A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szájszag. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szájszag. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 14., hétfő

Koronavírus korlátozások előnyei 2020/21

Másfél méter csupán a táv,
Csevejünkhöz nem kell Matáv,
S maszktól nem látja senki sem,
Ha nem hordom protézisem.

Maszkban szájszagú a nóta,
S nem érzik, hogy hetek óta
Nincsen rajtam tiszta póló
S bűzlök, mint egy vágtató ló.

Áll az ipar, nem száll korom,
Jó lég hosszabbítja korom,
S cipőmön alig van piszok,
Mert többnyire hómofiszok.

Vidáman telnek a napok,
Oltóponton szurit kapok;
Csíp csak s nem döf, mint az agyar,
Oltakozzon, aki magyar!

(vírustánc!)

„Nem csíp a szuri, hanem chip! Költő úr, magát a háttérhatalom épp feltérképezi, hogy folyamatosan megfigyelhesse! Magáról mindent tudni fognak a szálmozgató tuggyukkik! A nagy testvér már a test-vérében van! Magát áttelepítette egy párhuzamos valóságba a Soros! Még egy-két chip-chip és csók a család, oszt’ ásó-kapa-nagyharang!” /özv. Kohn Teóné Tisztafejű Tarantula, a Mindenen Átlátó Különösen Okos Nyugdíjasok (MÁKONY) szemtengelykapcsolója/

„A vers megírása és publikálása között majd egy év telt el. Mondhatni, hogy a költő fiókban érlelte a művet, ám valójában csak megfeledkezett róla. Ez nem baj, az viszont igen, hogy most hirtelen eszébe jutott. Az emberiség majdnem megúszott valamit, de nem tehette. A járvány kapcsán éreztük, hogy a baj nem jár egyedül, de hogy a pandémiát egy a pandémiáról írt Frady Endre mű fogja súlyosbítani, arra a legpesszimistább forgatókönyv sem tért ki. Ezt rémálmunkban sem gondoltuk volna. NEM ENG.!” /Julius Szájzár, a Frady Endre Gyalázatos Elmepusztításait Nemengedélyező Civilszervezet (FEGYENC) főcenzora és pecsétőre/

„Én hómofiszok, te hómofiszol, ő hómofisz, mi hómofiszunk, ti hómofisztok, ők hómofisznak?! Ez egy ige, amit maga szerint így kell ragozni?! Üljön le, költő úr, egyes! Alá!!!” /Grízestésztai Grammatika, a Miamanóssy Anyámtyúkja Szak Középiskola (MASZK) felnőttoktatási magyartanára/

„A nyelv egy folyamatosan változó organikus entitás, azaz a hómofiszni főnévi igenévnek is megvan a létjogosultsága. A baj csak az, hogy mivel ikes ige, azaz ő hómofiszik, így egyes számban helyesen én hómofiszom. Vagyis az én hómofiszok alak – akárcsak az eszek-iszok, dínok-dánok - teljesen helytelen. Helyesen: eszem-iszom, dínom-dánom! Sose halunk meg! Oltakozzunk!” /Dr. Ragozó Rezsőné Leguánossy Lingvisztika, az Alapvető Nyelvhasználat Átfogó Direktívái (ANYÁD) című szakkönyv társszerzője/

Nnna, álljunk csak meg egy szóra! Ezen költemény hallatán Grétsy László is megnyalja a szája szegletét, mert szép nyelv ez a magyar! De az a piszok hómofiszok…! Kár érte, jó ügynök volt!” /Dr. Ház - Juniorkonyha díjas szó(da)facsaró/

„Szájszélt nyalok, aztán nyelek,
Miközben épp nyelvművelek!
Hómofiszt bár ügynökhalál
Éri, szíven mégsem talál.
Más a gondom nekem éppen,
Most rúgnak ki nem túl szépen.”
/Grétsy László, a nyelvművelés kiemelkedő alakja és a Magyar Nyelvőr politikai okokból épp most elbocsájtott szerkesztője/

„Kovid. Kovink. Avagy a kovid előtti egyenlőség esete kishazánk bérből/ fizetésből élő lakosságával. Ha egyszer elmúlik innen ez a nyavalya (de már mikor, meg mitől), majd ki kell találnunk valamit, amiről mindhárom harmad tud önfeledten együtt lamentálni. De attól tartok a kovid-nosztalgia még várat magára.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr – vagy stílszerűbben: Humán elvtárs? – a kovid-nosztalgia ugyanolyan, mint a Kádár-nosztalgia. Egyrészt csak idő kérdése, másrészt az utána következő még rosszabb hatására jön létre. Az idő mindent megszépít, úgyhogy már küszöbön áll az új valóságshow, a nemzetegyesítő Megahulla című tetemszépségverseny.” /Morbid Menyhért, a Múltat Végképp Megszépítő Zajos Reklámbarakk Televízió (MVM ZRT) ideológiai programigazgatója/

„Azért jó mezőgazdasági országban élni, mert itt mindig áll az ipar és folyton jó a levegő! Már, ha nem számítjuk a mindenütt hömpölygő trágyalé illatfellegeit.” /Faeke Frodó, elkulákosodott kisgazda/

„Vajon görögre fordítva hány omikron van a versben?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb (azaz leghamarabb megöregedő) kommentelője/

„Lefordítottam görögre, kýrie M., és megszámoltam. Szerintem hatvan van. Plusz-mínusz tíz-húsz.” /Gugli/

„Úgy tűnik, M. úr, hogy a WHO szándékosan átugrott két betűt a koronavírus variánsok elnevezésénél. A mű variáns után a görög ábécében a nűnek és a kszínek kellene következnie, ám ehelyett engem vettek előre. A nű ezért lett negligálva, mert hasonlít az angol new szóhoz, ami gyakorlati okokból problémás, a kszí angol fonetikus átírása, a Xi, pedig nagyon hasonlít Kína elnökének, Hszi Csinpingnek (angolban: Xi Jinping) nevére. Szóval a píszí (PC) ismét felülírta a tudományos gondolkodást, én pedig örvendhetek - közutálatnak.” /az omikron, a görög ábécé tizenötödik betűje/

„Ha a WHO ennyire fél a Kínai Kommunista Párttól, hogy lehet bennük megbízni, hogy vonják őket felelősségre legközelebb, amikor egy globális pandémiát próbálnak eltussolni?” /Ted Cruz, amerikai republikánus szenátor/

Ó, mik rongálják a szervezetemet?!” /Dr. Gáljákaszervezetemet Géza, a Widéki Házi Orvosok (WHO) nyugalom megzavarási és vírusvariáns elnevezési szakértője/

„Költő úr! Nem tudta, hogy 2005 óta már nincsen Matáv?! Nagy gáz lenne, ha nélküle nem tudnánk csevegni! Illetve az, hogy maga meg én nem tudnánk, az nem lenne akkora baj. Nekem.” /Tékom Tibor, telekommunikátor/

„Hogyhogy nem vagyok?! T. komcsi Tékom csigagyík, megugatsz, mint korcs kutya a koronavírust felköhögő postást, ha kétszer csenget?! Lefejellek, mint eszkimó műugró duplaszaltó végén a jeget!” /Matáv Máté, mutatványos erőművész/

„Azért lehet, hogy egyértelműsíteni kellene, pontosan milyen protézisről van szó a műben. Ha csípő-, akkor kíváncsi lennék, Költő Úr hogyan oldja meg, hogy néha nem hordja.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„A protézis nem más, mint a mozgássérült vízilovak hipotéziséről letört antitézis pótlására szolgáló műtárgy. Mivel a költő nem víziló – bár egyformán büdös a szájuk – így a kérdés csupán költői, így okafogyottsága okán minden bizonnyal nem igényel megválaszolást. Quot erat demonstrandum.” /Latinka Leó, antik talentum/

„Mi ez a perverz múltba révedés, ez a cseppfertőzés útján terjedő félhülye nyálcsorgató álnosztalgia?! Ez a hónalj- és fog-nemmosással szégyentelenül hivalkodó szellemi pöcegödör elmepenetrációval szippantja magába a gyanútlan emberiség bulvármédiával még nem fertőzött agydarabjait! Életemben először sajnálom, hogy az evolúció egy adott pontján a későbbi homo sapiens felé ágaztunk el, és anyám engem nem valami repülő bálnának szült, mert akkor most a levegőből szőnyegbombázhatnám Frady Endre vízfejét többtonnás trágyatömbökkel! Ám sajnos csak egy mimózalelkű fegyvertelen humán értelmiségi vagyok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Alfát, deltát, omikront, om-
-egát szubatomig rontom!
Rájuk lehel szám, a mosat-
-lan s halnak irtózatosat!”
/Chuck Norris, a Koronavírust Izomlírával Megfélemlítő Állati Slampoetry (KI MÁS) szavalóverseny első három helyezettje IS/

2013. január 16., szerda

Találkozás

A fiú és a lány ott és akkor találkoztak először. És utoljára is – gondolták – mert egymást meglátni és megutálni egy pillanat műve volt. Mindkettőjükben azonnal zsigeri ellenszenv ébredt a másik iránt, úgyhogy a fiú elindult, hogy találkozzon egy másik lánnyal, a lánynak pedig el sem kellett indulni, hiszen előtte meg sem állt, tehát egyszerűen csak tovább ment egy másik fiút keresendő.
Teltek-múltak a hónapok, mire mindketten rájöttek, hogy a Föld már egy ideje kihalt és csak ők ketten élnek rajta. Ha a fiú nem antarktiszi világítótorony őr, a lány pedig nem bentlakásos búvárharangozó, talán előbb feltűnik nekik a dolog, így azonban, hogy munkájuk révén hónapokig sem találkoztak emberekkel, sokáig képesek voltak boldog tudatlanságban élni.
A fiú ekkor fogott egy űrhajót és nekivágott a végtelennek, hogy keressen egy lakott bolygót és azon találkozzon egy rokonszenves lánnyal. A lány is beszállt egy űrhajóba és ő is hipertéri ugrabugrálásba kezdett. Találkozni akart egy szimpatikus fiúval.
Mivel mindketten hol fénysebességgel, hol pedig hiperűrsebességgel mentek, ha épp nem a hipertéren ugrottak át, alig öregedtek. Ennek következtében a Föld elhagyását követő első két-három évezredben több naprendszer több bolygóján is összefutottak, de mindannyiszor csak lemondóan legyintettek és huss!, már mentek is tovább.
Ekkor váratlan dolog történt!
A Metanoia csillag Paradigma nevű bolygóján landolva mindketten észrevették, hogy a másik is ott van. Már épp az ilyenkor megszokott lemondó legyintésnél tartottak, amikor döbbenten megálltak és szimatolni kezdtek. Meglepetten konstatálták, hogy nem érzik a másikból korábban folyamatosan áradó dögkút szagot. Sőt, a fiú és a lány egyaránt kellemes mentolillatot árasztott. Szaglászni kezdtek egymás irányába.
- Őőő ááá ééé ííí? – mondta a fiú nehézkesen, mert már évezredek óta nem beszélt.
- Úúúúúú űűűűű! – szólt a lány, mert ő sem.
Végül mutogatással elmagyarázták egymásnak, hogy mindketten találtak az űrhajójukban furcsa tárgyakat, amiről a használati utasításból kiderült, hogy fogkefe és fogkrém. Nosza, ki is próbálták és a zöldesbarna penészes fogsoruk egyszeriben kicitromsárgult, és ezzel egy időben a dögkút szagot is mentol illat váltotta fel.
Egymásra mosolyogtak, egymásba szerettek, összeházasodtak és három gyermekük született: Amodent, Blendamed és a kis Colgate Totálka.
A kis család boldogan élt és minden étkezés előtt, alatt és után is megmosta a fogát, míg meg nem halt.
Ha a kis család meg nem halt volna, az én mesém akkor is befejeződött volna, mert már kezdett unalmassá válni.
Kedves dögkút szájszagú gyerekek! Lefekvés előtt ti is mossátok meg a fogatokat, hogy ne kelljen évezredekig röpködnötök a világűrben, mire megtaláljátok a Nagy Őt!
- Mesemondó bá’, mesemondó bá’! – kiáltott a kis szemüveges Okos Tojás – A nagy Ő-t nem kell keresni, mert már megvan! Shift plusz kis ő. Persze lehet Caps Lock-kal is.
A mesélő ekkor halkan felsikoltott és egy szuicid csukafejessel kivetette magát a szuterén ablakán…