A következő címkéjű bejegyzések mutatása: svábbogár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: svábbogár. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 20., hétfő

Romantikus tragédia

Idézzük fel együtt a világirodalom legmagasabb 'rövidség x romantika' szorzatértékű félperces szerelmi novelláját, amelyet a Velence-felsői Nemzetközi Giccsfolyam Fesztiválon a legrövidebben romantikus és a legromantikusabban rövid kategóriában egyaránt Arany Érrel tüntettek ki.

* * * * * * * * * * *

Frady Endre:
Romantikus tragédia

"A hideg napsütés felszárítja-e a könnyeket?"-kérdezte volna
önmagától Wilfried, a lánglelkű svábbogár, de egy érzéketlen
papucstalp roccsanós csattanással kioltotta ifjonti életét...
... Rosalinda, a finomérzésű csótányhajadon, látván szerelmének
tragikus végzetét, bánatában a lefolyónak ment...
... immár soha meg nem kötendő frigyük így gyümölcstelen maradt...
... Emlékük már csak a rovartársadalom szívében él, hiszen már
Wilfried nyomát is rég elmosta hypós rongy...

* * * * * * * * * * *

Frady Endre tegnap újságírók kérésére megtörten beismerte, hogy ez igazából egy nagy lelkiismeret ki- és feltáró és családi bűnmementóállító mű, mivel Wilfried, a lánglelkű svábbogár halálát az ő papucstalpa okozta. Mentségére könnyek között csak annyit tudott felhozni, hogy a nevezett lábbeli ekkor még nem az ő lábán volt, mivel azt csak jóval később örökölte bogárgyilkos anyai nagyapjától, Szendeszelíd Szomortól, akit viszont a családban szemlesütő titokban mindenki csak 'A Vérestalpú'-ként emlegetett.
E szörnyű história igazolására álljon itt e kegyetlen ős verse, melyet a szörnyű tragédia felett érzett kéjes kárörömében írt:

Szendeszelíd Szomor (a Vérestalpú):
YESSSSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!

"Svábbogár, kit talpam lecsap,
Olyan, mint egy liter ketchup."


Világirodalomfelebarátaim! Borzadjunk el együtt, és ígérjük meg, hogy ezentúl jók leszünk (ha tudunk), és csak azokat az öreg néniket kísérjük át az úttesten, akik maguk is át szeretnének jutni!