A következő címkéjű bejegyzések mutatása: titok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: titok. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. február 26., hétfő

Télzáró bál

Párok, ha van télzáró bál,
Táncolnak kecsesen, fessen;
Van, ki szökell s lábat lóbál,
Más meg küzd, hogy el ne essen.

Táncparkett időnként hering-
-konzervdoboz hadra hajaz,
Egyik fele balra kering,
Másik jobbra, mégse baj az!

Fő dolog a jó hangulat,
Búbánatos bál az ritka,
Lényeg, hogy a tömeg mulat,
S ennek egyszerű a titka:

Megfelelő büfé legyen,
Benne remek étek-itok,
Hogy a bálnép igyon-egyen!
Tele gyomor - ez a titok!

Let’s eat again!

„Télzáró?! Előre táncolunk a másik oldalára forduló barlangi medve bőrére?! A gyomor tele lesz - de az állatok etetése tilos! A kockázatok és mellékhatások tekintetében konzultáljon meteorológusával, medveidomárával!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egyen ön is milliomost!” /kannibál falfirka/

„Bááál?! Bál nyilvános propagálása?! Én eddig úgy tudtam, hogy annak idején a Karmel hegyen lemészároltattam az összes Bál prófétát! Meg vagyok döbbenve! Szóhoz sem jutok, mert még fáj, fáj, fáj, fáj, mert még fáj, fáj, fáj, fáj, mert még fáj, fáj, fáj, fáj minden talk!” /Illés próféta/

„Hé, te öreg, szakállas, teveszőrcsuhás pusztalakó, hogy mered plagizálni a nevünket és a dalszövegünket?! Ne gondold, hogy tied a világ!” /Illés együttes/

„Ne puffogjatok, névrokonaim, mert úgy beveszem a kaputokat, mint néma gyerek az anyja szavahihetőségét!” /Illés Béla, nyugalmazott gólkirály/

„Hé, te ólábú előnyugger, mi bajod van a szavahihetőségemmel?! Úgy megkergetlek ezzel a sodrófával, hogy többet kell majd futnod, mint egész pályafutásod alatt tetted! Utálom az ingyenélő focistákat!” /a néma gyerek anyja/

„Partneremmel ketten
Lejtünk a parketten,
Bár a parkett selejt,
Nem vízszintes, de lejt!”
/Csasztuska Szilveszter, betanított tánc- és illemtanár valamint amatőr kortárs költő/

„Az örökzöld étel- és életigenlés és egyben halálnemlés árad Frady Endre össztánclírájából, bár teológiailag megjegyzendő, hogy az örökélethez vezető út halállal van kikövezve, hacsak nem vagyunk olyan szerencsések, hogy Jézus pont a télzáró bálra időzíti a második visszatérését, amit nem tudhatunk, hacsak nem vagyunk önjelölt próféták, illetve akkor sem tudhatnánk, csak szégyellnénk beismerni. No de vissza a vershez! Jó lett! Let’s read again!” /Taofül Teofilné Mustármagnyi Hittia, az Aktív Hitélet Mindennapi Eleven Derűje (AHMED) c. felekezet független folyóirat főszerkesztője/

„Micsoda, böjti időszakban áll a bál?! Igaz, hogy a Bibliában senki sem böjtölt Húsvét előtt, de a modern nemzeti kereszténységet nehogy már poros ókori könyvek szabályozzák! Aki ilyenkor bálozik, az Soros tervet végrehajtó brüsszelita piréz migráncs, és az ilyet keresztényi szeretettel le kell vadászni! Tűz!” /Semmilyen Solt, a Közpénzből Dáridózó Nemzeti Pártocska (KDNP) vadász tagozatának elnöke/

„Vádlott, álljon fel! A magyar irodalom ellen különös kegyetlenséggel, többszörösen visszaesőként elkövetett mészárlásai okán önt a nemzettudat és az egyetemes jó ízlés nevében hógolyó általi halálra ítéljük! Az ítélet visszamenő hatállyal azonnal végrehajtandó! Tűz!” /Csávás Kálmán tűznagy, az Antitalentum Poétákat Elimináló Hadtest (APEH) nagyágyúja/

„Ennek a gendersemlegesen nihilista celebnyálnak a hatására még annak a kedve is elmegy a báltól, akinek egyébként lenne, de az nem én vagyok! Frady Endre ismét belehányt a ventilátorba és röhögve a kultúra felé fordította! Nem értem, miért ír verseket az, akinek szemmel látható nehézséget okoz a sorvégi kínrímek közötti részek bárminemű tartalommal és értelemmel való kitöltése! Mivel anyám e vers hatására ideiglesen felfüggesztette a mindenkire kiterjesztett humanizmusát, így a jelenlétében is nyugodtan egyetérthetek az előttem szólókkal abban, hogy TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tűz, tűz! Tűz, tűz! Jaj, de messze a kanális! Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is! Tűz, tűz! Tűz, tűz!” /a nemisegyházi asszonykórus/

„Ha már elegem van a télből, akkor arrébb fejelem a Napot, hogy ne a Baktérítő, hanem az Egyenlítő fölött végezze a munkáját!” /Chuck Norris/

2014. augusztus 12., kedd

Szerelem mindenáron

„Itt a Tavasz, szép szerelem,
Ki nem hiszi, beperelem!” – dúdolgatta Dr. Duhajcsoki Rögénc válóperes ügyvéd és elégedetten számolgatta a legutóbbi sikeres ügy zokogó nyertesétől kapott honoráriumát.
- Mondja csak kedveském – fordult a dekoltázsig könnyes ex-Csományiné született Dinnyei Franciskához – hozzám jönne feleségül?
- Mi?
- Igen mi. Mi ketten szép pár lennénk.
- De maga ronda!
- Ezért kell maga ezt kiegyenlítendő. Maga csodaszép!
- Na ne már! Pont most kéri meg a kezemet, amikor éppen elváltam?!
- A legjobbkor, nem? Most biztos, hogy nincs férjnél. Ki tudja, ha legközelebb összefutunk, talán már újra házas lesz.
- És akkor ön mit tenne?
- Hogyhogy mit? Elválasztanám magukat. Én ebből élek és nem is rosszul. Szóval hozzám jön?
- Hát…
- Nézze, én lehoznám magácskának a csillagokat is az égből!
- Az lehetetlen. A legközelebbi csillag a Nap, de azt még megközelíteni se lehet, mert folyékony szénné olvad az űrhajó is.
- Ja, akkor nem. Viszlát!
- Viszlát!

(három évvel később Dr. Duhajcsoki Rögénc irodájában)

- Jó napot kívánok ügyvéd úr!
- Á, kezeit csókolom! Öööö… Fruzsina, ugye?
- Franciska. Ugarnyáki Jenőné Dinnyei Franciska.
- Már megint férjnél van?
- Igen, azóta már negyedszer, de válnánk.
- És mi van az előző hárommal?
- A svéd misszionáriust megették Új-Zélandon a kannibálok, az új-zélandit pedig az eszkimók. Az eszkimó pedig agyvérzést kapott az Egyenlítőnél.
- Értem. Részvétem!
- Köszönöm!
- És ki ez az Ugarnyáki Jenő?
- Egyenlítői magyar. Amikor találkoztunk, a feketéket tanította székely rovásírásra.
- Sikeresen?
- Hát… végül is megmenekültünk…
- Szerelem volt első látásra?
- Ó igen!
- És mi történt?
- Hát, a másodikra már nem. Menekülés közben leesett a parókája és elvesztette a műfogsorát.
- Aha… Ha elválasztom, hozzám jön?
- Igen.
- Igen?
- Igen.
- Hogyhogy?
- Nézze, én nem erőltetem a szerelmet mindenáron, de ügyvédné még sosem voltam. Pár hónapig kibírom…
- Aztán válunk?
- Válunk. Vagy maga váratlanul meghal.
- Az is lehet. És akkor maga meggyászolna engem mint özv. Duhajcsokiné?
- Persze. Krokodilkönnyeket ejtenék a sírjánál. Megmutassam? Valahogy így… - zokogott üvöltve a nő.
- Hej, de titokzatos dolog ez a szerelem! Csoda-e, hogy ezt hajszoljuk mindenáron?

2014. május 27., kedd

Rejtélyes világ

Ez a világ csupa rejtély!
Engem gyötrő titka nagy ám,
Mint egy citoplazmás sejthéj:
Hová tűnt a zöld klottgatyám?!

Költözés előtt még megvolt!
Valamelyik doboz rejti?
Tán az, amin van egy meggyfolt?
Ej, ti meggyzabálók, ej, ti!

De hát meggy még nem is terem,
Hisz’ csak most szelel a május!
E talány mély, széles verem…
„A hídjára kell, hogy rájuss!”

Falnak ugrok, mint egy vak kan:
Mi volt ez, hangja az Úrnak?!
E rébuszba elmém zakkan,
S bennem agysebészek túrnak…


„Túrunk, túrunk, de bármilyen mélyen járunk is, agynak, vagy bármi azzal egyenértékűnek még nyomát sem látjuk!” /Dr. Tumor és csapata/

„Jaj, szívecském, ne kotorássz már abban a piros festékfoltos dobozban! És miért van még mindig rajtad a zöld klottgatyád, amiben tegnap biciklizni voltál?! Add ide, kimosom, te pedig gyorsan pattanj be a zuhany alá!” /Frady Endréné/

„A költözés közben ép elmét vesztő költő – vö. szívet cseréljen az, aki lakást cserél! – biztosat megragadni vágyásának zöld klottgatyaként történő materializálódása, valamint a citoplazmás sejthéj nagynak láttatása így együtt egy kozmikus talány, melynek a lőtt párbajsebre emlékeztető meggyfoltos dobozba történő belesejtése az elme teljes talajvesztésének szubsztanciája és mintegy kvintesszenciája. A belső hangok felső kinyilatkoztatásként történő megélése vakhittel való hídkeresésbe, majd totális elmebajba torkollik, de az új és nagyobb lakásban szerencsére van kellő hely a kényszergyógykezelésre. E verssel az életmű egy újabb darabja talált telibe bennünket. A költővel együtt fájunk.” /Lilaködössy Eulália, a Gőzköd folyóirat szerkesztője és meggy őstermelő/

„Amikor gyermekkoromban egy sikertelen kirakási kísérlet felett érzett jogos indulatomban úgy vágtam a falhoz a bűvös kockámat, hogy még az egyes elemei is apró darabokra törtek, akkor láttam valamit majdnem úgy szétesve, mint most Frady Endre amúgy is retardált személyiségét. Az zsenit állítólag csak egy hajszál választja el az őrülttől, Frady Endrét azonban még annyi sem. Anyám szerint Frady Endre félkegyelmű, de szerintem legfeljebb negyed.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a szerencsétlen igric jobban szét van esve, mint én!” /Koppány, felnégyelt vezér/

„A száznegyvenhétezer nyolcszázkilencvenöt fontba és negyvenhárom shillingbe kerülő kutatási projektünk eredményeképpen kimutattuk, hogy egy négy versszakos keresztrímes Frady Endre vers agysejt pusztító hatása megegyezik másfél liter házi főzésű homoki kerítésszaggató pálinkáéval.” /brit tudósok/

„Legszívesebben agyon rúgnám a költőt, de ilyen szerve szemmel láthatóan nincs neki.” /Chuck Norris/

„Tiszteletet Edy Frandrének! Edy Frandre jobban teljesít!” /Virbán Oktor, Migyarország maniszterelnöke/

2012. március 13., kedd

A szoba


Ajtó mögött mi van, szoba?
Ha belépek, felém dob a
Bent ülő egy vaskos dárdát,
Mondván: „Szikkadt szívét járd át!”?

Vagy tán néhány öreg néni
Kötöget bent Frédi-Béni
Mintás sálat s egyik sem rest
Horgolni pár húszméterest?

Mi van, hogyha Kossuth Lajos
Rádiózik étolajos
Hordón állva? (S a regiment?
Szétesett, míg a reggae ment?)

S ha az ajtó nem is ajtó,
Csupán jajhullámzó baj-tó?!
Maradjon csak mindez titok,
Úgyhogy inkább be sem nyitok!