A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sült krumpli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sült krumpli. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 1., csütörtök

Szept.1.: Egyed, Egon

„Egyed Egon, egyed!
Zsíros krumpli hegyed
Van a faasztalon,
Meg az ulti talon!”

Így kártyázik Vazul
Ki csak ritkán lazul,
Egyed, Egon s Káin,
Ki kibicnek fájin.

„ Nincs ma veled Ábel?”
Arcról tűnik csáb el:
„Á, csak vére hullt itt...
Nem mondasz be ultit?”

„Kibic, kuss a neved!
Személyesen ne vedd...”
Káin vág és Egyed
Koppányos lőn, negyed.

„Megvédendő Egont
Káinból vért meg ont
Vazul s tőrét mártja...
Durva sport a kártya!

„Tisztelt bíróság, én ártatlan vagyok, mint a ma született ártány! Igaz, hogy korábban az öcsémet kicsit megölögettem, de azért már jogerősen megbűnhődtem! Egont és Egyedet nem ismerem, sosem láttam és utóbbit is csak azért negyedeltem fel, mert beszólt! Egont nem bántottam, mert még mielőtt lenyomhattam volna a torkán a sült krumpliját, Vazul, akit szintén nem ismerek, ledöfött, mint egy malacot! Csoda, hogy élek! Az Úr megvédett és ez is az ártatlanságomat bizonyítja! Kérem áldozataim példás megstatuálását!” /Ádámffy Káin, ősmagyar származású előember/

„Ugye megmondtam, hogy a kártya az ördög bibliája?! Majdnem minden szentbeszédemben elprédikálom, állandóan erről papolok, de a hívek oda sem figyelnek, mert mise közben stikában folyton pasziánszoznak! Lesz ebből még olyan gyehenna, meg tisztítótűz, hogy csak úgy sercegnek majd azok a cinkelt lapok! Ámen!” /Szigor atya, a Szent Eutanázia templom végharsonás hitszónoka/

„Én csak annyit mondtam Koppány rokonomról a seregvezér alattvalómnak, hogy mivel nem volt bejelentett állása, a gyereke születése után gyeselni küldjék és ne gyedelni! Hát nem félreértette az a süket vitéz?! Azóta meg mindenki engem hibáztat, még az a Szörényibródy igric is!” /Szent István király/

„Az asztalon hegyekben áll a zsírban sült burgonya?! Csoda-e, ha hasra hízik a nemzet?! Hájasodik Hunnia! Lúdtalpra magyar, híz' a haza! Futólépés, iiindulj! Egy-két-egy-két-egy-két! Majd én megmutatom maguknak, hogy napi tizenkét óra zsírégető edzéssel és heti háromszori étkezéssel olyan egészségesek lesznek, mint a makkos bejgli!” /Csávás Kálmán diétátor, a Jesszusmária Országát Zsírtalanító Intézet (JÓZSI) ideológiai ökle/

„Játék, táplálkozás, Biblia, vérgőz és mindez egyben, egy könnyed horrorlírában! Frady Endre olyan magától értetődő önfeledtséggel bánik el a szavakkal, mint Káin Ábellel, vagy Dávid Góliáttal. A forró ólomtól lazuló fülű Vazulra való utalás egy szilaj lóvert gém elhaló szárnycsapásaival halad a végítélet burleszkbe fulladó bugyrai felé. Huncut halálsikkantásokkal olvasandó!” /Önfeledt Ödönné Derű Dóra, középiskolai magyartanár és félmunkaidős lóidomár/

„Ezt a minden alapot nélkülöző förtelmet az év másik 364 (szökőévben 365) napján is kikérnénk magunknak, a névnapunkon meg nopláne! Ha ez a gőzfapoéta még egyszer a szájára veszi a becsületes nevünket, akkor kirúgjuk az összes fogát! Mind a négyet! Fogatlan prókátornak híg a lehelete! Erre iszunk! Egészségünkre!” /Dögkúti Egyed és Bélpokol Egon, névnapos vécépumpagyári kollégák/

„Álszent zsírbugyogós alibabaszappanhabfürdőgatya!!! Hát kerítésszaggató házi pálinkától megvadult vadlovak lambadázzanak a füleim között, ha nem perlekedek minden egyes nap a Teremtővel, hogy miért tett ennek a líragyilkos vérköltőnek a kortársává! Anyám szerint az Úr nevét még egyszer a számra ne vegyem, mert Mormonkannát cipelő kóbor Jehova Tanúpárokat fog beengedni a dolgozószobámba! Jaj, csak azt ne! Inkább mea klumpa, mea maxima klumpa kiáltások közepette hamuban sült fapapucsot szórok a fejemre! Frady, te tetted ezt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem egyszer lambadáztak kerítésszaggató házi pálinkától megvadult vadlovak a füleim között, de sajnos elpusztultak szügyig hasadó szilánkos patarepedésben.” /Chuck Norris/

2014. január 23., csütörtök

Cukkíni fasírt sült krumplival

A költő és menüje
Boldogtalan Ön, és ma sírt
Nagy éhségtől vezérelve?
Megoldás: cukkíni fasírt,
Amit meggusztál a nyelve.

Sült krumplival égi manna,
S ha a számon nincs épp lakat
(Ez így igen gyakran van, na!)
Ebédelve tök jól lakat.

„Na, költő úr, csak nem cukkíni fasírt volt sült krumplival a mai vega menü a KisBigben? Ha ízlett magának, akkor miért nem írt róla egy jó verset? Mondom, jót! A bugyuta színvonal és a tiltott reklám miatt NEM ENG.!” /Csöblönyi Hötyénc, főcenzor és bélyeggyűjtő/

„Ebéd után szelídebb hangulatban lévén csak annyit mondanék, hogy a lakatot a költő szájáról át kellene helyezni a klaviatúrájára és az irodalombarátok szívéről legördülő hatalmas követ rögvest messze fújná az irodalombarátnők kebeléből felszakadó sóhaj.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem is ettől laktál jól, te kanapéfradista, hanem az előtte bedöntött küblinyi gyümölcslevestől! Hehehe! Az ilyen műmájer fotelfradisták már ennyi kajától is kidőlnek! Hehehe! Csak a Kispeeest!!! Hehehe!” /K. András alias Bozsik Csucsu, budapesti statikus és pszeudo-agresszív Kispest szurkoló/

„Kinek nem volt elég a kismenü?! A Mekiben 850 forintért legfeljebb csak szalmonellát kaphatsz!” /Mr. KisBig, főszakács és kifőzde tulajdonos/

„Étkezés és líra! Test és lélek egysége! Néptestben néplélek! A költő a maga emelkedett megfoghatatlanságában tálalja elénk a materiális hajtóerőt nyakon öntve a századelő turbószószával. A szájlakat eltávolítása az akaraterővel átitatott önfegyelem metaforájaként hívja fel a figyelmet arra, hogy egészséges táplálkozás esetén nem lesz a fiatalkori reflexből öregkori reflux. Gondold meg és egyél! Frady Endre friss szelének padlássöprő ereje egy szóval jellemezhető: világirodalomtalanítás!” /Alakart Eklektika, gasztronómiai költő és betápblogger/

„Kapható a KisBigben tárkonyos gyümölcsleves? Rázva, nem keverve!” /Bond, James Bond/

„Egyszer a KisBigben valaki el akarta venni előlem az utolsó cukkini fasírtot sült krumplival. Vinni vitte, de nem a kaját el, hanem az oldalfalat ki.” /Chuck Norris/

„Da zucchini, Domine!” /Ferenc pápa/

„Ó Uram, Uram! Nem tudom, hogy ez a cukkíni fasírt sült krumplival tényleg van-e olyan jó, mint a manna, de nem lehetne, hogy így negyven év elteltével egyik nap ezt kapjuk, a másik nap meg azt? Hétfőnként esetleg rizzsel?” /Mózes/