A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pofon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pofon. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 29., csütörtök

Béla búvár bemosással bélelt bravúrja

Hidraulikai törvény,
Ha jég alá ránt az örvény,
Roppant kicsi már az esély,
Hogy erről valaha mesélj.

Ám ha ott van Béla búvár,
Mégsem örök mélabú vár,
Végtelen csönd s totál setét,
Elrontva az ember hetét.

Béla búvár mélyből kiránt
Olajfúrótoronyiránt,
S nagy pofonja örök emlék,
Hogy amivel játssz, az nem lék!

„Gyermekem, a fuldoklásod súlyos teológiai hibába sodort. A halál után nincs se végtelen csönd se totál setét, mert vagy a mennybe kerülsz, ahol örök világosság fényeskedik és az angyalok kara énekli a szférák zenéjét, vagy a pokolba, ahol örök tűz ég és a lángnyelvekben történő gyötrődés okán igen nagy a jajkiáltások zaja. Nagy szerencséd van, hogy ezúttal is megbocsájtok, mert nem tudod, mit cselekszel, amikor blődségeket verselsz.” /az Úr/

„Ó, Uram, a menny és a pokol közül kifelejtetted a purgatóriumot! Igaz, hogy a Szentírásban sehol sem említed, de mi hiánypótlásként betettük, amit elrejtettél előlünk nagy kegyelmedben. Ne aggódj, így sokkal jobban fogynak a bűnbánó cédulák! Bízz bennünk, mi jobban értünk a mammonhoz!” /X. Leó (1475-1521), római pápa/

„Béla búvárt minden tóba!” /M. András, a költő legállandóbb és leglélekbúvárabb kommentelője/

„Mivel a világon nagyjából ötezer Béla van, akiknek talán egy ezrelékük búvár, ugyanakkor körülbelül ötmillió tó, így minden Béla búvárra cirka egymillió tó jut. Büszkék vagyunk magára, eM úr, mert mer nagyon nagyot álmodni! Csak arra vigyázzon, hogy álmodozás közben bele ne essen egy befagyott olajfúrótorony melletti lékbe, ami ráadásul nem is tavon van, hanem tengeren, ahol ritkább a Béla nevű búvár, mint földigilisztában a gerincvelő gyulladás!” /Dr. Jégeralsó Jeremiás, sztochasztikus statisztikus és jeti jégrém/

„eM úr, az ön csodás álma
Oly nagy, hogy belém fagy nyál ma,
Mint frigóba nagy zöld legyek,
Hogy én minden tóban legyek!
Béla kevés, de sok a tó,
Így döntött a Mindenható,
Kinél e tény nem úgy van, van:
Béla-lake ratio's one-one.”
/Bólé Béla, ballada beolvasó bérbemosó búvár/

Nem vagyok műszaki szakember, zsenialitásom másirányú. Lehet, hogy rosszul tudom, de a hidraulikai törvényben nincsen jég. Aztán meg ki az a Béla búvár? A búvár neve Kund. A hidraulika törvénye szerint: Búvár Kund. Olajfúrótoronyiránt. Piha! Ez nem egyértelmű. Ugyanis a fúrótorony így is állhat, úgy is állhat. Erre példa a pisai ferde fúrótorony. Mellőle a tenger valahova visszavonult, a torony pedig kedve szerint dől. Az irányt precízebben kéne meghatározni. Az, amire a költő gondol, azt például így kéne: „kiránt kétszeres vinkli iránt”. A pofon pedig végérvényesen alkotmányellenes. (Annak ellenére, hogy jelenleg nincs alkotmányunk.)” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmásbanzseniálisabb olajfúrótorony szakértő kommentelője/

„Nyuggerapó leleplezett!
Ki gondolta, hogy még él a
Földön ily elmeszerkezet,
Aki rájön, Kund nem Béla?!”
/Álbéla Kund, nehéz gyermekkorú könnyűbúvár és veterán vinkli víztelenítő/

„A vinkli egy derékszögű sarok (vö. ficak!), tehát kétszeres vinkli egy 180°-os irányváltás, azaz egy teljes pálfordulás. Vagyis amikor valaki a keresztvízbe nyomva fuldokolni kezd, az metamorfózisba kezd a túlélés reményében, azaz megtér és elindul fölfelé. Így lesz a vizes árok örvénye örök érvényű.” /Pálkata Péter, páternoszter pucoló és prózai pancsoló/

„Lehet, hogy Béla búvár pofonja alkotmányellenes, de adott esetben hasznosabb, mint bármi más. Sajnos vannak, akik csak az erőből értenek (vö. posztszovjet parlamenti politikusok).” /Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939), szovjet író és pedagógus/

„Nem értem! Tavaly télen kiragasztottam egy A LÉK NEM JÁTÉK! feliratú figyelmeztető plakátot a jégre, de idén decemberre eltűnt! Ki lophatta el és miért?!” /Tömb Tódor, az olajfúrótorony tűz- és munkavédelmi felelőse/

„Búvár Kund sír a sírjában, hogy kukabúvár Béláról ilyen mű született! Már csak az a kérdés, hogy a bútól vagy a nevetéstől sír szegény! Béláim, gondolkodjunk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lélekbúvár/

„Ház úr, hol a Kund úr sírja?
Látja, ahogy telesírja
Csontváza, mert nincs már zsírja?
Ön fura kommentet ír, ja!
Ház úr, ha a fagyos tél a
Víz alatt éri és fél a
Fulladástól, mint egy méla
Ló, nem jön jól búvár Béla?!”
/Búvárkund Bödönné Balsors Belladonna, bélaszerű bokorrímlőnő/

„Búék ettől nem lesznek Bélák
De a nevetéstől sem leszünk némák!
Boldog Újévet minden kommentelőnek!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Boldog Újévi Kommentelő/

„Mit csinál, Dr. Ház, még eteti is a trollt?! Hogy lehetne boldog a kommentelők új éve, amíg ez a fejre eséstől lékelt koponyájú és légörvénytől kifolyt agyvizű orbitális kretén minden ártatlan olvasó tudatalattijába befurakodva öl, butít és nyomorba dönt?! A covid, a pestis, a kolera, a fekete himlő és a spanyolnátha együtt nem zúdítanak az emberiségre akkora pusztítást, mint Frady Endre lassú és gyötrelmes szellemi kínhalált okozó úgynevezett életműve! Anyám emlékére esküszöm, hogy inkább kötném a szemgolyóimat magasfeszültségű légvezetékhez, mint ilyen rímroggyant szóokádékok látványához!” /Puzsér Róbert, kritikus és a Boldogan Örvendező Filantrópok Frady Endre Nélküli Esztendeinek Társasága (BÖFFENET) megmondóembere/

„Megkértem a Fentieket, hogy jövőre már ne kelljen Frady Endre verseket olvasnom és szerencsére meghallgatásra találtam. Nyugodhatok békében!” /Edson Arantes do Nascimento azaz Pelé (1940-2022), háromszoros világbajnok brazil labdarúgó/

„Az emberek azért fulladnak bele a vízbe, mert oxigénre van szükségük. Nekem nincs szükségem oxigénre. Az oxigénnek van szüksége rám.” /Chuck Norris/

2021. október 11., hétfő

Magyarország-Albánia 0-1

Nagy pofont adott pár albán,
Amit az a szegény fal bán,
Melytől jön a másik fele,
S renoménk már hull lefele…

Gyengék vagyunk, mint a plasztik,
Messze pattannak a lasztik,
S kispadunkon sincsen talon,
Futkosunk, mint pók a falon…

Magyar foci olyan gyatra,
Ha kikapnánk nulla-hatra,
Bulvárnak lenne csak csemeg-
-e, de senkit nem lepne meg.

Míg sörfocink közpénznyelő,
Nincs esélyünk lépni elő-
-re, csak hátra, folyton vissza,
S ennek levét néző issza.

Ahhoz, hogy ne nézzünk bután,
-Pótlás kéne, magyar után-;
Hajzselé meg okosteló
S szájkarate helyett MELÓ!

„Mit akar ez a sehonnai bitang ember, aki a fél életét BLASZ-os salakpályákon töltötte és fogalma sincs arról, mi fán terem a magyaros szakértelem?! Nekünk már kicsiként is nagyobb volt az arcunk, mint másutt a nagynak látszó közepeseknek! Hozzánk képest a külföldiek csak fogatlan oroszlánfókák és amit mi nem tudunk a futballról, az egyrészt nincs is, másrészt akkor se tudja senki más, ha százan bíztatják! Igenis megérdemeljük a csillagászati fizetésünket!” /Mellébeszelő Menyhért, televíziós futballszakértő és a magyar válogatott egykori kétszeres időhúzó cseréje/

„Közpénzt nyel a magyar foci vödre,
Olcsóbb és jobb ám az eFCé Vidra!”
/Vidra Vendel, a Hun Alakulatokat Verő Állatok Rendkívül Intelligens Alegysége (HAVÁRIA) verselője/

„Én abszolút nem lepődnék meg, ha nulla-hat lenne az angol-magyar meccs, mert az azt jelentené, hogy ismét eleget tennénk a dalban foglaltaknak és újra hatot rúgnánk Angliának. Mi ebben a pláne, mi mindig jobbak vagyunk, legfeljebb az eredmények nem tükrözik az abszolút fölényünket! Ha a labdarúgás pontozásos játék lenne és a magyar szurkolótábor pontozna, Magyarország örökös világbajnok lenne! Öröm egy ilyen csodálatos ország ennyire jól fizetett szövetségi kapitányának lenni!” /Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya/

„Igenis fontos a hajzselé, mert áramvonalasabbá teszi a fejemet és a túlzott gólöröm közepette gyorsabban tudok kifutni a kasszához felvenni a milliós gólprémiumomat, miközben az okostelómmal csinálok egy szelfit!” /Aranylábszagossy Ajtony, a Fáradtolaj-szigeteki  Kharzima Blühtesiny FC idegenlégiós cserecsatára/

„Utánpótlásnevelés?!?! Kinek van arra ideje?!?! Évekig várni, míg az a gyerek megnő?!?!? Olyan rosszul azért nem állunk, hogy ehelyett havi pár százmillió közpénzből nem tudnánk leszerződtetni egy nyomokban magyar kispadosokat is tartalmazó balkáni-afrikai vegyesfelvágott csapatot, oszt’ irány a nemzetközi főtábla! Ott pontot ugyan nem szerzünk, de dől a lé, a tévés szakértők meg elmagyarázzák az összes vereségünkről, hogy az tulajdonképpen győzelemmel ér fel.” /Kadarka Kenéz, NB I-es vezetőedző/

„A magyar foci halott. Halottról jót, vagy semmit. Amúgy a Népnek kenyér kell, meg cirkusz. Namost, ne mondja már nekem senki, hogy a mai magyar foci nem kész cirkusz! A melós melóz, a labdarúgó labdát rúg, a költő költ, ilyen az élet. Uff!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Uff?!?! Csak nem egy emésztetlen irokéz migráncsot rejteget a bendőjében, humán úr?! Ha tud focizni, köhögje vissza, hátha van magyar felmenője és honosíthatjuk!” /Okosbamegoldó Ottokár, a Magyar Léosztó Szivattyúzda (MLSZ) bárkitsőtakárkithonosító szakreferense/

„Amikor kiderült, hogy a Vén Ottó nevű üknagyapám magyar bevándorló volt, rögtön beadtam a honosítási kérelmemet a magyar fociilletékeseknek, mert egyrészt csak itt van esélyem válogatottba kerülni, másrészt itt rengeteg a pénz. Most itt ülök a tábortűz mellett és várom a füstjeleket, hogy bekerültem-e az angolok elleni keretbe.” /Winnetou Windischgrätz, a Prérifarkasfogú Apacs Fejbőrvágó Club (PAFC) nyomokban magyar géneket is tartalmazó csapatkapitánya/

„Az albán foci történelmileg olyan jó, annyi diadalt hordoz magában, hogy ezzel a zseniális futballnemzettel talán még az Aranycsapat sem mert volna szembeszállni. Albániától csupán egygólos vereséget szenvedni a dicsőség szinonimája! Büszkék vagyunk fiaink, sőt FIAINK hősies helytállására!” /Szószátyár Szörény, feketeöves szájkarate mester/

„Magyarország-Albánia 12-0 (5-0) góllövők: Puskás 4, Budai 4, Kocsis 2, Palotás 2; vezette: Nemčovský (csehszlovák), 1950.09.24. 15:30, Budapest IV. ker., Megyeri úti Újpest stadion” /adatbank/

„Mi ez a szellemi székrekedés közben kierőlködött maroknyi irodalmi salakanyag?! Ki ez a sertéshizlaldák költészeti színvonalán röfögő szégyentelen fröccsöntött műanyag senki?! Ki másnak jutna eszébe Frady Endrén kívül az évtizedek óta méregdrága lélegeztető gépen döglődő magyar labdarúgásról írni egy nagy büdös semmit?! Kit érdekel ez a nemzettudathasadásos nyögvenyelés, amire több pénzt költ az ország, mint Gábor Zsazsára az elvált multimilliomos férjei?! Frady Endre és a magyar foci fogják meg egymás kezét és induljanak oszlásnak! MOST!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam!” /Gabor Zsazsa, kilencszer férjezett és hétszer elvált Golden Globe díjas hollywoodi magyar színésznő, szépségkirálynő, modell és üzletasszony/

„Amikor majd’ fél évszázada megírtam, hogy miért beteg a magyar futball, akkoriban a magyar válogatott még EB négyes döntőbe és olimpiai döntőbe jutott, az Újpesti Dózsa BEK elődöntőt, a Ferencváros pedig KEK döntőt játszott. A beteg azóta tovább hanyatlott, majd hosszú agónia után mintegy harminc éve kimúlt, úgyhogy a látszólagos mozgása nem más, mint a tetemén lakmározó kukachadak önfeledten hullámzó dögtánca. Jó étvágyat!” /Végh Antal (1933-2000), magyar író, szociográfus, pedagógus, újságíró/

„Ha én lennék a magyar válogatott erőnléti edzője, sosem kapnának ki, mert szilánkosra fejelnék a kapufát és a labdát stadionostól rúgnák ki a világűrbe.” /Chuck Norris/

2020. november 23., hétfő

Béla nem megy óvodába

Itthon maradsz Béci,
Ne keljél föl lécci!
Bezárt most az ovid,
Tombol bent a Covid!

Sohase volt Covim,
Hiányzik az ovim!
Vigyél be, mert ha ma
Nem, hát bőgök mama!

Ne hisztizzél Béla,
Mert bennem még él a
Nép, a vogul-osztják,
Kik a pofont osztják!

„Micsoda, egy szülő veréssel fenyegetőzik?! Testi fenyítést helyez kilátásba?! Visszaél a fizikai erőfölényével?! Hát hol élünk, a sötét középkorban?! Na, anyuka, még egy ilyen és lerúgom a fejét!” /Baltaarcú Béla, babajogi ombudsman és Fradi B-közép ultrazöldfőnök/

„Jaj, Bélám, hát tudod, hogy sosem tudnám megütni a fiunkat! Pláne amióta eltörted kezem-lábam! Még jó, hogy a zemberek elhiszik, hogy átestem egy vak komondoron! Tudod, hogy szeretlek, mint Bécike a spenótót!” /Baltaarcú Béláné Minekmenthozzá Matild, főállású anyatigris és manysi-hanti áldozati báránynő/

„Spenót?! Fúj!!! Böááááá…” /ifj. Baltaarcú Béla alias Bécike, nagycsoportos óvodás/

Vogul-osztják, költő úr, he?! Hát már maga is bedőlt ennek az avítt lábszagú finnugor teóriának?! Hát nem bizsereg magában a szittya-szkíta génállomány?! Heeej, árvalányhajas Perzsia! Haaaj, őssy Suméria! Attila, hun vagy ilyenkor?! Talpra magyar, híján van a haza! Jézus is magyar zsidó volt! Húzd rá, magyar cigány a nyűtt vonóval, hadd rúgjanak gólt a botlábú fiaink!! Száz szál gyertyát, száz icce bort és nyögje Mátyás bús hadát az a Windischgrätz! Föl Budára! Föl-föl, ti rabjai... Ja, az nem! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Véreim, buzogjatok! Hééé… nővérke, hadd ne kelljen visszavennem a kényszerzubbonyt! Nem, nem, soha!” /vitéz Setéthy Világosh, kényszergyógykezelt lovag és nyugalmazott tömbházmester/

„Nyugalom, ketteske! Ne hőzöngjön, mert egyrészt kicserélem a nyugiszurit végbélkatéterre, másrészt, ha még egyszer meglátom, hogy leveszi a szájmaszkot, akkora pofont kap, hogy nem marad másik orcája, amit odatartson a falnak!” /Debella Róza, diplomás szakápoló és cirkuszi erőművésznő/

„Klasszikus versszerkezet. 3 strófa: 1. tézis, 2. antitézis, 3. tetéz is. Essen mit lust und liebe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán úr! Az evésről jut eszembe, hogy bevethetnénk a savanyúságokat a koronavírus ellen! Például a koviubit! Ahogy a Költő mondja:
   Uborkád, a kovid
   Harcol s fut a Covid!
Ugye, milyen remek ötlet?! Essen Sauerteiggurken!” /Dr. Donnerwetter Dezső, salátológus/

„Na, ballibernyák rémhírterjengős bérrettegő sorosbérenc zugköltőcske, miket ugat bele maga az éterbe?! Hol zárnak be az óvodák a koronavírus miatt?! Mi, hogy rajtunk kívül az egész világon?! Ne csak a halódó nyugatra vesse a vizenyős tekintetét, hanem a sikervakcinás Keletre is! Ott nem az óvodákat zárják be, hanem az ilyen sötétben bujkáló panelprolikat, mint maga! Fejezze be a kisdedóvók körüli kisded játékait, mert óva intem! Ezzel a húszas átmérőjű íves U-vassal, ni! Na, vigyék innen, ne bántsa a békés honpolgárok szemét ez az ideológiai szemét!” /Csávás Kálmán kőnagy, az Ellenvéleményeseket Laposra Taposó Egylet (ELTE) díszdoktora/

„Én nem félek a koronavírustól, mert az éhbérem többszöröséért vállaltam, hogy tesztalany leszek és beoltattam magam mind az orosz, mind a kínai vakcinával. Azóta teljesen egészséges vagyok és, ha az egyik bedugult orrommal nem is érzem a szagokat, a másik három teljesen jól működik. Az óvodában pedig hat lábon futva sokkal könnyebben utolérem a riadtan menekülő gyerekeket.” /Izom Igorné Tenyerestalpas Titanilla, OKJ-s képzett óvónőimitátor/

„Ez az év most maszkabál,
Izzadt arcbőrt maszk abál.
Éjjelre sem veszem le,
S ragyát láttat e szemle,
Hol bőrgyógyász hüledez,
S annyit mond csak: Hüle Dez!!!”
/Debil Dezmond, a Van Élet Negyven Alatt (VÉNA) anti-IQ csoport elmeköszörűs költője és félpofi fodbalista/

„Mi ez az epikai epilepszia?! Ki ez az elmeszőrtelenő epilátor?! Hogy a magasságos szűzanya ejtse a mázsányi koronavírussal telt cekkerét ennek a tehetségtelenségben tapicskoló önjelölt senkinek a sehonnai vízfejére! Frady Endre költészete olyan mértékű szellemi kútmérgezés, amihez képest a Hajdú Péter-féle bulvármédia celebnyála már-már felüdülést jelentő forrásvíznek tűnik! Amíg a vers hatására rímsokkban fetrengtem, anyám kiszökött a nappaliba kereskedelmi tévét nézni! Ez már a vég kezdete! Most már az Armageddon eljövetelét se bánnám, csak Frady Endre verset ne írjon róla!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, neked a vérnyomásodra fog menni a szakmai ártalom. Tudod, itt Texasban én az ilyen Frady-féle nyikhajokat nem megkritizálom, hanem lasszóval befogom, megpörgetem és belehajítom a legtávolabbi fekete lyukba.” /Chuck Norris/

2017. március 30., csütörtök

Kuszkusz

Kisbig tálban finom kuszkusz,
Vega kaja, nem sült nyuszmusz.
Kajatolvaj mögém kúsz-kúsz,
Nem jár neki „szia pusz-pusz”,
Hanem bal-jobb pofon húsz-húsz,
S taknyán járdaszélig csúsz-csúsz.
Ám ennyivel meg nem úsz-úsz,
Elüti szegényt egy tussz-tussz
Zenét játszó mikrobusz-busz...

Jaj, közben kihűlt a kuszkusz!

(tánc!)

„Mi van, költő báci, agyára ment a tegnapi ciceriborszósz kuszkusz a Kiszbigben?! Ha legközelebb isz ilyen közlészkényszerbe teccik lenni, akkor gyorszan tesszék lecendeszíteni magát egy Kussz-kussz! kiáltásszal!”/Naposzcibe Caba, szomszéd kiszfiú/

Nemesz Nagy Ágnesz:
Mit beszél a kuszkusz?

Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én,
cipity Lőrinc, meg egy pici
kusz, kusz, kusz!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit is mondhatnék -nék, korszakalkotó- az alkotó... Ha eddig nem volt ilyen irányzat most megszületett az Echo líra, népiesebb nevén VV, de nem az a VV, ez még durvább: visszhang vers, Majka hajrá...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, kérem, én nem azért kúsztam-másztam a költő úr mögött a földön, hogy ellopjam a kajáját, hanem hogy felvegyem az elgurult gyógyszerét! Többre nem emlékszem… Most hol vagyok? Már feltámadtam?” /Lúzer Lázár, munkanélküli űrhajóvezető oktató/

„Ahogy vezetés közben kicsit rámozogtam a decibelekre, véletlenül felhajtottam a járdára és fröccsent némi vér a szélvédőmre, de szerencsére mindig fel van töltve az ablakmosó tartályom, így gond nélkül tovább tudtam hajtani.” /Tapló Tipold, a McDöglesz Rágcsálóirtó Kft buszsofőrje/

„A Kisbig szerdai vega menüje valóban csicseriborsós kuszkusz egytál volt, ám a többi csak a költői képzelet szüleménye, ugyanis egy esetlegesen lepofozott kajatolvaj nem tudna kicsúszni a járdára, mert ahhoz át kellene szakítania előbb a helyiség nyugati téglafalát, majd a kerítés vasbeton lábazatát is.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Frady Endre duplarímes bravúrlírájában nem az a szép, hogy már eleve is gyönyörű, hanem hogy olyan, mint a tubusos sűrített élet, amit ha megnyomunk, elénk toccsan a valóság minden szelete, és bő redőjű hurkaként gőzölögve tekergőzik a tányérunk szélén. Letehetetlen étvágypoézis nem csak naturalista ínyenceknek! Pörögjön az az élet és forogjon az a gyomor!” /Vastag Béláné Vékony Bella, a Gasztroenteriőr c. irodalmi emésztőműsor kedvcsinálója/

„Nem, nem, nem és nem! Nem akarok tovább kritikus lenni! Ó anyám, miért is írattál be annak idején a Közérdekű Egyetem Kritikus Szakára (KEKSZ), miközben tudhattad volna, hogy ez egy életveszélyes szakma?! Frady Endre egy sehonnai bitang ember, ki hogy ha kell, ha nem kell, csak ír, csak ír, csak ír ahelyett, hogy kényszerzubbonyba bújtatva nyáladzana egy világvégi kisváros szökésbiztos magánklinikáján! A megüresedett költői munkakörébe pedig be lehetne állítani egy véletlenszerű billentyűnyomogatásra betanított csimpánzot és állítom, hogy senki sem venné észre a cserét! Bár lehet, hogy az olyan vájtszeműeknek, mint én, hamar feltűnne a minőségjavulás.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bár nem a híres Kisbig előtt, de egyszer engem is elütött a járdán egy figyelmetlenül száguldozó tankhadosztály. Sajnos az ütközéstől mind szörnyethaltak.” /Chuck Norris/

2017. március 3., péntek

Meghiúsult emberevés

Kannibál szól, foga ezüst:
„Számodra készül most ez üst.
Belefőzünk téged ebbe’
Majd betöltünk abált ebbe,
S költőtöltött dögdog fogás
Lesz, mibe be ezüstfog ás.”

Nagy féltemben kiabálnék,
De a szorgos kannibálnék
Engem torkon konyhasóznak
S hiába hörögnék Óznak
Életmentő varázslatér’,
Fortyog bennem hatvanhat ér.

Ám ekkor Chuck Norris eljő,
Szörnyű erejében telj ő,
S vadhadakat nagymesteri
Pofonokkal péppé veri!
Előbb megment, aztán megint:
„Nehogy verset írjál megint!”

„Jaj, Chuck, későn szóltál! Már megírtam. Egy pillanatra nem figyeltem és megtörtént. Hogyan tehetném jóvá?” /Frady Endre, költőgigász/

„Ezt már sehogy. Egy rossz verset nem lehet jóvá tenni. Azt hiszem, hogy agyon kell, hogy verjelek a földtekével!” /Chuck Norris/

„Hajrá Chuck! Hajrá Chuck!” /tizenötmillió magyar/

„O jó költő sporttárs fogadd meg mit Chuck mond, chuck úgy: ’nehogy verset írjál megint’. Ez egy termékeny, nem kicsit véleményes minőségű költői út méltó lezárása lenne... De mi költőnk úgyis dacol sorssal, jó ízléssel, rímmel és még magával Chuckkal is: örök érvényű jeligével lobogóján harcol tovább: ’Nem, nem, Soha!’” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre, alias Mondte Piton, a mentőcsónak https://www.youtube.com/watch?v=8sljSf7KVlQ jelenetének hatása alá kerülve egyepizódos akcióvígjáték-sorozatnak álcázott online öngyilkos merénylet elkövetésére ragadtatta magát. Fondorlatos tettéről időben nem értesítette a Megváltóként statisztáló félistent, aki így hőstettével a Dennis Moore https://www.youtube.com/watch?v=qLkhx0eqK5w jelenet hősének népszerűségére tesz szert. Röviden ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj nekem! A darált Frady Endrével töltött abált kutya helyett a fűbe haraptam és még az ezüstfogam is eltört! Ez a nap is jól kezdődik!” /Ungulungi Bungi, néhai kannibál törzsfőnök/

„Hányszor mondtam neked, hogy térjünk át a vegetáriánus kosztra, de sose hallgattál rám! Most ehetlek meg éhgyomorra!” /özv. Ungulungi Bunginé szül. Dülüngi Hordonga, kannibál törzsfőnökné/

„Vau, vau!” /Brockhauser, az abálástól az utolsó pillanatban megmenekült kutya/

„Az elembertelenedett emberi lét farkastörvényeit a költészet farkastörvényeinek felrúgásával megéneklő össztársadalmi dalnok ebben a művében nem a felszín kapargatása után kezd el mélyre ásni, hanem in medias res egyből mélyen kezd és a köntörfalakat áttörve végig ott is marad. Igazi hús-vér lélektani művet olvasunk, mely a gejl bájolgás helyett öntudatos öklendezésre késztet. Némi képzavarral élve mind a tizennyolc sor egy-egy kijózanító gyomros az elpuhult gondolkodás pacekjába. Feledhetetlen pszeudo gasztrolíra!” /Pejsli Potyondné Cugehőr Cikornya, a Lesújtó Lírakolonc c. mélyirodalmi magazin rovatvezetője/

„Ha választanom kellene, hogy egy kannibál étlapon szerepeljek, vagy Frady Endre olvasótáborában, én habozás nélkül az előbbi mellett döntenék. Megfőni nyilván nem öröm, de egyszeri esemény. Ez a darwini zsákutcába belefajzott versgéplánc viszont naponta ontja magából az emberiség ellenes klapanciákat. Előbb lehet egy fehér ingből eltüntetni a makacs szennyeződéseket, mint az elménkbe beleivódott Frady Endre foltokat. Anyám, ne engedj a közelembe több csasztuskát, inkább főzz meg Puzsérragunak Robisodóval!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2014. március 20., csütörtök

Tavaszjött

Kikeleti madárcsivit
Zöldje mindent* felülmúló,
(*Fradit s kettévágott kivit)
S tavaszi szélt orrán fú ló.

Lovat bánt a tavaszi szél,
Napsütésben puffad hasa,
Zöldell, mint agg párizsi szél,
S mosodát nyit Mosó Masa.

Párizsi zöld szélén bogár,
S ki kitinbe harap bele,
Alél, mert a vendégfog ár
Magas, mint egy folyó tele.

Ha a folyó tele, árad.
Hömpölyög a köztereken
S elsodorja házad-várad…
Tavasz jön s pár pofont leken.


„Ez a kép- és időzavarokban bővelkedő könnyed kora tavaszi blődli annyira feldobta a hangulatomat, hogy amikor a hatnapos parizerem kizöldült szélén ülő pincebogár páncélján megcsillant a pajkos napfény, mosolyogva pattantam felpuffadt lovamra, aki a megáradt folyó hullámain gumicsónakként lebegve ringatott engem a langyvörös naplemente felé.” /Máz Ironika, pszichomédium és hangulatember/

„Ha előre tudom, hogy egy ilyen bugyuta antiversben jelenik meg a Mosó Masa Mosodája, akkor lehet, hogy inkább meg sem írom. Még jó, hogy a Gőgös Gúnár Gedeont elkerülte a végzet!” /Varga Katalin, néhai Kossuth-díjas költő/

„A Ferencvárosi Torna Club nevében a leghatározottabban tiltakozunk, hogy egy liberálbolsevik fűzfapoéta a legősmagyarabb egyesületet egy félbevágott gagyi idegenszívű új-zélandi gyümölccsel tegye egy zárójelbe! Megvárunk! Megvárunk!” /Zöldsas Ferenc, vezérszurkoló és vagyonőr/

„Ez a jobb híján költőnek nevezett ármány – bár aki nincs jobb híján, az lekenhet neki egy egészséges tavaszi pofont, hogy a Fiatal Anarchisták Ligája (a FAL) adja neki a másikat – már megint kipréselt magából valamit, amibe a gyanútlan kritikus belelép és aztán hetekig sikálhatja a talpát! Anyám szerint az ilyen költőket kötelezni kéne arra, hogy a terméküket egyből gyűjtsék zacskóba és helyezzék el az erre kijelölt helyeken. Ez azon kivételes esetek egyike, amikor igazat kell adjak neki.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A nagy ívű keresztrímes mű az önfeledt életörömtől jut el a lassú elmúlás jelein át a halálig és a mindent le- és elmosó megtisztulásig. A beköszöntő tavaszt csivitelve éljenző madarak hatására optimistán kisvállalkozásba fogó Mosó Masa örömét korán beárnyékolja a puffadt lóból készülő penészedő parizer sokat sejtető képe, ám a tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, parizerből a bogarat kirágom, kirágom hangulat mégsem nyomja rá lelkére a bélyegét, mert a kiáradás kijózanító pofonja visszarántja a létbe, mely nehéz ugyan, de legalább minden relatív. Igyunk!” /Botsáska Bertold, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és mosodai bedolgozó/

„Drága a műfog?! Hát persze! Egyrészt mihez képest, másrészt pedig hiába csökken a rezsi, ha közben meg nő az ÁFA! Akinek nem tetszik, az vegyen olcsó kínai fafogat, négyet egy százasért! Az igényesek továbbra is hozzám jönnek! Guten Tag, Herr Wurst! Nehmen Sie Platz!” /Dr. Protkó Pál, hévízi fogszakorvos és műkincskereskedő/

„Das Ááááááááá…” /Horst Wurst, osztrák marhafelsálügynök/

2014. február 10., hétfő

Bankrabló kisokos

Hordjon álarcot a fején!
Legyen kemény, mint egy pilon,
S ne harsogja dalba’: „Hej, én
Vagyok a nagy Iksz Ypszilon!”

Pénztáros, ha megkérdezné,
Mondjon be egy művi nevet!
Pölö Doktor Ezésezné,
S lője le, ha Önön nevet!

Ha egyszerre pisztolyt szegez,
És gyesesként bébit etet,
Akkor ne lepődjön meg, ez
Gyengíti az üzenetet!

Végül, pénzzel, hogyha szalad,
Ne tegyen tiszteletkört Ön!
Pofont rendőr és a fal ad
Együtt, aztán jön a börtön!

„Hej, költő úr, ha előbb olvashattam volna a művét, akkor a rengeteg ünneplő devizahiteles vastapsa ellenére sem kezdtem volna bele a harmadik tiszteletkörbe! A következményen annyit azért pontosítanék, hogy mind a rendőr, mind pedig a pofon többes számban értendő. Jóval többesebb számba!” /A nagy Iksz Ypszilon, diplomás ápoló és cipóra vert megélhetési bankrabló/

„Rendőrségi alkalmazottaink mind a letartóztatási, mind pedig a kihallgatási eljárás során a szolgálati szabályzatnak megfelelően jártak el. A gyanúsítottat pofozás által nem bántalmazták, csupán rendszeresen elkapták tenyérrel az arcánál fogva, amikor ő ismeretlen okból többször is visszapattant a falról.” /Dr. Saller  Botond őrnagy, rendőrségi szóvivő/

„Felháborító, hogy egykori alkalmazottamat, Iksz Ypszilon diplomás ápolót arra próbálják bujtogatni, hogy a nevemben bankot raboljon! Ez kicsinyes bosszú azért, mert elbocsájtottam, amikor megengedhetetlen hangnemben felelősségre vont amiatt, hogy ő csak minimálbért kap, miközben én húszmilliós prémiumot teszek zsebre! Ki mennyit kap, annyit is ér!” /Dr. Ezésez Hubáné Dr. Gőz Matild, a Nemzeti Közkórház és Köztemető Főigazgatója/

„Látszik, hogy egy tipikus férfi írta ezt a kisokosnak nevezett selejtet! Egy nő annyifelé figyel, amennyi felé kell. Én a szoptatás mellett egyszerre mosok, vasalok, főzök, takarítok, bevásárlok és, ha úgy hozza a szükség, akkor akár bankot is rabolok. Mi tagadás, a gyes mellett gyakran úgy hozza… Főleg, hogy a kétbalkezes férjem éppen sitten ül!” /Iksz Ypszilonné Sás Skolasztika, gyesen lévő földrajz-történelem szakos középiskolai tanár/

„Egy vers, ami számomra órákig letehetetlennek bizonyult. Igaz, hogy csak azért, mert olvastán az önvédelmi reflexként vészreakcióba menekülő testemmel-lelkemmel együtt az öklöm is görcsbe rándult, és csak a jó anyám többedik kétségbeesett hívására kiérkező rohammentők által beadott versenylónyi dózis kalcium-magnézium injekció hatására tudtam végre földre ejteni, megtaposni, felgyújtani, majd a szőnyegével kevert hamujára vizelve azt megelőzni, hogy anyám a tűzoltókat is kihívja.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amióta egykulcsos az adó és a családi adókedvezménybe az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulék is bele számítható, azóta megéri itthon maradni, mert így minden honi bankból rabolt jövedelmem túlnyomó része az én zsebemben marad. És még a rezsim is folyamatosan csökken! Magyarország, szeretlek!” /Finesz Jenő, ex-kokillaöntő és betanított bankrabló/

„Igazad van, Jenő! Én Angliában próbáltam bankot rabolni, de hiába mutattam be az érvényes munkavállalási engedélyemet, úgy agyba-főbe vertek, mint Szent Pál az oláhokat.” /Talentum Antal, antitalentum/