A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pép. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. április 22., péntek

Zsúfolt buszon

Fehér bottal orrba vak nyom,
Véresen spriccel a taknyom,
S felüvölt az öreg, tar Kohn
Bá’, kit e zagy talál tarkón.

Járókeretével lecsap,
Arcom szétkent véres ketchup,
Harci trükkel péppé habver,
Rafináltabb, mint az Abwehr.

Sok ifjú nem ad át helyet,
S fáradt üldögélés helyett
Nyuggerből lesz félvad sintér:
BéKáVé az új hadszíntér.

„Mi ott a buszon nem verekedtünk, hanem generációk közötti erőszakügyi konferenciát tartottunk. A konferencia szó nálunk családi tradíció. Mi találtuk fel!” /Kohn Ferenc, CIA ügynök és tar honyadíler/

„Ajvé, az a műmájer Kohn bekerül a versbe, bezzeg én, a pechvogel Grün megint kimaradok belőle! Ráadásul úgy, hogy épp egy Frady nevű a szerző! Ezt a córeszt!” /Grün Alfréd, a Weiss Manfréd Művek nyugalmazott segédkönyvelője/

„Grün-Weiss, he?! Wortspiel?! Franzstadt, Franzstadt, über alles, herr Grün?! Nationalelfmeter?! Nicht ugribugri! Rükwertz! Zurück! Lauf! Eins-zwei, eins-zwei!” /Mokij Gyemjanovics Karascsenko alias Nyikulij Nyikolaj Konszatntyinovics, az Abwehr ügynöke/

„Amióta a 65 év felettiek ingyen utazhatnak buszon, vonaton és seprűn, azóta már nem érvényes az a szabály, hogy át kell adni nekik a helyet, mert a kettő együtt már sok.” /M. András, a költő legállandóbb és leghatvanötévalattibb kommentelője/

„Házam előtt, seprűm mellett
Mézeskalács Ford Mustang áll,
Mesehősként erre tellett!
Bírom, ha M. úrt busz tángál!”
/Vasorrú Bába, 65 év feletti kőgazdag mesehős és fémprotézis díler/

„Ha valaki azt hinné, hogy a történet kitaláció, el kell árulnom, hogy nem: vannak még Rambót megszégyenítő, edzett nyugdíjasok, akiknek a nézése is sokk - nemhogy a járása!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nyolcadik utas/

„Ház doktor úr, hát a csípőprotézisemnek a ringása már smafu?! Rögvest magára tolom a másfél mázsás gurulós bevásárlótáskámat, ha ilyen kevés férőhelyen sokat nyolcadik utaskodik, oszt' nem fogja sör és virsli mellett rikácsolni, hogy Alien május elseje!” /özv. Rambó Rezsőné Rocky Rezsilla, kisnyugdíjas buszsprinter/

„Busz után fut Rambó nagyi,
Nem enged a nagy irambó'”
/buszmegállói falfirka/

„Nem értem, mit nyavalyog a sok legális nyugger! Nekik legalább van nyugdíjunk, míg nekünk, szegény illegális tevékenységű egykori kétkezi bűnözőknek nincs! Mi tehetünk arról, hogy betöréses lopás, bakrablás és zsarolás után nem fizethettünk nyugdíjjárulékot?! Hát ezt érdemeljük egy stresszes élet megfeszített sötétben bujkálása után?! Ráadásul csak a buszon merünk leülni, a villamoson nem, mert számunkra a villamosszék veszélyesen hangzik!” /id. Pajszer Potyond, a Salabakterként Inaktív Törvénykijátszók Társasága (SITT) jó magaviseletért feltételes szabadlábra harmadolt póttagja/

„Költő Úr ismételten együtt rezonál a Világegyetem Magyarországnak nevezett részhalmalmazával. A vájtszemű törzsolvasók elégedett sóhajjal nyugtázzák majd, ahogy a békávés rögvalóság elemei a hamisíthatatlan Frady Endre prizmáján gellert (ha már Kohn bácsi) kapva dobócsillagként fúródnak sokat tűrt kollektív tudatuk még félig élő neuronjaiba. Mi a művészet, ha nem az, ha valaki három versszakban több kisebbséget inzultál csak a rím kedvéért, mint MZP egész tavasszal?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, humán úr, én nem inzultáltam senkit, csak minden váratlanul elém kerülő mikrofonba gondolkodás nélkül belemondtam a legelső dolgot, ami épp akkor az eszembe jutott. Amúgy a BKV-n az időseknek helyet át nem adó fiatalság sajnos nem a kisebbség, hanem a többség. Aki mégis átadja a helyét, az véletlenül vagy túl udvarias, vagy nem figyelt oda, esetleg épp le akar szállni. Na, de majd mi összefogunk és együtt leültetjük az öregeket! Mind ülni fognak! Ja, bocsánat, nem úgy értettem!” /MZP/

„A különböző időben és térben születettek egy időben és egy térben való kritikus tömegű tömörülése okozta antagonisztikus nemzedéki ellentét által közlekedési féregjárat keletkezik a téridőben, amit BéKáVénak hívunk, de nevezhetjük helyi érdekű fekete lyuknak is. A szociálisan érzékeny költő önmagát kapitálisan elérzéketlenítve ront rá a témával együtt földön heverő letiport nemzedékekre. Ahogy a mondás tartja: Szociolovon szociopata és közös lónak híg a leve! Üsd ki, üsd ki! NEM ENG.!” /Galandféreg Gerzson, a Magyarisztáni Orbitális Sikertörténeteket Leíró Értelmiségi Közlöny (MOSLÉK) közvéleményvezérürüje/

„Mi ez az elmegyógyintézeti betegfelvételin is bukásra ítélt szózagy?! Miért kell a Frady Endre megbomlott agyában lévő szellemi dugóban megrekedt csődtömegközlekedési kihágások közzétételével inzultálni a gyanútlan olvasótábort?! Kit érdekelnek ezek a naturalista irrealitások?! Hej, azok a régi szép idők, amikor még fél kézzel felemelhető kisfiú voltam, akkor anyukám a zsúfolt buszon nem a szatyrával verte a szegény gyerekes anyának helyet át nem adó nyikhaj fiatalokat, hanem velem! Kicsit fájt ugyan, amikor a busz légterében való megpörgetés után gyomorszájon fejeltem egy-egy üldögélő laklit, de kárpótolt a pillanatnyi könnyű szenvedésért, hogy a frissen felszabadított helyre ülő anyukám az ölébe vett és a jó illatú zsebkendőjével letörölte az arcomról a véres taknyomat! Na, az ilyen valós örömök megélésétől foszt meg bennünket Frady Endre penetránsan tudálékos tehetségtelensége! Buszos tömeg talpa alá vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szeretem, amikor zsúfolt a busz, mert akkor az izmaim megfeszítésével földkörüli pályára tudom robbantani a tömeget, akik magukkal viszik a busz falait és tetejét, így egyedül maradok a motoros gördeszkán és élvezem, hogy az arcélemmel kettéhasítom a texasi homokvihart.” /Chuck Norris/

„Jaj, nekem! Segítség! Hasadok, mint a hajnal! Jobb lett volna Magyarországra menekülnöm saras esőnek!” /a texasi homokvihar/

2018. augusztus 22., szerda

Abrakadabra

Szól a varázsló: „Abrakadabra!”
S mágia-bottal rácsap a babra…
Nincs meg bab már s hűlt helye pépes!
Hű, e varázsszó bármire képes?!

„De hát a bácsi egyszerűen csak szétverte a botjával a babszemet! Ez nem is varázslat volt és a bácsi nem is varázsló! Brühühü…” /a csalódottan síró négyéves Zénóka/

„Mi ez a cirkusz má megint, Csiri Bá?! Mit hadonászik azzal a golfütővel, mé nem használ inkább konzervnyitót?! Nooormális?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem figyel, humán úr?! Még a négyéves Zénóka is tudja, hogy mi a különbség a bab és a babkonzerv között! Amúgy minden a trükkön múlik.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nincs itt semmiféle trükk, minden az abrakadabrán múlik! Akarják, hogy a szemük láttára tüntessek el akármennyi közvagyont, miközbe’ közbeszerzek?” /Mélyzseb Mohóny, közpénzmágus és nemzeti oligarcha/

„Mi ez a varázslat köntösébe bújtatott tomboló erőszak?! Ez már nem hókuszpókusz, itt már babra megy a játék! Le a babverőkkel! Babra magyar! Világ babjogi ombudsmanjai, egyesüljetek! Ne csak beszéljük a zöldségeket, de tegyünk is értük!” /Kebab Kösztöny, a Nemzetközi Babügyi Integrációs Igazgatóság (NB II) sajtószóvivője/

„Nézze, költő úr, én értékelem, hogy csak a szerencsétlen babot eresztette bő lére, nem a verset, ám ez az erény igencsak szerény, úgyhogy NEM ENG!. Nem akarom kedvét szegni, de ha legközelebb művészeti alkothatnékja támad, próbálja inkább néptánccal levezetni! Az a műfaj nem hozzám tartozik.” /Baltaarc Benő, a Nemzeti Alkotókedvetlenítő Vállalat (NAV) betanított főcenzora/

„E varázslatos vers olvasóiban felmerül a ’Mit meg nem adnék egy nagy tányér csülkös babfőzelékért?!’ kérdés, főleg így hó végén, ám a nyálcsorgató igazságok valóságtartalmának igazsága paradox módon messze áll a valóságtól. A vers rövid, de velős, mint a pacal. Aki ötöst szeretne, az holnapra vagy megtanulja, vagy hoz egy nagy lábassal!” /Ínségszikla Imréné Szűktáp Szidónia, középiskolai magyartanár és csontváz imitátor/

„Jézusi indíttatásból ma egy nagyobb élelmiszercsomaggal megpróbáltunk bejutni pár általános és középiskolába, de a karhatalom mindenütt megakadályozott minket az állam által éheztetetett pedagógusok táplálékhoz juttatásában. Ha Krisztus Urunk nem támadt volna fel, akkor most forogna a sírjában.” /Iványi Gábor, lelkész/

„Rémálmaimban kísért a szétvert babarc látványa! Községünk nevében kikérem magamnak ezt a verset! Ebből per lesz!” /Dr. Babarci Berci, Babarc község jogorvosa/

„Ne szórakozzanak folyton a nevemmel! Hogy lehet így békében nyugodni?!” /néhai Abrakadabra Aranka, a varázslónők ősanyja és varázsige díler/

„Jó lenne nekem lenni ilyen vers varázspálca, ha akarni nemzetközileg harasó csapatot csinálni és muszájni kutyaütni! Kéne csinálni csoda!” /Szerhij Rebrov, a Ferencvárosi Torna Club frissen kinevezett edzője/

„Mi ez a szellemi fekália, ez az irodalmi hasmenés?! Anyám szerint az ilyet be kellene tenni egy pelenkába és kidobni valahol egy külhoni autópálya mellé, de érzem rajta, hogy csak viccel, mert kultúrember ilyet sosem tenne! Frady Endrét viszont veszélyes hulladéknak kéne minősíteni és egy Koppány vértől veres karddal kipróbálni, mennyi a felezési ideje! Vagy a negyedelési! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az erdőben aludtam, amikor rám ütött a mágia botjával egy abrakadabrázó varázsló. Arra ébredtem, hogy a fa tetejéről a hasfalamra zuhant egy a visszapattanás miatt hónaljból kiszakadt karja által levert mókuscsalád. Szegények nem élték volna túl a mágust, ha fel nem támasztottam volna őket.” /Chuck Norris/

2017. június 29., csütörtök

A költő dala

Költő, mikor költ,
Nem le-t mutat, föl-t;
Végcélja az Ég,
Belül ezért ég.

Fűti őt a hév,
S ha elüti HÉV,
Mely nagy, mint a hegy,
Lelke mennybe megy.

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

Költőmassza zöld,
Beissza a Föld,
S terem rajta fű.
Aszta’ de szép, hű!

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

(haláltánc!)

„Oh, de szívesen megzenésíteném ezt a költői dalt, de hát ki enged oda egy csokigolyót a zongorájához?!” /Wolfgang Amadeus Mozart, néhai zeneszerző és jelenlegi csokigolyó/

„Megjegyezném, hogy még ha fradista is, akkor is piros a költői massza... De ügyesen be lett csempészve némi propaganda.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Akit elüt a HÉV, reál úr, az egyrészt összekenődik zöld festékkel, másrészt hullaként előbb-utóbb amúgy is bezöldül kicsinyég. Úgyhogy a zöld massza többé-kevésbé helytálló, így nem helytelen Frady Endrét egy nagy tepsi spenótként ábrázolni.” /Dr. Darálthús Dögény, kórboncnok és amatőr közművelő/

„Egyszer nekem jött egy száguldó HÉV. Abból is gusztustalan zöld massza lett.” /Chuck Norris/

 „NEMÁ!!! Átcuccolunk a YozsefAttila.blogspot.hu-ra?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne aggódjon, humán úr, a költő nem halt meg, csak évi rendes költői szabadságán átalakult zöld masszává! Majd elmúlik! Érdekes kérdés egyébként, hogy egy szavalóversenyen esetleg fellép-e masszaként?” /Rimamurányi Rögöny, házmester és helyi mindentudó/

„Mi van?! Ki szórakozik a nevemmel?! Rükvercben úgy elütöm az állítható hátsó szárnyammal, hogy a rázókő adja a másikat!” /Felipe Massa, csavaros eszű brazil Forma 1-es pilóta/

„Felipe Massának nem csavar állt bele a koponyájába, hanem Rubens Barichello autójának hátsó felfüggesztéséből elszabadult rugó rúgta be a homlokát! Még szerencse, hogy mindez a Hungaroringen történt és magyar orvosok kezébe került! Ez még 2009-ben történt. Azóta ezek az orvosok már valahol Európában dolgoznak, úgyhogy legközelebb érdemesebb lesz Angliában, vagy Németországban balesetet szenvedni.” /Bokszutca Bönyő, Forma 1-es szakíró/

„A költő dala ismét hiányt pótol, a költő daltalanságának a hiányát! Frady Endre úgy bánik el a szavak jelentésével, ahogy a legendás Szergej Bubka a világcsúcsokkal, folyamatosan meghaladja őket! Ez a korszakokon átívelő öntörvényű géniusz a saját koordináta rendszerének origójaként rendületlenül utat mutat, sőt utat tör a konformizmusban megfáradt társadalom légkondicionálatlan HÉV-eken reménytelenül izzadó magatehetetlen tömegeinek. A költő dala elixír a vájt füleknek!” /Miamanó Mentolné Terembura Titanilla, középiskolai magyartanár és OKJ-képzett rúdugró edző/

„A költő dala?! Ez a közízléstelen médiahulladék mégis mitől költő és mitől dal?! Attól költő, hogy önmagukban értelmes szavakat értelmetlen sorrendben helyez el és így megfoszt minden jelentéstől?! Attól dal, hogy van benne refrénnek nevezett versszak, ami attól refrén, hogy más a szótagszáma, és attól más a szótagszáma, hogy az utolsó szót még kétszer teljesen feleslegesen megismétli?! Anyámat ideiglenesen egy meg nem nevezett kelet magyarországi zsákfaluban állomásoztatom, ahol se újság, se rádió, se tévé, se térerő, se internet nincs, így remélhetőleg Frady Endre vers se! Európától ennyire távol talán védett lehet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2012. szeptember 10., hétfő

Baba vagyok ...

"Nyomot hagyok" /Anyuka felvétele/

Baba vagyok, fogam sincsen,
Vacsorácskám mégis körte.
Anyukám szólt: Egyél kincsem!
S kemény körtét péppé törte.

Nyelek, falok, ürül kamra,
S látom édesanyám szemén,
Büszke a nagy étvágyamra,
Mit elém rak, megeszem én!

Jöhet ringló, répa, retek,
Ami pépes, benyakalom,
Csak nem-enni nem szeretek,
S pelenkámban nő a halom.

Édesapám szinte ragyog,
Míg a vállán büfizek én,
Boldog vagyok s nyomot hagyok
Apun lévő gyapjúzekén.