A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaralás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaralás. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 19., kedd

NYARALUNK...

Nyaralunk, ütött az óra,
Indulni kell ki a tóra,
Strandkapunál állni sorba
S izzadni, mint tánctól Zorba.

Parti fűz ellen a szú vét,
Kidől s kapunk csőstül UV-t,
Rizikóból ez a soros…
Védj meg naptej, sokfaktoros!

Szorgos népünk hekket zabál,
Verítékben úszik a bál,
Szutykos plédre jön sok hangya,
S nem hűt le a tóvíz langya.

Emberhadtól bűzlik a tó,
Gyerekzsivaj agyig ható,
Bankszámlám a nullig apad,
S lerogynék, de nincs egy fapad.

Lassú Napnak teste rest-e,
Mikor lesz már este, beste?!
Nyaralás rám nézve káros,
Irány haza, vár a város!

Lassú?! Én?! Rest testű?! Kikérem magamnak! Folyamatosan 220 km/másodperc sebességgel száguldok a világűrben! A látszólagos lassúság a Föld tohonya forgásából adódik! A saját portádon söpörgess, te szerencsétlen sárlény ahelyett, hogy megugatnád a vezérlő csillagodat!” /a Nap, G2V színképtípusú csillag/

„Öngyilkos hajlamúak inkább ne olvassák... Nehéz szavakat találni, én gyorsan le is mondok minden tervezett utat. Inkább a munka.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Soros rizikó?! SZÚ vét?! Politizálunk, költő polgártárs, politizálgatunk?! Uszítunk a rendszer ellen?! Sorossal bomlasztanánk a szovjet-magyar barátságot?! Ráadásul ilyen gyenge verssel?! NEM ENG.!” /Senki Soma, a Rémrímeket Üldöző Hivatal (RÜH) főcenzora/

„Nekem a balkonom a Riviéra
Lógni ott szeretek én a fészbukon,
Nem nyaggat lányom, s a munkabér a
Számlán csücsül, a kaján sem bukom.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Brit tudósok szerint a kiskorú gyermekeikkel a Balaton partján nyaraló szülők 50%-a alig várja, hogy visszamenekülhessen a légkondicionált munkahelyére a nyaralást kipihenendő. A maradék 50%-nak nem légkondicionált a munkahelye.” /F. Endre, költészmérnök/

„Na, költő úr, maga itt nyafog és elégedetlenkedik, miközben szociálisan és kapitálisan is érzékeny pártunk és kormányunk minden követ megmozgat, hogy a keményen dolgozó kisemberek arra érdemes rétegei aktív pihenéssel regenerálódva mihamarabb munkára-harcra készen forduljanak arccal a munkapad felé?! Szorgos népünk győzni fog, maga viszont ülni! Irány a közmunkatábor!” /Csávás Kálmán bőrnagy, a Csúnya Ornamentikájú Károkozókat & Illiberalizmust Simfelő Költőket Elhárító Kopaszok Szervezete (CSOKISKEKSZ) ideológiai főtisztje/

„Magyarországon az emberek felének nincs pénze arra, hogy egy egyhetes nyaralást kifizessen.” /újsághír/

„Akinek nincs pénze nyaralni, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, kastélytulajdonos országgyűlési képviselő/

„Mivel kiszáradt az Aral,
Putyin elvtárs máshol nyaral.”
/Szergej Vodkamámorovics Csasztuskin, orosz ellenzéki költő és a volt Aral tó melletti kényszermunkatábor nótafája/

„A mindenáron való élvezet hajhászás lelket és pénztárcát kiüresítő hatásáról szóló elénk döbbenésében a költő – aki egyszerre önmaga alanya, tárgya, állítmánya, helyhatározója és minőségjelzője – párját ritkító páros rímekkel akar páratlan hatást kelteni. A már-már naturalistán rusztikus nyaralásábrázolás oly sajátja Frady Endrének, mint mirigynek a hasnyál vagy közös tónak a zsíros víz. A városból a vízbe, majd a vízből vissza a városba menekülő költő pályaíve a föl-földobott kő archetípusa. Igazi determinisztikus nihillíra, amely nem hiányozhat egyetlen életunt homo sapiens utolsó kívánságainak listájáról sem!” /Vasmacska Vendelné Szigony Szidónia, a Megvető Kiadó sorok között olvasó szerkesztője/

„Nem, nem, nem és nem!!! Hegyek, essetek rám, halmok, borítsatok el, Kritikus Szakszervezet tagjai, vessetek ki magatok közül, de nem vagyok hajlandó elolvasni ennek a rímhajhász szellemi toportyánféregnek ezt a legújabb líragyalázó undorböffenetét! Hogy jön ez a hullaragályos svihák ahhoz, hogy magam alá vizeltető rémálmokba hajszoljon?! Anyám szerint a szakszervezettel jobban kéne vigyáznom, mert megemelik a tagdíjamat, oszt’ nem lesz pénzem szájhaboztató vitriolra! Na, jó, a Szakszervezet kedvéért… Miii, a tóvíz langya?!?! Jaj, a szívem…” /Puzsér Róbert, elalélt kritikus/

„Puzsér Róbertet a Kritikus Szakszervezet saját betegének tekinti.” /a Kritikus Szakszervezet/

„Az operáció során a fiacskám kőszívét műkőszívre cserélték. Már jobban van, tegnap is leordította az ügyeletes nővér fejét, mert túl hangosan nézte a folyosói tévén a Barátok közt ismétlését.” /Puzsér mama/

„Én olyan aktívan pihenve nyaralok, hogy a látványomtól a nyár annyira lefárad, hogy hirtelen ősz lesz.” /Chuck Norris/

2018. május 30., szerda

Nyaralunk...

Randalírozó rigók (a kép csak illusztráció)
Rekettyéssy Richárdot randalírozó rigók füttye verte fel a kies rozgoványhöttyösi szakszervezeti üdülő harmadik emeleti luxuslakosztályában. Azt nem mondhatnánk, hogy előtte az igazak álmát aludta, mert a Kőkemény Gazdasági Bűnözők (KGB) szakszervezeti nyaralójában ez az állapot csak a tagok kiskorú gyermekeinél jöhetett szóba.
- Rohadt rigók! – kiáltotta a fülsértett, és a néhai ateista nagyapjától elsőáldozási ajándékként kapott Kalasnyikovjával egy hosszú sorozatot eresztett meg a szemközti szomorúfűz lombkoronájára. A fáról meglepett halálsikollyal két óriásrigónak álcázott férfi hullott az üdülő jól karbantartott gyepszőnyegére, majd hirtelen csend lett.
A csend hangjaira Simon & Garfunkel mintás pizsamában előrohant egy ásító politikus, majd körbenézve, hogy figyeli-e valaki, odaosont a tetemekhez, kiforgatta a zsebeiket és a talált pénzzel villámgyorsan visszaszaladt a lakrészébe.
- Igazad van, ha nem lennél kleptomániás, sosem lehetnél szakállamtitkár a gazdasági minisztériumban! – röhögött az erkélyről titokban figyelő Rekettyéssy Richárd, de nem sokáig.
- Most nyaralunk vagy lövöldözünk?! Azonnal gyere vissza lefeküdni! A szabadságodon nem bankrabló vagy, hogy éjszakai műszakban kelljen randalíroznod! – dörrent rá megszeppent férjére Rekettyéssy Richárdné Kardkikard Karola, az Országos Bankbiztonsági Intézet (OBI) adatkezelési igazgatója – Ha nem alusszuk ki magunkat, akkor gyűröttek leszünk, és nem mi nyerjük a ma esti üdülői párszépségversenyt! Pedig mi szép pár vagyunk, ugye?
- Szép pár vagytok, szép pár vagytok, de a Dögkúti miniszter úr és a szeretője sokkal szebb pár nálatok! – mondta röhögve a falitükör mögé rejtett lehallgató készülék hangszórójából a kihangosítás gombra véletlenül rátenyerelő titkosszolgálati ügyeletes tiszt.
- Richárd – visította a tükör szétverése után a bősz feleség – te tudtad, hogy a miniszter félrelép?!
- Ezt mindenki tudta, már a madarak is ezt csiripelték. – sóhajtott a beszélgetést lezárni vágyó férj.
- És ezért kellett legéppuskáznia őket? – lépett be a szobába vártalanul Columbo hadnagy a Los Angeles-i rendőrségről. Magyar hangja Szabó Gyula. Karola elájult.
- Miért ájult el a felesége, Rekettyéssy úr? Tudja, azért kérdezem, mert az én feleségem csak akkor ájul el, ha kísértet lát vagy a ballonkabátomat tisztán. – kíváncsiskodott a felügyelő.
- Itt ugyanez a helyzet, ugyanis mind az önt megformáló Peter Falk, mind pedig az ön magyar hangja már évekkel ezelőtt elhunytak, így ön feltehetőleg kísértet. – próbált fölényesnek látszani a gyanúsított.
- Feltehetőleg. Akkor én megyek is! – mondta a többszörös elhunyt és áttűnt a falon.
- Kísértet!!! Ááááá!!! – hallatszott a falon túlról Tégla Tivald építési vállalkozó és futballklub tulajdonos halálhörgése majd vastag arcbőrének a csattanása a padlón.
- Na, végre, most már nyugalom lesz! Karola is csöndben van, a két kerti jómadár is örökre elnémult, és a szomszéd is nagyot koppant, azután elhallgatott, úgyhogy nyaralhatok végre! – könnyebbült meg Rekettyéssy Richárd.
- Csak még egy kérdés – lépett elő a zárt hűtőszekrényből Columbo hadnagy szelleme – Ki volt ez az úr a szomszédban, akinek az eséstől szétrepedt bőre alatt is közpénz van?
- Nézze, néhai hadnagy úr, a filmjeit látva pontosan tudom, hogy ön már a kezdetektől tudja, ki a gyilkos, akihez vissza-visszamegy kérdezősködni pont úgy, ahogy velem teszi. Én erre a színjátékra nyaralás közben nem vagyok vevő, úgyhogy inkább beismerő vallomást teszek, hogy utána nyugodtan mehessek masszíroztatni magam a Zsebesi bankigazgató úr OKJ-s képzett gyógytornász sógornőjével. Bevallom, én tettem! – vágott majdnem bűnbánó képet a pihenni vágyó bankrabló.
- Mit? – tudakolta néhai Szabó Gyula hangja.
- Bármit! Akármit! Én löktem jéghegyet a Titanic elé, én lőttem le Ferenc Ferdinánd trónörököst, én végeztem Kennedy elnökkel és John Lennonnal is! Elmehetek végre?! – lett egyre ingerültebb Rekettyéssy Richárd.
- Persze, hiszen úgysem tudnám megakadályozni – szólt a felügyelő.
- Visznemlát! – vetette oda könnyedén a szabadulni vágyó és nagy sóhajjal indult bele a napfelkeltébe.
- Várjon! Csak még egy legutolsó kérdés – mondta Columbo a nyaralásra képtelensége miatt hirtelen sírásra hajló szájú Richárdnak - Honnan tudta a kora hajnali szürkületben, hogy a fán nem valódi rigók ülnek?
Rekettyéssy Richárd bankrabló ekkor büszkén elmosolyodott és a kamerába fordulva elárulta a megoldást:
- Korán reggel ritkán rikkant a rigó!

2017. július 7., péntek

Nyaralás

Akarattya-Alsó mellett,
Hová a Sors szép tót ellett,
Mely sok elismerést nyer el,
Milliónyi ember nyaral.

Jenők, Lujzák, Gizik, Petik
Magukat a tóba vetik,
Hol a tömeg nagyon tömör,
Úgyhogy nem is férsz be te már.

Maradsz inkább kinn a parton,
Vásárolsz egy jó nagy karton
Jégkrémet, s míg vígan eszel,
Árnyékot borít rád a szil.

Emberár a tóba szorul,
Éhségtől bőg finnugorul
S falni már a partra menne,
Mert a tóra nem hull manna.

Lábak között fejet leszeg
S utat tör egy elszánt keszeg
Megvalósítandó önnön
Nyaralását. Messze innen.

„Ez minden idők legrosszabbja cím örökös győztese!!! Felülmúlhatatlan, kijelenthetjük: a költészet halott.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Elnézést, hogy időzavarba hozom, költő úr, de nem mehetek el szó nélkül egy ilyen anakronizmus mellett! A XIV. században ültetett balatonakarattyai Rákóczi-szilfa a ’70-es évek eleje óta nem üzemel és ezáltal nem lehet az árnyékában jégkrémezni sem. Azelőtt se nagyon lehetett, mert akkoriban még nem volt jégkrém. Ezenkívül nem is a parton állt. A többi nagyjából stimmel.” /Dr. Kákacsomóssy Kösztöny, lokálpatrióta fatörténész/

„El is úszik Zamárdiba
Nem is sejtve, hogy ez hiba,
Fontolj előbb, ne aztán szánd:
Hangol már a Balaton Sound!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Dehogy Zamárdiba, humán úr, dehogy! Ott ugyanolyan dágvány van és zegernye, mint bárhol máshol ebben a televizelt tömegpocsolyában! Én a Duna-deltába vágyom! Ott sok a víz, kevés az ember és ott nem a Sound diem! - Zajj a mának! a mindennapi jelszó!” /a versben szereplő elszánt keszeg/

„Jaj, úgy élvezem és a Sound-ot,
Minden tettekre sarkalló,
Annyi zaj van, hogy szörnyet hallok,
És még bomba is kapható!”
/Pan Cho Lo, piréz terrorista/

„Pan Cho Lo elfogásakor kiderült, hogy egy nem létező személyről van szó. Ő valójában H. Ferenc budapesti színművész, aki egy médiahack kedvéért maszkírozta magát piréz terroristának. Az erősen egzaltált és túldoppingolt művészt testületünk valódi vészként kezelte, így a gyógyulása feltehetőleg nyolc napon túli lesz.” /Bulldog Bömléd főhadnagy, a Magyar Anyaföldön Rendet Csináló Intézet (MARCSI) szóvivője/

„Jaj, a Hajbár Feri már megint túlspilázta a dolgot! A legújabb rendezésemben játszott volna piréz terroristát, de úgy tűnik, nagyon beleélte magát és hazavitte a szerepet! Most majd nekem kell átvennem a szerepét, mert a bemutató nem maradhat el!” /Felföldi Norbert, a Polgárpukkasztó Univerzális Színészeti Intézmény (PUSZI) főrendezője/

„Végre egy igazi nyári örökzöld! A versszakokat bevezető páros rímeket követő kancsalrímek önfeledt váratlansága a nyaralás sztereotíp békéjét a hirtelen izgalomba fordító bizsergés hovátehetetlenségének szimbóluma. A szabadság alatti szabadosságból a szabadság szülte rend utáni vágyakozás allegóriája szelíd derűvel vonja be az állati düh önpusztító feszültségét. Ahogy a költő mondja: Dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes! Együnk inkább árnyékban jégkrémet és olvassunk minél több Frady Endrét! Mert megérdemli, bár mi nem érdemeljük meg őt!” /Rím Rémuszné Romulusz Retina, a Frady Endre Nevét Eksztázisban Sikoltozó Egyesület (FENESE) irodalmi szakreferense/

„A fene se gondolta volna, hogy valaha különválik Akarattya és Kenese, de állítólag ez volt II. Rákóczi Ferenc akarattya, amikor a lovát a később miatta híres szilfához kötötte. Ezt történészek persze cáfolják, de korabeli perdöntő felvételek híján a laikus utókor azt hisz, amit akar.” /Aszfalt Atanáz, az utca embere/

„Titkos időgépünk révén nekünk itt a NASA-ban természetesen vannak korabeli perdöntő felvételek. A srácok megnézték, járt-e arra valaha Rákóczi. Egy túróst!” /Sam Spaceball, a NASA Rákóczi túróst forgalmazó büfése/

„Elég!!! A tatárjárás, a mohácsi vész, a Mónika Show és az andorrai lebőgés együttesen sem voltak annyira pusztítóak, mint ennek a szellemi bélpokolfajzatnak a slendrián rímtettei! Anyám szerint ne nyavalyogjak, mert az ő teljes sminkkészletének elvesztése ’72-ben a jugoszláv tengerparton minden általam említettnél komolyabb sorscsapás volt! Hát persze, mama, csak ez a szánalmas Frady Endre meg ne tudja, mert témának fogja tekinteni és elkövet egy újabb irodalmi tömegpusztító merényletet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A szilfák szeretik, ha kint vagyok a strandon, mert akkor megpihenhetnek az árnyékomban.” /Chuck Norris/

2012. április 20., péntek

Hurrá, nyaralunk!













Hurrá, nyaralunk a
Lápparton s pár unka
Talpunk alatt lapul!
Lefújná ezt a Puhl?

Á, agg már a Sanyi!
Majd’, mint a tihanyi
Anyátság. Vagy apát-?
Mindegy: nyugdíj, lapát…

Nyárra visszatérve,
Nyaralás fő érve:
Pihi! Pihi! Pihi!
Gyerekekkel?! Hihi!