A következő címkéjű bejegyzések mutatása: test. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: test. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 21., csütörtök

Porban az igazság

Porból lettem, porrá leszek,
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.

Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.

Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…

Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!

„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/

„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/

„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/

„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/

„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/

„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/

„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/

„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

2013. július 15., hétfő

Pokolba a pokollal!

Pokol az maga a pokol!
Okos ember nem rostokol
Ilyen helyen, ahol tűz ég.
Ide senkit sosem űz Ég,
Hanem csak az önnön bűne,
Mely először kicsi dűne,
Majd domb, ami heggyé megnő:
Cigi, pia, káb’szer, meg nő,
Paráznaság, csalás, harag
Emberből gazembert farag.

Két pofára röhög sátán,
Jön Jézus, kereszt a hátán...
Könnyek, szegek, kettő lator...
Pokolban kezdődne a tor,
Ám a Vér hatni kezd s tisztít,
Okozva ördögi hisztit.
Sötétség bár harcol vadul,
Lélek testből kiszabadul,
S felszáll, hol szivárványív ül…
Van élet a poklon kívül!

„Herr Frady! Sajnos a verséből kimaradt a purgatórium! Ám ami nagyobb baj, hogy nyugdíjasként több időm lévén többet olvasom a Szentírást és döbbentem látom, hogy abban sincs benne!” /Ratzinger bíboros/

„Tisztelt ex-pápa úr! Mielőtt bárki meggyanúsítana, ki kell jelentenem, hogy sem én, sem a niceai zsinat nem vettünk ki semmilyen purga-izét a Bibliából, mert egyrészt már korábban sem volt benne, másrészt soha nem is hallottam róla. Az elmúlt 1676 évben, mióta halott vagyok, valahogy nem jutnak el hozzám a hírek. Nagy néha egy-egy Frady Endre vers. Ez valami felsőbb büntetés lehet?” /néhai Nagy Konstantin, római császár/

„Ne hazudjon ex-császár úr, igenis kivetette! Az ilyesmit és sokkal jobban tudom! Ha meg Frady Endrét kell olvasnia a túlvilágon, akkor mégiscsak kell lennie annak a tisztítótűznek.” Dan Brown, bestseller író/

„Ahol kötelező jelleggel Frady Endrét kell olvasni, az nem a purgatórium, az sokkal rosszabb annál. Az már maga a pokol. Én nem bírnám ki, hogy egy örökkévalóságon át Frady Endrét olvassak, úgyhogy lehet, hogy megtérek. Anyám szerint rám is férne. Már elő is vett egy zsoltáros könyvet, hogy együtt énekeljünk. Hát… nem is tudom… Milyen hely az a purgatórium?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jézus, Jézus, sallala, hozsanna, Jézus, Jézus, trallala, hozsanna! Manna az uzsonna! Buli vaaaan! Mennyei ez a hely és nagyon király a szivárvány is!” /Dizmász, a jobb lator/

„Menny, vagy pokol? Esetleg purgatórium? Tényleg olyan lényeges kérdések ezek, amikor csak árnyalatnyiak a különbségek? Jó, vagy rossz? Attól függ, hogy kinek. Eldönthető-e? Ízlések és pofonok. Kinek ez tetszik, kinek az. Örök tűz? Hidegkedvelők nem szeretik, a fázósaknak viszont főnyeremény. A szférák zenéje vajon pop-rock? Netán funky, vagy metál? Esetleg beat? Egy Puzsér nyilván azt is lepontozná. Vajon mindenkinek tetszik-e a szivárvány? Valakinek túl csicsás, másnak meg kevés benne a szín. Jó-jó, Jézus jó volt, mégis keresztre feszítették. Hát érdemes szélsőségesen jónak lenni? Nem nyugisabb a szürke átlag? Merjünk semmilyenek lenni!” /Török Gábor, elemző/

„Én biztos a Mennybe kerülök, mert amikor a múltkor jött értem a főördög, hogy levigyen a pokolba, úgy rúgtam fejbe, hogy a szarva beleállt a hátába. Utána a farkánál fogva megpörgettem és belehajítottam az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

„Jaj, Chuck! Jobban is vigyázhatnál, mert itt repült el az orrom előtt a rusnya fattya! Majdnem orrba rúgott a szőrös patájával! Még egy ilyen húzás és nem foglak beengedni!” /Szent Péter, kapuőr/

2012. november 14., szerda

Zuhanyozás után


Egész testem víznedv özön,
S törölközőm száraz,
Ám miután törölközöm,
Fordítva van már az.






















„Tisztelt költő úr! Az egész falu nevében köszönjük bölcs sorait! Mi ugyan ritkán fürdünk (kivéve a polgármester lányát, aki szinte minden hónapban) és akkor is csak likas lavórban, de legalább lesz új téma a fonóban és a kocsmahivatal pultja mellett. Ha jönne író-olvasó találkozóra, csak táviratozzon és Lüke Lajcsi kimegy magáért a szénásszekérrel az ugarszittyói vasútállomásra! Nagyon várjuk ám!” /Csöböri Tóni pálinkafőző és hályogkovács/

„Persze! Folyó vízben fürdeni, mi? Aztán meg otthagyni a gombás ökológiai lábnyomot a padlón, he? Az ilyen antizöld kretének miatt kell állandóan sarki bálnákhoz láncolnom magamat!” /egy méregzöld aktivista/

„Bizonytalanul hezitálok, hogy szeretem-e a végleteket. Vajon a teljesen vizes költő és az abszolút (van-e, lehet-e ilyen?) száraz, azaz vízmentes törölköző intenzív kölcsönhatása eredményezhet-e tökéletes pálfordulást, azaz csontszáraz költőt és csuromvizes törölközőt? Vajon az ember teste nem tartalmaz-e még maximális szárazság esetén is több vizet, mint a lucskossá szottyasztott törölközője? Ha igen, akkor lehet-e azt mondani, hogy nem? Talán? Netán? Mindazonáltal? Izgalmas, hogy mindig állást kell foglalnom az élet nagy kérdéseiben és sose sikerül!” /Török Gábor politikai elemző/

„Jó dolog, ha egy költő feszegeti a határokat. Mert mindennek van a határa, de nem mindenki költő. Ebben a versben a határok nem feszegetve vannak, hanem totálisan megsemmisítve. Mintha maga Chuck Norris rúgta volna le az irodalom fejét. Analfabetizmus + villamosítás = anarchia. A sötét középkor elkezdődött. Fel-né-gyel-ni! Fel-né-gyel-ni! NEM ENG.!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Költő úr! Van olcsó törölközőm reklámáron! Magának a feléért!” /egy nagyon gyorsan mozgó árus/

„Igényes költő, igényes testmozgás után igényesen fürdik és igényesen teljesen szárazra törli magát! Remélem, utána igényes update táplálékkal tölti fel az igényes testét!” /Igényes Update Norbi/

„Ez az átok nem csak fürdik, de kornyikál is közben! Nem csak beázunk, de meg is süketülünk tőle! Az én hallásom már teljesen tropa és a hangszálaim is szutyokká áztak! Képtelen vagyok túlordítani a marháját!” /Zámbó Krisztián alsó lakó/

„Stop my rotating coffin! I want to get off!” (Állítsátok meg a forgó koporsómat! Ki akarok szállni!) /William Shakespeare/

„Szabolcska Misi! Meg tudsz nekem bocsájtani?!” /Karinthy Frici/

„Ha valaki, hát én tudom, hogy mindig van lejjebb és lejjebb. Na, de ennél?!” /Felix Baumgartner/

2012. november 8., csütörtök

Mezőn sétáló filozófus

Filozófus a mezőn (egy birkapásztor felvétele)
Mezőn sétál filozófus.
Belső gyermek kiált: „Ó, fuss!”
Külső teste viszont gyarló,
Petyhüdt, mint egy műmagyar ló,
S úgy lepi a veríték el,
Mintha betondinnyét lékel-
-ne s közben olvasna Nietzsche-t.
Csoda-e hát az, hogy nincs ét-
-vágya, csupán füves ágyik-
-óba beledőlni vágyik?
Filozófus végül leül.
Kivan, mondhatni, hogy cse’ül.
Szütyőjében Kantot keres,
De csak hagyma van benn, veres.
Oly bűzhödt e vereshagyma,
Alig eszi, sokat hagy ma,
S gyomra bár nem ér el degeszt,
Éhe szilárd lelket hegeszt.