A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lelkiismeret. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lelkiismeret. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 2., kedd

Vigasztalan eső

Hány köbméter könny moshat tisztára?
Mennyi sírás a megváltás ára?
Kesergést édesíthet-e sós víz?
Szodomában él-e az a jó tíz?

Vigasztalan eső nyálkáz teret,
De se az, se a lelkiismeret
Nem lesz szeplőtelen, hiába vár.
Eláll az eső és marad a sár.


„Költőnek nevezett úr, mi ez a bántó szépirodalmi műveletlenség?! Hát nem tudja, hogy ha Szodomában élt volna legalább tíz jó ember, akkor a haragvó Jehova nem pusztította volna el kénesővel, Lótnak sem kellett volna elmenekülnie és a visszanéző Lótné sem lett volna a világ első celebe, azaz show-bálványa?! Ez itt egy ironikus szóvicc, amit maga úgy sem ért. Olvasson többet és írjon kevesebbet, sőt essen nyugodtan túlzásba és csak olvasson!” /Prof. Első Mózes, a Magyar Tudományos Akadémia ószövetségügyi szakreferense/

„A penitencia teológiai felvetése ildomos, ám mindazonáltal bizonytalan is, hiszen egyrészt a gyónás utáni özönsírás előírása nem bevett vezeklésfajta, másrészt a vers végén hiábavalónak is van sugallva. Vajon ez belefér-e a mindig tévelygő költői szabadságba, vagy súlyos pre-kálvinista elhajlással van dolgunk? Alapos kivizsgálást javaslok!” /Torquemada Tamás, spanyol főinkvizítor/

„Már megint egy síró-picsogó hurrápesszimista vészmadárként huhogó Kasszandra költemény! Vigasztalanság?! Lelkiismeret furdalás?! Eső után sár?! Merazelmúttnyócév?! Hogy az épp jóra forduló nemzetünk egét újra a borúlátó negat ivizmus keselyűhadai takarják el?! Hát nem! Frady Endrét nagy megszégyenítő nyilvánosság előtt kössék gúzsba és vessék felhergelt éticsigák elé!” /Győztes Gyula, nyugalmazott tömbházmester és a Magyar Optimista Hadastyánok Átütőerejű Csapatának (MOHÁCS) sajtószóvivője/

„Költő szan! Nem könnyek kellenek ide, hanem szeppuku! A szamurájok kara hirig esetén harakiriért kiált! A szégyent csak a kiomló beleink látványa moshatja le rólunk! Frady szan, hadzsime!” /Szurimuri Hasikó, a legtöbb kamikaze bevetést túlélt szamuráj harcos/

„Gyönyörű öngyötrő vallási áhítatlíra! A megtisztító könnyek okozta megkönnyebbülést sárba rántó lelkiismeret-furdalás gerjesztette szodomazochizmus katartikája allegóriában, mintegy szimbolista szimbiózisban nyálkázza vigasztalanul csúszóssá a spirituális életteret. A lelki lét nagy ívű ellaposodása a költő végítélet várásának euf orikus apoteózisa, bármit is jelentsen ez a kifejezés! Őszintén ajánlom az utókor figyelmébe! A jelenkoriakhoz szólva: holnapra kívülről megtanuljátok, büdös kölkök! Kikérdezem!” /Látens Leóné Heveny Heuréka, középiskolai magyartanár és vezeklőkorbács készítő kisiparos/

„Mi ez a gyomorforgató testnedvlíra?! Mi ez a vallási vergődés?! Kit érdekel, hogy a versei miatt jogos lelkiismeret furdalást érző Frady Endre bűnbánóan összefolyó taknya-nyála miért van papírra vetve?! Anyám attól tart, hogy  ez a véglény legközelebb széklet- és vizeletmintát is mellékel valamelyik förmedvénye mellé! Most megijedt szegényke, hogy ilyen gonoszkodó gondolatai támadtak, úgyhogy indul gyónni. Kénytelen vagyok elkísérni, nehogy ez az ördögtől megszállt költő megharapja a templomkapuban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A hozzám forduló szerencsétlen embertömegek lelkiismeretét furdaló pokolbéli démonokat félköríves fordulattal amerikai elnökjelöltekbe szoktam átrúgni, és amelyikre még hatni képesek, arra szavazok.” /Chuck Norris/

„Csak én moshatlak titeket tisztára, én vagyok a megváltásotok ára. A könnyeiteket pedig tartalékoljátok a magyar televízió szórakoztató műsoraira! Boldogok, akikből én űzöm ki a démonokat, mert belőlük nem kell kioperálni Chuck Norris csizmáját!”  /Názáreti Jézus/

2016. január 14., csütörtök

Ebédem a Figuráns étteremben

(tűnődőn eszegetve olvasandó)

Figuránsban lencsét eszem,
S tűnődve néz bús lencseszem,
Mintha azt kérdezné tőlem,
Mért én vagyok fenn és ő lenn?

„Mért, hogy én csak lencse vagyok,
Te meg ember? Van egy nagy ok?
Mért te lakj jól, míg én finom
Legyek s bort se szabad innom?!”

Kérdés éle nem is vét el,
Fáj e filozófus étel,
S míg válaszon töprengek én,
Mérnöki lét ragad zekén:

„Edd az ételt, kell az erő
Termelni, és attól’, mer’ ő
Lelkiismereten tapod,
Meg kell legyen mérnöknapod!”

Figuráns egy ilyen bisztró…
S míg kopást a térdre tviszt ró,
Ha a pocak kellőn degesz,
Mindenki az, amit megesz.

„Trendi tudatos táplálkozás?! Enni, vagy nem enni?! Enni kell, de szabad-e?! Aki nem hibázik, ne is egyék?! Táplálékláncszemlencse?! Szemesnek áll a világ, ezért ne vegyük szemtelenségnek, ha a menü visszanéz?! Habár szorít ruhája (reggel is alig ment rája), azért az éh' nagy úr?! Sok a kérdés?! Költőúr, a kétségek alkoholban oldódnak - iszol Te rendesen, kérlekalássan?” /F. Péter, a Költőúr vegán kollégája/

„Költő úr, ha nem ittasan ment volna le tűnődni az üzemi étkezdébe, akkor valószínűleg nem szólt volna be az ebédje! Magánál minden út kómába vezet?! Régi mérnökdinasztia sarjaként nehezen viselem az ilyen idült művészlelkeket! Na, iszkiri józanodni és termelni, hogy gyorsabban haladjunk a kapitalizmus építésének útján!” /Dr. Teodolit Tivald, a Cementport Újrahasznosító Mérnöki Iroda (CUMI) dehidratációs főosztályvezetője/

„Minek tvisztel a tálcával az olyan, akinek nem bírja a térde?! Persze, hogy belenyilall a fájás, az fölszikrázik az agyba, oszt’ utána nem csoda, ha az emberrel beszélgetni kezd a lencselevese! Na, üljön le enni, de ne legyen közben semmi tűnődés és dalra fakadás!” /Dr. Mákony Menyhért, üzemorvos/

„Amikor én előétel voltam, én is beszéltem az engem főző bennszülöttekhez, de hiába! Ebédig nem tért meg egyikük sem, sőt még meg is ettek! Mártírleves lettem! Halleluja!” /Salát atya, a Nyaszaföldön eltűnt misszionárius/

„Ne mártirkodjon, Salát atya, ne mártírkodjon! Magával együtt minket is felfaltak a kannibálok, pedig mi a mérnök úrral nem is megtéríteni akartuk őket, hanem csak fölparcellázni!” /Léc Lajos, figuráns/

„Miután értesültem a nyilvánvaló csodatételről, hogy tudniillik mártír testvérünk elfogyasztása után az Úr eme kannibalizmusban vétkező pogány bárányai sűrű tömjénfüstöt böfögtek fel és ennek hatására a szívükbe imádkozták Jézust, személyesen indítottam meg Salát atya boldoggá avatási procedúráját. Ubi et Sali! Ámen!” /Ferenc pápa/

„Papa Francisco, egy füst alatt nem avatna fel engem is? Az ötödik aranylabda után én is vagyok olyan boldog, mint padre Salato! Szertartás után meg beugorhatnánk egy igazi gaucho marhaszeletre a Figuránsba! Én fizetek!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin futballsztárja/

„Miután a pap bá’val a gyomrunkban megtértünk, összeszedtük és eladtuk a megevett geodéták műszereit, elvégeztük a világhírű Műegyetemet és mérnökként a kies Magyarországon dolgozva majdnem minden nap a Figuránsban ebédelünk. Az étel itt szerencsére nyomokban sem tartalmaz emberhúst!” /Dr. Kngo N’Tumbi, a Nyákmentes Elektronikai Tervezde (NYET) főmérnöke/

„Micsoda?! Beszélő lencse?! Anyám borogass! De ne a DVD tartó állványaimat! Na, megállj Frady, most miattad össze-vissza karistolódott a Best of Puzsér! Nem tudna valaki villámgyorsan szervezni Frady Endrének egy író-olvasó találkozót Nyaszaföldön?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyaszaföldi kannibálok egyszer rám gyújtották az erdőt, hogy megsüssenek, de agyonvertem őket a Holddal. Utána kiszabadítottam egy figuránst egy anakonda csorda karmai közül, majd a csordát pedagógiai célzattal elkergettem a horizontig oda-vissza. Kétszer.” /Chuck Norris/

2013. október 15., kedd

Lelkiismeret

Bőg bennem egy sötét dúr dal,
Hideg gyomrom járja langy át,
Lelkiismeretem furdal:
Eltapostam másfél hangyát!

Talpam csupa hangyasavó,
S rajt’ függ másfél hangyatetem.
Károsodott a közjav, ó!
Jaj, a lelkiismeretem!

Bőrképemre ül a jel ki,
Kéz írja rám: „Mene tekel!”
Ismeretem bánt, a lelki
S harakirit követek el.

???

Mégsem ölöm meg magamat!
Megkérdezhetitek: Mé' nem?!
Meggyőzött a lusta, dagadt
Lelkiismeretlen énem.

„Ebből a műből egy versszak is felér a 8:1-es hollandiai vereség rettenetével. Ezek szerint matematikailag egy 32:4-es zakó lenne egyenértékű ezzel a rémséggel. Anyám örül, hogy legalább fél hangya életben maradt, de ő javíthatatlan optimista. Frady Endre és a magyar focisták pedig fogják meg egymás kezét, és sipirc a bányába dolgozni! Kezdődhet a széncsata! Hajrá lignit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A harmadik versszak végénél még úgy éreztem, hogy elégtételt kapok, de a költő gyávasága felszította bennem a jogos bosszúvágyat! Követelem a halálbüntetés azonnali visszaállítását és a szerencsétlenül járt potrohom teljes visszacsatolását! Vérszagra gyűljenek az éji vadak!” /Rezsőke, az életben maradt fél hangya/

„Harakirit csak mi szamurájok követhetünk el. A hangyás gyilkosokat meg egyszerűen csak feltrancsírozzuk és felzabáltatjuk az áldozat családjával. Hadd lakjon jól a gyászboly!” /Sukenobu Sakakibara, szamuráj harcos és hangyaidomár/

„Végre egy vers, amiben a jellem nem statikus, hanem fejlődik! Igaz, hogy visszafelé, de legalább van dinamikája és az olvasó felé működik a kémia. Az önkéntelen elkövetés, a lelkiismeret-furdalás és a majdnem tragikus végkifejlet ívének katarzisát egyszerre agyagba döngölő, ugyanakkor égbe emelő lelkiismeretlen gyávaság a józan paraszti ész győzelmét manifesztálja az életunt értelmiség mályvaszínű fanyalgása fölött.” /Lignit Lajosné Urán Irma, a Táró Tibor Bányászati Szakközépiskola könyvtárosa és büfése/

„Költő úr! Hangyás lábbal be ne jöjjön már a lakásba, mer’ most sikáltam fel a padlót! Kint vegye le a cipőjét, mert én ennek nem fogok még egyszer nekiállni!” /Csományiné, takarítónő/

„Hát ne lássam a keresztanyámat öngólt fejelni, ha nem jelentem fel ez a költőhuligánt a hangyajogi ombudsmannál!” /Subrányi Sivald, jegyüzér és hangyajogi aktivista/

„Ja, már megint ez a hiperaktív Subrányi! Hát senki sem mert még szólni neki, hogy tegnap mekkora öngólt fejelt a keresztanyja? Höhö!” /Dr. Vermilingua Antal, hangyajogi ombudsman és rovarsütő nagyvállalkozó/