A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szendvics. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szendvics. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 10., csütörtök

Kenő

„Egészséges lesz a zord szív,
Hogyha szendvicsekre Bords Eve
Kerül szép kenetként lám a
Felfelükre, s nem a Ráma,
Avagy Liga, netán Delma,
Mert a véna halna el ma…”

Költő úr, maradjon veszteg!
Maga nyilván súlyos veszteg-
-etés mián tett rossz lóra,
Hisz’ a csúcstermék a Flóra:
„Nem kell szívnek más, csak e nő!”
Érti? Itt a pénze! Kenő. ;-)

„Micsoda?! Mi ez az aljas rágalom?! Még hogy kies kis Hazánkban a honkeblet megdobogtató reklámszövegírók nem meggyőződésből hírvernek, hanem alantas anyagi és adókerülési célzattal?! Hogy egy magyar narancslevet megverselő költő titokban imperialista Coca Colát vedel?! Ez a gyökértelen kozmopolita hazugság nem életszerű! Követelem a rémhírterjesztő hálózat soron kívüli felgöngyölését és a halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetését! Kit tudnék megbízni okosba’ egy halálbüntetést népszerűsítő csasztuska megírásával?” /Vérgőzössy Vazul, a Három Ellentengert Hazánknak Egykettőre (HEHE) civil szervezet főpénztárosa/

„Mondja csak, Vérgőzössy úr, hivatalosan mennyit kapnék azért a halálbüntetős csasztuskáért és utána kinek mennyit kéne a zsebébe visszacsúsztatnom? Remélem, nem bagóért akarja, mert akkor bízza meg azt az olcsó rímfejű Frady Endrét! Neki, mint minden gyenge fűzfapoétának ihletre van szüksége, nekem viszont csak előlegre.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és megélhetési lakodalmas magyarnóta szövegíró/

„E gondolat szíven talál:
Legjobb büntetés a halál!”
/Frady Endre, csasztuska díjakat leverő betanított költő/

Bords Eve kiejtése bizonytalan (svédül kb. bútszéve lenne), csak egy a biztos, hogy ez kevés embert érdekel igazán mélyen. A másik rejtély, hogy valóban kevesebb-e a misztikus nevű margarinban a transzzsírsav, mint a rivális termékekben. De kis hazánkban ez is kb. ugyanazt a három embert foglalkoztatja. Nem kétséges viszont, hogy az a három skandinavisztika szakos tudatos vásárló állandó olvasója Frady Endrének! Länge leve Frady Endre! /F. Péter, a költő részletekben elvesző kollégája/ 

„Tessék, már megint a bátyámról szólnak a hírek, vele van tele a sajtó! Én meg itt szűkölök magányosan, mint egy tankcsapdába esett, transzzsírsavval telt ikerpária! Azt hiszem, végzek magammal. Veszek egy forró koleszterinfürdőt és belemártom az ereimet. Brühühü…” /Sörds Eve, a sjorkenhoppentalli Jurij Gargarin Űrkenő Szakközépiskola portása/

„Ne sajnáltasd már magad tesókám! Még mindig sokkal jobban élsz, mint azok magyarországi keményen dolgozó kisemberek, akik a boltban nem Bords Eve-t vesznek, hanem egy nagy levegőt, amikor meglátják, hogy mennyibe kerül. Inkább igyunk! Ők is ezt teszik. Csak amíg mi vodkát, addig ők csavarlazítót.” /Rumds Eve, a trüppelwergonossi Gleccser Lapraszerelő Gyár síkmunkása/

„Az igazgató úr jobban szereti, ha margarin helyett teavajat használunk, mert az jobban csúszik és magyar mosóporral is könnyebben kijön a polgármester úr zsebéből.” /Kenőpénz Kenéz, pénzkenő szakmunkás/

„Mi ez a szívszélhűdést degeneráló gondolatkatyvasz, ez az agyig felfröccsenő híg médiamoslék?! Minden egyes szava olyan alattomosan ütlegeli széjjel a személyiségemet, hogy kénytelen leszek beutaltatni magam egy kultúrsokkos identitásválságkezelésre! Amúgy meg nem Ráma, hanem Rama és nem Flóra, hanem Flora! Anyám szerint viszont ő máma is mama, úgyhogy én őszinte ember lévén itt ordítok és toporzékolok, hogy hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra! Ettől a verstől szétestem, mint Koppány vezér!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Te is fiam butulsz!” /Puzsér mama/

„Én sose kenem meg a kenyeremet, hanem bő nyállal egyben lenyelem.” /Chuck Norris/

2015. szeptember 1., kedd

Iskolakezdés

Jenci első elemis,
Kézen fogja apuja:
„Megtörtént ez velem is!”
S meg is nyugszik a pulya.

„Szendvicsedet is egyed
Meg, meg itt egy kis kóla!”
Bólogat a kis egyed:
„Jól indul az iskola!”

Harminc év, slutty!, eltelik,
S ő fia a kis érett.
Idő shake-kel telt e lik,
S immár ő a kíséret.

„Tisztelt költő úr! A fekete likak, azaz a kozmikus likacsok idődivergenciális lélötty feltöltési vizsgálata még olyan gyerekcipőben jár, hogy erről érdemben legkorábban harminc év múlva tudhat majd nyilatkozni az ön pamfletjének főhőse, Dr. Joghurt Jenő, intergalaktikus idősík shake kutató! A tény, hogy ön erről ír, miközben erről elvben még nem is tudhat, nyilvánvalóvá teszi, hogy ön egy földönkívüli kém! Ha a Földre jön, nem veheti el a földlakók kutatását! Letartóztatni és visszatoloncolni a világűrbe!” /Dr. Infrasötét Ignor, az Idősík Shake Kutató Orbitális Lilaköd Alapítvány (ISKOLA) biztonsági főigazgatója/

„Shake? William shakes pear! Vilmos körtét ráz, vagy Vilmost rázza a körte? Lehet, hogy Shakespeare villanyszerelő volt? 220 volt? Nem csoda, hogy ennyien ilyen sok drámát meg tudtak írni! Jó dolog mindennek alaposan utána járni, minden érmének megvizsgálni mindkét oldalát! Éljen a dupla félműveltség!” /Polisztirol Petúr, OKJ-s képzésű angol fordító és betanított szobatudós/

„Kis kóla! Hát milyen szülő az ilyen, aki kólával rothasztja, sőt mállasztja az elsős gyerekének tejfogsorát! Itasson vele inkább idősík shake-t! Attól hamar megöregszik és a hosszú, unalmas iskolás és munkás évtizedek átugrásával egyből a kényelmes jóléti nyugdíjkorba érkezik. Minek annyit tanulni, meg hajtani?! Éljenek a szenior ultipartik!” /Agg Arnold, megélhetési nyugdíjas/

„Beszólsz, nyugger?! Akkor adok kólát a kölöknek, amikor akarok! Na, arrébb lehet lambadázni azzal a járókerettel, mert belekibickedek a blöffölt zöld ultijába!” /Joghurt Bifidusz, sintér és kínai éttermi árufeltöltő/

„Brühühü… elnézést… brühühü… Nem tehetek róla, de könnyek szöktek a szemembe, amidőn ezt a megható létcikluslírát elolvastam! A kézen fogott kis tipegő első szárnypróbálgatásaitól a saját kis tipegőjének a kézen fogásáig tartó idősík kavalkád egy kiteljesedő világűrérzéssel ajándékozza meg a befogadót, aki nem csak passzív célszemélye, hanem aktív megélője a katartikus költeménynek. Igazi érzelemdaráló űrlíra nem középiskolás fokon!” /Síró Samuné Rívó Renáta, a káposztásmegyeri Chuck Norris Gimnázium magyar-fizika szakos tanára és sci-fi szerelmes regény írónő/

„Az első nap a suliban a hosszan és unalmasan beszélő kövér, kopasz bácsit, az idétlenül nyökögő versmondó lányokat és az ehetetlen moslék ebédet leszámítva tűrhető volt. Csabi, a padtársam, akinek az apukája olyan kutató bioizé, mondta, hogy vannak otthon leselejtezett kísérleti patkányaik, és amikor majd lesznek kicsinyeik, szívesen ad egyet, ha a szüleim is megengedik. Anyuval beszélek, mert apu biztosan tiltakozna. Ő olyan konzervált!” /Joghurt Jenci, az újpesti Frady Endre Általános Iskola 1.a. osztályos tanulója/

„Anyám szerint, ha kapnék a Kritikusok Országos Szövetségétől (KOSZ) egy vegyvédelmi ruhát, akkor nem kellene arcom elé zsebkendőt tartva hosszú bottal piszkálnom és távcsővel olvasnom a Frady Endre verseket, hogy el ne kapjak valami agyvíz algásító vírust. Én egyébként új fázisába érkeztem a fradyendrei költészethez való viszonyomban: a kidagadó nyaki erekkel és elvörösödő fejjel foganatosított oroszlánbőgést felváltotta a rezignált beletörődés, a lemondó legyintéssel és égnek fordított tekintettel történő halk sóhajtozás korszaka. Megértőbb lettem és már anyámat sem mindig tiltom el a Barátok közt ismétléseitől. Lehet, hogy öregszem?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A játszótársaimat akkor vitték a szüleik elsőbe, amikor iskolaérettek lettek, engem meg akkor, amikor az iskola vált Chuck Norris éretté.” /Chuck Norris/