A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 14., hétfő

Koronavírus korlátozások előnyei 2020/21

Másfél méter csupán a táv,
Csevejünkhöz nem kell Matáv,
S maszktól nem látja senki sem,
Ha nem hordom protézisem.

Maszkban szájszagú a nóta,
S nem érzik, hogy hetek óta
Nincsen rajtam tiszta póló
S bűzlök, mint egy vágtató ló.

Áll az ipar, nem száll korom,
Jó lég hosszabbítja korom,
S cipőmön alig van piszok,
Mert többnyire hómofiszok.

Vidáman telnek a napok,
Oltóponton szurit kapok;
Csíp csak s nem döf, mint az agyar,
Oltakozzon, aki magyar!

(vírustánc!)

„Nem csíp a szuri, hanem chip! Költő úr, magát a háttérhatalom épp feltérképezi, hogy folyamatosan megfigyelhesse! Magáról mindent tudni fognak a szálmozgató tuggyukkik! A nagy testvér már a test-vérében van! Magát áttelepítette egy párhuzamos valóságba a Soros! Még egy-két chip-chip és csók a család, oszt’ ásó-kapa-nagyharang!” /özv. Kohn Teóné Tisztafejű Tarantula, a Mindenen Átlátó Különösen Okos Nyugdíjasok (MÁKONY) szemtengelykapcsolója/

„A vers megírása és publikálása között majd egy év telt el. Mondhatni, hogy a költő fiókban érlelte a művet, ám valójában csak megfeledkezett róla. Ez nem baj, az viszont igen, hogy most hirtelen eszébe jutott. Az emberiség majdnem megúszott valamit, de nem tehette. A járvány kapcsán éreztük, hogy a baj nem jár egyedül, de hogy a pandémiát egy a pandémiáról írt Frady Endre mű fogja súlyosbítani, arra a legpesszimistább forgatókönyv sem tért ki. Ezt rémálmunkban sem gondoltuk volna. NEM ENG.!” /Julius Szájzár, a Frady Endre Gyalázatos Elmepusztításait Nemengedélyező Civilszervezet (FEGYENC) főcenzora és pecsétőre/

„Én hómofiszok, te hómofiszol, ő hómofisz, mi hómofiszunk, ti hómofisztok, ők hómofisznak?! Ez egy ige, amit maga szerint így kell ragozni?! Üljön le, költő úr, egyes! Alá!!!” /Grízestésztai Grammatika, a Miamanóssy Anyámtyúkja Szak Középiskola (MASZK) felnőttoktatási magyartanára/

„A nyelv egy folyamatosan változó organikus entitás, azaz a hómofiszni főnévi igenévnek is megvan a létjogosultsága. A baj csak az, hogy mivel ikes ige, azaz ő hómofiszik, így egyes számban helyesen én hómofiszom. Vagyis az én hómofiszok alak – akárcsak az eszek-iszok, dínok-dánok - teljesen helytelen. Helyesen: eszem-iszom, dínom-dánom! Sose halunk meg! Oltakozzunk!” /Dr. Ragozó Rezsőné Leguánossy Lingvisztika, az Alapvető Nyelvhasználat Átfogó Direktívái (ANYÁD) című szakkönyv társszerzője/

Nnna, álljunk csak meg egy szóra! Ezen költemény hallatán Grétsy László is megnyalja a szája szegletét, mert szép nyelv ez a magyar! De az a piszok hómofiszok…! Kár érte, jó ügynök volt!” /Dr. Ház - Juniorkonyha díjas szó(da)facsaró/

„Szájszélt nyalok, aztán nyelek,
Miközben épp nyelvművelek!
Hómofiszt bár ügynökhalál
Éri, szíven mégsem talál.
Más a gondom nekem éppen,
Most rúgnak ki nem túl szépen.”
/Grétsy László, a nyelvművelés kiemelkedő alakja és a Magyar Nyelvőr politikai okokból épp most elbocsájtott szerkesztője/

„Kovid. Kovink. Avagy a kovid előtti egyenlőség esete kishazánk bérből/ fizetésből élő lakosságával. Ha egyszer elmúlik innen ez a nyavalya (de már mikor, meg mitől), majd ki kell találnunk valamit, amiről mindhárom harmad tud önfeledten együtt lamentálni. De attól tartok a kovid-nosztalgia még várat magára.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr – vagy stílszerűbben: Humán elvtárs? – a kovid-nosztalgia ugyanolyan, mint a Kádár-nosztalgia. Egyrészt csak idő kérdése, másrészt az utána következő még rosszabb hatására jön létre. Az idő mindent megszépít, úgyhogy már küszöbön áll az új valóságshow, a nemzetegyesítő Megahulla című tetemszépségverseny.” /Morbid Menyhért, a Múltat Végképp Megszépítő Zajos Reklámbarakk Televízió (MVM ZRT) ideológiai programigazgatója/

„Azért jó mezőgazdasági országban élni, mert itt mindig áll az ipar és folyton jó a levegő! Már, ha nem számítjuk a mindenütt hömpölygő trágyalé illatfellegeit.” /Faeke Frodó, elkulákosodott kisgazda/

„Vajon görögre fordítva hány omikron van a versben?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb (azaz leghamarabb megöregedő) kommentelője/

„Lefordítottam görögre, kýrie M., és megszámoltam. Szerintem hatvan van. Plusz-mínusz tíz-húsz.” /Gugli/

„Úgy tűnik, M. úr, hogy a WHO szándékosan átugrott két betűt a koronavírus variánsok elnevezésénél. A mű variáns után a görög ábécében a nűnek és a kszínek kellene következnie, ám ehelyett engem vettek előre. A nű ezért lett negligálva, mert hasonlít az angol new szóhoz, ami gyakorlati okokból problémás, a kszí angol fonetikus átírása, a Xi, pedig nagyon hasonlít Kína elnökének, Hszi Csinpingnek (angolban: Xi Jinping) nevére. Szóval a píszí (PC) ismét felülírta a tudományos gondolkodást, én pedig örvendhetek - közutálatnak.” /az omikron, a görög ábécé tizenötödik betűje/

„Ha a WHO ennyire fél a Kínai Kommunista Párttól, hogy lehet bennük megbízni, hogy vonják őket felelősségre legközelebb, amikor egy globális pandémiát próbálnak eltussolni?” /Ted Cruz, amerikai republikánus szenátor/

Ó, mik rongálják a szervezetemet?!” /Dr. Gáljákaszervezetemet Géza, a Widéki Házi Orvosok (WHO) nyugalom megzavarási és vírusvariáns elnevezési szakértője/

„Költő úr! Nem tudta, hogy 2005 óta már nincsen Matáv?! Nagy gáz lenne, ha nélküle nem tudnánk csevegni! Illetve az, hogy maga meg én nem tudnánk, az nem lenne akkora baj. Nekem.” /Tékom Tibor, telekommunikátor/

„Hogyhogy nem vagyok?! T. komcsi Tékom csigagyík, megugatsz, mint korcs kutya a koronavírust felköhögő postást, ha kétszer csenget?! Lefejellek, mint eszkimó műugró duplaszaltó végén a jeget!” /Matáv Máté, mutatványos erőművész/

„Azért lehet, hogy egyértelműsíteni kellene, pontosan milyen protézisről van szó a műben. Ha csípő-, akkor kíváncsi lennék, Költő Úr hogyan oldja meg, hogy néha nem hordja.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„A protézis nem más, mint a mozgássérült vízilovak hipotéziséről letört antitézis pótlására szolgáló műtárgy. Mivel a költő nem víziló – bár egyformán büdös a szájuk – így a kérdés csupán költői, így okafogyottsága okán minden bizonnyal nem igényel megválaszolást. Quot erat demonstrandum.” /Latinka Leó, antik talentum/

„Mi ez a perverz múltba révedés, ez a cseppfertőzés útján terjedő félhülye nyálcsorgató álnosztalgia?! Ez a hónalj- és fog-nemmosással szégyentelenül hivalkodó szellemi pöcegödör elmepenetrációval szippantja magába a gyanútlan emberiség bulvármédiával még nem fertőzött agydarabjait! Életemben először sajnálom, hogy az evolúció egy adott pontján a későbbi homo sapiens felé ágaztunk el, és anyám engem nem valami repülő bálnának szült, mert akkor most a levegőből szőnyegbombázhatnám Frady Endre vízfejét többtonnás trágyatömbökkel! Ám sajnos csak egy mimózalelkű fegyvertelen humán értelmiségi vagyok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Alfát, deltát, omikront, om-
-egát szubatomig rontom!
Rájuk lehel szám, a mosat-
-lan s halnak irtózatosat!”
/Chuck Norris, a Koronavírust Izomlírával Megfélemlítő Állati Slampoetry (KI MÁS) szavalóverseny első három helyezettje IS/

2013. július 18., csütörtök

Idegen a házamban

Kopogtattak. A töksüket Cinóber anyó kinyitotta az ajtót. Mivel a régi szovjet hallókészülékének benzinmotorjához évek óta nem kapott pótalkatrészt, ezért folyton ott üldögélt a bejáratnál és percenként kinyitotta, hátha épp akkor jön valaki. Most szerencséje volt, mert egy alacsony zöld lény toporgott a lábtörlőn.
- Jó estét! Kihez van szerencsém? – kérdezte örömmel a társaságkedvelő Cinóber anyó.
- Swxprglmny! – válaszolta az idegen.
- Nagyszerű! Jöjjön be kedveském! Biztosan átfázott odakint. Nagyon becsapós ám ez a július! Manapság hűvösek tudnak lenni a nyári esték! Bezzeg régen, amikor a boldogult Gyulám még csak udvarolt nekem és naplementekor kint sétáltunk a parton, sose fáztunk meg! Illetve egyszer igen, de akkor tél volt, és az én szórakozott vőlegényem – az Isten nyugosztalja! – elfelejtett cipőt húzni a lábára. Hej, azok a régi szép idők! Tudja, mi még szent dolognak tartottuk a házasságot és az esküvő előtt még meg sem csókoltuk egymást, nemhogy ágyba bújtunk volna, ha érti, mire gondolok. Bezzeg ezek a mai fiatalok még a másik nevét sem tudják, de már lefekszenek egymással! Micsoda fertő! Már a tévéből is csak a szex ömlik, úgyhogy nem is nézek mást, mint a Lottó sorsolást és az Önök Kértéket. Jaj, a múltkor is mutatták a Latabárt, meg a Kiss Manyit! Ilyenkor mindig megkönnyezem az adást, mert annak idején még szegény megboldogult Gyulámmal néztük meg őket az Operett Színházban. Na, de nem untatom magát ezekkel a régi történetekkel, hiszen nyilván nem ezért látogatott meg, hogy egy bolondos öregasszony fecsegését hallgassa! Inkább főzök magának egy jó forró teát, mert látom, hogy szinte zöldre fagyott odakint! Sajnos csak akciós magyar teám van, mert a nyugdíjból másra nem telik. Bezzeg régen, amikor még az én megboldogult uram főosztályvezető volt a Magyar Állami Fűmag és Teagyárban, mindig volt itthon az idelátogató külföldi teaipari vendégektől ajándékba kapott Lipton, Earl Gray és Зелёный Таракан típusú tea. Hej, szegény uram napokig röhögött, amikor a teafiltert korábban nem ismerő szovjet delegáció tagjai a mi Pusztai Erős márkanevű filtereinket a szájukba vették és egyenest oda akarták önteni a szamovárból a forró vizet! Képzelheti, amint meglett férfiak üldögélnek és a szájukból kilóg a teafilter márkajelzése! Hahahaha! Bocsásson meg, de még ma is nevetnem kell, ha rágondolok! Manapság sajnos alig van valami, amin nevetni lehetne. Szegény Fifimet is el kellett altatni, mert már olyan öreg volt, hogy enni sem bírt… Látja, most meg sírok! Pedig olyan drága a papírzsebkendő is! Minden olyan drága! Legyen olyan drága és ízesítse be magának a saját ízlése szerint! Van itt kristálycukor, tej és egy kis citromlé is. Citromot már nem veszek, mert csak spanyolt lehet kapni, de az aranyárban van. Apropó arany! Szegény megboldogult uram imádta az Aranycsapatot! Én sosem értettem, mi jó van abban, hogy huszonkét fiatalember kerget egy labdát hatvanezer meg üvöltve nézi, de az én drága jó Gyulámnak rajtam kívül a foci volt a második szerelme. Heeej, de régen is volt… Jaj, nem untatom? Már megy is? Ilyen hamar? Remélem, hogy máskor is eljön! Viszontlátásra kedveském!
- Wxrstbgdzy! – mondta a kis zöld lény és egy csészealjba szállva kirepült a világűrbe.
- Szimpatikus volt ez az idegen! Olyan ritka manapság az olyan ember, akivel igazán jól el lehet beszélgetni!