Január fele

Januárnak itt a fele!

Eddig jöttünk még befele,

Innen megyünk már kifele,

(egy szemmel les márki fele*)

Igyunk! Torkot mar Kofola.

Januárnak a közepe

Nem keserű, mint köz epe,

Hogy minket el setét lepe,

Hisz’ duzzad még tök, a lopó.

Mai évnek nincs oly tele,

Ami hóval lenne tele,

Gyakran napsütött sok dele,

Édesbús is költőnk dala.

Szárad hólétlanú árok,

Áskálódnak februárok,

Bár én még csak januárok,

S nem névnapol Jenő, Erik.

Mire meg e verset értik,

Vas vármegye felől vér tik

Had befutik (rag a kért -ik),

S februárt tojnak a kertek.

(túltolt téltangó!)

*Hörög félbe vágott márki:

Hagyjanak e versből már ki!

„Súlyos tévedésben van, költő úr! Az előttem álló és rám a vasfogát fenő guillotine a kérdéses márkit nem lefelezte, hanem lefejezte. Nem létezik olyan hatalmas vízfejű arisztokrata, akinél ez felezést jelentene. Követni fogsz ezen az úton, Frady Endre! Köszönöm, hogy elmondhat…” /egy 1794. január közepén lefejezett ismeretlen francia arisztokrata/

„Márki? Ne politizáljon, Költő Úr, mert nem csak a ló bele, hanem a lába is kilóg az ilyen versek után, aztán nézheti, hogy mire és mikor kap időpontot!” /Dr. Ház Juniorkonyha-díjas exkommentelő távollétében TEK-Erő Lantos Benő, kitől a sérve is benő/

„Ház úrból száll már ki zaj,

De ez nem a Márki-Zay!

Sőt, nem is egy késmárki

Márki, kit nyírt kés már ki!”

/Herrgróf Heinz-Herbert-Hubert Hohenzollern, márka markú márki/

„A vers olvastán a kétség legapróbb szikrája nélkül megállapítható, hogy Frady Endre súlyosan ön- és közveszélyes dühöngő őrült, aki azonnal beszállítandó egy szigorúan zárt elmegyógyintézetbe! A magyar kórházrendszer szétlopás általi lezüllesztése miatt sajnos csak Döbling és/vagy Graz jöhet szóba. Reméljük, a sógoroknál van még gumiszoba, kényszerzubbony és nyugiszuri!” /Dr. Gyurgyalag Gyoma, a Nemzeti Elmebajt Minimalizáló Állami Rendelőintézet (NEMÁR) kárrendező főorvosa/

„És a péntek 13 kimaradt?” /M. András, a költő legállandóbb és legpéntektizenharmadikátkövetelőbb kommentelője/

„És M. András úr kimaradt?” /péntek 13, fura nap/

„eM úr s péntek tizenhárom?

Őket itt kint, vízen várom.”

/Titanik Tihamér, télvízi Tisza tavi tökfejű torkos tokhalász/

„Igaza van a költő úrnak, az én névnapom július 13-án és/vagy november 18-án van. Szabadon választott, de semmiképp se január és/vagy február! Hajrá Frady!” /Jenő, a menő/

„Egyetértek Jenővel, az én névnapom se mostanában van, hanem május 18-án! Ezért nem is értek egyet Zorán úrral, akik orrhangon azt énekli, hogy ne várjam a májust, hiszen közelít a tél! Az alattvalóimmal egyetemben igenis várom májusi bulikat és már nem is közelít a tél, hiszen a felénél vagyunk és épp indulunk kifelé, ahogy a költő úr is mondja! Hajrá Frady!” /Erik, a víg king/

„A költő ismét hátat fordít a szájba rágásnak, a megcsócsált mondanivaló készételként való feltálalásának, hogy az olvasó, felszabadulva a leláncoló logika és értelem béklyói alól, az ég felé levitálhasson, mint a lucernától túlfújt tehéncsorda és/vagy a ledmentes Led Zeppelin. Január közepét ennyire értelmetlennek látszóan megénekelni csak az tudja, aki olyannyira eggyé válik a januárral, akár a lóvörös lözdönke a pipacskék pözdönkével és/vagy a dagadt zsoké a gerincferdült versenylóval. A derült égből félbevágott márkiként bezuhanó Kofola motívum a másra használt lopótökök paradigmaváltásának pszeudo szekuláris antitézise. Aki ezt a verset nem érti meg századszorra se, ne keseredjen el, mert szerves részét képezi az író-olvasó találkozóra kaszával-kapával érkező millióknak! Olvasni, olvasni, olvasni, és az értelem jobb létre szenderül! Január, február, ég a gyár! Tánc!” /Salabakter Sumérné Hóhányó Havária, a Csirkevér Óceánban Tapicskoló Áhítatos Nyögvenyelés (CSÓTÁNY) c. rétegfolyóirat szemelvény szintetizátora/

„Kofola, mint TEK tonika,

Pofarázó tektonika.”

/falfirka a politikai foglyok börtöne büféjének epicentrumában/

„Azelőtt egyetlen Frady Endre verset sem értettem, ám amióta elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, simán eggyé válok a művekkel! Azt hiszem, azonos hullámhosszon rezgünk a költővel! Ugyanazokat a hangokat halljuk! Lehet, hogy ő is járt az UFO-knál?” /Pataky Attila, hazafias népfrontember/

„Frady Endre és Pataky Attila itt jártát sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánjuk. Annyit azonban elárulhatunk, hogy vannak dolgok, amik nekünk is kínosak.” /UFO-k/

„Én vagyok az év legdepresszívebb napja! Csoda, ha ma jelenik meg ez a Frady Endre rettenet?” /Blue Monday/

„Mi ez a bombatalálatot kapott elme totális szétesése okozta sötétségzápor?! Mi ez a magamutogató és öntetszelgő kínrímhiszti?! Frady Endre visszafordíthatatlan agysorvadásának sebessége sorról sorra nő, mígnem a vers január közepe táján egy hangrobbanással atomjaira esik! Az anyám emlékére gyújtott gyertyák ÁFA tartalmára esküszöm, hogy nem értem, hogy miért kell irodalomkritika címszó alatt tömegeket fertőző elmekórtani tünet együttest diagnosztizálnom?! Kofolával teli műugró medencébe a bebetonozott lábú Frady Endrével, hogy még véletlenül se jegyezhesse le senki a bugyborékolásba fúlt utolsó szavait! A kutyának sem kell egy síron túli kétsoros, nehogy véletlenül szalonna legyen belőle!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kofola mámoros magyarok újra bevezették a vármegyerendszert? Azt hiszem, kár volt anno átharapnom a vasfüggönyt és szétfejelnem a berlini falat.” /Chuck Noris/

Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban

Egy szivárványszürke koranyári délelőttön, amikor Szabó Lászlóné Kovács Mária cirkuszi kötéltáncosnő hosszú vajúdás után egészséges ikreket szült, az ügyeletes nővérke egy tollal és egy notesszel a kezében várakozón nézett az ájulásból frissen felmosott oroszlánszelídítő örömapára:
- Mi legyen a neve az újszülötteknek?
- Újszülöttek?! Hát több is van?! - hörgött az addigra inkább ürömapának tűnő Szabó László és ismét lefejelte a linóleumot.
 - Férfiak! Jó, hogy ma még nem mostam föl, mert most kezdhetném előröl!  Na, majd holnap! - köpött az úgyis koszos padlóra özvegy Subernyákné, az ősz takarítónő és a teremtés kidőlt koronáját átlépve elindult maszekolni.
- Szóval akkor mi legyen a neve az ikreknek? - fordult jobb híján a kissé elpilledt anyához az ügyeletes nővérke.
- Hol a férjem? Elalélt megint? - nézett körül Szabó Lászlóné Kovács Mária kissé fölemelkedve.
- Kérdezi vagy mondja? Amúgy pedig ne haragudjon meg, de szerintem se a Holaférjem, se az Elaléltmegint nem női név és az egyik pici lány lett.
- László és Mária – sóhajtotta magához térve a család kissé zöldes feje.
- Jaj, azok olyan kommersz, kispolgári nevek! Legyenek már kreatívabbak! Hány Szabó Lászlóval és Máriával akarják még elárasztani a Kárpát medencét?! - horgadt föl a Dr. Méhlepény Menyhért pszeudo-posztimpresszionista légvárfestőművész és műkedvelő szülészorvos – Merjenek alternatívok lenni!
 - Oké, akkor legyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban!  Ma van a névnapjuk és legalább megússzuk az évet egy-egy összevont névnapi és születésnapi ajándékkal! - dühödött meg az újdonsült anyatigris és a lilásan rezgő köldökzsinórral lelasszózta a szószátyár hobbidokit, majd a zsinór másik végét egy hurokdobással odarögzítette a folyosón éppen eltolt frissen műtött özvegy Slambucz Terézné kerekeságyának lábához.
 - Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban?! Tetszik, de fááááj... - csúszott ki a zokszó a levert légvárfestőművész száján, majd ő maga  is az ajtón és végig a folyosón a betegliftig...
- Tehát akkor Szabó  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban. - törődött bele mindenbe a normál arcszínének ötven százalékát visszanyerő büszke atya.
- Bocsánat, nem értettem, milyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban? - kérdezte az ügyeletes nővérke.
- Szabó! - ordította Szabó Lászlóné Kovács Mária időközben teljesen magára talált ura és parancsolója.
 És úgy is lett...(ezt a szlogent a szallas.hu szponzorálta)

Tizennyolc évvel később...

 - Jó napot kívánunk! - köszöntek  egyszerre az illedelmes ikrek.
 - Jó napot! Mi járatban erre, ahol a madár se jár előzetes bejelentkezés és másfél hónap várakozás nélkül, meg különben se? - kérdezte az OKJ-s képzett  okmányirodai ügyintéző és fogaskoszorús tokmány tenyésztő.
- Nagykorúak lettünk és mivel mindketten cirkuszművészi pályára készülünk, szeretnénk nevet magyarosítani. - mondták egyszerre az ikrek.
- Értem. A nevüket, ha szabadna. - váltott hivatalszürkére az egyébként színes szürkeállományú illegális nikotinfüggő szivarvény díler.
 - Szabó   Pólmekkártniina és Szabó Pbálteremétkezőinazablakban. - felelték sokat sejtetően az ikrek. Érezték, hogy a nevük puszta említése önmagában is elegendő a kedvező elbírálásra.
 - Bocsánat, nem értettem! Milyen  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban? - fontoskodott az önnön jelentéktelenségét leplező, mindenség fölött (valami latin ige) ősenkisége.
- Hé, ez az én poénom! Már tizennyolc éve ellőttem! Plagizátor majom! Ütlek, borulsz! Rúglak, gurulsz! - robbant be a szinte semmiből az egykori ügyeletes nővérke.
- Elnézést, nem tudtam! - sikoltotta Szürke Szilárd (végre nevesült!) okmányirodai ügyintéző.
- Bezzeg Stirlitz tudta! - szólt a szovjet narrátor (magyar hangja Both Béla), ám mivel így óvatlanul felfedte magát, pár héten belül elpusztult a hírhedt londoni rádióaktív szusi járványban.
 - Szóval mire szeretnék magyarosítani és művésznevestíeni a  Szabó   Pólmekkártniina és Szabó Pbálteremétkezőinazablakban nevüket? - tért vissza lélekjelenlét abba, akibe a történet miatt muszáj volt.
 -  Prüttymöfftruccnyáxudzsüklű   Pólmekkártniina és Wxcvrtgltzrtpddcvzxsswptt Pbálteremétkezőinazablakban szeretnénk lenni. Lehet?
 - Barmok!!! Nincs az a gázsi, hogy én ezt akár csak viccből is jóváhagyjam! - nyúlt a pisztolyához  az ügyintéző, de a Mészáros & Mészáros Keresztény/Keresztyén Katekizmus és Koltgyártó Kft által Kínából importált fegyver csütörtököt mondott...
 Azóta június 22-e (többek között)  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban napja.

Bás, Drapp és Pirosló

Bás, Drapp és Pirosló egy nap elhatározták, hogy otthon maradnak. Megunt, de erről mit sem tudó barátnőik, Rötyica, Diagonália és Kékkanca enyhén szólva is nagyon meglepődtek, mert előző nap még közös világgá menés lett beígérve nekik, miáltal felmondtak a munkahelyükön és felgyújtották az irreálisan drága albérletüket.
Bás, Drapp és Pirosló – nem lévén nemhogy alfa-, de még bétahímek sem – nyilván meggondolták volna magukat, ha ez a női meglepődés a szokásos könnyes-visítós lelki fröccs révén a tudomásukra jut, ám az egyébként csak az ártalmatlan hajléktalanokat és a járdák repedéseit színesre festegető nyugdíjasokat zaklató rendőrség egy ilyen fél kerületet hamuvá tévő lakástűz okán mégis kénytelen volt intézkedni, miáltal az egyébként zajos véleményformáló barátnők egy a büntetés végrehajtás által közpénzből finanszírozott balatoni kísérleti női gálya evezőpadján találták magukat. Ott azonban hiába is visították, hogy ártatlanok és csak egy zárlatos tarkedlisütő miatt égett le a fél kerület, a munkafelügyelő asszony egy posztszovjet prakkerrel akkorát sózott a lepcses szájukra, hogy jobbnak látták inkább evezni.
Bás, Drapp és Pirosló eközben otthon maradtak. A világgá menéshez képest ez céltalannak bizonyult, úgyhogy kínjukban elővettek egy „Kvantumfizika világgá menés helyett otthon maradóknak” című ismeretterjesztő könyvet, de unalmasnak találták, ami nem csoda, mert mindhárman a kvantummechanika professzorai voltak és az alapok laikusoknak történő szájbarágós elmagyarázása egyiküknek sem okozott örömet. Ráadásul a könyvet ők maguk írták és ez most szégyennel töltötte el mindhármukat. Ekkor elhatározták, hogy olvasás és otthon maradás helyett elmennek inkább hajókázni a Balatonra.
Hát, amint ott hajókáznak és sörözgetnek a naplementében, hirtelen ismerős női sikolytrió üti meg a fülüket:
- Bás! Drapp! Pirosló!
 - Ezt a három hangot háromezer közül is felismernénk! - kiáltott fel rémülten Bás, Drapp és Pirosló, majd rögvest a magyar tengerbe vetették magukat.  Rötyicának, Diagonáliának és Kékkancának, azaz a három megunt, ám ezt csak éppen sejteni kezdő barátnőnek ez már sok volt. Letépték magukról az olcsó, kínai gyártmányú láncaikat és a szökevények után a habokba vetették magukat. Mivel hatuk közül egyikük sem tudott úszni, a tragédiát csupán egy máig harcoló német alakulat tengeralattjárójának szerencsés felbukkanása akadályozta meg, amely felvette őket a fedélzetére.
Itt a mesélő két pontosítást enged meg magának. Az egyik, hogy a tengeralattjáró nem szó szerint bukkant fel, mert akkor a kísérleti női gálya munkafelügyelő asszonya a posztszovjet prakkerrel szétverte volna a rozsdamart roncsot, másrészt a tengeralattjárók neve megtévesztő, mert a tenger alatti kőzetekben csak a mélységi sziklavakondok és Chuck Norris tudnak járni. No, mindegy, vissza a történethez!
 Főszereplőink számára a csodálatos megmenekülés még nem jelentette a megpróbáltatások végét. Herr General Katzenjammer a kihallgatásuk szabatos volta végett elvégeztetett velük egy másfél éves szuper-intenzív német nyelvtanfolyamot, melynek folyamán a lelkiismeretfurdalástól gyötört Básból, Drappból és Piroslóból csak úgy dőltek a bevallani nem merten megunt barátnők felé az „Ich liebe  dich!”-ek, amiket Rötyica, Diagonália és Kékkanca elhitt, mert a szerelem, mint tudjuk, vak.
 Herr General Katzenjammer hajókapitányi jogával élve már éppen össze akarta adni a fiatalokat, amikor a  sasszemű Herr Enigma titkosszolgálati tiszt felhívta a figyelmét arra, hogy a megmentett férfiakat nem is Básnak, Drappnak és Piroslónak hívják, mivel az csak egy névnapi képrejtvény téves megfejtéséből eredt, hanem Barnabásnak, Barnának és Ballónak.
 - Miiiiiiiiiiiiiiiii?!?!?!?!?! - visította   Rötyica, Diagonália és Kékkanca a három B felé fordulva...
- IGEN!!! - kiáltotta behúzott nyakkal Barnabás, Barna és Balló.
 - Hast du die Ringe? - kérdezte megkönnyebbült mosollyal Herr General Katzenjammer és a zánkai úttörőtábornál sietve partra tette a nászutasokat, akik  azóta is boldogan éltek, míg meg nem merték mondani, hogy azért ez ennél bonyolultabb.
Ha ez ennél bonyolultabb nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Szept.1.: Egyed, Egon

„Egyed Egon, egyed!
Zsíros krumpli hegyed
Van a faasztalon,
Meg az ulti talon!”

Így kártyázik Vazul
Ki csak ritkán lazul,
Egyed, Egon s Káin,
Ki kibicnek fájin.

„ Nincs ma veled Ábel?”
Arcról tűnik csáb el:
„Á, csak vére hullt itt...
Nem mondasz be ultit?”

„Kibic, kuss a neved!
Személyesen ne vedd...”
Káin vág és Egyed
Koppányos lőn, negyed.

„Megvédendő Egont
Káinból vért meg ont
Vazul s tőrét mártja...
Durva sport a kártya!

„Tisztelt bíróság, én ártatlan vagyok, mint a ma született ártány! Igaz, hogy korábban az öcsémet kicsit megölögettem, de azért már jogerősen megbűnhődtem! Egont és Egyedet nem ismerem, sosem láttam és utóbbit is csak azért negyedeltem fel, mert beszólt! Egont nem bántottam, mert még mielőtt lenyomhattam volna a torkán a sült krumpliját, Vazul, akit szintén nem ismerek, ledöfött, mint egy malacot! Csoda, hogy élek! Az Úr megvédett és ez is az ártatlanságomat bizonyítja! Kérem áldozataim példás megstatuálását!” /Ádámffy Káin, ősmagyar származású előember/

„Ugye megmondtam, hogy a kártya az ördög bibliája?! Majdnem minden szentbeszédemben elprédikálom, állandóan erről papolok, de a hívek oda sem figyelnek, mert mise közben stikában folyton pasziánszoznak! Lesz ebből még olyan gyehenna, meg tisztítótűz, hogy csak úgy sercegnek majd azok a cinkelt lapok! Ámen!” /Szigor atya, a Szent Eutanázia templom végharsonás hitszónoka/

„Én csak annyit mondtam Koppány rokonomról a seregvezér alattvalómnak, hogy mivel nem volt bejelentett állása, a gyereke születése után gyeselni küldjék és ne gyedelni! Hát nem félreértette az a süket vitéz?! Azóta meg mindenki engem hibáztat, még az a Szörényibródy igric is!” /Szent István király/

„Az asztalon hegyekben áll a zsírban sült burgonya?! Csoda-e, ha hasra hízik a nemzet?! Hájasodik Hunnia! Lúdtalpra magyar, híz' a haza! Futólépés, iiindulj! Egy-két-egy-két-egy-két! Majd én megmutatom maguknak, hogy napi tizenkét óra zsírégető edzéssel és heti háromszori étkezéssel olyan egészségesek lesznek, mint a makkos bejgli!” /Csávás Kálmán diétátor, a Jesszusmária Országát Zsírtalanító Intézet (JÓZSI) ideológiai ökle/

„Játék, táplálkozás, Biblia, vérgőz és mindez egyben, egy könnyed horrorlírában! Frady Endre olyan magától értetődő önfeledtséggel bánik el a szavakkal, mint Káin Ábellel, vagy Dávid Góliáttal. A forró ólomtól lazuló fülű Vazulra való utalás egy szilaj lóvert gém elhaló szárnycsapásaival halad a végítélet burleszkbe fulladó bugyrai felé. Huncut halálsikkantásokkal olvasandó!” /Önfeledt Ödönné Derű Dóra, középiskolai magyartanár és félmunkaidős lóidomár/

„Ezt a minden alapot nélkülöző förtelmet az év másik 364 (szökőévben 365) napján is kikérnénk magunknak, a névnapunkon meg nopláne! Ha ez a gőzfapoéta még egyszer a szájára veszi a becsületes nevünket, akkor kirúgjuk az összes fogát! Mind a négyet! Fogatlan prókátornak híg a lehelete! Erre iszunk! Egészségünkre!” /Dögkúti Egyed és Bélpokol Egon, névnapos vécépumpagyári kollégák/

„Álszent zsírbugyogós alibabaszappanhabfürdőgatya!!! Hát kerítésszaggató házi pálinkától megvadult vadlovak lambadázzanak a füleim között, ha nem perlekedek minden egyes nap a Teremtővel, hogy miért tett ennek a líragyilkos vérköltőnek a kortársává! Anyám szerint az Úr nevét még egyszer a számra ne vegyem, mert Mormonkannát cipelő kóbor Jehova Tanúpárokat fog beengedni a dolgozószobámba! Jaj, csak azt ne! Inkább mea klumpa, mea maxima klumpa kiáltások közepette hamuban sült fapapucsot szórok a fejemre! Frady, te tetted ezt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem egyszer lambadáztak kerítésszaggató házi pálinkától megvadult vadlovak a füleim között, de sajnos elpusztultak szügyig hasadó szilánkos patarepedésben.” /Chuck Norris/

Fatime (június 5)

Fatimétlen dal

Mondjátok meg Fatimének,
Nem róla szól ma az ének,
Hanem a Vilmosról, ki Tell,
S kemény, mint a kamathitel!

Ó, Fatime, ne sírj, ne ríj,
Nem talál el a számszeríj!
Hogyha nem vonz be a lőtér,
Akkor a nyíl másik őt ér.

Ez a másik ő egy alma,
Róla is szól eme dal ma,
S alatta álló kis Vilmost
Se találja el a nyíl most.

Tellnek jár az emlékérem!
Fatime, holnap, ígérem,
Bár van tán, ki Ráhelt várja,
Te leszel a versem sztárja.

„Brühühü, pont a névnapomon maradtam ki ebből a versből! Csak üres ígéreteket kapok! Az ígéret persze szép szó, de a достопримечательности még szebb! Ha a következő versből kimaradok, esküszöm, hogy Tell Vilmos számszeríja elé vetem magam!” /Fiumei Fatime, akinek június 5-én van a névnapja/

„Na, költő úr, mivel én nem vagyok közszereplő, úgyhogy nagyon gyorsan hagyjon ki ebből a klapanciájából, mert pikk-pakk olyan DNS mintát vetetek magától, hogy arról koldul! Ne merje még egyszer megzavarni a svájci tanulmányaimat!” /O. Ráhel, egy magát megnevezni nem kívánó, saját lábán álló magyar diák/

„Tell Vilmos nem is tud lőni! Csak egy hurka, akinek jó a sajtója! Nyilván a gazdag svájci rokonai fizetik le az újságírókat, hogy sztárolják és a dopping ellenőröket, hogy sose vegyenek tőle vizeletet! Szerintem a mintájában biztos megtalálnák az én illegálisan lemásolt íjász oktató kazettámat!” /Robin Hood/

„Dugulj el, te csóró angol, mert rád gyújtom a gagyi erdődet, ahol a részeg haverjaiddal kiraboljátok a becsületes svájci turistákat!” /Tell Vilmos/

„Az én apukám tényleg lelőtte a fejemről az almát. Tizedszerre. Engem közben kilencszer ki kellett cserélni.” /ifj. Tell X. Vilmos/

„Tök unalmas ország! Csak pénz és lila tehenek! Émelyítő jólét! Sehol egy lyuk a szociális hálón és a zöld hegyek között utazva néha órákig nem lát az ember stadiont! Nem sok jót jósolok ennek a halódó nyugati bagázsnak!” /Gríz Jenő, pénzmosó és oligarcha/

„Mi ez a szószátyár semmitmondás, ez a henye degeneráció?! Ha anyám gyerekkoromban ilyeneket olvasott volna fel nekem, egyből magam alá fejlődtem volna, és most egy nyálas bájgúnár lennék 30-as IQ-val, aki abból élne, hogy az ostoba vízfejére minden önjelölt célzózseni rápakolhatná a kilövendő almáját. Ebbe persze hamar belehalnék, ami miatt megkapnám a Darwin díjat és a temetésemre is csak a saját anyám jönne el, de ő se maradna sokáig. Mínusz nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igazad van Robi, ez esetben én se mennék el a temetésedre, pedig szeretek ilyen eseményekre járni, mert arra emlékeztetnek, hogy rajtam kívül mindenki más halandó. Hát igen, az életetek nehéz és a végén a többségeteknek lerúgom a fejét.” /Chuck Norris/

Fatimés dal

Szorgos méhen csillog mézing,
S Grace-t dúdolgat, mi Amazing.
Míg gyűjt, akáclevél alól
Víg mosollyal „züm-züm” dalol.

Fatime a méhkirálynő,
Kiben mézbortól nagy máj nő,
Meghallja e vidám nótát,
S rögvest küld darázst, egy lót át:

- Kérdezd meg, hogy mi e dallam,
S hozd ide, hogy én is hallam!
- „Halljam” az helyesen, fenség…
- Tyű, micsoda szemtelenség!!!

Hóhérnak Fatime jelez.
Munkát gyorsan végez el ez,
S véres már a nyaki ingrész…
Nem hatott az Amazing Grace.

„Hááát... azt hiszem, mégis jobban szerettem volna ebből is kimaradni! Nincs itt valami másik költő, akivel beszélhetnék? Hóhér, tegye a dolgát!” /Fiumei Fatime, akinek június 5-én volt a névnapja/

„Szegény unokám hiába vándorolt ki Londonba, és hiába angolosította a nevét, a honi irodalmi métely még évszázadok múltán is a sárba próbálja tiporni a fő művét! Hja kérem, a zsigeri irigység!” /Újtonna János, a Rákóczi szabadságharc harci indulóinak méltatlanul elhallgatott szerzője/

„Ne aggódj nagyapa, az én Amazing Grace dalomat még mindig énekelni fogják, amikor Frady Endre apró agya már rég formaldehidben fog úszkálni az orvostudományi egyetem mutáns tanszékén! De azért én megbocsájtok neki, bár ezen a szerencsétlenen ez az elképesztő kegyelem sem segít!” /John Newton, az Amazing Grace vallási dal szövegírója/

„Tisztelt tömegek! Önök ne törődjenek azzal, hogy kretén költők mit írnak a névrokonaikról, csak lopják el... ööö... illetve gyűjtsék be a mozdítható fémtárgyakat és hozzák be nekünk! Mi nem foglalkozunk az ősi FCSM, ELMÜ, BKV, MÁV és egyéb feliratokkal! Készpénzzel fizetünk!” /Melléktermék És Hulladék egyesülés azaz MÉH/

„Még jó, hogy ez az óborzalom nem bennem fogant!” /egy magát megnevezni nem kívánó anyaméh/

„Bármilyen késő is van, fel kell hívnom anyámat a hírrel, hogy megtaláltam életem legrosszabb versét! Komolyan mondom, hogy ilyen univerzális hányadékkal még nem találkoztam! Ha nem olvasom, el se hiszem, hogy ilyen mélyre is lehet süllyedni! Ehhez képest a Marihuána árok egy börzsönyi magasles! Vajon ezen a negatív csúcsot jelentő mélyponton vonuljak vissza?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az Amazing Grace az egyetlen dal, aminek a hallgatása közben még nem vertem agyon senkit a szemgolyómmal. A meghatottság okozta könny lágyít, így csak nyolcvan napon túl gyógyuló sérülésekről tudok beszámolni.” /Chuck Norris/

Tekla

Kinek keresztneve Tekla,
Arról mondhatni, hogy ekla-
-táns példáját nyújtja anna-
-k, hogy nem minden ember Anna.

Aki Tekla, ritkán Edit,
Nem hívnak így túl sok Jedit
Se, s akkor lehet csak Keve,
Ha az az ő családneve.

Theokleia volt rége-
-n, ami „Isten dicsősége”
Ógörögül. Ma ezt ki ne t-
-udná, mikor van gugli net?!

„Hogy mondják ógörögül, hogy óborzalom?! Óβορζαλομ? Anyám szerint talán, de annyira még ő sem idős, hogy gyerekkorában ógörög nevelőnője lett volna. Meg különben is, miért jelentené a talán ógörögül azt, hogy óborzalom?! Νυλλα ποντ!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kikérem magamnak, hogy egy ilyen gagyi versben egy teljes versszakon keresztül velem példálózzanak! Erő-levesporrá kaszabolom ezt a zugpoétát a lézerkardommal!” /Keve Tekla Edit, Jedi lovagnő/

Eredetileg én is Theok Leia voltam, csak idétlenül hangzott és Organa-ra magyarosítottam. Az jobban mutatott a plakátokon.” /Han Soloné Leia Organa, pszeudo Jedi lovagnő és hercegnő/

„Phhh-pfff… phhh-pfff… A szüleim szerint én is Tekla lettem volna, ha lánynak születek, de fiúnak születtem, így az Anakyn és a Jenő közül hosszas fontolgatás után az előbbire esett a választásuk. Talán, hogy az unokatesóm mellett ne legyen még egy Skywalker Jenő a családban. Phhh-pfff… phhh-pfff…” /Darth Vader, ex-Anakyn Skywalker és sötét nagyúr/

„Na, tökfej költő úr! Kér pár gigantikus pofont?! Ezért járt húsz évig általános iskolába, hogy a saját kútfő helyett mindent a gugliból keressen ki?! Ennyit ér a milánói rendszer! Vagy bolognai? Mindegy, folyton keverem ezeket az NDK városokat! Nézzem meg én is a gugliban? Csak tudnám, hogy kell bekapcsolni a gépet!” /Makarenkó Jenő, poroszos oktatási szakfelügyelő/

„Hát, ha a költő úr Tekla napon ilyen névnapi verssel ijesztgeti az illető hölgyeket, akkor ne csodálkozzon, ha a felháborodott Teklák mennyisége eléri a kritikus tömeget (vö. critical mass) és a Megsértett Teklák Körébe (MTK) tömörülve egyszerűen átkerékpározik az ön Andrássy útra elhelyezett nyelvén.” /Keve Steve, Jedi tánc- és illemtanár/

„Kikérem magamnak, hogy a ’Valahol minden ember Anna, avagy a spirituálstrukturológiai metamorfózis az őskortól napjainkig, különös tekintettel a közeljövő metafizikájára és a Jedi lovagok midiklorián szintjére’ című nagydoktori disszertációmat egy ilyen zugfirkász eklatánsnak nevezett példákkal cáfolni merészelje!” /Dr. Annaváry Anna, az Eötvös L. Anna Tudományegyetem Anna és Jedi Tanszékének annalitikusa/

„Valahol minden embernek le kéne rúgnom a fejét. Kivel folytassam? Fradyval?” /Chuck Norris/

„Igeeeeen!!!” /a kritikus tömeg/

Patkánypirosítás

Pírt hord Leonóra, kin ez
Pont úgy áll, mint Slöftény Inez
Ecsete, ki patkányt színez.

Piros az ecsetem, az ecsetem, patkányt ken nedvesen, ó nedvesen, ezen röhög a kedvesem, a kedvesem, és ez jó nekem, ez jó nekem, tengertánc egyedem és begyedem, s szakáll a negyedem, a negyedem, és ez így jó nekem, ez jó nekem.” /ByeAlex/

„A költő Leonóra és Inez napján nem hagyományos névnapi versre, hanem jelképekre ragadtatta magát és a szerelem jelképével, a pirossal mintegy megszépítette a csúnya jelképét, a patkányt. A vers tehát, mely első pár száz elolvasásra a felszínen silány, gusztustalan fércműnek tűnik, a mélyben azt fejezi ki, hogy a szerelem, a szeretet még az olyan patkányokat, mint a költő is széppé tudja mázolni. A vers látszólagos értelmetlensége a szerelem megérthetetlenségének és lokális univerzalitásának parafrázisa és apoteózisa is egyben, bármit is jelentsenek ezek a szavak. A költő a bármit jelentő szavak embere, úgyhogy csak azért is rózsabimbó!” /Aranypolgár Jenő, esztéta és kelt tészta árus/

„Végre valahára elmondhatom, hogy nem hiába nyomasztottam a költőt a fajsúlyos jelenlétemmel! Visítsanak az üres celebek! Van forma, bár nem tetszik, van tartalom, bár nem értem, Van Gogh, bár egyfülű, van anyám, bár sem Leonóra, sem Inez, és van egy pirosra színezett patkány, bár lehetne sáfránysárga is, de minek? A költő most olyan magasra tette önmagának a lécet, hogy sértetlenül tudott átugrani alatta. Kár, hogy csak a Digisport adta és csupán ketten láthattuk volna anyámmal, de ő belebóbiskolt. Még a celebvisongásra sem ébredt fel! Gondoljátok meg dromedárok! Erre iszom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rágalom, hogy az én kislányom patkányokat pingál pirosra! Mindig feketére festi őket és közben bömbölteti a Rolling Stones ’Paint It Black’ c. számát. Nem is értem, kinek jutna eszébe patkányokat pirosra festeni?! Milyen gusztustalan lenne egy piros patkánycsorda! Hát még kettő! Pfúj!” /Slöftény Hurutné szül. Lúgkő Leonóra/

„Azért szeretem a piros patkányt, mert nem látszanak meg rajta a még a legújabb mosóporral sem eltávolítható bor- eper- és céklafoltok! Nekem bevált!” /Erzsébet, háziasszony/

„Piros patkánya mosásról mosásra egyre fakóbb? Már-már rózsaszín? Ez rettenetes érzés lehet, de megvan a megoldás! Itt az új Red Rat ® gél, amelyből elég patkányonként másfél csepp a mosógépbe és patkánya mosás után pirosabb lesz, mint új korában! A literes flakon ára 9.999.- Ft, de ha most hív, akkor 19.999.- Ft plusz emelt telefodíj, de ajándékba egy frissen festett patkánnyal lepjük meg Önt és szeretteit! Kényeztesse patkányát és a háza fényre derül! Csupán egy csepp Red Rat ® gél, és patkánya nevetgél!” /Rádumay Rigoly, tévéshopper/

„Sztálin elvtárs halálának hatvanadik évfordulóján vörös patkányokról verset írni nem más, mint imperialista és monopolkapitalista provokáció, a halódó nyugat kilógó lólábának utolsó rúgása, mellyel a halálhörgés zaját akarják túlkiabálni! Világ panelproletárjai, a fületeken ültök?! Ja, hogy már a széketeket is elprivatizálták? Na jó, gyertek és egyetek velem egy kis banánt! Amíg még legalább ez van…” /Fidel Castro/

„Bokorrím, őrület, bokorrím! Megőrülök, bokorrím! Állatszép! Állatjó! Bokorrím, he! Sálálálááááá!!!” /Katarzis Kenéz, amatőr verselemző és visszaeső kényszergyógykezelt/

„Na, jöjjön Kenézke! Majd ezzel a fincsi hideg zuhannyal lemossuk azokat a csúnya piros patkányokat és megöntözzük a szép bokorrímeit! Így ni! Na, ki dugja bele a karocskáit a kényzerzubikába?! Ügyes! Ki a következő? Á, a költőke! Hé, hova rohan?! Kapd el Ursula! Húha, ennek most a fal adta a másikat! Sebaj, ezzel megspóroltunk egy nyugiszurit.” /Rózsi nővér/

Karácsony előtt

(gyerekszíndarab)

szereplők:
Betty
Kitty

Betty a színpadon álldogál és az okostelefonjával matat. Kitty bejön.

Kitty: Helló Betty!
Betty: Helló Kitty!
Kitty: Mi van nálad?
Betty: Teló!
Kitty: Kikérem magamnak! Ne csúfolj!
Betty: Nem csúfoltalak!
Kitty: De igenis csúfoltál!
Betty: De nem!
Kitty: De igen! Azt mondtad rám, hogy „Te ló!”
Betty: Nem azt mondtam, hogy „Te ló!”, hanem azt, hogy „Teló!”. Okosteló!

Kitty: Ja, okosteló!
Betty: Aha!
Kitty: Érintőképernyős?
Betty: Naná!
Kitty: Én is olyat kértem az angyalkától.
Betty: Az angyalkától?
Kitty: Tőle! Írtam neki levelet.
Betty: Kézzel?
Kitty: Naná, majd lábbal!
Betty: Miért, lábbal nem tudnál?
Kitty: Tudnék, ha akarnék!
Betty: Ja, persze!
Kitty: Miért, te hogy írtál az angyalkának?
Betty: Én nem az angyalkának írtam.
Kitty: Hát kinek? A Mikulásnak?
Betty: Dehogyis! Én a Jézuskának írtam! Ő a főnök!
Kitty: Az angyalok főnöke?
Betty: Igen. Meg a Mikulásé is.
Kitty: Húha! Akkor jövőre én is neki írok majd.
Betty: Na, azt jól teszed!
Kitty: És te mit írtál a Jézuskának?
Betty: SMS-t.
Kitty: Okostelón?
Betty: Naná, nem is papíron!
Kitty: A papír az nem jó?
Betty: Nem hát! Uncsi!
Kitty: Pedig a kőnél jobb.
Betty: De az ollónál nem.
Kitty: Viszont a kő jobb, mint az olló.
Betty: Ja! Zavaros egy játék!
Kitty: Dehogy zavaros! Bébikönnyű!
Betty: Bébikönnyű is lehet zavaros.
Kitty: Mint a visszaköpött tejbegríz?
Betty: Fúúújjj!
Kitty: (ráfúj)
Betty: Kac-kac! Nagyon vicces!
Kitty: Te már várod a Karácsonyt?
Betty: Nem.
Kitty: Miért nem?
Betty: Ha nem várom, akkor is eljön, nem?
Kitty: És ha közben világvége lesz?
Betty: Nem lesz!
Kitty: Honnan tudod?
Betty: Biztosan kapnék róla figyelmeztető SMS-t.
Kitty: Senki sem tudja előre, hogy mikor lesz világvége, így nem is küldhet róla SMS-t.
Betty: A Jézuska tudná!
Kitty: A Jézuska nem ír SMS-t!
Betty: Honnan tudod?
Kitty: Onnan, hogy nekem sem írt még soha.
Betty: Mert nincsen okostelód.
Kitty: Miért, a Jézuskának van okostelója?
Betty: Hogyne lenne?! Biztos kapott az apukájától a szülinapjára!
Kitty: Szülinapjára? Hű, de rossz lehet neki!
Betty: Miért?
Kitty: Mert neki Karácsonykor van a szülinapja és így biztosan csak összevont ajándékot kap!
Betty: Az szörnyű lehet!
Kitty: Még jó, hogy a Jézuskának nem Karácsony a keresztneve, mert akkor még a névnapja is Karácsonykor lenne!
Betty: Karácsonykor nem Karácsony névnap van, hanem Ádám.
Kitty: Akkor jó, hogy a Jézuska nem Ádám, hanem Krisztus, mert így máskor is kap ajándékot!
Betty: Mikor?
Kitty: Húsvétkor!
Betty: Akkor lehet, hogy akkor kapta az okostelóját is.
Kitty: Á, akkor mindenki csak csokinyulat kap! A Húsvét uncsi! A Karácsony sokkal jobb!
Betty: Ja, jobb!
Kitty: Remélem, most Karácsonyra én is megkapom az okostelót az angyalkától!
Betty: Az szuper lenne, akkor tudnánk SMS-ezni!
Kitty: Jaj de jó! Ha megkapom, rögtön írok is SMS-t! Válaszolsz majd?
Betty: Naná! Majd én is megírom, hogy megkaptam-e számzáras szemidigitális szupercellát!
Kitty: Rózsaszínben kérted?

Betty: Dehogyis! Pirosban! Remélem, ilyen színben hozza a Jézuska!
Kitty: Biztosan ilyenben, mert ő nagyon jó!
Betty: Igen, nagyon.
Kitty: Figyu, mi nem ajándékozzuk meg a Jézuskát?
Betty: Örömet okozni neki, meg ilyesmi?
Kitty: Aha!
Betty: Király! De mivel lepjük meg?
Kitty: Hááát… azt nem tudom. Zokni? Nyakkendő?
Betty: Á, szerintem neki van mindene! Mindenható!
Kitty: Anyukám szerint, ha szót fogadunk a felnőtteknek és megtesszük, amit kérnek tőlünk, azzal örömet okozunk nekik is és a Jézuskának is.
Betty: Furák ezek a felnőttek. A Jézuska is felnőtt?
Kitty: Gondolom. Már kétezer éves.
Betty: Akkor felnőtt. Szerinted örülne, ha megcsinálnánk a leckénket?
Kitty: Attól tartok, hogy igen. Ez legyen az ajándék?
Betty: Hát legyen! Na, megyek is leckét csinálni.
Kitty: Megyek én is! Pedig egyébként utálok leckét csinálni.
Betty: Én is! Olyan uncsi!
Kitty: Ja, cikiuncsi! Pedig bébikönnyű!
Betty: A bébikönnyű is lehet cikiuncsi.
Kitty: Ja, lehet. Mindenesetre a Jézuska ezt kapja tőlünk Karira.
Betty: Hát Jézuskának lenni sem lehet könnyű.
Kitty: Gyereknek lenni jobb.
Betty: Jobb, de azért nem mindig bébikönnyű.
Kitty: Hát nem…


(sóhajtanak és elindulnak kifelé)

Kitty: Helló Betty!
Betty: Helló Kitty!

(elszaladnak)

VÉGE

László líra

Kedves Emberiség!
Ezzel a László napi lírával szeretném köszönteni a névnapjukat ünneplő Lászlókat és lehetőséget adni a nem-Lászlóknak, hogy ők is ezzel köszöntsenek más Lászlókat, vagy esetleges átfedés esetén részben ugyanazokat is.
A „Jobb adni, mint kapni” mondás alapján, amely a tévtanokkal ellentétben nem a Klicskó fivérektől, hanem Jézustól származik, ezen a napon verset kapó Lászlónak is nagyon jó lenni, de verset adó nem-Lászlónak talán még ennél is jobb. Egyesek szerint a legjobb azoknak, akik még csak nem is hallanak erről a mélylíráról, de hát mindig van pár millió fanyalgó… Ne is törődjünk velük!
Vigadjunk! Let’s vers!

László lovag a zöld réten fickándozó szász lován

Frady Endre:
László líra

Szép zöld csatatéren szász ló
Fickándozik s hátán László,
S dús bozótból nem áll ki cső;
Nincs orvlövész. E kép dicső!

Ám nincs minden László alatt
Nyereg puhította falat,
S mivel nem mindegyik zsoké,
Átlag Lászlót veszünk. Oké?

Átlag itt nem kicsi, szürke,
Kin lötyög a posztó-szűrke,
Hanem a számtani közép.
Sok Lászlótól lesz a köz ép.

(László lehet balbekk, zenész,
Buddhista, kiben van zen ész,
Agysebész, tán izmos vájár,
Vagy vega, ki zöldre rájár.)

Emberiség együtt nevet
Skandálva a László nevet:
„Haha! László, vivát! Hehe!”
Ennyi ünnep elég-e, he?

* * * * * * * *

„Bőven elég! Nesze!”
/Klicskó fivér/

„Dobzse! Dobzse!”
/II. Ulászló/

„E vers hatására mindketten felvettük a László nevet, kibékültünk és már percek óta egymás vállán zokogunk!”
/Gyurcsány László és Orbán László/

„Nyál, nyál, nyál! Be ne vezessük már a retardált amcsi Valentin napi ömlengéseket a mi jól bevált koccintós-hányós vállalati névnapi bulijaink helyett! Ha a hóhérom akarná ezt nekem felolvasni a kivégzésem előtt, üvöltve követelném tőle előbb a bárdot! Köszönöm anyám, hogy Robinak neveztél el!”
/Puzsér Róbert/

„Nana, Robikám, nana! Hagyjuk ezeket a bárdolatlan bárdos beszólásokat!”
/Hunyadi László/

„Ideje volt már, hogy a norvégoknak lőtt korszakos gólom harmincadik évfordulóján végre felköszöntsön a világirodalom Bundzsák Dezsője!”
/Kiss László a Vasas ex-centere/

„Amiképpen én a sziklából a vizet fakasztám vala, olyaténképpen fakasztá vala e líra könnyűimet nékem! Brühühü vala!”
/Szent László/

„Kikérem magamnak, hogy kizárólag a rím kedvéért felhasznált idióta díszlet legyek csupán a vers elején! Nagyon zabos vagyok a költő úrra! Nyihaha!”
/a szász ló/

„Casablanca óta nem hatódtam meg ennyire! Köszönöm! Na gyere Ilsa, már a motorok is bőgnek!”
/Victor László csehszlovák férj/

„Azér’ az áldott jó emlékű Sanyi bácsi ennél sokkal jobbat írt nekem!”
/Arany Lacika/

„No, ennél szebbet a Pageréty Irma se írhatott volna! Gyorsan címlap sztorit rittyentek belőle!”
/Szily László az Index főszerkesztője/

„A Ludwig az magyarul László? Mi, hogy Lajos?! Süketüljek meg, ha értem! Bezzeg az a B. Tóth!”
/L. Beethoven/

„Na Elvis öcsém, neked mikor írtak ilyet?! Mindjárt el is éneklem, csak előbb meg kell tanulnom még néhány segédigét.”
/Komár László/

„Hogyhogy ennek a korszakos zseninek még nincs saját verseskötete?!”
/egy Frady Endre rajongó a háromból/

„Ki szórakozik itt engedély nélkül a nevemmel?! Ebből per lesz fradybogár!!!”
/Dr. Átlag László vegetáriánus agysebész, buddhista balbekk, szász lótenyésztő lovag és megélhetési vájár/

Névnapi dal

Kincsőke, névnapod van!
Mi zenélünk, te pedig
Táncolj olyan magosan,
Bokád érjen füledig!

Jóistenke éltessen
Téged, de jó hosszan ám!
Élj, mint Marci hevesen,
Vidám szívvel kiskomám!