A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyuszmusz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyuszmusz. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 30., csütörtök

Kuszkusz

Kisbig tálban finom kuszkusz,
Vega kaja, nem sült nyuszmusz.
Kajatolvaj mögém kúsz-kúsz,
Nem jár neki „szia pusz-pusz”,
Hanem bal-jobb pofon húsz-húsz,
S taknyán járdaszélig csúsz-csúsz.
Ám ennyivel meg nem úsz-úsz,
Elüti szegényt egy tussz-tussz
Zenét játszó mikrobusz-busz...

Jaj, közben kihűlt a kuszkusz!

(tánc!)

„Mi van, költő báci, agyára ment a tegnapi ciceriborszósz kuszkusz a Kiszbigben?! Ha legközelebb isz ilyen közlészkényszerbe teccik lenni, akkor gyorszan tesszék lecendeszíteni magát egy Kussz-kussz! kiáltásszal!”/Naposzcibe Caba, szomszéd kiszfiú/

Nemesz Nagy Ágnesz:
Mit beszél a kuszkusz?

Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én,
cipity Lőrinc, meg egy pici
kusz, kusz, kusz!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit is mondhatnék -nék, korszakalkotó- az alkotó... Ha eddig nem volt ilyen irányzat most megszületett az Echo líra, népiesebb nevén VV, de nem az a VV, ez még durvább: visszhang vers, Majka hajrá...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, kérem, én nem azért kúsztam-másztam a költő úr mögött a földön, hogy ellopjam a kajáját, hanem hogy felvegyem az elgurult gyógyszerét! Többre nem emlékszem… Most hol vagyok? Már feltámadtam?” /Lúzer Lázár, munkanélküli űrhajóvezető oktató/

„Ahogy vezetés közben kicsit rámozogtam a decibelekre, véletlenül felhajtottam a járdára és fröccsent némi vér a szélvédőmre, de szerencsére mindig fel van töltve az ablakmosó tartályom, így gond nélkül tovább tudtam hajtani.” /Tapló Tipold, a McDöglesz Rágcsálóirtó Kft buszsofőrje/

„A Kisbig szerdai vega menüje valóban csicseriborsós kuszkusz egytál volt, ám a többi csak a költői képzelet szüleménye, ugyanis egy esetlegesen lepofozott kajatolvaj nem tudna kicsúszni a járdára, mert ahhoz át kellene szakítania előbb a helyiség nyugati téglafalát, majd a kerítés vasbeton lábazatát is.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Frady Endre duplarímes bravúrlírájában nem az a szép, hogy már eleve is gyönyörű, hanem hogy olyan, mint a tubusos sűrített élet, amit ha megnyomunk, elénk toccsan a valóság minden szelete, és bő redőjű hurkaként gőzölögve tekergőzik a tányérunk szélén. Letehetetlen étvágypoézis nem csak naturalista ínyenceknek! Pörögjön az az élet és forogjon az a gyomor!” /Vastag Béláné Vékony Bella, a Gasztroenteriőr c. irodalmi emésztőműsor kedvcsinálója/

„Nem, nem, nem és nem! Nem akarok tovább kritikus lenni! Ó anyám, miért is írattál be annak idején a Közérdekű Egyetem Kritikus Szakára (KEKSZ), miközben tudhattad volna, hogy ez egy életveszélyes szakma?! Frady Endre egy sehonnai bitang ember, ki hogy ha kell, ha nem kell, csak ír, csak ír, csak ír ahelyett, hogy kényszerzubbonyba bújtatva nyáladzana egy világvégi kisváros szökésbiztos magánklinikáján! A megüresedett költői munkakörébe pedig be lehetne állítani egy véletlenszerű billentyűnyomogatásra betanított csimpánzot és állítom, hogy senki sem venné észre a cserét! Bár lehet, hogy az olyan vájtszeműeknek, mint én, hamar feltűnne a minőségjavulás.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bár nem a híres Kisbig előtt, de egyszer engem is elütött a járdán egy figyelmetlenül száguldozó tankhadosztály. Sajnos az ütközéstől mind szörnyethaltak.” /Chuck Norris/