Tavaszjöttke

Rügyezik a miabánat,

Csicsereg már fenn a fán a t-

-engelice minden fia;

Sok madár, kész zajmaffia!

Hójelmezét zöldre kicser-

-éli most a kerti csicser-

-iborsó s egy giga lepkény-

-i folton a csigarepkény.

Illan mackó téli álma,

Barlang előtt bután áll ma.

Tavaszi széltől e medve

Izzad; árad pórusnedve.

Érkezik az első fecske;

Nyárhoz egy még kevésecske,

Ám ha slepp is jön a tanyár-

-a, akkor beköszönt a nyár.

Tavasz apró, nem egy USA,

S kisebbségi komplexusa

Lett, mi présben tél s nyár között

Eklatánsan kiütközött.

„Nem csodálkozom szegény tavaszon! Télen az emberek telelnek, síelnek, szánkóznak, hóembert építenek; nyáron nyaralnak, fürdenek, napoznak, vízisíelnek… De tavasszal nem tavaszolnak és ősszel sem őszölnek! Maximum őszülnek, de az évszakfüggetlen! Mi csak mellékévszakok vagyunk a főévszakok közé bepréselve, helykitöltésnek jobb híján! Csoda-e, ha pszichológiai zavaraink lesznek attól, hogy minket senki sem szeret?! Engem ráadásul még az iskolakezdés miatt is utálnak a gyerekek! Brühühü!” /az ősz/

„Medvének süt Nap rá hasár-

-a, amitől mélyül a sár!

Minden olvad, szutykos, ragad…

Tavasz, lőjed főbe magad!”

/Február Fridolin főhadnagy, Tél tábornok kárörvendő klapancia készítője/

„A vers megszakadó sorai, következő sorban folytatódó szavai tökéletesen szemléltetik a tegnapelőtti (2022.02.02 szerdai) veszprémi időjárást. A napsütést néha eső, néha hódara, a hódarát eső, a délutáni esőt szivárvány, azt pedig szél szakította meg. Szegény medvék nem tudták, kibújjanak, vagy bebújjanak, csak bambán álltak a küszöbön. ahogy a küszöbön áll a jó idő is, egy enyhe február képében, ám a március még bekeményíthet...” /M. András, a költő legállandóbb és legmeteorológusabb olvasója/

„Hűs szél fújja Veszprémet?

Okos, aki vesz prémet!”

/Irha Igor, OKJ-s képzett szűcs és cobolyprém díler/

„Barlangja bár kőszoba,

Időjárást kiszabó

Hely a medve küszöbe.”

/Kőpapírolló Kösztöny, az M. András által magát megszólítva érző szerencsejáték-függő kancsal-rímtechnológus/

„Annak a hatalmas szivárványnak az Uráltól a Lajtáig ért az íve! Ahogy a magát nagy magyarnak tartó barguzini orosz költő, Alekszander Petrovics megfogalmazta méltatlanul elfeledett kétsorosában:

          Nem volt immár sivár Ványa

          Léte, mert volt szivárványa.

Éljen a vodkanaranccsal megöntözött szovjet-magyar örök versbarátság!”

/Vlagyimir Putyin, a magyar nép megbonthatatlan nagy testvére/

„Bormann nem is sejtette, hogy a tengelice nem keverendő össze a tengeralattjárókat is kikémlelő berlini orosz ügynökkel, mert az előbbi fedőneve stiglic, az utóbbié Stirlitz. Bár mindkettőjük tavaszának volt legalább tizenhét pillanata, előbbi se megszemélyesítővel, se magyar hanggal nem rendelkezett, míg utóbbinak kijutott mindkettő: Vjacseszlav Tyihonov és Bitskey Tibor. Ugye milyen igazságtalan az élet, miközben az idő soha-soha meg nem áll és az órák róják szüntelen az útjukat? – gondolta Stirlitz.” /Both Béla, a narrátor magyar hangja/

„Igaza van költő úr, egy fecske nem csinál le minden nyaralót, még nagyon erős hasmenés esetén sem!” /özv. Guanó Gézáné Trágyahordó Trauma, a vízparti nyugdíjas madárszéklet takarítónő/

„’Rügyezik a miabánat?’ Borzas RAPkény-szerben sem tudott ilyet Geszti Péter összecsapni – max. csak a két kezét, majd széttárni: költői a kérdés?” /Dr. Ház - Juniorkonyha-díjas iBorsó/

„Tudja Lujza, Gizi, Eszti,

Ily rímekben király Geszti,

Rímpárokat meghegeszti!

Oda se néz, pörög agya,

S Fradyt veri irigy ragya,

Mert ugyebár űbergyagya!”

/nemecsek erna, a Pál Utcai Lányok Intézete (PULI) és a Gesztit Imádó Tarkatekintetű Tinédzserek Elmefickándozásban Gyönyörködő Lelkileg Elemelkedett Társasága (GITTEGYLET) einstandolt szemceruzáinak hiányfelelőse/

„Nagyon szeretem a Tavaszt, de lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok!” /Príma Vera, reneszánsz ember és aloévera díler/

„Frady Endre, az enjambement koronázatlan királya ismét odatette magát, ahol előzőleg valaki más volt, de elmenekült a költő bukolikus költészetének hagymás tokaszalonnás tavaszi tekercs szagélménye elől. Igazi juhhónaljzsírillatú pásztoridill!” /Nyájas Nyihámor, az Enjambement Gyártó Költészeti Egyesület (EGYKE) félikertornya/

„Mi ez a bárgyún gügyögő izzadt medveverítékpatak csobogást imitáló szellemi szennylézuhatag?! Csigarepkény, ó anyám, csigarepkény?! Miért véget nem érő lény ez a véglény?! Örökkévalóságnak tűnik minden egyes sora, mire a szegény kétkezi megélhetési kritikus elvergődik a tökéletesen értelmetlen betűsor egyik végétől a másikig! Eklatánsan ki vagyok ütközve!!!” /Puzsér Róbert, kétkezi megélhetési kritikus/

„Itt Texasban tavasszal sok a tornádó, azaz a pusztító erejű viharos forgószél. Ezt a meteorológusok az éghajlati zónák keveredésével magyarázzák, én viszont a pörgőrúgás edzésem előtt megevett chilis babbal.” /Chuck Norris/

Őszi tyű!

Nyári zöld fa?! Le vele!

Sárguljon a levele!

Fából nem kell üde ide,

S szélvész legyen hű de hide-

-g, tyű!

Zúgja a szél: Kavarok,

Forogjatok avarok!

Eső essen, licsi-locsi,

Sár ragadjon kicsi kocsi-

-n, tyű!

Égből jön egy SMS:

„Eső vagyok, esem.” Ess!

Zápor legyen s haligali,

Zagy bokszolja falig Ali-

-t, tyű!

Ide figyuzz kisanyám,

Szottyá ázik Tihany ám!

Elönti a Balaton,

Melynek nem sok hala ton,

Bugyborékol, bigyi-bugyi,

S végleg merül, figyi, úgyi-

-s, tyű!

„MIVAAAAAAAN?!?!?!?! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! NEM ENG.!!!!!!!! ORVOST!!! MOST!!!” /Higgadt Huba, az Elementáris Költemények Garnizonja (EKG) c. vérnyomáscsökkentő világirodalmi vecsernye főcenzora/

„Utána meg tél lesz, és akkor kell a kes-

-z, tyű!”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Tyű, jön az özönv… bigyi-bugyi blugyblugyblugy…” /a tihanyi apát/

„Elnézést, hogy nem vagyok jelen a Balatonban, de tengeri hal lévén nem bírom az édesvizet, csak a sósat. Talán, ha erőteljesebben bíztatnák a fürdőzőket, hogy bátran vizeljék tele a tavat, előállna az a sótartalom, hogy más halak se akarjanak jelen lenni és így nem tűnne fel a hiányom. Köszönöm, hogy segíthettem!” /Thunnus thynnus alias Kékúszójú tonhal/

„Azt hiszem, nyitott kapukat döngetek, amikor felhívom az országos tiszti főorvos kolléga figyelmét arra, hogy a költőt soron kívüli sürgősséggel szállíttassa a döblingi elme- és gyógyintézetbe, és ügyeltessen arra, hogy tejfölös töltött káposzta helyett nehogy tárkonyos töltött pisztolyt kapjon estebédre! Tyű” /Dr. Mentál Máté, elmekórboncnok/

„Tyű, a zagy bokszoljon falig?! Engem, aki lebegek, mint a pillangó és szúrok, mint a méh?! Lehetetlen! Nem tehetek róla, nehéz szerénynek lenni, ha olyan nagy vagyok, mint én!” /Muhammad Ali, a legnagyobb és a legtyűbb/

„Életünket nagy számosságú válság árnyékolja be, tyű. Van nekünk klíma-, migrációs, pandémikus, üzemanyagár-, életközépi ... szóval jut minden napra a héten. Na, ehhez a kis gyűjteményhez kaptunk még egy ritka gyöngyszemet, amely tartalmában még a lokális meteorológiai, formájában már a globális kulturális válság jegyeit hordozza. Tyű, de köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nincs itt válság, humán úr, egy darab se, csak a katartikus életminőségromlási tendencia kezd exponenciális évszakfüggvénnyé fajulni, bármit is jelentsen ez akárkinek is, tyű!” /F. Endre, költőgigász/

„Megugatja a nyarat, költőbogár?! Talán a téli időszámítás mellett kampányol?! Beszól a fent eldöntött évszaknak?! Nem lesz magának jó vége, csak nagyon hamar! Na, írja meg sovány sertés vágtában a végrendeletét és egyetlen örökösként az én nevem szerepeljen!” /Csávás Kálmán őszlény, a Kitartóan Önfejű Poétákat Elegyengető Társaság (KÖPET) pszichopatológiai úthengere/

„Mi ez a szánalmas nyárutáló halálhörgés?! Ki ez a mentális hycomat?! Egy szellemi fogyatékos mosómedve egy Nobel-díj várományos rákkutató ehhez az evolúciós vakvágányon visszafelé gördülő irodalmi sejtkupachoz képest! Egy klaviatúrára pottyantott tehénlepény különb gondolatokat vet a szövegszerkesztőre, mint ez a két lábon büdösödő elszabadult hajóágyú! Ó, anyám, hová rejtetted a rozsdamentes jugoszláv kötőtűidet, amivel szurkálhatnám Frady Endre viaszbábuját?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban mindig olyan évszak van, amilyet kérek. Sosem kell kétszer kérnem.” /Chuck Norris/

Nyári tetem dala

(hullajó hőtágulási höhöhö...)

Hűha, jön a hőhullám,

S forróságtól nő hullám!

Megduzzaszt, mert galád a

Hő s rám szorul faláda.

Bő humusztest csírás, ó!

Ládámról szól sírásó:

„Gödörbe beragad ok

Nélkül!” s közben dagadok.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

Véget vetve zavarnak,

Szűk nejlonba csavarnak.

Tudom jól, hogy kell e mez,

Mert büdösség jellemez.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

„Költő úr, ha már egyszer volt szíves elhalálozni, akkor ne danolásszon, hanem bízza ránk a hőtágulás okozta térfogat növekedésének kordában tartását! Maga csak nyugodjon békében és nem lesz semmi hézag, legfeljebb dilatációs!” /Tetemes Tihamér, a temetkezési vállalat tetemtérfogat koordinátora/

„Kétségtelen ugyan, hogy télen az elhunytak a hideg miatt valóban kisebbek és nem kell nekik akkora sírgödör, ám a fagyott talajrögök miatt ennek kiásása sem gyerekjáték! Bizony gyerekek, a sírásók élete nem csak játék és mese, mégis bőszen munkadaloljuk, hogy

          Kisebb tetem, nagyobb tetem,

          Mindegyiket eltemetem,

          Aztán sosem veszem zokon,

          Ha sok jattot ad a rokon!

Na, szóval minden porból vétetett hunyjon el nyugodtan és ne aggódjon, mi elintézzük, hogy visszatérjen a porba!” /Gödör Géza, Kossuth-díjas sírásó/

„Jaj, de kedves gyerekdal! Megzenésítjük és hatalmas sikerünk lesz vele a Vadul Éneklő Rocker Gigászok Ősállati Zenefesztiváljának (VÉRGŐZ) after death partyján!” /Hullafolt Huba, a Zombi Brothers frontembere/

„Kedvenc irodalmi sziklaugrónk újabb performanszát jelentette be. A cím felmutatásával jelezte, hogy ezúttal a megszokottnál is feketeövesebb gyakorlattal örvendezteti meg a nagyérdeműt. A sokat látott pontozók komoly várakozással tekintettek fel a szirtre, ahonnan a túlélés legcsekélyebb esélye nélkül zuhan majd a Mester, akinek a családja majd átveheti a posztumusz elismerést. Arra még a legtapasztaltabbak sem számíthattak, hogy az esztétikai élményt nem a rettenthetetlen sportoló több tucat tökéletesen kivitelezett légi bukfence biztosítja majd, hanem egy rekordmagasságból elkövetett hasas, mely után a sportoló a legjobb egészségben partra úszik, és a fecskéjéből a vizet röhögve a hitetlenkedő szemtanúkra csavarja. Köszönjük, Mester, de nem vagyunk méltók!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mester, humán polgártárs úr, Mester?! Maga szerint Frady Endréről lett elnevezve a közterületünk?! Ebben az esetben követeljük az utcánk nevét Margaritára változtatni! Szeretjük a pizzát, főleg nyáron, amikor a nagy melegben kitágul!” /Sajtos Soma, a Mester utca lakóközösségének szócsöve/

„A regényem magyar fordítása Frady Endre és Mozzarellás Pizza címen jelent meg?! Amíg ezt nem tudtam, addig békében nyugodtam…” /Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891-1940), orosz orvos és író/

„Megmondva a tutit, a költő könnyed játékossága pajkosan átszaglik még ezen a fajsúlyos tematikán is, miközben olyan létkérdéseket boncolgat, hogy van-e hőtágulás a halál után és olyan irreverzibilis állításokat fogalmaz meg, sőt kijelentéseket tesz, mi szerint igen! Hiszen miért is ne, ugyebár?! Attól, hogy meghalunk, még élvezhetjük az életet odaát, sőt, pont ekkortól tudjuk magunkat igazán átadni az önfeledt végtelenné terjedésnek! Nem a külcsín számít, hanem bélbe csinált nagy dolgok! Merjünk büdösek lenni! Igazi érzékirritáló multifunkcionális ingerlíra! Kötelező olvasmány nyárra, punktum!” /Kőbevésett Ólmosbotné Megfellebbezhetetlen Apelláta, a Majd Én Megmondom! (MÉM) című miheztartási magazin mértékadó matrónája/

„Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteménél csak a Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteme által Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteméről írt verse lehet borzalmasabb! Nem az a baj, ha egy sehonnai fércember gusztustalan szerves trágyává boldogul, hanem az, hogy ezt még rímekbe szedve közhírré is téteti! Nincs az az irodalmi szagelszívó berendezés, amelyik meg tudna minket szabadítani ennek a szellemi szagbarbárnak a miazmás kipárolgásaitól! Hiába szellőztetnek a kortárs túlélők, fellélegezni csak az utókor fog! Ezt mi már anyámmal egy felhőn üldögélve fogjuk nézni, hacsak nem kell épp leordítanom egy illetékes angyal fejét amiatt, hogy a mennyei média kezd elbulvárcelebesedni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, drága híveim, ez a vers bemutatja, hogy azért célszerű feltámadni, nehogy az ember hulla legyen egész életében! Szörnyű dolog lehet az örökkévalóságig oszolni, úgyhogy legyünk óvatosak és eksztázisba esés előtt kapcsoljuk be a biztonsági öveket!” /Karizma Kázmér, igehirdető és gyülekezeti fő név/

„Hullahad, oszolj! Az utolsó harsonaszó jelezte ’Fel, támadunk!’ parancsra majd újra össze lehet állni egy közös örökkévalóság idejére. Addig mindenki nyugodjon békében és egy hangot ne halljak!” /Gábriel arkangyal/

 „Hááát… nem irigylem a halandókat! A félisteneket kevésbé sajnálom.” /Chuck Norris/

Könnyítés

Beköszöntött, itt van a nyár!
Víg emberek strandra mennek,
Meg sok zsúfolt lovastanyár-
-a s a vírus örvend ennek.

Buszon s boltban kell bár a maszk,
Másutt bősz szabadság tombol,
S köztereken agg és kamasz k-
-öhög pofán nyakizomból.

Könnyítésnek útján járván
Büfékben dúl közös hami, s
Rögvest újra gyúl a járván-
-y s biztonságérzetünk hamis!

Parti útnak stég a vége,
Ahol egymás hegyén-hátán
Hörgünk s fájón ég a gége…
S felröhög a vírus-sátán!

(gyásztánc!)

„Háháháhá… tilalmi könnyítés… hehehehe… strandok… höhöhöhö… stadionok… hihihihi… mozik… hahahaha… éttermek… bruhahaha!!!” /vírus-sátán/

„Ne röhögjél ilyen idiótán! Jössz te még az én utcámba!” /leendő vakcina/

„Orcámon bőrt maszk abál,
Tök gáz ez a maszkabál!”
/Malacképű Menyhértné Toka Titanilla, izzadó kereskedelmi dolgozónő és a Fűzfapoéták Ostoba Kétsorosait Hagymázas Antológiába Gyúró Művészeti Alapítvány (FOKHAGYMA) szellemi magaslata/

„Lecseng már a járványhullám,
S nincs, csak napi egy-két hullám.”
/Dr. Tetemes Trancsír, kórboncnok és az Önfeledt Költők Letaglózóan Eleven Nihilista Döbbenetei (ÖKLEND) c. versblog társszerzője/

„Bár még mindig fertőződnek és halnak meg emberek, de talán már kevesebben, vagyis ez már nem járvány, csak kullogvány, úgyhogy a boltokon és a tömegközlekedésen kívül hivatalosan nincs veszély. Arccal a következő fázis felé!” /Cili néni, az operett törzs főnökasszonya/

„Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy semmiképpen se maradjon otthon!” /Győrfi Pál, médiamentős/

„Miként a pannon puma letaglózta anno a hun hiénát, olyaténképpen fogja a frissen feldübörgő gazdaságunk letaglózni és maga alá gyűrni a nyugattal együtt hanyatló koronavírust! Aki fél, az nem egész! Csapataink harcban állnak, de béke porainkra! Aki árt, nem kap bért, csak sikerdíjat! Ez a sarc lesz a végső! Arccal a kiút felé!” /Bárgyú Bögyő, a Nemzeti Ideológiákkal Kereskedő Egyesület (NIKE) hitelképes arca/

„Ebben a virális szempontból reménytelenül reménykeltő helyzetben nemzeti minimumként definiálható a gazdaság és az egészségügy közötti optimum maximálása. Elemi közérdek, hogy integráltan deriváljuk a célkitűzéseket. A párhuzamosak huzamosan nem találkoznak, de aszimptotikusan addig közelítik egymást, míg végtelenül elemivé válik mindaz, ami elválaszt. Már látszik az alagút vége; hamarosan beérünk.” /Dr. Által Ányos, a Célkitűzést Óriási Reményekkel Elemző Szervezet (CÓRESZ) iránymutatási főelőadója/

„Valakinek ki kell mondania, hogy a vírusjárvány által leginkább veszélyeztetettek közgazdasági szempontból a költségvetés kiadási oldalán találhatóak közül kerülnek ki, azaz az államháztartás negatívumát növelik. Ennél fogva a gazdaságélénkítő könnyítés, az egészségvédelmi szabályokon való enyhítés pénzügyileg - ha szabad ezt mondanom – a lehető legoptimálisabb.” /Dr. Lélektelen Lepnyő, a Haldoklók Iránt Érzéketlen Népnyúzó Alapítvány (HIÉNA) OKJ-s képzett közgazdásza/

„Nem szabad ezt mondanod, mert helytelen. Az optimálisnak nyelvtanilag lehet ugyan felső foka, értelmileg azonban nem, te legeslegutolsóbb!” /Dr. Toldalék Tivald, nyelvművelő tánc- és illemtanár/

„Magyarország ismét megelőzi a nyugatot! Ezúttal azzal, hogy mi nem csak a futball bajnokságot indítjuk újra, hanem a lelátókat is megnyitjuk a szurkolók előtt. Valódi veszély persze nincs, mert azok így is üresen maradnak. Mi előrelátó módon olyan színvonalat alakítottunk ki, hogy a járvány se jelentsen veszélyt. Aki pedig az NB I-ért kész akár az életét is kockáztatni, az joggal érdemli meg a Darwin díjat. Éljen a természetes kontraszelekció!” /Csányi Sándor, a Mennyei Liga Szimuláció (MLSZ) elnöke/

„ Ó, anyám, úgy látszik, nem hiába koptattam éveken át a számat, mert Frady Endre végre valódi témához nyúlt! Igaz ugyan, hogy nem felemelte, hanem a tanult dilettantizmusával maga alá gyűrve összebüdösítette, de még így, összefradyendréződötten is felismerhető! Talán még van esély, hogy egyszer költővé váljon! Ja, nem,  nem Frady Endre, hanem a koronavírus!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Amíg nem döntöm el, hogy az emberiséget védjem meg a koronavírustól, vagy a koronavírust az emberiségtől, addig megyek és megeszek egy  medveízű fenyőerdőt.” /Chuck Norris/

Őszi levelek

Itt van az ősz, itt van újra,
S hull az erdő levele.
Szél átkapcsol default „FÚJ”-ra,
S lombra mutat: „Le vele!”

Szállnak kerti bőgésneszek:
„Ma még almám nevelem,
Ám holnap már kopasz leszek,
Szél rázza le levelem!”

Térdig ér a levélszemét,
Itt az ősz, nincs kímélet!
Na, majd írok neki szemét
Vakosító email-et!

„Csóri költőkém, az internet elterjedésével már nem évszak specifikus, hogy térdig gázolunk a szpemekben. Az egész napos monitorozás viszont tényleg károsítja a szemet. Ennek kárpótlására keresek én annyit, amennyit te sosem fogsz, te lúzer júzer!” /Tüszkös Tahormány, IT-s rendszergazda és domain díler/

„What is domain,
Mit tudom én?!”
/Frady Endre, a kommunikációs világsztráda leállósávjában a forgalommal szemben bandukoló, a XX. századból itt felejtett költőgigász/

„Tetszik, hogy a költő a harmadik-negyedik sorba belecsempészte mindannyiunk szeretett sportágát, a labdarúgást! Amikor ugyanis a játékvezető egy fault után fúj, akkor kialakul a vita, hogy Ez fault?! Nem fault! De fault! Abcúg bíró, le vele! Hajrá Frady!” /Vak II. Béla, labdarúgó játékvezető és király/

„Mindannyiunk szeretett sportága?! Még mit nem?! Szét kéne zavarni a sok ingyenélő focistát, úgyis munkaerőhiány van az országban! Irtsanak parlagfüvet vagy mosogassanak minimálbérre bejelentve a Balatonon! Bár lehet, hogy nem bírnák a kemény munkát, mert még a terhestorna válogatott erőnléte is jobb az övékénél! Talán pingponglabdaszedőnek még elmehetnének…” /özv. Tenyeres Talpasné Fonák Fikónia, nyugdíjas tömbházmester és szenior asztaliteniszező/

„Jaj, Fikónia, már megint trollkodsz?! Még itt a túlvilágon is ég a nem létező bőr a nem létező arcomról, miközben a féregrágta porhüvelyem forog a síromban!” /néhai Tenyeres Talpas, egykori cirkuszi erőemelő és pankrátor/

„Az első sor színtiszta plágium, amelyért kártérítést követelek! A pénzt pedig fordítsák arra, hogy a segesvári fiatalkori tetememet kihantolják és az időskori barguzini mellé helyezzék! Frady Endre közelében sosem lelnék örök nyugalomra!” /néhai Petőfi (Petrovics) Sándor, egykori magyar-orosz költő/

„Lineárisan monoton csökkenő (tart a nullába) a minősége a versnek, hála istennek, hogy nem hosszabb... Ha csak egy versszakos lenne, jönne a Nobel díj, de így: "Le vele".” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy fáj, au!, gusztustalan
A lét augusztustalan!”
/Csasztuska Szilveszter, a Nyarat Eldaloló Költői Klub (NYEKK) alanyi témafelelőse és betanított csősz/

„F. Endre és Cs. Szilveszter gyanúsított budapesti fűzfapoéták, maguk mindketten megvalósították az ősz elleni uszítás tényállását! Magukat saját kezűleg és lábúlag fogom kezelésbe venni! Ebből ideológiai ütleg lesz, akárki meglássa!” /Csávás Kálmán nagyonnagy, az Őr Század (ŐSZ) vas- és acélökle/

„Jaj, segítség! Ez az emailben jött elcitromsárgult levél hófehér betűkkel kiégette a retinámat! Bosszú!!! Csávás úr, azonnal adja ki az ’ÖL!’ parancsot!” /az ősz/

„A szezonális giccspályázatok első számú gáncsnoka lesújt. Pár rutin húzással magabiztosan jut el a klasszikus klisétől a posztmodernig, lendületesen söpri a verslábakat, új szóalakok és jelentések születnek, csak a rím a sent.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ismét egy polgárpuffasztóan fazonális gyöngyszem a humán dumán edződött tömegek felhergelésére! Vérpermetező vitalitás! Már-már majdnem megközelíti a nagy Lavórnyik Löftöny hírhedett ötsorosát:
  Elszelel a nyár,
  Simán az ősz nyer,
  Kopaszul a nyír,
  Rözsmölyög a nyűr,
  S hull a toro nyőr…
Ki más képes erre, mint Frady Endre?! Szerencsére csak ő! Na, vegyük-vigyük azt a kötetet, nincs itt semmi látnivaló!” /özv. Lavórnyik Löftönyné Dézsavű Debella, az Irodalom Visszarág c. művészeti és kártevőirtási folyóirat főszerkesztője/

„Beperelem ezt a szennylapot, mert kis kezdőbetűkkel írta a nevemet! Ezt nem tűröm, én nem vagyok nemecsek ernő!” /Toro Nyőr, tériszonyos torreádor/

„Mi ez a fertőző nihilizmus, ez a tömegoszlató tehetségtelenség?! Ki mer elkövetni ilyen őszbe beleőszítő koravénséget?! Ne lássam anyámat rúdugrani, ha nem nyitom ki pörös számat! Nem engem kellene kitiltani a közpénztévéből, hanem Frady Endrét a világegyetemről! A nyál kössön meg a szájában!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban akkor kezdődik az ősz, amikor lefejelem a fákról a lombot.” /Chuck Norris/

Hőguta

Gutul (mongol csizma)

Gutul a hő, egyre gutul,
Ám a csúcson még nem jut túl,
Hanem halad feljebb egyre,
Hetven celziuszos hegyre.

Növekszik a hő, a hőő, hőőő…
Röhög rajtunk: höhö-hőhő!
S néhány UV löket után
Kánikulaként üt gután!

Szikkad a föld, csak só meg szik,
Népünk párologva fekszik,
S izzadt Kaszás tunyán arat…
Hű, de rühellem a nyarat!


Jaj, költő bácsi, ne tessék már nem szeretni a nyarat! Én úgy imádom, amikor a családdal levonatozunk Rekettyés Alsóra és egész nap csak pancsolunk a langyosra pisilt Balcsiban! Jaj, úgy élvezem én a strandot!” /Dögönyei Dönci, a Nagyhányássy-Akvaparkhy Hüttyő Általános Tanintézet (NAHÁT) 3.c osztályos tanulója/

„Mi van panelprolikám, nincs otthon légkondi?! Ugye milyen jó lenne levágni a maga emeletét és kertes házat csinálni belőle?! Ott aztán hűsölhetne a vetrece árnyékában és hallgathatná a náditilinkó dalát! Merjen egyszerű lenni!” /Vasbeton Vigorc, a Lakhatást Univerzáló Központ (LUK) panelracionalizációs főelőadója/

„Nem mondom, hogy nem fájt, de legalább gyorsan túlestünk rajta, nem?! A csekély hőkésleltető képességű panelok lebontási kampányturnéjának főcímdal-nemzethalálvíziójában az Alkotó tevőlegesen is megkezdi a panelek szakszerű lebontását, majd a helyüket behinti ródsóval. E fiúból tananyag lesz, akárki meglássa!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sok mélyütés után az utolsó két sor egész elviselhető. Volt benne értékelhető rész, nem sok, de ez is valami. Ahogy egy dakota közmondás tartja: Gyerünk, csináljuk meg...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mivel melegben a testek kitágulnak, így kellő hő hatására Magyarország is megnő és újra Nagy-Magyarország lesz! A trianoni határaink eléréséhez számításaim szerint körülbelül 627°C hőmérséklet szükségeltetik. Igaz, hogy belepusztulunk, de régi dicsőségünk csak megér ennyit!” /Szittya Szomor, nyereg alatti húspuhító kisiparos/

„Tényleg sokat érek, mert hatalmas vérdíj van rám kitűzve amiatt, hogy Zalán átfutva késeltem az éji homályban.” /Régi Dicsőség, szökésben lévő nemzetbiztonsági őr/

„Gutul! Milyen gyönyörű új szó, gyerekek! Gutul a hő! Az a hő, melynek növekedését vizualizálva a Költő új dimenziókba ragadtatta magát! Az őszi születésű poéta őszinte nyárutálatának jól kézben tartott fatalizmusa és rezignált eufóriája – nem, Szotymándi fiam, nem EU-fóbiája! – szóval mindez együtt és persze külön-külön is új távlatokat gerjeszt, sőt ösztökél! Nem, Szotymándi, ez nem a Halloween, nem az ősz töke! Add ide az ellenőrződet és a holnapi fogadóórára apád-anyád idejöjjön!” /Eukaliptusz Euzébióné E-útdíj Eutanázia, a Dilajossy Igric Szak-Közép Oskola (DISZKO) magyartanára és maszek eukarióta tenyésztő/

„Gutul, mi?! Gutul! Áááá!!! Hő, hőő, hőőő, höhöhöhő, he?! Ááááá!!! Nem, anyám, nem vesztem meg, csak hivatalból Frady Endrét olvasok és pszichoszomatikusan fájok! Hű, de rühellem a versét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A gutul nem Frady Endre találmánya, hanem egy ősmagyar szó. Egy talán kevésbé ismert nyelvemlékünkből, a Mocsárdi Budiépítő Kézikönyvből származik: Mugura gutul uszta verdeng hungrica liptya! Innen került Batu kán közvetítésével a mongol nyelvbe, ahol a vécére nem gyalog sietők lovaglócsizmáját hívják gutulnak. Lásd a fenti képet!” /Dr. Henyevészi Hököny, a Gót-Urdu-Türkmén-Ugor Lingvisztika (GUTUL) tanszék docense/

„Amikor itt Texasban kifekszem napozni, az UV sugarak szörnyet halnak, ahogy fénysebességgel nekicsapódnak a hasfalamnak.” /Chuck Norris/

Nyári kaland

Könnyed nyári kaland, ó,
Melyre én most török,
Amitől egy halandó
Úgy érzi, hogy örök.

Önmagamat jegelem,
S amíg nem jön restart,
S finanszíroz Cetelem,
Szobor leszek: test art.

Ám a nyár az hőguta
Most is, miként régen.
Bank sajnos nem kőbuta,
S kiolvaszttat: végem!

„Kérem, én ártatlan vagyok, mint a ma szünetelt ártány! Mit tehetek én arról, hogy egy irodalmi honlap Nyári kaland címmel hirdetett versíró pályázatot?! Muszáj voltam írni! Kérem az utókor méltányos ítéletét!” /Frady Endre, költőgigász/

„Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk! Ha szerencsénk van, úgysem éli túl a hibernálást! Ha mégis, akkor még mindig elütheti egy, a verseitől megvadult olvasócsorda! Higgyünk!” /a méltányos utókor/

„A tudomány oltárán önmagát a közjó érdekében feláldozni kész költő a kellemetlent a haszontalannal összekötni vágyó szellemi kalandozása ismét megajándékozta a világirodalmat egy könnyen felejthetetlenné válóval. A hét-hat-hét-hat ütemű keresztrímes sorok ropogása audiovizualizálja a jéggé fagyott testművészet hőgutaütötten riadt rianásait. A feltámadásig tartó hibernáció korántsem olcsó mulatságának finanszírozásából kihátráló bank a pénzéhes imperializmus metamorfózisra képtelen kvintesszenciája. Frady Endre lefagyaszthatatlan, mert önnön zsenialitásának sugárzása megolvasztja a köré vont jégpáncélt. A költő múlandó, ám a költészete örök. Sipeki, Somorjai, Sturcz és Süttyő! A jövő órán az S betűnél fog kinyílni a napló, úgyhogy ajánlom, hogy tanuljátok meg kívülről, különben lefagyasztom az arcotokról a mosolyt!” /Achtung Alfonzné Händehoch Helga, középiskolai magyartanár és maszek orvvadász/

„Cet elem?! Jé, tanárnő, fogalmam sem volt róla, hogy a bálnák egyenáramú zsebteleppel működnek!” Azt hiszem, most már végképp nem értem a verset!” /Süttyő Sebő, átlagos magyar középiskolás/

„Mi csak az ésszerűség határáig tudjuk finanszírozni a költő úr örökké tartó lefagyasztását, így a szerződés időtartama a 2017-es aszteroida becsapódásos világvégéig tart. Amennyiben ez nem következne be, a megkötött kontraktus hatálytalanná válik és a költő úr kénytelen lesz kiolvadni. Ekkor lép életbe az utólagos hőkezelési biztosítás illetve esetleges elhalálozás esetén a 10%-os önrészű temetési segély.” /Dr. Cetelem Celeb, finanszírozási főelőadó/

„Engem az ötödik részben fagyasztottak le, a hatodikban olvasztottak ki és csak a hetedik végén haltam meg, de akkor sem természetes halállal. Senki sem élhet örökké, de egy türelmes sztár wár, ha kell.” /Han Solo, az Ezeréves Sólyom kapitánya/

„Hogy elrepült ez az ezer év ebben a fagyos világűrben! Meg én is hogy elrepültem! Hiperűrsebességgel!” /Ezeréves Sólyom/

„Na, ebből elég! Most ez az egész buggyant bagázs – a mirelit költő és a sok agyatlan kommentelő – fogja magát, bemegy a vágóhídi hűtőkamrába és belülről magára zárja az ajtót, majd puszta kézzel addig püfölik a fagyott oldalasokat, míg vér nem serken az öklükből, mint a Rocky I-nek! A fizikai fájdalom jót fog tenni a sok eldugult agynak, mert beindítja az idegpályákat és az ingerlöketek lemossák az agylebenyükre tapadt fradysta lepedéket! Anyám szerint a közeljövőben vigyáznunk kell, honnan és milyen húst vásárolunk, nehogy véletlenül gyengén átsült verscafatok kerüljenek a szervezetünkbe! Lehet, hogy mától vegetáriánus leszek?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy pár percre kiugrottam a világűrbe, hogy kipróbálja, milyen érzés abszolút nulla fokra hűlni, de csak az éter melegedett fel 96,8°F-re.” /Chuck Norris/

„Köszönjük, Chuck! A magyar The Tonight Show nézők és rajongók számára elárulom, hogy a 96,8 Fahrenheit fok pontosan 36 Celsius foknak felel meg, azaz a fenti történetben nem Chuck vette át a világűr hőmérsékletét, hanem a világűr Chuck-ét. Amerika jobban teljesít!” /Jay Leno, a The Tonight Show műsorvezetője/

Változékony időjárás

Dög melegre jöhet sár is,
Hangulatom lárifáris,
S füstölög a szomszéd Máris:
Utálom az összes nyarat!

Földeken szenved a vetés,
Hol sok hőt kap, hol nedvet és
Nem őszinte a nevetés:
Paraszt búsat köp és arat.

Időjós remekül él a
Változékonyságból s méla
Undorral nézi, hogy Béla
Vízhatlan napernyőt varrat.

„Ez az AAAP BBBP CCCP rímszerkezet akkora újdonság, amire talán még meg sem érett a világirodalom! A költő az egymást taszító ellentétek vonzásából kiszakadva teszi le elénk a már a XXII. század rémségeit habos kvászt kortyoló borzadállyal kinevető gammahím archetípusát. Máris szomszéd megidézése a hektikus elemek béklyójában vergődő szellem mézgás nyűgét hiperbolizálja. A vízhatlan napernyős zárás olyan erős spirituális KO, amitől hetekig a padlóra nyáladzik a lélek. Igazi futurista szimbiózislíra!” /Mézga Aladárné Szovjet Szidónia, a Ragyavert Reménytelenség Raklapjai c. kis példányszámú művészeti rétegfolyóirat főszerkesztője/

„CCCP rímszerkezet?! Szovjet nevű főszerkesztőnő?! Habos kvász?! Gammahím?! Értem én az iróniát elvtársnő, csak nem szeretem! Ne lepődjön meg, ha véletlen baleset éri, amikor magácska éjjel az utcán meg fogja támadni a gyanútlanul sétálgató kommandósaimat!” /egy magát megnevezni nem kívánó posztszovjet pártfőtitkár/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Ne nyavalyogjon költő polgártárs, hanem örüljön, hogy egyáltalán még van időjárás! Annak érdekében, hogy a jövőben is legyen és ne rabolhassa el tőlünk a halódó nyugati karvalytőke – akik mögött tudjuk, hogy ki áll – meg fogjuk védeni az időjárást! Aki Magyarországra jön, nem veheti el az időjárásunkat!” /Jegessy Hőtömb, a minisztériumi jogkörrel rendelkező Sóhivatallal Egyesült Magyar Meteorológiai Intézmény (SEMMI) politikai szakállamtitkára/

„Akarja-e ön, hogy a hanyatló nyugat a keményen dolgozó magyar kisemberek által demokratikus úton megválasztott Országgyűlésnek a köztársasági elnök által is jóváhagyott hozzájárulása nélkül befolyásolhassa Magyarország időjárását?
Egyszerre több választ is megjelölhet. Válaszát aláhúzással jelölje!
Nem.    Nagyon nem.    Egyáltalán nem.    Nemigen.    Nem akarom!    Nem! Nem! Soha!”
/népszavazólap/

„Mi meteorológusok a korszerű műszereink és fajtatiszta levelibékáink segítségével egyre pontosabban meg tudjuk állapítani, hogy a Kárpát-medencében éppen milyen időjárás van. Mi időjárás jelentők jól ismerjük az időjárási jelent.” /Műhód Menyhért, a Magyar Időjárás Vagylagossági Alapítván’ (MIVA’) szakmai igazgatója/

„ Mi ez a dágvány és lóiszap?! Mi ez a posztbolsevik rührohadvány?! Hogy lehet olyan rettenetesen rossznak is csak elvtelen dicsérettel nevezhető verset írni, melynek olvastán minden költő a damoklészi kardjába dől és minden kritikus epileptikus epekövet ellik?! Anyám szerint nem is olyan szörnyű ez a mű, de ő nem tudja, hogy az ő érekében Frady Endre  eszement elmerottyanatát kicseréltem az OPNI megszűnése óta illegálisan a Ligetben élő és magát védett platánfának képzelő Kretén Kenéz nagyságrendekkel elviselhetőbb Cukornyálas Cicafenyő című fércművére. Még egy ilyen nemtommi és felszállok a 4-es 6-osra és beleülök az egyik villamosszékbe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kikérem magamnak, hogy én  védett platánfának képzelem magam! Én cicafenyő vagyok!” /Kretén Kenéz, lelkiismereti válságban összeroppant egykori népjóléti minisztériumi főosztályvezető/

„Texasban egyszer nem olyan időjárás volt, mint amilyet előző nap kértem, ezért lefejeltem a Napot. A csillagászok másnap észleltek először a napfoltot.” /Chuck Norris/

Február

Elvileg ez téli hónap,
Mégis elég híg a leve,
Bár nincs benne oly forró nap,
Mitől boldog, aki teve.

Hűs hó helyett eső hullik,
Elbágyaszt a langyos pára,
Színig telik ürge- s nyúl-lik,
S kupacnyi sár Déva vára.

Februárig nem tart e tél,
Egyből nyár veszi át helyét,
S télvéget nagy hő-kés metél
Keserűn, mint csoki, mely ét?

Izzad biz’ az időjárás,
Verítékem másfél icce!
Sírt az egyre hosszabb nyár ás,
Felmelegszünk globalice!

„Ne nyafogjon, költő úr! Örüljön, hogy a hasára süt a Nap! Nálunk itt az Északi-sarkon bezzeg olyan hideg van, hogy a jegesmedve eltörik a kanyarban! Állítólag a Déli-sarok még ennél is rosszabb, mert ott ráadásul mindenki fejjel lefelé lóg, de nem tud leesni, mert a talpa odafagyott a sarki jégmezőhöz.” /Srigg Tlomkor Hibrix, eszkimó jég-gáz szerelő/

„Mit vinyolog, maga pötymögős pojéta pótlék! Hájszen nem megaszongya a bőcsesség, hogy ’Január, február, itt a nyár’?! Na, ugye, hinnye! Úgyhogy ne möhönyöljön kend, meg ne picsmákoljon, hanem durálja neki magát nekijje a higyergának, oszt’ indulhat a romogyinga!” /özv. Lapcsánkai Livárgyné Csumugli Csovalka, nyugdíjas nótafa és torcsmándli készítő/

„Aggasztó jel, hogy már az üregi nyulak is úszósapkában közlekednek! Lehet, hogy elő kell vennem a híres ősöm szerszámosládáját és neki kell állnom építkezni! Csak nehogy bekasztlizzanak a rendőrök engedély nélküli emberiségmentés bűntettének alapos gyanújával!” /ifj. Bárkás Noé, balneológus és amatőr hajóács/

„A meteorológiai bérfanyalgásnak ezt az agyzsibbasztó és nemzettest mételyező szintjét látva jogosnak érezzük a halálbüntetés visszaállítására irányuló népakarat nemzeti konzultációra történő bocsájtását! Döntsük a tőkére a költőket! Legyenek fejetlenek is az agyatlanok! Ehunnia az ehunniaiaké!” /vitéz Vereckei Vérgőz Vendel, az Állami Vérszerződéssy Hivatal (ÁVH) üzemi lovagtanácsának elnöke/

„Frady Endre, a globális felmelegedés-líra másik vezéralakja (az egyik Sir William Watermelon Weatherforecast) ismét a téma súlyosságának megfelelő könnyed keresztrímekben vágja játékos önfeledtséggel arcunkba a kikerülhetetlenül tragikus véget. Igazi képzavarokban fürdőző pajkos haláltáncvers!” /Dr. Gőz Gézáné Sarkijég Sarolta, a Zsírbő Tevepúp c. zöldirodalmi magazin gyorsan bomló környezetbarát papírjának anyagbeszerzője/

„Yes, I am the one of, ofn’t I?” /Sir William Watermelon Weatherforecast, az egyik/

„Micsoda?! Ofn’t I?! Ki volt az angoltanárod, te szerencsétlen gügye lord?! Valami idióta brit tudós, mi?! Leülni! Egyes alá!!!” /Títájm Titanilla, a The English Weather nyelviskola és a Matuska Szilveszter Építőipari Szakközépiskola angoltanára/

„Mi ez az elmeklopfoló, agydorongoló szellemi bunkósbot?! Ha az időjárás pár fokkal eltér az ilyenkor megszokottól, már meg kell öklendeztetni a gyanútlan olvasókat?! Anyám szerint fel kéne lélegeznem, mert ilyen enyhe télvég mellett a költőket könnyebben elkapja az influenza. De mi van akkor, ha a Frady Endre versek génmanipulálják az erre immunis vírustörzseket, miáltal a betegség egyik mellékhatásaként az áldozatok Frady Endre szerűvé válnak?! Mi lesz, ha anyámmal sétálunk az utcán és mindenhonnan mutáns Frady Endrék köhögik és tüsszögik ránk a verseiket?! Rémálom! Remélem, csak rosszat álmodtam, mert túl nagy volt a Kisbig menü!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szegény magyarok, csőstül jön rátok a baj: taxisblokád, fonódó villamos, olimpiai pályázat és Frady Endre versek… Balsors akit régen tép… Csák Nóri nagyanyám sokat mesélt arról, hogy ti mindig milyen szerencsétlenek vagytok. A globális felmelegedés miatt viszont ne aggódjatok! Ha olvad a sarki jégsapka, kiugrom a világűrbe, beszippantom a tüdőmbe a -273°C-os vákuumot, majd a Földre visszahuppanva kifújom. Csak arra kell vigyáznom, nehogy új jégkorszak legyen! /Chuck Norris/

Nyári emlék

Máig él bennem az emlék:

Csónak van a tavon, nem lék,
s nem fáznak az eszkimók a
parton... tölti őket szesz ki… móka,

kacaj, néptánc, vodka s rá bor…
vidám ma a fogolytábor!
Ám emelem én a balt a
szoldátra, kezemben balta…

Ekkor jő nyugiszurival
Főnővér és énrám rivall!
Lóarcában patakék szem…

A többire nem emlékszem.

Hozzászólások:

„Nem emlékszel, mi?! Nem csodálom, ekkora pofon után én sem emlékeznék! De megérdemelted, mert előző télen még házasságot ígértél egy bödön meleg fókazsírért cserébe, de amint kitavaszodott, már csak öklendezve néztél rám! Bunkó málenkíj robotos!” /Ludmilla Taplova, szibériai főnővér és lóimitátor/

„ Mi nem lenni hadifogoly, mi csak menni, mikor mondani igyi szudá, és fogni hal, meg bányászni szén. Vodka lenni jó, főnővér lenni ronda lópofa, szoldát lenni  tajtrészeg, költő lenni vidám állat. Mindenki hányni.” /Durák Ájszkrím, eszkimó törzsfőnök/

„Ruszkik haza!” /a fiatal Bánkbán Traktor/

„Sto?! Nu págágyí!” /Putyin/

„Ööö, ne azt nézzék, amit mondok, hanem, amit teszek! Éljen a keleti szél!” /a középkorú Bánkbán Traktor/

„Mit is mondhatnék? Mélységesen csalódtam a szovjet fogolytáborokban, hogy az ilyen Frady Endre-féle mételyek akadálytalanul kiszabadulhatnak belőlük! Újabb világháború esetén egy percet sem lennék hajlandó ilyen hányaveti helyen eltölteni!  Anyám szerint még mindig jobbak, mint az óvóhely, de nem érek rá vitatkozni vele, mert sietnem kell a rádióba, valami általam sosem látott hollywood-i filmet agyagba döngölendő. Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szépek ezek a Moszkva-parti esték! Tök jó, hogy az esti meccseket is engedik nézni itt a Joszip Viszarjonovics Sztálin Öregek Otthonában!” /az agg Bánkbán Traktor/

„Egyszer kiütöttem másfél liter vodkát.” /Chuck Norris/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Nem csatlakozhatnánk titokban Finnországhoz?” /a volt Szovjetunió/

Rotyvákos meleg

Izzad vőlegény és ara,
Fagylaltos és segédvájár,
Ránk zuhan a vad Szahara,
S népünkre a hőrúd rájár.

Olvadt nyakam fojtogatja
Celziuszból fonott járom,
Rám heged a zöld klottgatya
S szénné ég a kaviárom.

Lég a buszon nem lát kondit,
Hőguta így vígan arat,
S hot-dog maga alá rondít.
Hű, de utálom a nyarat!

„Dehogy rondítottam magam alá, csak a szárazra repedezett kiflivégből csöpögött ki a bélbarna barbecue szósz!” /hot-dog/

„Nehezen tagadható, hogy a járműveink légkondicionáltsága az átlagosnál melegebb évszakokban imitt-amott és időnként hagy némi kívánnivalót maga után, de mindenkit megnyugtathatok, hogy mi itt a 20°C-os hőmérsékletű luxusközpontban már dolgozunk a problémát megoldó tanulmányterv elkészítésének tendereztetésén.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a BKK törzsfőnöke/

„Egy szalonnabüdösre izzadt segédvájár hónaljának szagolgatása se lehet szörnyűbb, mint rotyvákos melegben Frady Endrét olvasni. Anyám szerint, ha még egy ilyen gyomorforgatóan otromba hasonlatot mondok, fölköhögi a szénné égett kaviárját. Öröm lesz az ürömben, ha a verset is betakarja vele. Egyébként én is utálom a nyarat és maximum két pontot tudok rá adni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hőség, hőség… hmm… hőség… Megvan! Bevezetjük az államigazgatásban dolgozó felsővezetők kivételével mindenki másra alanyi jogon kiszabandó hőadót és abból fedezzük a rezsicsökkentést!” /Dr. Toka Pál, nemzetgazdasági szakállamtitkár/

„Alaposan bemelegítettem!” /Chuck Norris/

„A P.Howard-ot megidéző Szahara, a szénné égett kispolgári kaviár és a zöld klottgatya panelprolis képe így együtt, az ide nem illő keresztrímekbe oltva azt a hatást kelti, mintha valaki a saját hot-dogja alá rondított volna. Piramidálisan gyönyörű!” /Kretényi Kovald, magyartanár és hőgutaütött nyári idénybuszsofőr/

„Mit picsogtok egy kis melegtől?! Majd a katari vébén bőgjetek, amikor rátok ég a saját bőrötök, hurkák!” /Sepp Blatter, FIFA főtitkár/

„Hű, de jó, hogy eljöttem nyugdíjba! Most bíborpalástos áldásosztás helyett atlétatrikóban és rövidgatyában üldögélhetek egy árnyékos bajor sörkertben!” /Joseph Alois Ratzinger, nyugalmazott bíboros/

Gagyi tél

Februárban se hullt a hó!
Hogy lehet egy tél ily tahó?!
Mikor lesz jég, talán nyáron?!
Lődd a telet Gábor Áron!

Gábor Áron, lődd a telet,
Zúdíts gyomrába egy nyelet
Rezes ágyúgolyó pürét,
Mivel nincs fehér színű rét!

Télen nincsen rét, mi fehér?!
Külországi hóér’, csehér’,
Vagy osztrákér’ menjek el én
Kétezer tizennégy telén?!

Kétezer tizennégy talán
Nem érdemli meg a csalán
Csípősségű hideg telet?!
Fújj nekünk új szelet, Kelet!

„Új szél?! Kelet?! Politizálgatunk, költő elvtárs, ironizálgatunk? Vigyázni kéne, mert Táncsics börtöne már 166 éve üresen vár egy újabb bajkeverőre! Aki disznók közé keveredik, annak könnyen korpás lesz ám a haja! Most tart egy pár évtized önkéntes szilenciumot és akkor nem lesz dádá. Értve vagyok?!” /Csávás Kálmán, terror elhárítási alezredes és pofonügyi főelőadó/

„Hagyjanak már békén halottnak lenni! A rézágyúm is fel van virágozva, nem fogom ezt a szép dekorációt tönkretenni holmi agyatlan lövöldözéssel! Ez az osztrák elnyomás sokat satnyított ezen a népen, mert nekünk még Petőfink volt, ezeknek meg már csak ez a selejtes Frady Endre jutott. Ehhez szívesen hozzávágnék egy tűzparancsolatos kőtáblát!” /Gábor Áron, néhai rézágyúöntő/

„Nana, Gábor úr, nana! Nem is lenne nekünk olyan rossz egy ilyen osztrák elnyomás. Osztrák munkahelyek, osztrák árak, osztrák bérek, osztrák rend… Hej, de szép is lenne újra a Monarchiában vergődni!” /Csóró Csegő, középiskolai német-történelem szakos tanár és szállodai éjszakai portás/

„A páros rímek páratlan élménye, a hótlan hóravágyás, a Nyugat által az orosz medve szőrös mancsai elé dobott és ott leágyúzott rézágyús hős emlékezetén tipró Kelet imádat, valamint a globális felmelegedés olyan esztétikai eleggyé gyúrja, gyömöszöli, sőt már-már dagonyázza ezt a februári meteorológiai mélylírát, mely a világirodalomban ritkább, mint korán reggel karón rikkantó fehér varjú. Hiába, tahó télnek híg a leve!” /Töttyös Tihamérné Sóhaj Skolasztika, köz-könyvtáros és amatőr világirodalmi nagyágyú/

„Tahó?! Nem a tél a tahó, hanem én, hogy óvatlanul ezt az új Frady förmedvényt is elolvastam! Mea culpa, mea maxima culpa! Anyám szerint nem kéne olyannyira szigorúnak lennem magamhoz, hogy kalapáccsal ütlegelem a satuba szorított nyelvemet és százas szöggel szurkálom a szemgolyómat, de hát mit tudja ő, hogy milyen az, amikor egy igazi férfi teljes lelkéből szenved? Satupadra minden Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, fájó kritikus/

„Most nem érek rá kommentezni, mert épp egy feldíszítendő rézágyúba verek be százas szögeket a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

„Aú! Jaj! Ez fáj!” /a rézágyú/

Nyári zápor

Nyári zápor égi állat,
Felhőszájból folyat nyálat,
Amely hűsen püföl, belep,
S mocsár lesz a lakótelep.

Mocsárlakó lesz a telep,
Korrodál a gólyakelep,
S lisztes méhpempővé ázik
Minden mézeskalács házik

Ó, méhpempő méhhé ázik,
S elúsznak a matek házik.
Nyári záporállat tombol
S kockát mos ki nagy pitonból.

Kockátlanul bőg a piton,
Törzsfejlődik üregi ton,
S fákra költöznek a halak.
Nyári zápor vicces alak!

Oszlik a nyár pora, hője,
Fröcsögve elmossa ő, jeee!

„Nagyon helyes, hogy a költő nem enged a kétségtelenül erős kísértésnek, hogy a versébe olcsó hangulatkeltésként a villámlást és az azt kísérő dörgést is belevegye, mert pontosan tudja, hogy akkor már nem záporról, hanem zivatarról szólna a vers, és másképp kéne szigetelni a tetőt, hogy a villámhárításról már ne is beszéljünk! A vers egyébként versnek kétségkívül gyengébb, mint meteorológiai leírásnak, de hát ebben az országban egyre kevesebben értünk ahhoz, amit csinálunk.” /Dr. Kumulusz Köblény, okleveles meteorológus és ingatlanügynök/

„Csúnya költő bácsi! Nyáron nincsenek is matek házik, mert VAKÁCIÓ van! Ne tessék már ilyenkor is felidegesíteni!” /Pöffeteg Pistike, 3.c. osztályos tanuló/

„Segítség! Egy ragadozó tonhal van az üregemben! Ez harap! Ááááá…” /egy ázott üregi nyúl/

„Ha Darwin ma élne, akkor Frady Endrét az evolúciós skáláján valahol a kockátlan piton és az üregi ton között nyíló zsákutcában helyezné el és nem is tévedne nagyot. Ó, bárcsak villámló zivatarállat lehetnék a magányos fafeje tövében reszkető költő fölött! Hú, de odasújtanék! Anyám azt mondja, hogy ne dörögjek már ennyire, de hát ő a hibás! Minek tett ennyi babot a levesbe?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító hazugág, hogy mocsárrá változik a lakótelepünk! A korszerű és folyamatosan karbantartott csatorna-, járda- és úthálózatunk révén még a legnagyobb felhőszakadás idején is gyorsan elvezetjük a vizet és sármentesen közlekedünk. Mi, hogy miért látszom csak nyaktól fölfelé? Miért-miért?! Csakért! Dagonyázom! Igen, öltönyben! Miért, tilos?!” /Iszap Emil, polgármester és közpénzmágnás/

„Minden ’o’ betű leáztt a nyavalyás nyári zápr miatt a mézeskalács házikmrl és egy frintt sem fizet az a kntár Állami Biztsít!” /Vasrrú bába/

„Ezek a gagyi kínai fénykardok már egy kis esőt sem bírnak ki! Ez is zárlatos lett, megrázott és most itt fekszem szénné égve! Úgy nézek ki, mint egy mondabeli sötét sith lovag! Hé, húzzanak el innen azzal a fekete kitinpáncéllal! Áááá…” /Anakyn Skywalker/

„Bocs fiúk! Nem nyári zápor volt, csak én könnyeztem az időszámításom előtti kiskori képeimet nézegetve. Hej, de szép voltam már rőtszakállú kisbabaként is!” /Chuck Norris, az Erő/

Mikor esik a hó?

Az orrig behavazott költő /egy jeti felvétele/

Nyáron ritkán esik a hó,
Senki sem kiáltja: „Hahó,
Cudarfehér a játszótér,
S mezítlábas talpam hót ér!”

Úgy van, hogy egy havas telek
Látványa a hűvös telek
Egyikére emlékeztet.
Jól jegyezzétek meg eztet!

(tánc!)

„Kedves Költő úr! Nagyon szépen köszönjük szakmai munkánkat segítő bölcs sorait, amelyek révén a jövőben kevesebbet fogunk hibázni!” /Dr. Kumulusz Szupercella meteorológus/

„Baromira marhamérges vagyok, hogy nem kerültem be a második versszakba legalább egy kancsalrím erejéig!!! Múúúú!!!” /egy heves tulok/

„Bárcsak lenne elég bölcs ön,
Hogy soha többé ne költsön!
Költőcske, ön jó nagy tahó!
Lepje el hajáig a hó!”
/Újpesti Barnabás ellenköltő és tömbházfelügyelő/

„Mi itt a déli féltekén a leghatározottabban tiltakozunk az agyféltekétlen északi zugköltő lokálpenetrációja ellen! Nálunk igenis nyáron esik a hó!” /Diego Jetindo argentin sívilágbajnok/

„Nyáron is lehet hó, csak le kell fejelnem a megfelelő felhőt. Aztán hóembert építek és lerúgom a fejét.” /Chuck Norris/

„Nem tudni, mi hó, de költőragu lenni finom, nyamm-nyamm!” /egy trópusi kannibál törzsi főszakács/

„Egyszer táncoltam hóba’, ám azóta csak hébe, mert kiújult a csúzom. Már csak szólókra vállalkozom, mert a tánckarban kiderülne, mennyire lelassultam.” /Michael Flatley/

„Hát, ha ez vers, akkor én a Titanicot elsüllyesztő jéghegy tetején lila füvet legelésző kisbirka vagyok és fókákat tanítok fütyülni. Hát mi ez?! Miért kellett ideokádni?! Miért kellett ezt nekem elolvasni?! Ne vacakoljunk, hanem etessük meg a költővel a termékét száz példányban, majd lőjük ki a világűrbe! Fognak még az alienek térden állva könyörögni, hogy ilyet többet ne tegyünk velük!” /Puzsér Róbert kritikus/

„A holt költőink sírja felől egyre erősödő rotációs zajokat hallok.” /Agyag Jenő temetőőr/

„Állítsatok meg minket, ki akarunk szállni! Na, csak támadjunk fel, úgy lepofozzuk ezt a Frady Endrét, mint vodkamámoros izommuzsik a balalajkatolvajt!” /a holt költők/

Nyári sí közvetítés

A párologva szénkockuló tévénéző (Fekete Doboz felvétele)

Tévén midőn nézem e sít,
Engem tökre idegesít.
Hűs van amott, itt meg meleg,
Sőt hőcsúcs! De rusnya e leg-!
Ott hós ég van, emitt hőség,
S amiképpen máglyán hős ég,
Szénkockulok baljós jelnek,
Míg amazok jót síelnek!

Hétfői hőguta

Hője van e nyári hétfőnek,

Agyamban atomok szétfőnek.

Arcomon szénorr és hamuszáj,

Well done-ra átsülök, ha muszáj.

Higanyszál meglódul – hegymenet! –

S könnyedén viszi a negyvenet.

Ötvenet délután, ha veri,

Hangulat nem lesz túl haveri.

Vashíd is izzad majd reve-lét,

S átélhető lesz a teve lét.

Ó, bárcsak állhatnék jégesőn,

S mondhatnám átfagyva: Vége, schön!

Kályhagyári évszakok

(megzenésítendő dalszöveg)

Nyár van újra, nyár!
A Balaton csúcsra jár,
Szabadság miatt a kályhagyár
Alig termel már.

Tél jön, szörnyű tél!
Jaj, jegesen bőg a szél!
Kályhagyár megint bőséget él,
Éhkopptól se fél.

Ősz van közben, ősz!
Avarban oson a csősz,
Csúzlizok, elkap, kérdezi bősz
Tekintettel: Lősz?!

Tavasz nincs sehol?
A szerelem hol dalol?
Kályhagyár csősznője tudja jól,
S csősz után lohol.

Dalnak vége már,
Boldog a csősz házaspár,
Kályhagyár csillagos égre vár,
Kell egy hőhatár.

Nyári szerelem

Szörnyű a nyár, fűt!
Olvadt kék az ég.
Valaha zöld fűt
Látom, ahogy ég.

Izzasztó e hő
S bűzlök, hú meg hű!
Szerelmem, a Nő
Hozzám mégis hű.

Szeretem a Nőt,
Szépet, jót és hűt,
Midőn szottyá főtt
Engemet épp hűt.

Nőm fegyvere jég,
Mellyel hűsít, sőt
Le is fagyaszt még.
Szeretem e Nőt!

Mirelitként is
Jól bánik velem.
Tetszik ez a kis
Nyári szerelem!