A következő címkéjű bejegyzések mutatása: menekülés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: menekülés. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 10., vasárnap

Menekülés a mókuskerékből

(abszurd blődli)


szereplők:

Apa ............ XY

Anya .......... XZ

Fiú ............. WI


Apa egy széken ülve elmélyülten olvas. Fiú bejön.

Fiú: Apa!

Apa elmélyülten tovább olvas.

Fiú: Apa!!!

Apa továbbra is elmélyülten olvas.

Fiú: APAAA!!!!!!

Apa: (ijedten felugrik) Jaj! Mi történt?! Tűz van?! Tűz van!!! Fiam, mit állsz ott?! Hívd a tűzoltókat!

Fiú: Apa!

Apa: Igen?!

Fiú: Apa, nincs tűz.

Apa: Nincs?! De jó! Akkor be tudom fejezni ezt a sürgős olvasmányt! (visszaül és olvasni kezd)

Fiú: Apa!

Apa elmélyülten olvasna... de a fiú megveregeti a vállát.

Fiú: Apa!

Apa: Fiacskám, jól érzékelem, hogy folyamatosan csak azt hajtogatod, hogy apa, apa, apa?

Fiú: Igen, jól érzékeled.

Apa: És miért?

Fiú: Mert ilyen öregen is egész jó az érzékelőrendszered. Már a korodhoz képest. Gratulálok!

Apa: Köszönöm! (Apa tovább olvasna)

Fiú: Apa! (Apa sóhajtva felnéz) Apa, kérdezhetek valamit?

Apa: Már meg is tetted.

Fiú: Apa, mi miért nem hasonlítunk egymásra?

Apa: Nem hasonlítunk?!

Apa feláll, nézegetik magukat és egymást, méregetik a magasságukat, a testalkatukat, a hajukat...

Apa: Hmmm... tényleg nem.

Fiú: Miért nem?

Apa: Tudod, az a helyzet, hogy én nem vagyok a vér szerinti apád.

Fiú: És anya?

Apa: Ő sem a vér szerinti apád. Fura is lenne, nem?

Fiú: Aha.

Apa: Sajnálom, fiam. De úgy látom, egész nyugodtan fogadod a hírt.

Fiú: Valójában már sejtettem.

Apa: Honnan? Miből?

Fiú: Tudod, amikor egyszer együtt elmentünk vért adni, és kiderült, hogy a te vércsoportod nullás, az enyém pedig AB-s, akkor elgondolkodtam. Rákerestem a neten, hogy jól emlékszem-e és kiderült, hogy igen. Nullás vércsoportú apának nem lehet AB-s vércsoportú gyereke. Az anya vércsoportjától függetlenül teljesen lehetetlen!

Apa: Drága fiam, már Petőfi Sándor is megmondta, hogy nem higgyünk el mindent, amit a neten olvasunk!

Fiú: Petőfi?!

Apa: Vagy Arany? Nem tudom, nem mind Arany, ami fényesebb a láncnál...

Fiú: Az a kard, ami jobban ékesíti a kart. Nemzeti Dal. Petőfi.

Apa: Na, ugye, hogy Petőfi! Te meg itt vitatkozol! Inkább menj el fodrászhoz, vágasd le a lányosan hosszú hajadat és annyival is jobban fogunk hasonlítani!

Fiú: Na, ez a másik! Talán azért lányosan hosszú a hajam, mert az után a bizonyos véradás után találtam a fiókodban...

Apa: Mit kerestél te a fiókomban?!

Fiú: Pénzt sörre, de nem ez a lényeg!

Apa: Te is szereted a sört?! Én is! Na látod, ebben hasonlítunk!

Fiú: Szóval találtam egy fotót, ami a ráírt dátum alapján a születésemkor készült, és ti vagytok rajta anyával, és egy rózsaszín pólyás kisbaba, a csuklóján a Lujza névvel.

Apa: Rég volt, tán igaz se volt...

Fiú: Apa!!! Lehetséges, hogy én el lettem cserélve?!

Apa: Nem, nem lehetséges. Biztos.

Fiú: De hát hogyan?! De hát miért?!

Apa: Nem direkt volt! A kórházban történhetett valami baki.

Fiú: De hát miért nem cseréltetek vissza?!

Apa: Tudod, csak évekkel később vettük észre, hogy valami nem stimmel.

Fiú: MICSODA?!?!?! Évekig nem tűnt fel, hogy nem lányotok van, hanem fiatok?!?!?!

Apa: Tudod, rettenetesen elfoglaltak voltunk. Szegény anyáddal csak pörögtünk, csak pörögtünk a mókuskerékben... Mindkettőnknek fontos állásunk volt a minisztériumban. Gyakorlatilag mi voltunk a két alappillér. Kora reggel mentünk, késő este jöttünk és amikor félálomban fürdettünk, meg pelenkáztunk, nem realizáltuk, hogy fiunk van...

Fiú: Őrület! Ezt nem hiszem el! És napközben ki vigyázott rám?!

Apa: Arra már nem emlékszem. A mókuskerék kegyetlenül szétrázza a memóriát.

Fiú: Aha... És mi volt az a két alappillér állás a minisztériumban? Te voltál a miniszter, anya meg az államtitkárnő?!

Apa: Nem, nem államtitkárnő volt. Ő volt A titkárnő. A minisztérium szíve és esze. Én meg a főportás. Tudod, fiam, a miniszterek és az államtitkárok jönnek, majd mennek és senki sem vesz észre semmit. A munka nélkülük ugyanúgy folyik, mint velük. Sőt...

Fiú: Sőt?!

Apa: Sőtebb! De ha A titkárnő és A főportás eltűnik, másnap már megszűnik a minisztérium. Rajtunk kívül még a takarítónő és a büfés van majdnem ugyanilyen jelentős kulcspozícióban. Téged is azért nem akartunk taníttatni, nehogy túlképzett legyél, ha majd ilyen állásba akarunk elhelyezni.

Fiú: Mégis leérettségiztem! Ráadásul jelesre!

Apa: Ez szegény megboldogult anyád hibája. Annyira pörgött a mókuskerékben, hogy elfelejtette nem beadni a jelentkezésedet a gimnáziumba.

Fiú: Ó, anyám!!!

Anya: (valami fehér lepedőszerű cuccban szellemként belebeg) Hívtál, fiam?

Apa: Gizi?!?!

(Apa elájul. Fiú meglepődik, majd sóhajt.)

Fiú: Na, ne szellemeskedjünk! Nem is vagyok a fiad!

Anya: De hívtál!

Fiú: Nem érdekes, inkább nézzük meg, mi van apával!

Anya: Semmi, csak elájult. Így próbál meg kimenekülni a mókuskerékből.

Fiú: És te, te hogy próbáltál.

Anya: Sehogy. Apád mondta, hogy az ő apja mondta, hogy a mókuskerékből való menekülésnek két útja van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.

Fiú: Aha, már értem a sört.

Anya: Én sajnos sosem szerettem a sört. Én csak a meghalásban reménykedhettem.

Fiú: A meghalásban?

Anya: Igen. Aki meghalt, azt már nem érdeklik a határidők. Csak az volt a baj, hogy annyira elfoglalt ember voltam, hogy meghalni sem volt időm.

Fiú: Végül mégis sikerült.

Anya: Igen, egyszer elengedtek két nap szabadságra. Kiszáguldottunk a tengerpartra...

Fiú: És elvitt a szíved?

Anya: Nem, egy kalózhajó vitt el. El akartak adni egy másik minisztériumba rabszolgának.

Fiú: Hoppá! És mi történt? Megöltek?

Anya: Ugyan már! Ismerhetnéd anyád karakterét!

Fiú: Nem vagy az anyám!

Anya: De karakterem az van! Úgyhogy az elrablásunk másnapján már én voltam a hajó kapitánya, a legénységet pedig betanítottam a minisztériumi munkára. A kapitányt kiképeztem főportásnak, hogy a drága Gézámnak legyen helyettese és gyakrabban kimenekülhessen a mókuskerékből.

Fiú: De mitől olyan túlterhelt egy főportás?!

Anya: Nem mitől, hanem kitől. Tőlem. Az általam irányított minisztérium akkor forgalmat bonyolított le, hogy Gézám egy nap vastagabb portakönyvet írt tele, mint Tolsztoj Háború és békéje.

Fiú: Értem. És te végül mibe haltál bele?

Anya: Fogadtam a Halállal, hogyha be tud jönni a portán keresztül a minisztériumba úgy, hogy az én Gézám nem igazoltatja és nem hagyatja vele ott a portán a kaszáját, akkor végezhet velem.

Fiú: És?

Anya: Vesztettem!

Fiú: Hogyhogy? Apa mit csinált?!

Anya: Aznap a volt kalózkapitánnyal együtt épp a munkahelyi alkoholizmus útját választották a mókuskerékből való menekülésre, így duplán látta a Halált és véletlenül a másikat igazoltatta.

Fiú: Bár nem vagy az anyám, mégis sajnálom, hogy meghaltál!

Anyám: Hát még a minisztérium hogy sajnálta! Másnapra megszűntek!

Fiú: És apa?

Anya: Ő nem ért rá sajnálni, mert a kijózanodása után másnapra már egy másik minisztérium főportáján taposta a mókuskereket.

Fiú: Na, most már ideje lenne felkelteni apát!

Anya: Késő. Ő már újra velem van.

Apa: (valami lepedőszerűségben szellemként feláll) Hurrá! Kimenekültem a mókuskerékből!

Fiú: Jézusom! Lehet, hogy jobban jártam volna, ha az elején hagyom olvasni?


VÉGE

2023. szeptember 7., csütörtök

Menekülés a mókuskerékből

Sajog a láb, fáj a derék,
Felőröl a mókuskerék,
S szél fütyült bár talpam alatt,
Tikkadt testem alig haladt.

Még hogy alig, semennyire!
Nem került pont satnya ı-re,
S sziszifuszult pontatlanul…
Nyűtt igásló sosem tanul.

Hajszolt hajlék nyugodt éke
Akvárium, benne béke
Honol és pár happy hal él.
Nézném még, de agyam alél…

(balladai homály)

- Sebész bácsi, maga mit varr?!
- Foltozom a lyukas pitvar
Aortával szomszéd falát!
Altassák el! Zavar, ha lát!

Mókuskerék megáll végül,
Tetememen szárazjég ül,
S boncnok matat testem jegén…
Megmenekültem hát, meg én!



2013. július 19., péntek

Vendégek


Vendégeink most a konok
Karakterű vérrokonok.
Maradnak még, eldöntötték
S befeszülnek, mint a lőtt ék.

Sáskahadként mindent esznek,
S nagy barátai a szesznek.
Terelgetném ajtó felé
Őket. Ülnek. „Kell még e lé!”

Bordalokat énekelnek
S nem tekintik intő jelnek
Azt, hogy őket ütöm-verem!
Ám agyamban ötlet terem:

Hogyan vessünk véget ennek?
Mi megyünk, ha ők nem mennek!
Kisangyalom padlót átás
És kikúszunk. Viszontlátás!

„Hé, Frady koma! Hát milyen unfertig az, hogy az egész rokonság napok óta teljes erejével azon dolgozik, hogy egy kis életet leheljen a satnya valóságotokba, te meg a kisangyaloddal együtt elszöksz egy padlóba vájt lyukon?! Sehol egy Auf Wiedersehen, sőt a hűtő, meg a spájz is kezd már kiürülni! Na, azt leshetitek, hogy mikor tesszük legközelebb a tiszteletünket nálatok! Der Tajtparaszt!” /Sepp Franzstadt, burgenlandi traktoros és vérrokon/

„Nálunk is hetek óta lenni sok kicsi sárga vérrokon és ők se akarni hazamenni. Szerencsére én kapni kamikaze kiképzés és mindjárt megnyomni kis piros gomb a köpenyem alatt és lenni jó nagy bumm!” /Aprito Kicsire, japán hentes és kamikaze/

„Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, úgyhogy kérem, nekem alibim van! De azért szeretném, ha szeretnének!” /Ady Endre, költő/

„Nálam is voltak idegesítő rokonok, akik sokáig akartak maradni, de már nincsenek nálam. Hogy hol vannak, azt nem tudom, csak a falakon és a plafonon lévő emberszabású lyukak jelzik, hogy milyen irányokban távoztak.” /Chuck Norris/

„Hazánk fő húzóágazata az idegenforgalom. A legendás magyaros vendégszeretet több bevételt jelent az államkasszának, mint a mókus fent a fán.” /Dr. Zimmer Ferenc, idegenforgalmi államtitkár és a Kű Lajos úttörőcsapat egykori nótafája/

„Ah, ja! Szép kis magyaros vendégszeretet, mondhatom! Schöne Ungarische Wirtschaft!” /Frau Franzstadt született Aranka Tafelschpitz/

„A költeményre jellemző a már-már shakespeare-i jellemábrázolás. A magányos introvertált hős harca az extrovertált hadak ellen. Hadd menjen a had! De a had marad. A némi rejtetten agresszív kolerikussággal megbolondított melankolikus költő egyre kétségbeesettebben küzd a szangvinikus siserahadak arctalan arcvonalával. Végül flegmán feladná, de hű társa, a Nő, aki mindig mélyre ás, most is megmenti és a felhalmozott javak terhétől megszabadulva boldogan haladnak kéz a kézben az élet rögös országútján a lenyugvó nap martyvörös korongja felé. Jaj, de szép! Brühühü…” /Dr. Wunderbar Barbara, alanyi költő és pszichopatológus/

„A vérrokonság azt jelenti, hogy két embernek van legalább egy közös őse. Nos, elmondható, hogy Noé mindnyájunk közös őse, így mindannyian vérrokonok vagyunk. Frady Endre, mi is jövünk!!!” /Dr. Prof. Karl-Heinz Katzenjammer, a Lebensmittel-i Egyetem genetika professzora és huszonhat gyerekes családapa/

„Nehogy a végén még kiderüljön, hogy én is távoli vérrokona vagyok Frady Endrének, mert akkor ijedtemben leeszem a partedlimet! Anyám, esküdj meg, hogy nincs egy előlem eltitkolt Frady Franciska leánykori neved és apám se Franzstadtról magyarosított Puzsérra!” /Puzsér Róbert, kritikus/