Meghiúsult emberevés

Kannibál szól, foga ezüst:
„Számodra készül most ez üst.
Belefőzünk téged ebbe’
Majd betöltünk abált ebbe,
S költőtöltött dögdog fogás
Lesz, mibe be ezüstfog ás.”

Nagy féltemben kiabálnék,
De a szorgos kannibálnék
Engem torkon konyhasóznak
S hiába hörögnék Óznak
Életmentő varázslatér’,
Fortyog bennem hatvanhat ér.

Ám ekkor Chuck Norris eljő,
Szörnyű erejében telj ő,
S vadhadakat nagymesteri
Pofonokkal péppé veri!
Előbb megment, aztán megint:
„Nehogy verset írjál megint!”

„Jaj, Chuck, későn szóltál! Már megírtam. Egy pillanatra nem figyeltem és megtörtént. Hogyan tehetném jóvá?” /Frady Endre, költőgigász/

„Ezt már sehogy. Egy rossz verset nem lehet jóvá tenni. Azt hiszem, hogy agyon kell, hogy verjelek a földtekével!” /Chuck Norris/

„Hajrá Chuck! Hajrá Chuck!” /tizenötmillió magyar/

„O jó költő sporttárs fogadd meg mit Chuck mond, chuck úgy: ’nehogy verset írjál megint’. Ez egy termékeny, nem kicsit véleményes minőségű költői út méltó lezárása lenne... De mi költőnk úgyis dacol sorssal, jó ízléssel, rímmel és még magával Chuckkal is: örök érvényű jeligével lobogóján harcol tovább: ’Nem, nem, Soha!’” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre, alias Mondte Piton, a mentőcsónak https://www.youtube.com/watch?v=8sljSf7KVlQ jelenetének hatása alá kerülve egyepizódos akcióvígjáték-sorozatnak álcázott online öngyilkos merénylet elkövetésére ragadtatta magát. Fondorlatos tettéről időben nem értesítette a Megváltóként statisztáló félistent, aki így hőstettével a Dennis Moore https://www.youtube.com/watch?v=qLkhx0eqK5w jelenet hősének népszerűségére tesz szert. Röviden ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj nekem! A darált Frady Endrével töltött abált kutya helyett a fűbe haraptam és még az ezüstfogam is eltört! Ez a nap is jól kezdődik!” /Ungulungi Bungi, néhai kannibál törzsfőnök/

„Hányszor mondtam neked, hogy térjünk át a vegetáriánus kosztra, de sose hallgattál rám! Most ehetlek meg éhgyomorra!” /özv. Ungulungi Bunginé szül. Dülüngi Hordonga, kannibál törzsfőnökné/

„Vau, vau!” /Brockhauser, az abálástól az utolsó pillanatban megmenekült kutya/

„Az elembertelenedett emberi lét farkastörvényeit a költészet farkastörvényeinek felrúgásával megéneklő össztársadalmi dalnok ebben a művében nem a felszín kapargatása után kezd el mélyre ásni, hanem in medias res egyből mélyen kezd és a köntörfalakat áttörve végig ott is marad. Igazi hús-vér lélektani művet olvasunk, mely a gejl bájolgás helyett öntudatos öklendezésre késztet. Némi képzavarral élve mind a tizennyolc sor egy-egy kijózanító gyomros az elpuhult gondolkodás pacekjába. Feledhetetlen pszeudo gasztrolíra!” /Pejsli Potyondné Cugehőr Cikornya, a Lesújtó Lírakolonc c. mélyirodalmi magazin rovatvezetője/

„Ha választanom kellene, hogy egy kannibál étlapon szerepeljek, vagy Frady Endre olvasótáborában, én habozás nélkül az előbbi mellett döntenék. Megfőni nyilván nem öröm, de egyszeri esemény. Ez a darwini zsákutcába belefajzott versgéplánc viszont naponta ontja magából az emberiség ellenes klapanciákat. Előbb lehet egy fehér ingből eltüntetni a makacs szennyeződéseket, mint az elménkbe beleivódott Frady Endre foltokat. Anyám, ne engedj a közelembe több csasztuskát, inkább főzz meg Puzsérragunak Robisodóval!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Varázslat

Slöményi néni latba vetette magát, ám mivel ez a lat egy varázslat volt, az idős asszony abban a szempillantásban latra vetett halként tátogott a 17,5 grammos súlymértéken.
Egy arra járó tigriscsíkos kandúr – aki egyébként eredetileg Tracsmagi bácsi volt, a nyugdíjas hacker, ám pár perccel korábban őt is megtréfálta egy varázslat – már-már majdnem bekapta, amikor Jan Vennegoor of Hesselink – egy harmadik varázslat hatására épp hétfejű sárkányként – tüzet okádva megakadályozta nyers halfogyasztást:
- Mégis a grillezett étel az igazi, nem? – kérdezte a jóllakott kandúrtól, majd őt is megsütötte és mind megette.
- Hol van a három varázslatom? Sárkány úr, nem látta a varázslatjaimat? – fordult a helyszínre siető Dr. Óz a zabáló hétfejűhöz.
- Mmmm… nymmm... hmmm…- válaszolta tele szájjal a volt Jan Vennegoor of Hesselink.
- Áhááá, most épp nem tudsz tüzet okádni! – kiáltotta Dr. Óz és csomót kötött a sárkány mindhét nyakára. – Látod, hogy nem kéne annyit zabálnod?! Dagadt vagy, diétázzál!
A sárkány nem válaszolt, mert időközben légszomjanhalt. Dr. Óz fejét csóválva elsietett a helyszínről. Ahogy ment, mendegélt – hát, uramfia! – egyszer csak ott állt előtte mind a három varázslat. Együtt 52,5 grammot nyomtak, ami ezen a szélességi körön 0,515 Newton súlynak felelt meg.

- Mit kezdjek egy fél Newtonnal? – kesergett a kerekítés után, de ekkor megérkezett Newton második fele és a két fél egymáshoz tömegvonzódott.
- Hű, az a lezuhanó alma szépen kettéhasított! Na, de most már minden rendben! Szeretné megismerni mind a négy főtételemet?
- Persze! – Dr. Óz szájában összefutott a nyál. – Már percek óta semmi diétásat nem ettem, alig várom már, hogy főtt étel legyen a hasamban!
- Marha! – bőgte Newton és hozzávágta Dr. Ózt a három varázslathoz. Dr. Óz ekkor alföldi szürkemamuttá vált és rögvest kihalt.
- Hja, egyszer mindannyian meghalunk! – bölcselkedett elmélázva Isaac Newton és ahogy mondta, úgy is tett. Szép temetése volt és hamarosan ugyanolyan híres maradt, mint amilyen korábban is volt.
Ezért van az, kedves gyerekek, hogy személyesen egyikünk sem találkozik soha se Newtonnal, se pedig Tracsmagi bácsival, a nyugdíjas hackerből lett félig emésztett tigriscsíkos sült macskával.
Ja, még annyit, hogy a súlyfelesleget sose számoljátok kiló helyett latban, mert állati nagy mérőszámok tudnak kijönni ám! Ha pedig a latotok esetleg varázslat lenne, akkor magatokra vessetek, ha véletlenül rávetitek magatok!
Mákonymokány!