Máma a szerencse balog,
Királynőt üt le a gyalog,
Bástya rosálása gyatra,
S nem érsz haza negyed hatra.
E nap mindenhonnan késel,
Régi dicsőséged késel
Homályban és hasad hasad,
S égből pofont szirti sas ad.
Mentőhordágy csupa rücsök,
Ínyen döf tört szemfog csücsök,
Sürgősségin tömeg gátol…
Aludd át e napot mától!
„Nem rossz, Frady NERtárs, nem rossz, de magától ennél többet vár a szakvezetés! Na, fusson neki még egyszer-kétszer, dobbantson és zamek! Addig is NEM ENG.!” /Trotil Tivald, a Költőket Gályáztató Bizottmány (KGB) főcenzora/
„„[…] Játszani is engedd szép, komoly fiadat!” jut az egyszerű választópolgár eszébe így költészet napjatájt, meg hogy „ […] költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj […]” Namostan felmerül a költői kérdés, hogy egyfelől Endre Művészúr tekinthető-e szépnek, mert komolynak aligha, s hogy vajon ezzel diszkvalifikálódott-é a játékra érdemesültek köréből. Másfelől pedig, hogy milyen fokon is készül Ő egész népét tanítani, és hogy ezt mégis hogyan viszonozhatnánk Neki. Mindenesetre mélyen megnyugtató, hogy Frady Endre költészetének minősége legalább olyan stabil és megingathatatlan, mint a választópolgárok bizalma országunk vezetésében. Köszönjük! Ja, hogy péntek 13? Carpe diem, és nyugtával dicsérd!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Hát a verset is messziről ajánlott elkerülni, méltó a naphoz. Ezt maximum Nagy Bandó András tudná úgy előadni, hogy az ne legyen eme rettenet...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Nagy Bandó András? NBA?! I love this game!” /Michael Jordan, ex-kosárfenomén/
„Hé, senki se vegye a számra a nevemet, mert odamegyek és úgy elverem egy seprőnyéllel, mint fiatal koromban a Kacsa Magazin főszerkesztőjét, aki ütlegelés közben még hápogni is elfelejtett!” /Nagy Bandó András, a nem viccelő humorista/
„Még hogy balszerencse?! Előléptettek és leütöttem a fehér királynőt! Buli vaaaan!!!” /a fekete gyalog/
„Gyalog?! Nem gyalog ütött le, hanem egy sötét paraszt! A védelmemre kirendelt bástya meg ijedtében berosált! Elegem van, lemondok és inkább átállok én is a sötét oldalra!” /a világos királynő/
„Gyere kislány, gyere, a Disco Dark-ban szól már a zene!” /DJ Darth Feró, sötét dalnok/
„A péntek tizenharmadikát hanyatló nyugati fekete macska mágiára és turáni átokra hivatkozva átaludni?! Szorgos közmunka helyett henyélni?! Sürgősségin tömeget vizionálni?! Na, de mit is munkamoralizálok én itt?! Nem kell szirti sas a pofonhoz! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, aztán a másik orcáját, hadd érezze mindkét fele baráti szeretetem csattanását! Nem szimulál, feláll! Arccal a kisvasút felé! Irány a lapátos brigád! Lépéééés iiiindulj! Egy-kettő, egy-kettő…” /Csávás Kálmán kétharmadnagy, az Idegesítővé Degradálódott Igriceket Ótvarpusztára Telepítő Alakulat (IDIÓTA) megoldásügyi főbiztosa/
„Péntek tizenharmadikán
Zuhanjon rád nagy pelikán!”
/Újpesti Barnabás, OKJ képzett közjegyző és Frady Endre kortárs költészeti ellenlábasa/
„Szerencse balog?! Hát nekem nem volt szerencsém, mert Murza lovam megcsúszott a sárban, engem meg elfogtak a rác labanc bérencek! Még jó, hogy a lefejezésemet nem éltem túl, mert belehaltam volna a szégyenbe, hogy legyőzött a gaz ellen!” /Béri Balogh Ádám, brigadéros/
„Gaz ellen használjon Dzset márkájú rotációs kapát! Ha most vásárol, ajándékba fűmagot is adunk mellé! Zene a gazda füleinek, amikor a harmonikus kertjében a Dzset rotál!” /Nyikhaj Nyenyő, rotációs kapa ügynök/
„Az aktuális társadalmi tragédiában az olvasót együttérzéssel tegező költő a félős jelenlét paradigmájával ajándékozza meg az abszurd rettegésbe menekülő letargikus tömegeket. A rímek kristálytiszta csengése bongása vidám lélekharangként jelzi közeli vég kezdetét. A költő, szorgos népének szellemi fáklyahordozójaként már látja az alagút végét és mindjárt beér. Könnyezzünk vele együtt!” /Ravatal Rezsőné Temetetlen Teréz, a Gyászfátyolt Öröklő Kaotikus Értelmiség Riadalma (GYÖKÉR) című jajveszékelő versportál főszerkesztője/
„Több ezer év és több tízezer hónap statisztikai megfigyelése és az adatok számítógépes rendszerezése után nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy minden olyan hónapban, ahol tizenkettedike csütörtökre esik, előfordul péntek tizenharmadika.” /brit tudósok/
„Tegnap egy vitriolos tollkészletben fogadtam anyámmal, hogy péntek tizenharmadika legnagyobb csapása nem a műfogsorrögzítőjének a tévé távirányítójába ragadása, hanem Frady Endre aktuálböffenetének az iderondulása lesz! Nyertem, de nem vagyok boldog! Ha nekem kétharmadom lenne, akkor most visszamenőleges hatállyal bevezetném a Stop Frady törvénycsomagot és ezt az elmeháborodott rímzombit kiutasíttatnám a világegyetemről! Free from Frady!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nálunk Texasban a péntek tizenharmadika nagy szerencséjére nem mer balszerencsét hozni, mert különben addig ütöm, míg szombat tizennegyedike nem lesz belőle.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: péntek 13. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: péntek 13. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. április 13., péntek
Péntek 13
Címkék:
balog,
balsors,
balszerencse,
mentőhordágy,
pech,
péntek 13,
sürgősségi,
szerencse
2017. január 13., péntek
Péntek 13
Balsorsa kit éppen ma tép,
Hét emberből, bárha hat ép,
Ám pont őt verik meg nénik
(Villamoson megtörténik!)
Mert leült egy üres helyre
S járókerettel kap fejre -
Rájön, megtámadta a pech,
(Mint adóst a NAV ős APEH)
S kiújul a babonája,
S annyi átok száll most rája,
Érzi, szerencsétlen szamár,
S villamos szék sem vonzza már…
„Egy gondolat bánt engemet...: ez a vers úgy döcög, mint a 14-es villamos mely mellett még egy vemhes éticsiga is űrsebességgel száguld el, mégis úgy rázkódik, mintha menne is előre. Na valami ilyet érzek most. A magyar valóság ilyen realisztikus ábrázolása ismét mélyen az elmémbe mart. Hogy jót is írjak: egy sor azért nagyon tetszett: Villamoson megtörténik!, nem sok de a miénk... Magyarország szeretlek!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Én vagyok a legbalszerencsésebb ember a világon! Péntek tizenharmadikán születtem, de anyám nem ért be velem a kórházba, hanem a hídon szült meg, és mivel épp szökőárral kombinált földrengés volt, így belesodródtam a folyóba, ami magával ragadott és eltűntem! Végül vízilovak neveltek fel, így aztán drabális lettem és büdös a szám. Talán ezért nem szeretik az emberek a jegyüket, bérletüket ellenőrzésre felmutatni?” /Hippopotámusz Huba, BKV ellenőr/
„A nehéz járókeretemmel és két teli szatyrommal kilenc másodperces száz métert kellett futnom, hogy elérjem a villamost, majd át kellett verekednem magam egy drabális és büdös szájú ellenőrön és legázolnom egy kirándulni induló általános iskolai osztályt, hogy odaérjek az egyetlen szabad ülőhelyhez, mire ez a nyikhaj pont az orrom előtt ült le! Nem igaz, hogy nem tudja átadni egy szegény védtelen öregasszonynak! Muszáj voltam odacsapni a büdös kölöknek!” /özv. Vadkan Vendelné Vérgőz Vendetta, nyugdíjas cirkuszi medveidomár és a Nyugdíjasoknak Ülőhelyeket Googlegroups (NYŰG) adminisztrátorának nagymamája/
„Ez a péntek tizenharmadikai balszerencse dolog csak varázslás és fekete mágia! Egy felvilágosult keresztény/keresztyén nem hihet az ilyen ördögtől való praktikákban! Én szerencsére – lekopogom! – nem vagyok babonás!” /Dr. Ereklye Elemér, a Léha Ódivatú Praktikákat Alapból Tiltó Keresztény Osztag (LÓPATKÓ) négylevelű lóhere ügyi szakreferense/
„Én egyszer a villamosvezetői székemben illuminált állapotban ülve nekivezettem a szerelvényemet egy civil békemenetnek, mire visszamenőleges hatállyal villamosszékbe kerültem, de szerencsére a rezsicsökkentés miatt legagyásodott ELMÜ-nek nem volt embere, hogy a korábban adminisztrációs hibából lekapcsolt áramot visszakösse a büntetés végrehajtási intézetbe, így túléltem. Pedig aznap pont péntek tizenharmadika volt! Úgy látszik, nálunk már a babonából is kilopták a hatóerőt!” /Amper Adalbert, villamosvezető/
„A valóság talaján magasodó aktuállírák síkba fejtésének koronázatlan költőfejedelme ismét hagymázas könnyeket fakasztott a babonabálvány és a hamis mammon fogsarkában senyvedő embermilliók, sőt milliárdok szeméből! A villamos székek kényelmi vonzásának bűvköréből kiszakadni képtelen világ proletárjainak egyesült sóhaja kíséri ezt az újabb irodalmi monumentalitást, melyre nem csak a fél világháló, sőt a negyed világegyetem figyelt fel, de némi késéssel maga a NAV is! Na, ja, hiszen péntek tizenharmadika van!” /Rögvalóság Rezsőné Elvont Etelka, a Widámra Werselt Willamosszékek Pont Haldokló Utasai (WWW.HU) című internetes irodalmi portál főszerkesztőnője/
„Egyszer péntek tizenharmadikán véletlenül beültem egy bekapcsolt villamosszékbe, mire egész Texasban elment az áram. Kivertem a biztosítékot.” /Chuck Norris/
„Kár, hogy Frady Endre nem Texasban verte ki a biztosítékot, hanem nálam! Anyámat megnyugtattam, hogy a péntek tizenharmadikának ebben semmi szerepe nincs, ez a megátalkodott rímfajzat ugyanis ekkor és erről ugyanolyan tehetségtelen ripacskodást rittyent, mint bármikor bármiről! Mindenesetre, ha egyszer esetleg öldöklő versenyt futna a Hall of Fame és a Cosa Nostra, hogy ki örökítse meg betonban előbb a költőnk lábnyomát, akkor remélem, hogy az utóbbi fog győzni!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Hét emberből, bárha hat ép,
Ám pont őt verik meg nénik
(Villamoson megtörténik!)
Mert leült egy üres helyre
S járókerettel kap fejre -
Rájön, megtámadta a pech,
(Mint adóst a NAV ős APEH)
S kiújul a babonája,
S annyi átok száll most rája,
Érzi, szerencsétlen szamár,
S villamos szék sem vonzza már…
„Egy gondolat bánt engemet...: ez a vers úgy döcög, mint a 14-es villamos mely mellett még egy vemhes éticsiga is űrsebességgel száguld el, mégis úgy rázkódik, mintha menne is előre. Na valami ilyet érzek most. A magyar valóság ilyen realisztikus ábrázolása ismét mélyen az elmémbe mart. Hogy jót is írjak: egy sor azért nagyon tetszett: Villamoson megtörténik!, nem sok de a miénk... Magyarország szeretlek!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Én vagyok a legbalszerencsésebb ember a világon! Péntek tizenharmadikán születtem, de anyám nem ért be velem a kórházba, hanem a hídon szült meg, és mivel épp szökőárral kombinált földrengés volt, így belesodródtam a folyóba, ami magával ragadott és eltűntem! Végül vízilovak neveltek fel, így aztán drabális lettem és büdös a szám. Talán ezért nem szeretik az emberek a jegyüket, bérletüket ellenőrzésre felmutatni?” /Hippopotámusz Huba, BKV ellenőr/
„A nehéz járókeretemmel és két teli szatyrommal kilenc másodperces száz métert kellett futnom, hogy elérjem a villamost, majd át kellett verekednem magam egy drabális és büdös szájú ellenőrön és legázolnom egy kirándulni induló általános iskolai osztályt, hogy odaérjek az egyetlen szabad ülőhelyhez, mire ez a nyikhaj pont az orrom előtt ült le! Nem igaz, hogy nem tudja átadni egy szegény védtelen öregasszonynak! Muszáj voltam odacsapni a büdös kölöknek!” /özv. Vadkan Vendelné Vérgőz Vendetta, nyugdíjas cirkuszi medveidomár és a Nyugdíjasoknak Ülőhelyeket Googlegroups (NYŰG) adminisztrátorának nagymamája/
„Ez a péntek tizenharmadikai balszerencse dolog csak varázslás és fekete mágia! Egy felvilágosult keresztény/keresztyén nem hihet az ilyen ördögtől való praktikákban! Én szerencsére – lekopogom! – nem vagyok babonás!” /Dr. Ereklye Elemér, a Léha Ódivatú Praktikákat Alapból Tiltó Keresztény Osztag (LÓPATKÓ) négylevelű lóhere ügyi szakreferense/
„Én egyszer a villamosvezetői székemben illuminált állapotban ülve nekivezettem a szerelvényemet egy civil békemenetnek, mire visszamenőleges hatállyal villamosszékbe kerültem, de szerencsére a rezsicsökkentés miatt legagyásodott ELMÜ-nek nem volt embere, hogy a korábban adminisztrációs hibából lekapcsolt áramot visszakösse a büntetés végrehajtási intézetbe, így túléltem. Pedig aznap pont péntek tizenharmadika volt! Úgy látszik, nálunk már a babonából is kilopták a hatóerőt!” /Amper Adalbert, villamosvezető/
„A valóság talaján magasodó aktuállírák síkba fejtésének koronázatlan költőfejedelme ismét hagymázas könnyeket fakasztott a babonabálvány és a hamis mammon fogsarkában senyvedő embermilliók, sőt milliárdok szeméből! A villamos székek kényelmi vonzásának bűvköréből kiszakadni képtelen világ proletárjainak egyesült sóhaja kíséri ezt az újabb irodalmi monumentalitást, melyre nem csak a fél világháló, sőt a negyed világegyetem figyelt fel, de némi késéssel maga a NAV is! Na, ja, hiszen péntek tizenharmadika van!” /Rögvalóság Rezsőné Elvont Etelka, a Widámra Werselt Willamosszékek Pont Haldokló Utasai (WWW.HU) című internetes irodalmi portál főszerkesztőnője/
„Egyszer péntek tizenharmadikán véletlenül beültem egy bekapcsolt villamosszékbe, mire egész Texasban elment az áram. Kivertem a biztosítékot.” /Chuck Norris/
„Kár, hogy Frady Endre nem Texasban verte ki a biztosítékot, hanem nálam! Anyámat megnyugtattam, hogy a péntek tizenharmadikának ebben semmi szerepe nincs, ez a megátalkodott rímfajzat ugyanis ekkor és erről ugyanolyan tehetségtelen ripacskodást rittyent, mint bármikor bármiről! Mindenesetre, ha egyszer esetleg öldöklő versenyt futna a Hall of Fame és a Cosa Nostra, hogy ki örökítse meg betonban előbb a költőnk lábnyomát, akkor remélem, hogy az utóbbi fog győzni!” /Puzsér Róbert, kritikus/
Címkék:
babona,
járókeret,
péntek 13,
villamos szék
2016. május 12., csütörtök
Holnap péntek tizenhárom...
Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…
Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!
Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…
„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/
„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/
„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/
„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/
„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/
„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/
„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/
„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/
„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/
„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…
Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!
Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…
„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/
„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/
„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/
„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/
„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/
„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/
„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/
„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/
„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/
„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/
Címkék:
babona,
balszerencse,
ima,
injekció,
köröm,
lábujj,
nyugiszuri,
péntek 13,
sebész,
szike
2015. február 13., péntek
Péntek 13
Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.
Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.
Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.
Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.
Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!
„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/
„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/
„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/
„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/
„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/
„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/
„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/
„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/
„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/
„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/
„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.
Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.
Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.
Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.
Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!
„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/
„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/
„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/
„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/
„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/
„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/
„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/
„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/
„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/
„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/
„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/
2012. július 13., péntek
Péntek tizenharmadika turmix
Péntek tizenharmadika:
Összenő az orrok lika
S falat fal sok bölömbika
Ika péntek tizenharmad:
Véres pofont medvekarm ad
S elsüllyed a spanyol Armad.
Harmadika péntek tizen:
Kossuth Lajos megin’ izen:
„Ne járjatok forró vizen!”
Tizenharmadika péntek:
Fagynak Windows-ban a Paint-ek
S nem nős ma a szegény vén tek.
Ketnép akidamrahnezit:
Letépkedik Messi mezit!
„Költő úr! Mi a gány ez itt?!”
(tánc)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)