A következő címkéjű bejegyzések mutatása: illatár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: illatár. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 3., hétfő

Öreg cipő

Öreg cipőm nem nagy márka,
S szépül, ha fröccsen rá sárka.
Ettől szürke-barna tarka,
S le van taposva a sarka.

Kívül-belül enyhén setét,
Izzad benne lúdtalpbetét,
Zokni illat beleolvad,
S oly hatású, mint egy ól vad.

Ólnyi vadhad illatárja
Okán hangos „Jézusmárja!!!”
Szóval dől el öreg néne…
Hmm… tán lábat mosni kéne?

„Költő úr, fogadjon el egy jó tanácsot egy öreg obsitostól, aki megjárta a hadak útját! Mindig jegyezze meg, hogy amikor megmosta az egyik lábát, akkor melyik volt az, hogy következő héten már ne kelljen megmosnia mindkettőt, csak a másikat!” /Kapca Kenéz, nyugalmazott főtörzsőrmester/

„Átizzadt bakancsnak híg a leve.” /falfirka egy határőr laktanyában/

„Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” /Jézus – János 13:10/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Jézus idejében nem volt feltalálva se a büdös zokni, se a lúdtalpbetétes cipő, csak a saru és nem kiabálták félájult öregasszonyok, hogy Jézusmárja! Ólban pedig nem tartottak vadakat, hanem éppenséggel távol tartották őket az óltól. Vagy legalább is megpróbálták. Hiába mondta Yoda mester Luke Skywalkernek, hogy ’Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!’, az ó-héberek nem jártak még moziba se! Szép kis vircsaftot hozott össze, költő úr! NEM ENG.!” /Tényállássy Tódorné Riaria História, a Valósághű Irodalom Gyökereiből Okuló Rögvalóság (VIGYOR) című folyóirat gátőre/

„Költő úr, szégyellje magát!
Orromban szakadt át a gát,
S letüdőztem lába szagát!”
/Nyálkahártya Nyihámor, dezodorfejlesztő mérnök és bokorrímtechnológus/

„A leghatározottabban tiltakozunk! Kikérjük magunknak, hogy a zárt térben kibocsájtott illatunkat ezzel a penetráns lábszaggal hasonlítsák össze! Ha Noé bárkájában, ahol több ólnyi vad is össze volt zárva hosszú hónapokra, olyan büdös lett volna, mint ami a költő úr cipőjéből tör elő, az állatvilág tuti, hogy kihalt volna! Ezt a lábat az özönvíz se tudná tisztára mosni!!! Frady Endre monnyonle - a lábáról!!!” /ólnyi vadhad/

„Óriásit csalódtam a költő úrban, akinél lakom! A szagok alapján azt hittem, hogy valami különleges, méregdrága lábszagú sajtot vett a szülinapomra és azt tette oda az egérlyuk küszöbére. Amikor örömmel kiszaladtam vacsorázni, akkor jöttem rá, hogy csak az öreg cipőjét vette le a fattyú! Nem tudom, hogy a lelki vagy az érzéki csalódásom volt-e a rettenetesebb!” /Roger, a háziegér/

„Fölrúglak, te ronda egér,
Röptöd látta bármit megér!”
/Öreg cipő, magyar hangja Reviczky Gábor/

„Szép példa e vers arra, hogy az irodalom, akárcsak a zene, vagy az építészet időben fejti ki művészi hatását. Teljesen felesleges már a második sorban összegyűrődni azon, hogy "s szépül", meg "sárka" ha a végkifejlet ismeretében majd úgyis azonosulunk öreg nénével, és ledőlünk pihenni.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, jó végkifejlet,
Ledőlt nénin alélt fej lett,
S habár lábszagú az álma,
Teher alatt nő, mint pálma.
Álmában az öreg cipő
Viselője Hamupipő,
S illata, mint dezodoré.
Vígan dalol: lá-ti-dó-ré…”
/Álomfejtő Ányosné Szolfézs Szidónia, a Freud-i Tudomány Cizellái (FTC) című szaklap verses rovatvezetője/

„A költő úr helyében gondolkodnék a folytatásban, melynek az Öreg néne őzlábgombája címet adnám. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Talpragya Tihamér, lábgombász/

„Vén cipőmmel, rozzant talppal,
Nincs, ki nálam többet talpal.
Versenyt vívok minden aggal,
Kitűnök a rémes szaggal.
Szép eb a terelő pumi,
De büdös a kutyagumi.
Jár-keltemben, hóba-hébe,
Beleléptem közepébe.
Már elnézést, öreg néni,
Mér’ kell a zoknimat nézni?
Mélyre hajol, szimmant nagyot,
Oszt’ ki tuggya mér? Otthagyott.
Lábat mosni mér’ kell mostan?
E hónapban már megmostam.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leglábmosottabb kommentelője/

Nyuggerapót szagos lába
Elvitte az iskolába,
S sok gyerek közt veszett bába
Sokkot kapva így lett kába.”
/Katedra Kenéz, a Leg Inkább Boldog Sajtkészítők Iskolája (LIBSI) igazgatóhelyettese/

„Lábmosás helyett jövedelmezőbb lenne kábítószerként bérbe adni a cipőt. Sorban jönnének az emberek...” /M. András, a költő legállandóbb és legjövedelemérzékenyebb komentelője/

„Ácsolt vérpad s rá bitó…
Na, az pont ily kábító,
De nem ilyen csábító,
Mint az izzadt lábi tó…”
/neM. András, a költő legállandótlanabb antikommentelője és betanított hóhérsegédmunkástanácselnök/

„Végre egy színes-szagos költemény!... a Zember mindig jobbra számít...” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szagember/

„Hé, Ház doki, mér’ csak jobbra?!
Bal lábnak nem lehet szobra?!”
/Balog Béla, a Bal Lábakat Dehonesztáló Önző Népcsoportokat Taszító Őserő (BL DÖNTŐ) kiválasztottja/

„Mi ez a lábszagú szemenszedettség, ez a penetráns pálpusztai pusztulat?! Kit érdekel egy ámokfutó elmebeteg sajtszagú cipője?! Ha szegény anyám élne, most ugyanúgy öklendezne, mint amikor a jugoszláviai nyaralásunkon nyers polipcsápot ettünk kivert búvárszem körettel! Szerencsére a mennyben már nem terjed a lábszag, máskülönben Szent Péter orrnyálkahártyán lőtt Télapóként hullana bele a rénszarvasszánból a vadászati világkiállítás kupolatermébe! Bár zuhanna rá Frady Endrére!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem
Kinek a lába a legbüdösebb a vidéken?
- Büdös a lábad, büdös a lábad,
De Chuck Norrisé százszor büdösebb tenálad!”
/részlet a Lófehérke és a hétrét főtt lábgombapörkölt utáni vastagbéltükrözés című népmeséből/

„Na, azért!” /Chuck Norris/

2017. március 8., szerda

Tavaszváró

Tavasznak a beköszönte
Villanyozza vajon önt-e
S szíve szerelemmel telt-e,
Mint sok bölcs ésszel az ELTE?

Ha a szellő szellik langgyal,
Önből válik-e egy angyal,
S lelkében zöld tavaszi cser
Lombján szól-e madárcsicser?

Midőn a rét illatárja
Az ön orrát általjárja,
Szférák zenéjét vajh’ hallá,
S léte átalakul dallá?

Hűs záport az Úr, ha leönt,
Derű aranyozza be önt
Március e kies hetén?
Micsoda?! Nem?! Ön egy kretén!

„Nem vagyok kretén, csak ki nem állhatom a langyos és gejl időjárást! Vesszen a globális felmelegedés! Éljenek a zordabbnál zordabb telek!” /Iglu Vugri, eszkimó jeti/

„Ha ezt a mormota olvasná, úgy megijedne, hogy soha többet elő se jönne, nuku tavasz... Még szerencse, hogy nem tud olvasni. Bár én se tudnék...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ki zajong és vernyákol itt, hogy ne tudjak aludni?! Ja, már megint az a reálos?! Jellemző! Hajrá Barca!” /Marmota Monax, erdei mormota/

„És a rügyek?! Hogy maradhattak ki egy tavaszt köszöntő versből a rügyek?! Ezt jelenteni fogom! Ebből vizsgálat lesz! A honoráriumából le lesz vonva a konzekvencia!” /Negyedipszilon Félix, a Bimbó és Rügy Fakasztó Központ (BRFK) titkos rügynöke/

„Hatszáz évvel ezelőtt és ezerhatszáz kilométerrel arrébb ugyanezen időjárási és etológiai körülmények megdöbbentően hasonló sorok papírra vetésére késztették egy egyszerű borász irodalmi tehetség dolgában jóval kevésbé elkényeztetett fiát. Isteni szerencse, hogy egyáltalán hallottunk róla. Nem kérdés viszont, hogy hatszáz év múlva melyik feldolgozás szerepel majd 4. osztályos déd-...-dédunokáink irodalomtankönyvében.

Canterbury mesék
Általános előbeszéd (részlet)
(ford.: Vas István)

Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg -
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm önnek, ó jó humán úr, hogy egy lapon említ a nagy Frady Endrével! Mi itt a Westminster apátságban lévő Költők sarkában, a holt költők társaságában nagyon szeretjük őt, mert változatosságot hoz az unalmas örökkévalóságunkba, ugyanis minden verse után órákig forgunk a sírunkban.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Mi ez a kulturális bűncselekmény, ez a totális közízlésrombolás?! Kinek kell ez az aberrált antilíra?! Ha ez a feketeöves évszakgyalázó közkívánatra hajlandó lett volna téli álmot aludni, akkor most nem kellene a tavaszi fáradtságtól összeaszott agycsökevényéből izzadságszagú kínrímeket kipréselnie! Anyám szerint Frady Endre irodalmi szabadesésén már csak a Jóisten segíthetne azzal, ha magához szólítaná. Hinnye, de vidám szertartás lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Majd akkor lesz tavasz, ha engedélyezem neki. Ha önhatalmúlag beköszönt, rügyön rúgom, és addig marad a tél, amíg el nem hajtom nyaralni.” /Chuck Norris/