A következő címkéjű bejegyzések mutatása: semmi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: semmi. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. szeptember 15., szerda

OKJ-s képzett cukrász esete a kőkemény rögvalósággal

Ez a cukrász hebrencs,
Tortája egy habroncs.
Nem is csoda, hiszen
-talan nagyon haszon-.

Nincsen nála tejüst,
S nem tett bele tojást.
Orrából zöld lasztik
Estek s szálltak lisztek.

Liszt most zöld és fehér,
Séf idegén fő húr,
Mintha bombát rá MIG
Szórt volna, úgy remeg:

- Gané ez, nem munka!
Vigyen el a ménkű!
Tessék, az a summa,
Mit ezért kapsz: semmi!

- Tettem OKJ-t én,
Munkám mégse jó tán?!
Jól vigyázzon, főnök,
Arcát ütöm fának!

Verik egymást ketten,
S rajtuk bilincs kattan,
S vígan koccint Rund úr
Betanított rendőr.

„Tisztán látom magam előtt a boldog utókor gyermekét, amint a környezetbarát elsőelemis olvasókönyvében ezt a gyöngyszemet kibetűzvén felsikolt az örömtől, hogy egy újabb Frady opusban ismert rá az összes stílusjegyre. 11 évvel később az érettségi akkori változatára készülve ugyanő már igencsak vakarni fogja a fejét a "mit akart a költő?" kérdésnél.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A költő nem akart mást, mint a világ elé tárni mindazt, amit a világ tudni szeretne önmagáról, de nem meri megkérdezni, mert ellustult a gondolkodása, mint a két fa közé zuhanó, OKJ-s mókusképzőt végzett dagadt törpehörcsög!” /F. Endre, költőgigász/

„Na, ne szórakozzanak itt! Le lehet szállni a nevemről, mert ütök, de hirtelen!” /Orgoványi Katzenjammer Jenő, az Olaszliszkai Karitatív Jégbüfé betanított cukrásza és OKJ-s képzett kidobóembere/

„Nincs itt semmi látnivaló, csak egymáshoz bilincseltem két jómadarat, mert csak egy karperec volt nálam! Így legalább összenőtt, ami összetartozik! Na, egészségünkre! Ma mindenki az én vendégem egy körre, aki ki tudja fizetni a saját italát!” /Rund Rezső, OKJ-s képzett rendőr főtörzsőrmester gyakornok és profi rumszakértő/

„Költő elvtárs, ha én a MIG-emről bombát szórok egy ideghúrra, az nem remegni fog, hanem a gazdájával együtt nyomtalanul eltűnni egy elszenesedett kráterben! Értem én, hogy az irodalom lódít és nem csak a valódit írja, hanem meg is tükrözi a valóságot, mint gasztroenterológus a vastagbelet, de azért a szakmaiatlanságnak is van zenitje és nadírja! Költő elvtárs, vigyázzon, mert magán tartom a célkeresztemet!” /Szergej Molotovics Durrbeleny, posztszovjet harci pilóta/

„Jé, a sulim is szerepel a versben! Csak nehogy megtudja a magyartanárunk, mert feladja kívülről megtanulandónak! Na, az gáz lenne!” /ifj. Csofelláki Csemő, a Madách Imre Gimnázium (MIG) közepes tanulója/

„Tanulj csak, tinó fiam, hogy címeres ökör lehessen belőled! Vegyél példát rólam! Múúúúú!!!” /id. Csofelláki Csemő, igavonó közalkalmazottként éhbérért foglalkoztatott középiskolai osztályfőnök/

„Mi ez a tömény tehetségtelenséggel terhelt tiltanivaló, ez a túlkompenzált önellentmondás?! Egy CR7 egójával terhelt Juventus sem tudott annyira visszataszító lenni, mint a magamutogató Frady Endre önmagáról festett legelőnyösebbnek tévhitt lóképe! Ilyen az, amikor egy OKJ által betanított költősegéd maga alá rondítva hiszi önmagát műalkotásnak! Ha a még szegény anyámtól ajándékba kapott csehszlovák hócipőm azzal lenne tele, amit Frady Endre költészetként előállít, akkor nem hócipő lenne, hanem trágyásszekér!” /Puzsér Róbert, nem OKJ-s képzett kritikus/

„Azóta nem tartom nagyra az OKJ-t, amióta az OKJ-s Chuck Norris képzésen végzett legelső hallgató ökle szilánkosra tört, mert péppé akart zúzni egy képlékeny pudingleves tetején úszó földigilisztát. Kicsit ideges lettem, hogy visszaélnek a nevemmel és a tanár kart a végzős évfolyammal együtt beletüsszentettem a Csendes óceánba.” /Chuck Norris/

2019. december 10., kedd

Nihillíra

„Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!” /Prédikátor könyve 1:2/

Hiába vagyok csak való,
Belül űrlök, mint egy faló.
Nálam – tudja Torbágy s Bia -
Nincsen hiább senki hia.

Nem vagyok se sztár, se jenki,
Csak egy finnmitugor senki,
Akit nem ér meg egy mise,
S nem tudsz velem osztani se.

Aki nálam senkibb, csalik,
Nyíljon meg alatta a lik,
S nyelje el a nihil ajtó
Mögött bűzlő kénes jaj tó!

Aki tőlem duplanullább,
Gáncsolja el kurta nyúlláb,
Fogatlanul éljen dión
S épüljön rá népstadion!

Nincs számomra semmi remén-
-ysugár, mert az élet kemén-
-yen ver s látom jósnőm szemén,
Megint más nyer lottón, nem én!

Világ senkijei, egyes-
-üljünk, vagy üljünk le, egyes?!
Mindig más támad fel, nem mi,
S holtunkban sem vár, csak semmi!

(nihil-limbó!)

„Ó, nihilista költő gyermekem, hát hiába pálfordultam és írtam annyi levelet, mint egyszeri Black Friday áldozat a fogyasztóvédelemnek, még mindig nem hallod a megkövéredett füleddel és nem érted a megkeményedett szíveddel, hogy a lelked halhatatlan, ami nem semmi! Vagy a mennybe mész, vagy a pokolba, de a purgatórium az nyista! Ezt a hiábavaló semmit meg felejtsd el villámgyorsan, mert úgy helybenhagylak, mint szent jómagam az oláhokat!” /Szent Pál apostol/

„Nana, Szent Pál, nana! A purgatórium kérdésében súlyos tévedésben vagy ám! Vagy revideálod a tarthatatlan álláspontodat, vagy összehívatok egy sürgősségi zsinatot és visszamenő hatállyal megfosztunk a Szent előtagodtól, a leveleidet pedig enciklikákkal helyettesítjük!” /Ferenc pápa/

„Jaj, ne már, egyszer egy depressziós kadarkamámor utáni macskajaj közepette írásban kikeseregtem magam, most meg mottóként idéznek! Á, nem érdekes! Minek hőbörögjek emiatt? Ez is csak hiábavalóság!” /Bölcs Salamon, király és prédikátor/

„Valóban nem hiábavaló tudni, hogy mi hiábavaló, s mi nem az. De bizony hiábavaló ehelyt keresni a választ a hiábavalóság mibenlétének kérdésére. A megvilágosodás és a katarzis helyett viszont szellemesen ránk rímel egy bájosan neurotikus átlagos választópolgár, akinek a pszichiátriai kórlapján apróbetűvel sem fér el a diagnózis. Mottó: semmiből vétettünk, semmivé leszünk, mit vesztettünk?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tetszik, várom a többit! Tudniillik, úgy még nem volt, hogy nem lett sehogy, illetve hogy nem lett semmi. Ebből következik, hogy a mű még nem ért véget, a hatásszünet után még következni kell valaminek, ami valami. Igaz, ennyi semmi már magában nem semmi.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„A mű pihen, az alkotó forog! Frady Endre, a semmi fölé emelkedés Seszűk Sebője, a nemzettestnevelési nihil lenullázója szokott halálközeli derűlátásával újabb öngyilkos himnuszt alkotott. A Szabadság hídi turul mellől leugróknak önmaguk levetése közbeni önfeledt nevetése szegélyezi népünk párját ritkító alkotóművészének zsigeri zsenialitását. Frady Endrét, ha nem lenne, ki kéne találni, bár az is lehet, hogy a hiányában csak magát a hiányt éreznénk, azt nem, hogy ki vagy mi okozza. Lehet élni Frady Endre nélkül, de minek?! Frady Endrét minden magyar családba!” /Önfeledt Ödönné Örömkönny Öfélia, a Frady Endre Nevéért Egyre Bódultabb Emelkedettséggel Lelkesedő Egyesület (FENEBELE) vezető eufórikusa/

„Frady Endre megint bemutatta a lelki szegénységi bizonyítványát és szerintem ettől még boldog is! Hogy egy rézfánfütyülő radai rossebes rigóraj rágja rojtosra a rühtől rothadó rémrímeit! Ó, anyám, mekkorát alliteráltam, mi?! De hát ennek a tompa tekintetű talpalávaló toprongynak még alliterálni is teljes hiábavalóság!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem irigyelném a világegyetemet, ha én nem lennék, mert a hiányom valóban totális nihilt eredményezne. Nagy szerencséje a világnak, hogy én folyton folyvást vagyok!” /Chuck Norris/

2016. szeptember 22., csütörtök

Életmese

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy élet.
Megrázta száztíz volt
S rögtön semmivé lett.

Jaj, szörnyű véletlen,
Pedig majdnem jó lett.
Élet, ha életlen,
Rút, mint a híg sólet.

Úgyhogy a mának élj,
Csillogjon a víg szem!
Hulljon rád manna kéj,
S boldogan élj, mígnem…

(haláltánc!)


„Ha ez egy vicces életigenlés akart lenni (feltehetőleg az), akkor elég jól álcázza magát Tribute to E. A. Poe-nak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Látod, milyen életigenlően hömpölyög Edgárom alant a Pó?” /Egyszeregy Edgárné Alitália Attika, itáliai nászúton lévő építészhallgató/

„Ja, elég pöpec! Megvegyem neked?” /Egyszeregy Edgár, multi milliárdos gázgyáriparos és dohánykereskedő/

„Felcserélhető-e az életigenlés a puszta halálnemléssel? Az élnivágyás erősebb motiváció-e a halnifélésnél? A halál nem-e a halálneme? Az élet igene valódi igen-e, vagy csak kóros kényszer igen? Az Ige ne mondaná meg, hogy ez igen-e? Vagy inkább a tudomány a válasz? Válasz, vallasz? Sólet, vagy manna? Rút, vagy víg? Híg, vagy… vagy… vagy… Vagy? Vagyok? Mit is jelent vanni? Van-e a volt, vagy volt-e a van? Ha nincs a volt, akkor hogyan ráz? Kérdések… kérdések… kérdések… Én csak felteszem őket, de válaszolni már önnek kell, kedves olvasó. Az én válaszom mindenesetre a határozott talán. Vagy a túlhatározott esetleg. Asszem…” /Török Gábor, majdnem túlhatározott politikai elemző/

„A lehetetlenség valósággá avanzsált hangfennakasztó HŰHA! érzete pulzál ebben a ballisztikus ívű pszichedelikus nihillírában. A szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót giccses gyógymódját messze meghaladó önfeledt carpe diemitás marólúgként hatol be a szivacsos zombilétet megszakító nagy büdös semmi retardált pórusain. Az élni és élni hagyás ragyás eufemizmusa víg tort ül a halál fölött. Hol a fullánkod, te szerencsétlen?! Leninnel szólva: Megtanulni, megtanulni, megtanulni! Holnapra! Kikérdezem!” /Bozót Benőné Boros Butélia, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és maszek üvegfúvó/

„EU feminizmus?! Még mit nem?! Nehogy már brüsszeli nőszemélyek mondják meg a tutit! Egy keresztény értékrendű nő ne politizáljon, mert abból csak baj van, hanem szüljön szakmányban, neveljen gyereket, főzzön, mosson, takarítson, járjon templomba és a munkahelyén keressen kevesebbet, mint az ura, de eszébe ne jusson fecsegni, mert rá lesz uszítva egy vak komondor!” /Gőzagy Gibbon, a Keresztény Igazságosztó Szervezet (KISZ) elnöke és sintér/

„Hej, ezek a mai nyápic fiatalok már a himihumi száztíz voltot sem bírják! Bezzeg a mi időnkben még az volt a király, aki a vasúti hídról levizelte a magasfeszültségű kábelt! Hullott ugyan a férgese, de mi, akik túléltük, azóta a sötétben is világítunk! Mi voltunk a fény az éjszakában, mentünk is dolgozni a lámpagyárba! Uff!” /Wolfram Winnetou, nyugdíjas áramerőmérő és a Nagyfeszültségű Aggok Végelgyengüldéjének (NAV) bennlakója/

„Mi ez a hagymázas deviancia, ez a pocsolyautántöltő szemforgatás?! Frady Endre az első versszakával alattomosan gyomorszájon öklözte az irodalmat, a másodikkal állon térdelte, a harmadikkal pedig a földön vonaglástól ívbe feszült gerincoszlopán tapos! Anyám is összerezzent a világirodalom velőtrázó halálsikolyaitól, de azt hazudtam neki, hogy csak a rádió közvetíti a Zeneakadémia koloratúrszoprán záróvizsgáját. Ha tehetségtelenséggel párosuló szorgalommal hűteni lehetne, akkor Frady Endre már rég odafagyott volna a Naphoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer felkért táncolni a Halál, de ledugtam a torkán a kaszanyelét, a pengéjét meg kicsorbítottam a szemöldökömmel és körbetekertem a fején. Úgy ment haza, mint egy karót nyelt bádogember.” /Chuck Norris/

2014. augusztus 13., szerda

Idegnyugtató szonett

Vízben mozdulatlan horog,
Sehol senki nem mocorog,
Pulzusszámunk negyven alatt,
Máma nem láttunk még halat.

Árnyékban egy béka ásít,
Nem mulattat senki Fásyt,
S összehordván hetet-havat
Stadiont senki sem avat.

Terroristát TEK itt nem lő,
Nem nő senkin három emlő,
S kétfejű lovat se szülnek…

Csak a csend zenél a fülnek,
S lustán elhever a semmi…
Más lesz stressztől beteg, nem mi.


„Ugyan már, mit tudhatja egy városbéli puhány, nyavalyás költőcske, hogy micsoda kőkemény kaland a horgászat?! Százötvenre pörög a szív és hangos zubogással jön az adrenalin fröccs, amikor a képzavarosra kihegyezett idegszálaink árgus szeme láttára végre megrezzen az úszó! Ilyenkor úgy megfagy a vérünk, mintha hirtelen belepett volna minket a nagy ho-ho-ho-hóóóóó!!!” /A nagy ho-ho-horgász/

„Nehogy már elhiggye bárki is, hogy a pecások keszegezés közben a fejhallgatójukban nem az én Zsülike lányomat hallgatják mp3-ban?! Így mulat egy magyar horgász!” /Fásy Ádám, mulató tulajdonos/

„Szonett?! Ez?! Ha mi annak idején az iskolában ilyen szonetteket írtunk volna, az irodalomtanárunk olyan vérfürdőt rendezett volna az osztályban, mint én a későbbi fénykoromban gyártott királydrámáimban!” /William Shakespeare/

„A főhős a médiavilág zajától a csendes vízpartra vonuló kispolgár archetípusa. A szenzációhajhász hírektől távol, a sportnak álcázott tétlen semmittevés közepette a spirituális salakanyagtól szabaduló lélek ráhangolódik az egyetemes világbéke szellemi rezgéstartományára, majd befelé zümmög. A szonett külcsín alatt igazi nihil belbecs lakozik. A termékeny költő ezzel a versével ismét alaposan megtrágyázta a világirodalom gyümölcsöskertjét.” /Péti Nitrogénia, a Vágyódó Vegyszeregy c. irodalmi hetilap főszerkesztője/

„Biztosíthatom a költő urat, hogy egy stadionavatón papírból monotonul felolvasott megnyitóbeszéd is lehet a horgászással egyenértékűen jótékony álomba ringató hatású, ha nem fütyüli szét az ember.” /Franzstadt Béláné Groupama Szeréna, biztosítási ügynök/

„Miért ne dolgozhatnánk vízparton sziesztaidőben is?! A terrorelhárító ott lövi a terroristát, ahol éri! Nálunk nem lesz terrorista paradicsom, legfeljebb terrorista fasírt, höhöhö!” /Csávás Kálmán, terrorelhárítási vezérőrnagy/

„Ma reggel, amikor médiacápa horgászás közben valamibe halkan beleléptem, nagy szerencsém volt, hogy ezzel a szonettnek látszó tárgyat tartalmazó A4-es lappal letörölhettem a talpamat. A megfelelő papírminőségű Frady Endre nyomatok kritikus helyzetekben még akár jól is jöhetnek. A holnapi celebkilövésre is viszek egy tekercset.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Horgászás közben mindig megnyugtat a tudat, hogy a víz alatt egyetlen félköríves mozdulattal úgy tudok fejbe rúgni egy egész tőkehalrajt, hogy a filézett szeletek egyenesen a parton felállított bográcsba repüljenek.” /Chuck Norris/

2013. március 1., péntek

Nincsen nekem ...

A költő, akinek nincsen semmije

Nincsen nekem kis kengurum,
Se főtt tésztám, ami durum,
Se dromedárszőr kabátom,
Minek púpját sose látom.

Nincsen monogramom SM,
Elillant a huss! levesem,
Gépemből is eltűnt a RAM,
S elszökött a lóbogaram.

Nincs se hernyóm, se százlábúm,
Se a gangon korlát, áááááá bumm!
S nincs már többé szilárdtestem...
Asszem, marha nagyot estem!

„Szádra mered venni az SM monogramot, te ördögfattya költőjobbágy?! Legszívesebben megharapdálnálak, de se fejem nincsen nekem, se gusztusom, mert olyan szétkenődött pép vagy! Pfúj!” /Stuart Mária, a skótok királynője/

„Mi próféták nem dromedár-, hanem teveszőr kabátot viselünk. Kis próféták egy, nagy próféták kettő púp rangjelzéssel a hátunkon. A lóbogár pedig nem olyan finom, mint a mézes sáska. A kengurut nem tudom, hogy ki fia borja, de azonnal térjen meg! Meg az a hájas Heródes is! A fejemet rá, hogy most is bulizik valahol!” /Keresztelő János/

„Rettenthetetlenül és megvesztegethetetlenül kitartok azon álláspontom mellett, hogy a költő urat magam elé engedem a nyaktiló előtt kanyargó sorban!” /Maximilien de Robespierre/

„Három fejetlen, három fejetlen! Bebebeee, bebebeee!!!” /Fekete Lovag, a végtagok nélküli hős/

„Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!” /Gizike, aki a piperekészletében megtalálta az elszökött lóbogarat/

„Na, ez se százas! Cseberből vederbe! Nyihaha-bzzzzzzzz!” /a lóbogár/

„Minden gangon van korlát! Anélkül sosem adok ki építési engedélyt.” /Zsebbepénzzy Sumákonc, magasépítésügyi főelőadó/

„Ha döntenem kéne, hogy egy vetélkedőben a költőt, vagy a vaksüket népi fafaragót juttassam-e tovább, aki percenként levágja egy-egy ujját, majd szakadékba néptáncol egy a feleségével összekevert hegyi medvével, én hezitálás nélkül az utóbbira szavaznék. Mármint a szakadékra. Anyám a medvére küldene emelt díjas SMS-t, ha nem tiltottam volna el már régen a mobilozástól. Ennek a palacsintává terült költőnek meg éppen annyi köze van a költészethez, mint a bakternak a bakterológiához. Na, eleget ekéztem, ideje egy kicsit gucsmolni is.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ahol fát vágnak, ott hullik a mókus, és sánta kutyából legálisan sem főznek hamis szalonnapálinkát. Lehetne rosszabb is, de minek? Három pont.” /Csiszár Jenő, zsűritag/

„Akinek nincsen szilárdteste, az már nem asszik semmit, ahogy a marha sem esik nagyot, legfeljebb felborul. Csak rá ne dőljön a ládámra, mert vagy meghalok, vagy életben maradok, miáúúú!!!” /Kvantumcirmi, Schrödinger macskája/

„A költőnek csak társadalmi értelemben nincs semmije, fizikailag azonban rendelkezik tömeggel, hiszen hat rá a gravitáció. Egy kilencven kilós költő az E = mc2 képletem alapján mintegy ezerkilencszázbillió kilokalória energiával rendelkezik. Még hogy nincs semmije?! Ezek a magyarok állandóan csak panaszkodnak!” /Albert Einstein/

„Estem – testem rímpár, mi?! Csapat, víííígyázz! Leül! Háromra mindenki ír egy ennél sokkal jobb rímpárt! Egy-ketőőő-háááárom! Már kész is?!” /Csakelő Renéz, magyartanár és cserkész csapatparancsnok/

„Ki költőzte össze már megint a belső udvart?! Lehetetlen felmosni ezt a rengeteg vérzsírt a kövezetről!” /Mariska néni, takarítónő/

„Ne aggódjon, Mariska néni! Az új Cillit Bang dehidratáló lúgszkájvókör formulája a benne lévő midikloriános Erőgyöngyök segítségével nem csak a vérzsírt távolítja el, de újrakövezi az udvart, korlátot szerel a gangra és mindenkinek a számítógépéről örökre és nyomtalanul törli ez a verset. Na, kipróbáljuk?” /Bengáli Cili, betanított folteltávolító ügynök/

„IGEEEEN!!!” /az emberiség/

2012. május 15., kedd

A semmi közepén

Legközepén tök semminek
Nem nőnek se kökörcsinek,
Se egy meggyfa, se két szeder,
Se cseberből nem lesz veder.
Nem bőg ottan bágyadt bornyú,
Víztorony is nulla tornyú.
Máshol él a Slopáncz pék is
S becses neje Slopánczné Kiss
Annabelladonna Olga
S más tájakon zúg a Volga.
Gyors Dnyeper is másutt teper,
S -elni híján nincs kit beper-.
Valamihez képest de más
Az, hogy vermet senki nem ás,
S reggel sem rikkant a rigó.

Semmi centrum, űr-origó.