester és közpénzmágnás/

„Minden ’o’ betű leáztt a nyavalyás nyári zápr miatt a mézeskalács házikmrl és egy frintt sem fizet az a kntár Állami Biztsít!” /Vasrrú bába/

„Ezek a gagyi kínai fénykardok már egy kis esőt sem bírnak ki! Ez is zárlatos lett, megrázott és most itt fekszem szénné égve! Úgy nézek ki, mint egy mondabeli sötét sith lovag! Hé, húzzanak el innen azzal a fekete kitinpáncéllal! Áááá…” /Anakyn Skywalker/

„Bocs fiúk! Nem nyári zápor volt, csak én könnyeztem az időszámításom előtti kiskori képeimet nézegetve. Hej, de szép voltam már rőtszakállú kisbabaként is!” /Chuck Norris, az Erő/

2013. február 19., kedd

Rozsdagyár


Vass Vidort a rozsda marja.
„Fogért fogat, szemért szemet!”-
- Bőg, akár a puszták varja
S nagy gödörbe rozsdát temet.

Földben szép szabályos e lik,
Téglatest a kubatúra,
S vasoxiddal vígan telik,
Mint szivaros Kuba túra.

Behull rozsdaorrú bába
S elkorrodált vastüdője,
Melynek híján több mint kába,
S Vidor vidám: „Höhöhő, jeee!”

Nyit egy olcsó Rozsda Shop-ot:
„Négy zsákért százas nem nagy ár!”
S csődbe jut a rég szétlopott
Magyar Nemes Kardrozsdagyár.

„Kedves költő elvtárs! Szorgos népünk nevében köszönöm, hogy reklámozta kis honunkat, a világ proletariátusának szinte egyetlen védőbástyáját! Hálánk jeléül ezennel meghívjuk Önt egy ingyenes ideológiai képzéssel egybekötött kubai hosszú hétvégére. Szivarral is szívesen megkínáljuk, mert másunk már amúgy se nagyon van. Éljen a világforradalom, éljen a Párt, éljek én!” /Fidel Castro/

"Szivar, mi?! Nem csoda, ha bedöglik a vastüdő! Abcúg nikotin!" /Dr. Tüdősi Tódorné Dr. Nószmók Irén szakfőorvosnő/

"Я чувствую запах плагиата. Прогулки мне гонорар. Вышлем Сергей и Игорь. Они, несомненно, принесет" „Plágium szagot érzek. Jár nekem a jogdíj. Küldöm Szergejt és Igort. Ők biztosan elhozzák.” /Alekszander Petrovics, barguzini versgyár igazgató/

„Rémhír, hogy csődbe jut a rég szétlopott Magyar Nemes Kardrozsdagyár! Kétségtelen, hogy nem termelünk és már csak a töksüket portás bácsit foglalkoztatjuk, őt is feketén, de egyrészt még nem loptuk teljesen szét, másrészt mindössze lejjebb visszük kicsit az árat a privatizációt megkönnyítendő. A munkásokat addig az én Penészgombagyártó KFT-m dolgoztatja, amely hamarosan ajánlatot tesz nekem a Kardrozsdagyárra. Azt hiszem, el fogom fogadni. Onnantól kezdve viszont a mindenkori extraprofitom tíz százalékát a feleségem Feneketlen Zsákzseb Korrupcióellenes Alapítványának munkájára fogom fordítani.” /Vitéz Tök-Őssy Sarjoncz, imperialista dzsentri és megélhetési milliárdos/

„A puszták varja nem bőg, hanem károg, te evolúciós tolatóvágány, te! És még így is ez volt ennek a… ennek a versnek csak Richter 10-es erejű agyrázkódás közepette nevezhető betűhalmaznak a lokális magaspontja. Már a Vass Vidornál ráharaptam a lúdtalpamra és végig úgy is maradtam. A Kuba túránál gerincen tüsszentettem magam, a höhöhő jeeee!-nél pedig már-már megadtam volna magam a Sorsnak, ha időközben nem menekül el és nem áll be egy kalózhajóra gályarabnak. Ott boldogabb, mert nem látja a blogodat. Lehet, hogy viszem anyámat és mi is beülünk mellé evezni. Nehogy levelet merj küldeni!!!” /Puzsér Róbert, egyre feszültebb kritikus/

„Csókolom! A rozsda egy olyan faloda, ahol annyi rozst zabálhatok, mint az állat?!” /egy rozsomák/

„Hé, az a szemfogas az én szövegem! Hova jöjjön a tízcsapást? Fej, vagy gyomor?” /II. Mózes, próféta és kőtáblabíró/

„Egy gyár tudatos tönkretétele, majd a tönkretevő általi privatizációja illethető ugyan jelzőkkel, de hogy milyenekkel, az attól függ, hogy kicsoda az illető, illetve kicsodának a kicsodája és az extraprofitból kicsodának, illetve kicsoda kicsodájának a zsebébe forgat vissza bizonyos meg nem nevezett százalékot. Sokan - bár mára már egyre fogyatkozó számban – teszik fel nekem a kérdést, hogy én mit gondolok erről. Természetesen gondolok én is és persze mikor mit, de hát ki vagyok én és mik az én gondolataim? Hogy akkor mit írok le? Ki? Én? Ja, hát ezt itt mind. Majdnem mind. Úgy hozzávetőlegesen.” /Török Gábor, politikai elemző és tisztán láttató/

„Nekem a Rozsda Shop a Riviéra! Árulni ott szeretek vasoxidon!” /Vass Vidor/

„Hazugság, hogy rozsdás a vastüdőm, bár igaz, hogy amióta az a nyavalyás Jancsi és Juliska végeztek velem, azóta alig élek!” /a vas- és rozsdaorrú bába/

"Thank you, now I understand what it is a lot of rusty metal powder in my shoes!" „Köszönöm, most már értem, mi ez a sok rozsdabarna fémpor a cipőmben!” /Margaret Thatcher, az idősödő Vas Lady/

2012. október 24., szerda

Rozsdás vasorrú bába

A jóllakott jegesmedve és a rozsdás vasorr
/egy sarki fóka felvétele/

Szerintem a vasnózi jó,
Fémszagú az erdő tőle.
Csak kár, hogy a korrózió
Hatására esik ő le.

Lehajolok s fogom, de lejt
A kert, honnan orrom kiránt,
Megérezvén földi delejt
S gurulunk a sarkkör iránt.

Hogy húzhatott engem így el
Rozsdás nózim, kit épp szidok?!
Jaj, egy jegesmedve figyel!
Abcúg, ronda vas-oxidok!

(elégedett jegesmedveböff)

2012. szeptember 12., szerda

Boszorkánytalanítás


Rozsdás vasorr, seprűnyél,
Békaháj és bibircsók,
Vers-mesémből eltűnjél!
Nincs, ki téged kibír! Csók!

Kacag Julis s Jancsika,
Kis lepke mint kellék száll,
S rímként néz egy kancsiga,
Ám ő csupán mellékszál.

Jaj, de jó, hogy tisztul a
Sztorim s hídra míg a nép
Lép, csobog a Visztula…
RECCS! Mi ez?! A csiga pép?!

















„Ez az! Végre hasznosan, végre munkában! Menni és taposni! Menetdal! Ütemre lépés! Három tenger! Szebb jövő!” /egy boldog cipőtalp/

„Védjük meg a bálnákat … ööö … izé, akarom mondani, a veszélyeztetett kancsigákat az elmeháborodott fűzfapoéták habzó szájú önkényétől! Mindenki azonnal láncolja oda magát egy bálnához … ööö … izé, egy veszélyeztetett kancsigához! Én meg addig bekapok a garnélarákos szendvicskét.” /Dr. Heinz Hypocrite a Greenpeace főszakácsa/

„Egyáltalán nem tisztelt költő úr! A leghatározottabban tiltakozom! Nem elég, hogy csak mellékszál vagyok ebben az amúgy is silány minőségű, mondhatni bugyuta versben, ráadásul a hídra lépő tömeg még péppé is tapos! Ne lepődjön meg, ha hamarosan ajánlott levelet kap a puhatestű-ügyi ombudsmantól!” /Helix Pomatia/

„Most Wisła nie ma ślimaki!” / Dr. Zbigniew Flaki, ekspert ślimaki/
„Visztula hídon nincsenek csigák!” / Dr. Pacal Zbigniew, csigaszakértő/

„Nagyon jó itt lakni ebben a cuki-muki édi-bédi mézeskali házcsiban! Kár, hogy valami piros ruhás csajszi állandóan dörömböl, hogy engedjük be, mert itt akarja meglátogatni a nagyanyját! Sebaj, majd lelövetjük a vadásszal!” /Jancsi és Juliska/

„Hát kilakoltatnátok egy szegény vasorrú nyugdíjast a saját házából?! Máris elrepülök a seprűmön Sta… Strab… Srasz… mindegy, abba az emberi jogi bírságoldába! Lesz nemulass, hááhááhááááá!!!” /a vasorrú bába/

„Hát nem is tudom… Ez a több méter távolságból nézve külalakra versnek látszó tárgy közelebb menve már csupán egy Koppány vezérként szétesni akaró szótaghalmaz, melyet csak valamiféle ragacsos csigapép tart ideig-óráig egyben. Szívesen elszavaltatnám a szerzővel az ellenségeimnek! Jó anyám, miért nem tudtál engem egy másik évszázadba beleszülni?!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Van egy álmom! A jövőben semmilyen bőrszínű költő nem ír majd ilyen óborzalmakat!” /Martin Luther King/

„Frady elítélt! Futás ííín-dul! Egy-két egy-két egy-két!” / Csávás őrmester, csillag börtön/

„Már megint mozog a föld…” / Galilei G. Lajos idült alkoholista/