A következő címkéjű bejegyzések mutatása: márna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: márna. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 3., kedd

Márnás mélylíra

Ágyban hever tini márna,
Feje alatt kavicspárna,
Anyja rászól: Aludj már, na!

Jaj, nem jön szememre álom,
Holnap lesz az első bálom,
Nincs új cuccom, régi má’ lom!

Ha nem lennél duci bálna,
Ruha rajtad szét nem máll’na!
Ne zabáljál! Aludjál, na!

Úgy, mint cetjelmezes márna
Rám a bálon szégyen várna!
Elbujdosom! Hol egy tárna?!

Így hát márna mama lánya
Új lakhelye tavi bánya…
Itt a vége, bánja kánya!

„Itt a vége! Végre! Kár, hogy tizenöt sort kellett várni rá! Hahaha! NEM ENG.!” /Bruhaha Brúnó, a Hajózási Idényben Halászó Irodalmárok Heurisztikus Intézete (HIHIHI) önfeledt megmondóembere/

„Micsoda?! Csak én bánom, ami szegény márnalánnyal történt?! Amúgy nincs itt a vége, hiszen pont ebben az önkéntes emigrációban kezdődik a belső jellemfejlődés! Az elhízástól bő lénnyé vált bú lány a szűk tárnába szorulva nem jut el a gyorsétteremig, az éhezéstől lefogy, karcsú manöken alkatára felfigyel sok menő kan, de őt nem a külcsín fogja érdekelni, hanem a belbecs, így szerelmi házasságra lép egy szegény, de jó lelkű márnaszörp árussal, sok gyerekük lesz, akiket olyan elfogadóan nevelnek, hogy ne legyenek testképzavarosak, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak! Na, nem bánom, itt már tényleg vége lehet!” /Kánya Tánya, Ványa lánya/

„Földgömbnek kellett volna öltözni.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„M. úr, az ön tudástára
Rá-show-z bár e planétára,
Zsírmárna nem duckó hidra,
S nem hasonlít geoidra!”
/Dr. Oid von Void, téridőtkitöltő űrköltő/

„Költőnktől ezúttal többet vártam. Jobban belegondolva előző mondatom egy súlyos idegi kórkép és sürgősen orvoshoz kellene fordulnom. Visszatérve a műre: vártam volna, hogy némi háttérkutatás után megtanulunk valamit a márnákról, de hát nem lehet mindenki Lőrincz L. László... A márna sebes sodrású folyókban érzi jól magát, nem igazán életszerű hogy bányatóba migrálna szerencsétlen.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, vegye figyelembe, hogy ez egy a szülője által verbálisan inzultált, testképzavaros tinédzser márna, akitől nem várható logikus viselkedés! Még jó, hogy önuszonyával nem vetett véget az életének! Emberek, védjük meg a márnákat az elhízástól, együk ki vizeinkből a férgeket, a rovarlárvákat és a vízicsigákat!” /Dr. Mederfenék Mödöny, halpszichiáter és folyami sodorvonal gombolyító/

„Számomra nem hálás a halas téma. Főleg, hogy a márna és a bálna egy családban! Milyen szintű biológiai baki ez?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas halszagértő/

„Nem tudja ön, Ház dokika,
Hogy kétéltű mindkét állat,
S szárazföldön, mint fúlt bika,
Légszomjjal hörögnek nyálat?”
/Habos Huba, hógolyó hegesztő és OKJ-s képzett halbiológus/

„Kétéltű, Habos úr, kétéltű?! A márna olyan kicsi, hogy maximum egyéltű lehet, a bálna pedig olyan nagy, hogy három! Utóbbi emlős állatként megél a vízben, a földön és a levegőben is. Utóbbira bizonyíték a Republic együttes Repül a bálna című tudományos dala. Szóval a márna és a bálna élteinek csak a számtani átlaga kettő, egyébként pedig sovány sertés vágtában vissza lehet adni azt az OKJ-s papírt! Idióta!” /Átlag Ányos, betanított matektanár/

„A bálna szó a latin balena származéka. A régi magyar nyelvben baléna alakban szerepelt, a nyelvújítás korában Bugát Pál (1793-1865) módosította bálna formára (a márna, málna, pálma szavak mintájára).” /wikipédia/

„Kavicspárna, költő úr, kavicspárna?! Addig törte a fejét, míg ez a fejtörő jutott eszébe?! Vagy azt hiszi, hogy aki felhajtóerőtérben ejti a fejét a kavicspárnára, annak nem fáj?! Ez persze nem okvetlenül rossz hír annak, aki kifejezetten koponyaizomra gyúr. No pain, no gain! azaz Má’ fáj, pá háj!” /Arnold von Arkhimédész, testépítőmérnökhallgató/

„Szófia lett a főváros, nem Várna,
Bálkirálynő keszeglány lesz, nem márna!”
/Bulgur Belgor, bolgár birodalmi ballada buherátor/

„A bálról jut eszembe, hogy amikor az Angliából a cégünk címére megrendelt mézünket a futár leadja a portán, akkor örömünkben közhírré tehetjük, hogy honey bál ante portas! Köszönöm, hogy elmondhattam! Ki tudja, milyen károkat okozott volna bennem, ha nem?” /Mézes Mózesné Mázos Miazma, bűbájos energiavámpír és bálkirálynőfalósejtosztótáblabolti lépesmézes-márna díler/

„Márna (Barbus barbus) álma:
Bálkirálynő poszton áll ma
Karcsún, mint egy kókuszpálma.
Csillog rajta arany jelme-
-ze, mely külországi kelme,
S remeg benne szív és elme.
Nézi német herceg, ulmi,
S szikrát húz közéjük ELMÜ,
S tiltott gyümölcshitel alma!”
/Szezám utca lakó Elmo, aranyhal tulajdonos, magyar hangja Magyar Bálint/

„Lehet bokorrímek nélkül élni, de minek?! – gondolhatta a Költő és mielőtt bármi mást is gondolt volna, belevágott, hiszen a költészet nem egy levelezőn végzendő hezitációs tanfolyam, hanem tömény akció, ahol nem élnek meg a málék, csak azok, akik csípőből hányják a rímeket! Frady Endre, szokásához híven, most sem úgy kezdte a versét, ahogy az unalmas biztonsági játékosok, vagyis nem tudta előre, hogy hova akar kilyukadni a végén, hanem hagyta, hogy sodorja a nyíltvízi flow-élmény! Egy ekkora Költőt sosem érdekelhet, hogy az olvasói tudják-e követni, sőt, hogy egyáltalán vannak-e olvasói, ő az örökkévalóságnak alkot, még akkor is, ha a hálátlan örökkévalóság kézzel-lábbal tiltakozik és fejvesztve menekül! Mi ne essünk az örökkévalóság csapdájába! Merjünk Frady Endre hálás utókora lenni! TŰZ!!!” /Revolver Rezsőné Puskatus Katus, a Fegyveres Irodalomtanárok Költészetegyelő Akciócsoportja (FIKA) ideológiai célkitűzés definiátora/

„Mi ez a poézis piszoárjában pacsálás, ez a szellemi fartő fertő?! Nem az a baj, hogy ez az elmeroggyant kényszerzubbonytöltelék maga helyett halakat beszéltet, hanem, hogy ő maga ad a szájukba olyan mondatokat, amikhez képest a babakori takonyhuzigálásom közepette az orromból kiesett zöld golyócskák is a magasabb rendű értelem mérföldköveinek tűnnek! Ha anyám anno ilyesmit olvasott volna fel nekem altatási célzattal, üvöltve szétvertem volna a rácsos ágyamat, letéptem volna a pelenkámat és hasmenéses sortűzzel kergettem volna ki anyámat a gyerekszobából, majd fel a padlásra! Kis túlzással persze, mert nem volt gyerekszobám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha márnát akarok enni, csak kiiszom egy folyót és visszaköpök mindenkit, aki nem márna.” /Chuck Norris/

2015. augusztus 14., péntek

Marcell

Colstokboltban kérdi Marcell:
„Ez a colstok tényleg mér col-
-ban, vagy ez csak kész átverés?”

Boltos bömböl: „Te ótvaros!!!
Colstok colban mér’ ne mérne?!
Elég, vár egy márna már, na!!!”

Felé tényleg márna úszik,
Uszonyában Arany Ászok
Meg egy tányér vesevelő…

„Álom ez csupán, vagy való?!”
Nyögi eszelősen Marcell
S arcán megremeg a morc áll…

Boltos (aki Király Ipoly),
Így szól: „Márnám, jön az apály,
Most íziben ússzál vissza;”

Mondatvégi pontosvessző
Jelzi, hogy a szörnyű hőség
Költőagyba hatolt húsig…

„Tisztelt költő úr! Egyrészt mielőbbi jobbulást kívánok az agyhúsának, másrészt meg hálásan köszönöm, hogy nem feledkezett meg arról, hogy a napokban ünneplem mindkét névnapomat!” /Márnavölgyi Ipoly Marcell, colstokkészítő kisiparos/

„Tisztelt költő úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy még az ön igencsak rendellenes agya sem tartalmaz húst, csupán zagyos szöveteket, úgynevezett többfázisú kolloid-rezisztens trutymót, azaz genetikus zselét. Hús oda csak úgy kerülhet, ha a pácienst fejbe lövik pl. egy fagyasztott csirkével. Eme zagyva klapanciája után ez természetesen önnél sem kizárt.” /Dr. Agyassy Atanáz, nyúltagysebész és kisállat preparátor/

„Húsagyú poéta úr! Apály Magyarországon nem létezik, mert nincsen se tengerünk, se óceánunk! Dagály az van, de csak az Árpád híd pesti hídfőjénél, és még azt is bezárják, mert át kell építeni a 2017-es vizes világbajnokságra! Hű de mérges vagyok!” /Gőz Gézáné Pulyka Piroska, nyugdíjas úszómesternő/

„Mi van költő úr, reggel a budiban ránézett a falinaptárra, oszt’ rájött, hogy most van a Marcell, meg az Ipoly névnap, és kotlás közbeni költeni kezdett?! No, ezt szép nyögvenyelősen kipréselte magából! Nagyon NEM ENG!!!” /Ircell Mapoly, OKJ-s betanított főcenzor-helyettes és csősz/

„A mondatvégi pontosvessző oka nem a hőség, nem is a nyelvtani műveletlenség, hanem a folytathatatlan folytatni vágyása, a vég végtelenig túlnyújtásának akarása, melynek nem nyögés a vége, hanem a vég maga, de ez a vég lezáratlan, mint egy lelki sipolyműtét, egy spirituális fisztula episztola. A colstok valóságszigora körül lebegő már-már dadaista képzavarok és pszichedelikus hő-hű hűhó heurisztikusan elemeli a művet a seholvalótlanság talajáról. Igazi szinergikus színorgia!” /Seholi Skolasztika, színterapeuta és a Pszichedelikus Csakrafilter Teaház élményfelelőse/

„Ki nem állhatom a kancsal rímeket! Folyton a saját szemtengelyferdülésemre emlékeztet! Na, költő úr, kerüljön csak a kezem közé és megmutatom, hogy milyen az, amikor valaki nem jól végzi a munkáját!” /Bandzsa Bendzsi, bandzsi-dzsamping oktató és amatőr bendzsóművész/

„Mi ez a penetráns ízléstelenséggel átitatott versalakú salakanyag?! Milyen szellemi dögkút lehet annak a bensőjében, aki ilyen líramoslékot öklendez az emberiség képébe?! Milyen kérdés hangozhatott el a világegyetemen, amire Frady Endre volt a válasz?! Vajon mekkora űr fog megszűnni a halála után? Hányan fogunk pezsgőt bontva ujjongani a ravatalánál? Hányan röhögjük majd el a gyászbeszédét? Anyám szerint ízléstelen vagyok, pedig csak kapaszkodókat keresek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy másfél tonnás izommárna el akart úszni az Arany Ászokommal és a rántott vesevelőmmel, de összehajtogattam, mint a colsotokot. Azóta cikkcakkban úszik és beszélni is megtanult, hogy előre köszönhessen.” /Chuck Norris/