A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 4., kedd

Nemzetközi költő

Nemzetközi költő vágya,
If future’s people remember,
Emlékkép ne „líratrágya!”
Legyen, hanem „The Rím Embör”.

Népek bőgnek: „Ha e sátán
Verset printel, jaj, mi már a
Legeslegelső sor láttán
Kezünk kulcsoljuk imára!”

„E attitűd torz és görbe!”
Mondá ógörög Gróf Éta:
„Elmaradott kortárs körbe’
Senki sem lehet próféta!”

„Súlyos anakronizmus, költő úr! A gróf szó a latin comes (útitárs, barát, kísérő) szóból alakult ki a római korban, vagyis az őket megelőző ógörögöknél még nem létezhetett! Ergo Gróf Éta állítólagos léte megengedhetetlen idő- és képzavar! Egy ógörög betűember különben sem beszélt soha újmagyarul! NEM ENG.!” /L. Latinka Lajos, a Görög Római Ókortani Füzetek (GRÓF) című archaikus alaplap antitalentum autokratája/

„Ötvenedik Latinka Lajos, mi?!  Anakronizmus, he?! Annyit tudsz görögül, mint egy görögdinnye! Elnézést kérek a görögdinnyéktől!” /Γροφ Κ (Ετα), ógörög bölcselő és dinnyedíler/

„A görögdinnye nem Görögországról kapta a nevét – hiszen egyetlen más nyelvben sem szerepel a nevében a görög szó – hanem arról, hogy gömbre hajazó formája révén könnyen gurul, gördül, azaz görög. Egyébiránt mivel a tökfélék családjába tartozik, ezért nem is gyümölcs, hanem zöldség, úgyhogy Gróf Éta úr jelen esetben zöldségeket beszél. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Lédús Leó, izzadt oroszlánszelídítő és jégkrém pálcikázó/

„Pálcikázó?! Hé, Lédús doki, nem tudod, hogy az emberek magyarul leírt nevében előbb van a családnév és csak utána a keresztnév?! Azonnal térj meg, add el a doktorátusodat és menj el vadakat térítő csuhásnak!” /Cikázó Pál, egyik helyről a másikra utazgató apostol/

„Én csakis a kortárs költészetet kedvelem, főleg, ha ilyen remekművek születnek. Rég jártam iskolába, de már annak idején az iskolában, magyarórán sem értettem, hogy miért tanulunk 50-100-200-500 éve elhunyt költőről, miért nem a maiak vannak a tananyagban. Ez a vers pl. simán beférne a tankönyvbe. Ezt a verset bármelyik próféta nyelvén elolvasnám.” /M. András, a költő legállandóbb és legkortárskedvelőbb kommentelője/

„Prófétanyelv?! Ézsaiás
Holt tengerből verset kiás
Héberül a tekercseken
S költőnknek nagy pofont leken!
eM úr, régmúlt s közeljelen
Is bőg, ha tán Frady jelen-
-ik meg s retteghet a jövő,
Ily gányt idő se tesz jóvá,
Simán lefagy tőle Java!”
/Jeremiás, a síró próféta/

„A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét! Ha bennük nem bízik, kérdezze mérnökét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas diagnoszta/

„Ház úr, a nép másról kérdez.
Nagyot rúg és kérdi: Térd ez?
Következő: Fej vagy gyomor?
Hej, nagy itt a költő nyomor!
Költő jobb utókort remél,
Kik majd bírják, ha már nem él.”
/Izom Igor, a Selejtes Igriceket Körülölelő Orbitális Lyuk (SIKOLY) című irodalmi mélyrepülés erődemonstrációs tördelőszerkesztője/

„Ettől költő, a nemzetközi költő
Végre eljutott Bécsig, a
Jól lelassult éticsiga.
De, hogy mér volt ilyen lasszú?
Mert az út volt irtó hasszú.
A rutafa sej, de megas,
Itt csak a rím a lényegas.
S ha vitatja ezt Gróf Ene,
Egye meg akkor a fene!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legéticsigalassítóbb kommentelője/

„Mondjad csiga, milyen a
Híres-neves Vienna?
Ismerik ott Fradyt is,
Tele vele a die Tisch?
Vagy der a Tisch? Egyre megy!
Illik párolt szegyre meggy,
Attól megy a csigahas
S nem csap le rá gigasas!
Rotty kést vala Ritty fene,
Vigye el a fittyfene!”
/Rütyütyü Rezsilla, nemzetközi éticsigaszakács és elmeroggyant német névelődíler/

„Mi ez a retardált rímrongyrázás?! Ki ez az elmegyógyintézetből létszámfölöttiként visszadobott közveszélyforrás?! Ez a versnek nevezett líratrágya egy olyan szintű szégyentelenkedés, hogy kinyílik az ember zsebében a benzinmotoros láncfűrész! Egy erősáram alatt lévő szögesdrótra ráharapó mókus szájpadlásának fájdalma egy érzéstelenítéssel beadott bolhacsípés ahhoz a kínhoz képest, amit én élek át, amikor egy kaotikus betűgörgeteg fölött meglátom a Frady Endre nevet és tudom, hogy munkaköri kötelességem végigolvasni a miazmás mentális öklendezését! Rettegek, hogyha Tóth Gabi lehetett idén az év énekesnője, akkor jövőre Frady Endre lesz az év költője?! A csapból is ő fog folyni?! Ó, anyám, intézd el odafentről, hogy egy a vízfejére hulló kőkoszorú okán mihamarabb Frady Endre utókora lehessek!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Remek ötlet, Robikám, kolosszális! Legyen Frady Endre az Év Költője! A díjjal járjon együtt egy szemtelenül magas összeg és korlátlan médiaszereplés! Robikám, mennek a tiszteletjegyek!” /Frady Endre… ööö… Drafy Nedre, a höltő kódolója/

„Az Év Költője Díj elnyerése alkalmából Frady Endre felolvasóestre kerül sor a jeles program alkalmából kibővített Puskás Stadionban. Az eseményre a világ minden tájáról özönlenek a tömegével visszaküldött ingyenes tiszteletjegyek. A Magyar Posta veszélyhelyzetet rendelt el.” /a NASA eltitkolt időgépéből megszerzett újsághír 2024 júliusából/

„Még hogy senki sem lehet próféta a saját kortársai körében! Nekem nincs olyan kortársam, akinek a körében ne lennék próféta. Már nincs…” /Chuck Norris/

2013. február 12., kedd

lila köd


kortárs költő ül a lila
ködben muhammad ali la-
-posra vert áldozatai
módján bár e boksz nem tai

nem mind alany ami fényel
s nem téríti őt e tény el
attól hogy állítmányig e-
-gy vers se jut el ha nincs ige

mályvakobold kormos üszke
ég lelkére amíg büszke
porásóval szikár port ás
modern lila anteportás


„Ez a mű csak Seöres Wándornak a Nyirkabáj c. egyszavas versével tehető egy piedesztálra, vagy esetleg még Pepssy Félix Melankólájával, bár sajnos egyikre se hasonlít, de ugyanúgy a totális hovátehetetlenség szabadesésével zuhan rá a felkészületlen, ám sóvárgó lelkek líravákuumos gyomorszájára. Rándul egyet és úgy is marad. E mű szétszedi, mondhatni lapra szereli az olvasót, majd addig üti-veri, amíg már egy őszinte katarzis is csak a véget hozhatja közelebb. Ez a boldogtalanságnak már-már olyan foka, mely legfeljebb a nagy Jaj Jenő Ürömpörköltjéből sajdul elő. Ám az a sajdulás korántsem ez a sajdulás. Itt a fájás olyan őszinte, mint zuhanó alpinistában az ááááááááááááááááááá!!! Áááááááállatjó! Menten magam alá alélok!” /Dr. Eltebölcsésszy Homány, versesztéta és prózamondóverseny zsűritag/

„Nana, Hománykám, nana! Ne hasonlítsd hozzám ezt a senkit, mert marokra fogok egy darabot az érzékeny alanyi lelkemből és addig csuvellázom a tajtra redőzött tokádat, míg bevallod, hogy belőlem plagizáltad a doktori címedet, te gnúagyú gőzhermelin!” /a nagy Jaj Jenő, cizellált lelkű kortárs költő/

„Na végre! Megmozdult valami. Lehet ugyan, hogy csak az orrom hegye, mert nem bírja a versből áradó dillettantizmus macskavizeletre hajazó ízét-bűzét, de mégis csak mocorog. Ha véletlenül egyben nyeltem volna le működés közben egy betonkeverő gépet, az sem tudná jobban felforgatni a gyomrom, mint ez az SMS nyelvű klapanciáta! Ettől még Assisi Szent Ferenc is minden bizonnyal habzó szájjal sikoltozva és puszta kézzel kezdte volna széttépni a mező vadjait és az ég madarait. Ha jó anyám megtudná, hogy elolvastam, ráfektetne a térdére és a hátamon törné el a karját.” /Puzsér Róbert, kritikus és bulvárirtó celebvadász/

„Érdemes szót ejteni a lila ködről, bár szívem szerint nem nevezném meg sem a színt, sem a légköri jelenséget. Egy szín megnevezésével meg nem nevezetté nyilváníthatnánk-e az összes többit és ki tudja, mi történne a kihagyott légköri jelenségekkel? Van-e jelentése a versnek? Ha van és elmondjuk, akkor vajon nem hallgatjuk-e el a többi jelentést, amit esetleg másoknak jelent? Ha versnek nevezzük, nem orrol-e meg a többi műfaj? Esetleg maga a vers műfaja? Lehet-e valódi faj a műfaj? Kijelenthetünk-e egyáltalán bármiről bármit anélkül, hogy valamit ne szorítanánk háttérbe? Mondhatunk-e akármit egyáltalán? Szerintem talán, de csak akkor, ha kellően hosszan tesszük, hogy egyrészt minél többek szájízének megfeleljen, másrészt, hogy megtöltse a szerződéses tartalmat. Ezt gondolom tehát e versről, de lehetnek mások, akik vagy ennek az ellenkezőjét, vagy urambocsá valami közbensőt gondolnak. Legyünk kőkemények és merjünk mindenre bólogatni!” /Török Gábor, szókimondó elemző/

„Purpura obducto – der lila Nebel – a lila köd… Immáron bevallhatom, hogy azért mondtam le az őrállói hivatásomról, hogy legyen időm ezt a művet hosszasan tanulmányozni. Már fel is kértem Google bíborost a latin és a német fordítás elkészítésére. Pá, híveim, pápá!” /XVI. Benedek, ex-pápa/

„Fényel?! Fééényel?!?!?! Nem zavarik, hogy forogom az síromban-ben?! Suk-sükölés is lesz?!” /Lőrincze Lajos, néhai nyelvész professzor/

„Csupa kisbetűvel írtad a nevemet, te cirkálósúlyú pondró?! Nesze egy jobbhorog! Na, ez jól elkenődött! Mossák már fel, mert összerímeli itt nekem a padlót!” /Muhammad Ali, nehézsúlyú profi boksz világbajnok/

„Ki a nyavalya az az anteportás?!” /mályvakobold/

„Őőő… Hannibál Anteportás görög hadvezér volt, aki idomított zsiráfokkal kelt át a Kard hágón és állandóan hátrafelé kellett nyilaznia, mert elöl útban volt a zsiráfnyak, aminek a tetején ott volt a zsiráf feje, amire rátett egy almát, hogy nyíllal lelője, de nem tudta, mert az almát az oroszok ellopták és Trójába vitték, ahol a falósejtek megették és Molotov koktélt ittak hozzá, de ő a Napóleon vezette porosz tankhadosztály segítségével elfoglalta Bécsnek büszke várát és onnan bombázta ki Trójából a megszálló afrikai csapatokat, majd megölette testvérét Heródes Anteportást és német-római császárrá koronáztatta magát a Duna jegén… Közvetlen ezután… De tanárnő úr?! Hogyhogy egyes?!” /Kamu Kálmán, érettségiző diák/