A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tömegvonzás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tömegvonzás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 15., szerda

Aluljáró

Aluljáróban a népek
Rendszeresen alul járnak,
Így hát én is alul lépek,
Ne nézzenek már madárnak!

Tömegvonzásnak karja, ím
Lehúz s szállni nem is merek
Se én, se családtagjaim,
Nem vagyunk mi pókemberek!

Magas talajvíz, ha elönt,
Pókember elvtárs, mentsen ki,
S nem felejtem soha el Önt
Én, a betonszürke senki!


„Ez egyszer jól mondja, költő úr, maga egy betonszürke senki, egy pocsolyaalji nihil, egy leszedált nulla, egy zenithiányos nadírgumi, egy lokális mélypont, egy evolúciós lassítósáv, egy szellemi faék, sőt egy aszálykori talajvízszint! Anyám szerint minden hasonlat sántít, mint a hazug ember a kutyagumitalpú cipőben, de hát szerinte a Mikulás is azért Sánta Klausz, mert megütötte a bokáját egy kéményben. Mindegy, Frady Endrére rá kéne rogyasztani az aluljáróját, oszt’ végre megnyugodhatnánk békében!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem vagyok én sánta, komék, csak kicsit billegek, ha túl sokat szmókoltam!” /Mr. Klausz, a Ki Mit Tube? idei győztese/

„Jaj, ne verje már verébbel a nagydobot, költő úr, amiért az aluljáró szigetelésére kapott EU-s támogatást illegális pártfinanszírozásra és stadionépítésre fordítottuk! Maga is az államosított piacról él, nem?! Na, ugye! Megoldottuk okosba’, oszt’ jó napot! Utánunk az özönvíz!” /Dr. Enyv Jenő, a Nemzeti Építőipari Vállalat főkönyvelője/

„Jöjjön csak le plafonról pók úr! Itt tényállás forog fenn! Érvényes vízi jártassági vizsga nélküli vízből mentés, közterület engedély nélküli behálózása, közbotrányokozás, pánikkeltés és tilosban parkolás. Magáé az a hálókocsi, nem?! A hálóból jöttem rá! No, ez így százhúszezer lesz, de ha nem kér számlát, akkor hatvan és sose láttuk egymást! A dolgozó népet tarhálom!” /Ravasz Rezső, rendőr törzsőrmester/

„Mi van?! Beázik a vadonatúj aluljáró és nem tudom összefirkálni?! Merazelmúttnyóccév! Monnyonle az összes idegenszívű judeobolsevista kriptokommunista libsi bérrettegő! Gyurcsányi takaroggy! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Hol a söröm?! Megütlek úgy!!!” /Söntés Tas, valóságshow celeb és futballhuligán/

„Pórul járni az aluljáróban?! Nóóórmális?! Pórul járni a póruljáróban kell, nem? De! Ugye?! Hát igen! Nem? De! Na! Hát nem megmondtam! De! Na, azér’!” /Besenyő Pista bácsi/

„A szürke konzumtömegbe beleolvadni kényszerülő költő földhözragadtsága a mindennapi mókuskerékből kiemelkedni képtelen megfelelésvágy metaforájának eldologiasodott szintézise. A nagyvárosi bedaráltság csodalények utáni vágya testesül meg a haldoklásában is talmi csillogást mutató nyugat sztárként körülrajongott Pókemberében, a fóbiát kiváltó gusztustalan állat megheroizált archetípusában. A vég közel, de mi még ezt is feltűnés nélkül akarjuk fogadni. Csak semmi kivagyiság, kérem, mi senkik vagyunk!” /Nihil Nulláné Szürkéssy Szardella, a Szürkék Hegedőse Szakközépiskola magyar és színesztétika tanára/

„Atyám, bocsáss meg a költőnek és kommentelőinek, mert nem tudják, mit cselekszenek!” /Jézus/

„Atyám, engedd, hogy miszlikbe rúgjam őket!” /Chuck Norris/

„Chuck fiam, hallgass a bátyádra!” /Atya/

2013. augusztus 27., kedd

Erkély

Erkélyre, ha kilépsz, mer’ kéj
Kilépni, ha szép az erkély,
Nézd meg, van-e erkélykonzol!
Ha nincs, akkor tömegvonzol
Magad felé lenti talajt,
Mely a másvilágra szalajt.

Úgyhogy lábad alatt legyen
Mindig erkély, nehogy szegyen
Üssön a föld s fekve várd a
Mentőket az aszfaltjárda
Összevérzett felületén!
Ne mondhassák rád, hogy: Kretén!

Az erkély megléte a lezuhanás elkerülésében csupán szükséges, de nem elégséges feltétel. Az erkélykonzolnak ugyanis az önsúlyán kívül kellő biztonsággal el kell bírnia a hasznos terhet is, mely az új Eurocode szerint 3,0 kN/m2, azaz háromszáz kiló per négyzetméter. A hóteher ebben az esetben nem mértékadó.” /Szepessy Gábor, statikus tervező/

„Hogyhogy nem mértékadó a hóteher, mérnök úr?! Lassan beroppan a boltíves kunyhóm teteje, pedig azt még dinamikus jegesmedvecsalád teherre is méreteztem! Kretén!” /Yutu Toskolo, eszkimó családfő/

„A sorok kezdőbetűi összeolvasva az én nevemet adják ki! Segítség, ezzel az orv akrosztikon merénylettel ez a nevesincs költőcske ellopta a lelkemet!” /Eknhmm Úmümön, urdu törzsi varázsló/

„Jaj, férjuram, nekem pedig a sorvégi betűk adják ki a leánykori nevemet! Elveszett a lelkünk! Meg vagyunk átkozva!”/ Eknhmm Úmümönné Jylltt Nnaann, urdu törzsi varázslóné/

„A költő helyesen értelmezi a gravitációs kölcsönhatást, ugyanis a Föld valóban pont ugyanannyira tömegvonzza a felé eső testet, mint amennyire az eső test tömegvonzza a Földet. A légellenállástól eltekintve valóban g-vel történő gyorsulás eredményeképpen pedig egy részben rugalmas, részben rugalmatlan ütközés jön létre, a tisztelt kretén úr pedig erősen plasztikussá válik. A járdák felülete a közhiedelemmel ellentétben valóban nem beton, hanem aszfalt. Az erkélykonzol pedig valóban nem csak akkor veszélyes, ha a fejünkre esik, hanem akkor is, ha egyáltalán nincs is. Ebben a szakdolgozatban valóban sok fizikai igazság rejlik.” /Dr. Tauszigma Tódor, a pszeudo-kvantumdinamika professzora/

„Én egyszer egy téli éjszakán léptem ki egy második emeleti erkélyre, ami ott sem volt, és úgy kinyaklott a bokám, hogy azóta is csak rénszarvas szánnal tudok közlekedni.” /Sánta Klaus, alias Télapó/

„Ha nem lennél olyan dagadt és beférnél a kéményekbe, akkor nem kellene nem létező erkélyeken át menekülnöd, te kretén csokimikulás!” /Őszapó/

„Ha a dilettantizmus hőt termelne, akkor a gyógyköltő egy kilométeres körzetében elszenesedett sült galambok potyognának a kimerültségtől félájultan heverő tűzoltók tátott szájába. Anyám szerint meg kellene tudni, hogy az erkélyünk elbír-e négyzetméterenként háromszáz kiló sült galambot gombás burgonyakrokett körettel, de szerintem rizibizivel finomabb. Hű, de utálom ezt a kretén Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rám csak egyszer esett egy huszonötödik emeleti erkély a rajta táncoló fiatalokkal, de akkor tönkretette a cowboy kalapomat. Az egész bagázst fölrúgtam a harmincadikig, de előbb még kifizettettem velük a kalapot.” /Chuck Norris/