A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lábujj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lábujj. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. március 16., csütörtök

Kancsal szaki

Kancsal szaki, ki csak srég lát,
Fél falsorra tenne téglát,
De az állók mellé ejti,
Dühvel rájuk förmed: Ej, ti!

Félre ejtett tégla zuhan,
Elszabadul, miként Vuhan
Felől ördögelmék fránya,
Covid nevű találmánya.

Ráhull szakink lábujjára,
És mert új műlábujj ára
Felhők fölött van, nem alant,
Szakit látsz majd, lábujjtalant.

Doktor Metsző Menyhért szólott:
„Kancsal szaki, torz lábról ott
Nyesünk, hol üszkös a lábujj.
Érzéstelenítek… Kábulj!”

Ujjamputált szaki nevet,
Skandál Doktor Metsző nevet.
„Nincsen lábujj, nincsen köröm,
Nem kell körömolló! Öröm!

Lábujjkörmöt vágni fájó,
Úgyhogy eme hiány má' jó!”
Szaki nem vág többé mellé,
Körömsebből nem foly' el lé.

„Hé, költő úr, ez a vers munkavédelmi szempontból teljesen szabálytalan! Maga most le akarja járatni a mi feudalista brigádunkat?! Ki hallott már olyat, hogy egy kőműves munkavédelmi bakancs nélkül, mezítláb falaz?! A kollégái közben meg neki falaznak, miközben ő lábizzadás ellen helytelenkedik, mi?! Köztudott, hogy a magyar ember szabálykövető! Költő úr, nem tudná átírni a verset okosba’? Nem lennénk hálátlanok…” /Habarcs Hugó, brigádvezető/

„Kancsal szakiról szóló versben nincs egyetlen kancsal rím sem?! Költő úr, nem tudott azonosulni a témájával?! Magától elvártuk volna az olyan részeket, hogy teszem azt:
          Lezuhant a tégla,
          Ütött, mint a tagló,
          Üszkös lett a szaki,
          Vágja már a szike.
Na, ez egész jó lett! Lehet, hogy jobb költő vagyok, mint maga, költő úr? Nem, nem lehet. Biztos! Na, tegye le a pennát, oszt’ irány az építőipar! NEM ENG.!” /Csótányossy Csöfölc, az Építőipari Rémrímes Versfolyam Áradatot Gátló Állami Satufék (ÉRVÁGÁS) c. szépirodalmi zsinórmérték főcenzora/

„Vadkankártya közepette,
Midőn fő vad lelt egy kancsalt,
Palira őt orvul vette,
Ne szépítsük, eme kan csalt!”
/Offtopik Ottokár, vadtémaelterelő juhászkutyaütő/

„Ez annyira jó, hogy nem akarom kommenttel elrontani!” /Dr. Ház, Juniokonyha-díjas szakírtó/

„Mi ez a szellemi tunyaság, ez a kifogáskereső kivagyiság?! Ki ez a bármi mellé beszélő juniornyálas műhűhóhányó semmiért?! Ne lássam anyámat angyalszárnyas puttóként lambadázni, ha nem követelem a nem kommentelő sehonnai bitang emberek Várba hajtatását és Táncsics megüresedő börtönébe történő betuszkolását! Követeljük a politikai foglyok nem kommentelő fogloykra való cserélést visszamenő hatállyal!” /Puzsér Róbert fotelforradalmár és kanapékritikus/

„Robikám! Kérlek előbb Grétsy Lászlónál vegyél órákat, hogy a foglyok fogloykra cserélésébe belemegy-e?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nyelvszaki/

„Nem, nem megeyk bele! Neylvheleysen írni cask pontosan sézpen, ahogayn a cisllag megeyn az égen, úgayn érdemes!” /Gértys Láslzó, anayneylvészeti tótmufatkum/

„Amióta nem kell időt vesztegetnem az okafogyottá vált fájó lábköröm vagdosással és több időm van olvasni, rájöttem, hogy nem csak én vagyok kancsal. Aki ezt az előző kommentet írta, ahhoz képest én egy sasszemű mesterlövész vagyok.” /Kancsal szaki/

„Üszkös lábujjak amputálása érzéstelenítő kábulatban nekem rutinfeladat, bár, ha kicsit túladagolom az érzéstelenítőt, akkor elhomályosodott szemmel és kellemes bódulatban nem mindig látom, hol a páciens, de olyankor szerencsére a színjózan nővérek odatartják a kezemet és ki tudom tapogatni a beteg levágandó lábujjait.” /Dr. Metsző Menyhért, altatófüggő lábujjsebész/

„Kétségtelen, hogy a szaki boldog a körmével, ami nincs, ezért nem is vághat mellé. De a téglákat továbbra is mellé fogja ejteni. Felépül így ez az épület? Minek alkalmaznak ilyen szakit, aki nem felel meg a munkájának? Ilyen erővel egy hidász fejét, (aki valamilyen hibát óhatatlan, hogy elkövet) nyakból hasznos lemetélni. És hahogy nincs feje, nem kell vacakolni(a) hajnyírással, borotválkozással, fog keféléssel, rágással, szemüveggel és holmi hidak tervezésével. Óh, be öröm ez! [Bocsánat, de nem vagyok biztos, hogy mi a helyes? Szerintem vacakolni a helyes, bár újabban úgy használják, hogy vacakolnia. Emiatt néha nem tudok aludni.]” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghidászlefejezőbb kommentelője/

„Ha hidásznak nincsen feje,
Nem énekelheti: je-je!
Ekkor persze nincs is haja,
S nem kell hajsütővas, na ja!
Nem vacakol rajt’ fésűje,
S időt spórol, nem is hülye!”
/Hidász Hádész, fejetlen statikus és nyakmetélt hahogyista/

„Ma pí világnap van, holnap nemzeti ünnep, és a szaki sem vág többé mellé. Csupa öröm az élet.” /M. András, a költő legállandóbb és legtegnapelőttelőttibb kommentelője/

„Pí öröm az egyik napi,
Petőfi a jó hazafi,
Kancsal szaki nem műszaki,
Tegnapelőtt tejbepapi,
Tegnap esős nyifi-nyafi,
Mellébeszéd csupa baki,
Pápaáldás legfőbb papi,
Görög betű a ró, a fi,
Új pelusban sosincs kaki.”
/ismeretlen OKJ-s programozó kreálta Mesterséges Intelligencia által előállított válaszvers M. úrnak/

„Nekem egyszer a lábujjamra esett egy ötemeletes téglaház. A légtér annyira megtelt téglamolekulákkal, hogy passzátszelet kellett szellentenem, hogy a lábujj izmaim újra láthatóak legyenek a Holdról is.” /Chuck Norris/

2016. május 12., csütörtök

Holnap péntek tizenhárom...

Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…

Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!

Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…

„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/

„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/

„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/

„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/

„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/

„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/

„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/

„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/

„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/

2016. február 10., szerda

Kedvezőtlen előjelek

Ha az ágyban aláz a láz,
Ágytáladban döglött hal áz’,
Kajád elevenebb nálad,
S enyhet csak a hűvös nyál ad…

Ha nem megy le szádon étel,
Szorzótáblán folyton vétel,
Rongyaidban nem tűnsz fessnek,
S lábujjaid földre esnek…

Ha kifele beled fordul,
Szólnál, de csak morogsz zordul,
Szánakoznak rajtad, akik
Látnak, s benned féreg lakik…

Ha már csont és bőr a tested,
Kispárnádat vérrel fested,
Torkodban a gyomorsav ég,
S gyanakszol, hogy közel a vég…

Ha lehagynak gipszes apók,
Szemgödrödből mász' ki a pók,
S Hurról sem tudod már, ő Ben,
Keress fel a rendelőben!

„... hgrrrr... hhh... khh... köszönöm dokhhh... dokikám... dhhh... de hamarabb nhhh... nem lehetne... hgrrr... ?” /Hullay Béla, potenciális páciens és előnyugdíjazott sintér/

„Sajnos már minden kollégám Berlinben, vagy Londonban dolgozik, csak én maradtam mutatóban, mert nem beszélek nyelveket, így nyomatékosan meg kell kérnem a pácienseket, hogy holmi himi-humi piszlicsáré álproblémákkal ne vegyék el az időt a valódi betegektől! Egy sima mandulaműtétet, vagy végbéltükrözést internetes leírások alapján otthon is nyugodtan elvégezhetnek! Ne mindennel engem zaklassanak, mert akkor sosem tanulok meg angolul és örök életemre itthon fogok rohadni! Kérem a következőt!” /Dr. Sziszifusz Szilárd, a Szemmelversz Klinika sebésze, belgyógyásza, fül-orr-gégésze, szülésze, urológusa, szemésze, ortopédológusa, gasztroenterológusa, coloproctológusa, fogorvosa, ideggyógyásza, kardiológusa és főápolója/

„Ez az! Ezentúl az érettségit és a diplomát pecsétes papírral és szigorú nyelvvizsgával igazolt nyelvtudatlansághoz kell kötni! Nyelvtanárokat közmunkásokká, vagy testnevelő tanárokká kell átminősíteni! A csak magyarul beszélő tanáraink, orvosaink és szakmunkásaink senkinek se kellenek nyugaton, így kénytelenek lesznek itthon éhbérért keccsölni, míg ki nem köpik a pejslijüket!” /Bőrnyúzó Böhönc, a Nemzeti Embertelenségi Minisztérium (NEM) szakállamtitkára/

„Köszike az ötletet Böhi! Megvalósítjuk!” /Csókos Csabáné Sanda Vanda, a Közoktatást Legyaluló Intézményesített Kataklizma (KLIK) főállású zabhegyzője/

„Segítség!!! Nekem bármelyik Frady Endre vers olvastán ugyanilyen tüneteim támadnak!!! Anyám szerint nem kéne mindenért orvoshoz rohangálnom, mert langyos beöntést speciel ő is be tud adni és ha nagyon akarom, még körül is metél! Segítség!!! Doktor Kotáááász!!! Doktor Kotáááász!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyógyíthatatlan betegségben szenved? Keresse fel klinikánkat! Az ősi tajgetosz módszer minden betegséget a beteggel együtt semmisít meg!” /Gyilkosz Állatosz, a Spártai Sziklakórház gravitológusa/

„Én életemben egyszer fordultam orvoshoz, igaz akkor félkörívvel és felemelt lábbal. A sztetoszkópos feje azóta is Nap körüli pályán kering.” /Chuck Norris/