A következő címkéjű bejegyzések mutatása: huszár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: huszár. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 7., hétfő

Nem jó...

Nem jó lenni Darth Vadernek,
Ha Luke Skywakerek nyernek.
Nem jó lenni kis tevének,
Kire ülnek dagi vének.

Nem jó menni katonának,
Aki huszár s vágtat fának.
Nem jó enni ásónyelet,
Hogyha megfullaszt a nyelet.

Nem jó köpni vertikális-
-an, mert visszahull a nyál is.
Nem jó futva horizontot
Kergetni, mert sosincs pont ott.

Nem jó az se, minden, ha jó,
S nyaralni visz álomhajó,
S tiszta vízben ugrál nagy hal…
Hisz’ végül mindenki agyhal.

(haláltáncz!)

„Sok minden nem jó ebben a mai világban, már csak a Frady Endre-versek olvasása mentheti meg az emberiséget.” /M. András, a költő legállandóbb és leghurrápesszimistább olvasója/

„Csak a Frady Endre versek olvasása menthet meg minket?! De hát az maga az agyhalál! Köszönjük, M. úr, de hadd pusztuljunk inkább a magunk módján!” /az emberiség/

„Jól látja, M. úr, hogy költő ezúttal a csupán rá jellemző önfeledt hurrápesszimista opusszal taglózza le a csak evilági léhűtők henye felszínességre hajazó tartalmatlan gondolkodásmódját. A vertikálistól derékszöggel eltérő horizont a derekassággal szöges ellentétben álló derekatlanság, azaz ószittyául csumony, röghöz kötött antitézise. A csillagok háborújától a történelem órai huszárháborús felelet csillagos ötöséig megtett út túlterhelt teveháton sem egyszerű, de vertikális és horizontális tartomány közötti Halálcsillagról srégen köpött álomhajónak bizony híg a leve. Vader nagyúr se agyra gyúr. Buli van!” /Csumonyi Csomóné Csutorai Csillagka, az Anyám Borogass Citromhéjjal! (ABC) című irodalmi vitaminbomba agykárosultja/

„Hohó, M. úr, hohó! Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse. – Lex optimi, az optimizmus törvénye.” /Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716), német polihisztor/

„Igen nagy hiábavalóság, minden hiábavalóság! Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!” /Bölcs Salamon keserű remixe/

„Műkézben fénykardot tartok,
Hátha rám támadnak Darthok,
Meg még egyéb sötét lények,
Kiket vágok ketté… Hé! Nyekk!”
/Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Luke Skywalkert csak a felületes szemlélő tarthatná sikeres, boldog embernek. Pszichológia szempontból egy totálkáros roncstömeg. Gondoljunk csak bele, hogy édesanyja belehalt abba, hogy megszülte; élete nagy szerelméről kiderült, hogy a húga; az apja pedig belehalt abba, hogy meglátta a saját szemével! Emellett az uralkodó elektrosokkolta, egy sikertelen párbaj nyomán műkezet viselt és egyetlen állandó barátja egy füttyökkel kommunikáló háztartási robotgép volt. Én ugyan általában vele voltam, de bevallom, elég nehezemre esett.” /az Erő/

„Zömmel rossz e földi zöm lét,
Ritkán kapunk mannás zsömlét,
Ám az öröklét már kóser,
Ha odafent habzik jó ser!”
/ismeretlen kóser serfőző csodarabbi verse/

„Mi van költőcske, nem tud egészben lenyelni egy ásónyelet, oszt’ elfutni a horizontig oda-vissza kétszer?! Ilyenek ezek a műkajákon élő elpuhult városi ficsúrok, ezek az angolvécén pipiskedő panelprolik! Ha meg fölköp, akkor alá is áll a marhája?! Olyan satnya ez az elkorcsosult, horpadt mellű városi értelmiség, hogyha emberesen elszellentem magam, rögvest fellövetik az elsőfokú viharjelzést!” /Bőbélű Béla, Csumonyszentzegernye polgármestere/

„Én csak azért szeretek ásónyelet nyelni kapanyél helyett, mert ha nyelés közben elsül a kapanyél, akkor a gyomorégés eloltása érdekében egészben le kell nyelni egy nyomva tartott tűzoltó készüléket, ami miatt utána csak a kert végi fabudira enged kiülni az asszony, nehogy összetörjem az angolvécé porcelánját!” /Vastagbél Vendel, Csumonyszentzegernye alpolgármestere/

„Nem jó lenni, nem jó lenni
Pacalpörköltet kell enni
Költő Úr meg örüljön
Versmentesen leüljön!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha díjas élvhajhász/

„Egyen pacalt, kinek lova
Fejből kirúgta az agyát,
S büdösszájú orvoskoma
Spatulázzon benne nagy Ááááá-t!”
/F. Endre, pacal- és spatulautáló költőgigász/

„Ahogy finn nyelvrokonaink szerint a szauna a szegény ember orvossága, úgy a nyereg alatt puhított pacalbüdös lovaikról vertikálisan köpködő ugari ugorok szerint Frady Endre a lelki szegények még lelki szegényebbé tevője, a megtaposott emberek még tovább taposója, a horizontálisan földön fekvők földdel betemetője, az ásónyelet nyállal nyelők nyögvenyeletője, a magyar anyák szemmel verője és a falinaptárkultúra összekiszeltündézője! Frady Endrével, ezzel a tömegeket szellemi topronggyá pusztító agyhalál közeli élménygörénnyel szembeni keresztényi megbocsájtás nem azt jelenti, hogy kerülje el a szent inkvizíciót, hanem hogy gyors máglyahalállal mielőbb túl legyen rajta! A pokolban majd úgyis megtudja, milyen érzés volt őt éhgyomorra olvasni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A teljes Skywalker klán és az Erő haverjuk összes szuperképessége említésre alig méltó lábjegyzetként szerepelt az én bölcsődei alapképesség vizsgálatom pár ezer oldalas zárójelentésében. A nagy információözön közepette úgy tudta csak előfacsarni a elméjéből, hogy koponyaprésbe fogtam az aurám leglágyabb részével, hogy bele ne pusztuljon. Agyprésbe pusztulni nem jó…” /Chuck Norris/

2014. június 4., szerda

Mardosó éhség

Engem szilaj éhség mardos,
Mintha bennem kivont kardos
Huszársereg-féle roham
Lenne, pedig kéne jó hamm!

Gyomrom űrje épp oly akut,
Mint idült aszálykor a kút,
S bélvizenyőm immár pangó.
Kezdődik a haláltangó?

Éhség fő- és nem csak alok
Abban, ha tán éhen halok.
Halnék is, de jönnek delek,
Úgyhogy inkább ebédelek.

„A költő érzékenyen fordul egy olyan komoly társadalmi tömegprobléma felé, mint a reggeli és az ebéd közötti éhhalál. Az olyan képek, mint a haláltangó a gyomor űrjének pangó bélvizenyőjében, a költőt már-már a vizualitás Vivaldijának, a nagy Csobánkay Lepnyőnek a világába emelik. Ugyanúgy, ahogy Csobánkay Lepnyő híres egysorosa, a ’Hanyatt vetem magam a hátam közepébe’, ez is a mindent jelentő semmi körül forog, csak itt a váratlan happy end rózsaszínűre festi a katarzis tragikus lepkehálóját.” /Vernyák Veronika, a Fa- Fém- és Üvegfúvósok Lapja tördelőszerkesztője és amatőr UFO szakértő/

„Boldogult uram nevében kikérem magamnak ezt a vérig sértő összehasonlítást! Ebből kegyeletsértési per lesz, akárki meglássa!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Van egy szint, ami alá az ember akkor sem megy le, ha hetven vudu öregasszony szurkálja tűvel a viaszbábuját. Frady Endre ezek szerint nem is ember, hanem valami huszadrangú csehszlovák sci-fi paródia elrontott jeleneteiből is kimaradt rímrobot. Anyám szerint ez a ’Zmrzlina na Marsu’ (Fagylalt a Marson) c. film volt. Frady Endre magyar hangja Csobánkay Pufi. Lett volna. Te jó ég, hová kerültem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító, hogy Frady Endre dilettantizmusa miatt szegény férjem nem kapta meg élete első és utolsó szinkronszerepét! Emiatt bánatában kivándorolt, alulról föltörve monoton kizsákmányolással rengeteg pénzt harácsolt és eltorzult jellemmel céltalan milliárdosként élte le szürke életét.” /özv. Csobánkay Pufiné Zsír Zsanett, a Bostoni Kőgazdagok Klubja (BKK) arca/

„Éhség… hmmm… éhség? Sajnos nem ismerem ennek a kifejezésnek az értelmét, de szólok az államtitkárnőmnek és harminc munkanapon belül utánanéz.” /Dr. Toka Pál, Gyermekétkeztetési Miniszter/

„Én a magam idejében nem csak a feleségeimet fejeztettem le, hanem az udvari költőimet is, mégpedig akár egy rossz strófáért is. Frady Endre ennek a versének a végét nálam már nem érhette volna meg.” /VIII. Henrik, angol király/

„A költő úr nálunk ebédelve szokta enyhíteni mardosó éhségét és étkezés végén a kenyérrel olyan alaposan kitunkolja a szaftot, hogy utána már el se kellene mosogatni a tányérját. De persze mi elmosogatjuk ám!” /Mr. Kisbig, a Kisbig Kifőzde tulajdonosa/

„Egy vers, aminek olvastán úgy arcon rúgtam magam, hogy szikrázott a nagylábujjam.” /Chuck Norris/

2013. szeptember 13., péntek

Kard és szerelem II.


Kard Kösztény az ifjú huszártiszt olyan, de olyan szerelmes volt a bájos Böszményi Butéliába, hogy ez az érzés teljesen vakká tette. Bamba vakságába észre sem vette, hogy fordítva ült a lovára. Csak lógott boldogan a ló hasa alatt, a fejébe szállt vértől veres arccal bárgyún mosolyogva, és az sem zavarta, hogy az állat minden lépésénél kobakon rúgta. Álmodozásából csak a tarkójára spriccelő langyos lóvizelet riasztotta fel. Körülnézett és meglátta Vitéz Böszményi Böhönc dandártábornok tótágast álló házát. Döntött:
- Hóóó! Most leszállok és megkérem a bájos Butélia kacsóját!
Bekopogott. Bentről borízű ordítás felelt:
- Ki az?!
- Kard!
- Ki?!
- Kard!!!
- Micsoda?! Kard ki kard?! – szakította fel az ajtót a dandártábornok és egy villámgyors szablyasuhintással levágta az ifjú huszártiszt lóvizelettől csöpögő orrszőrzetét. – Na, mondjad, miért ébresztettél fel az ebéd utáni szundikálásomból?!
- Én csak, én csak… az Ön lányát… a lánya kezét szerettem volna kérni…
- Mindjárt! – böffent az öreg és beviharzott a házba. Egy sikoly hallatszott és a dandártábornok már hozta is kifelé a bájos Butélia balkarját. – Tessék, itt van! Jó lesz ez, vagy hozzam inkább a másikat?
Kard Kösztény elkérte a kart és megvakarta vele a hátát. Elégedett mosoly öntötte el az arcát:
- Végre meg tudom vakarni a hátam közepét! De jó!
- Minek örülsz, te huligán?! – ordította az ajtón kiszaladó Butélia és megmaradt kacsójával hatalmas nyaklevest kevert le a másik kezével a hátát vakargató kérőjének. Nagyot toccsant az ifjú huszártiszt lóvizeletes arca.
- Ne legyél már félkarú tapló! – kiáltott rá a lányára egy hegyeset pökve a dandártábornok.
- Jó apuci, nem leszek! Ígérem, hogy megjavulok! – mondta Butélia és cuppanós puszit adott apja megenyhült tekintetére, majd a szemgolyót kiköpve a kérője karjaiba omlott…

Kard Kösztény aznap szerelemittasan ment haza, és ha a másnapi csatában leendő apósával egyetemben miszlikre nem szabdalták volna, akkor boldogan éltek volna, míg meg nem halnak. Így azonban csak ő élt boldogan, míg meg nem halt. Butélia viszont egyedül maradt, világgá ment és a világirodalomba fojtotta bánatát. Késői haláláig William Shakespeare, Lev Tolsztoj, P.G. Woodehouse, P. Howard és Henryk Sienkiewicz művészneveken alkotott maradandót. Utóbbi nevét sosem tudta helyesen kiejteni, de nem is akarta...
… És elközelített a vég. Amikor a százhuszadik születésnapján egy a térdei közé szorított borosüveg beszorult dugóját akarta kihúzni, az üveg nyaka képlékenyen megnyúlt, a bájos Böszményi Butélia pedig egyensúlyát vesztve kizuhant a vár legmagasabb tornyának ablakából, egyenesen a vizesárokban lubickoló krokodilok közé. A krokodilokat a kezében lévő nyúlt nyakú üveggel ugyan agyonverte, de amikor letelt a számára megszabott idő, hirtelen megboldogult, úgyhogy végül is boldogan halt, míg még élt.
A nyúlt nyakú borosüveget pedig a népnyelv azóta is butéliának hívja.

2012. szeptember 14., péntek

A szerelmes huszár


mottó: Sietni emberi dolog, de állati veszélyes!

A tragédia előtti percek (Frady Endre felvétele)
Szerelmes a nyalka huszár,
Vágtatna a kedveséhez,
Ám a nagyvárosi busz ár
Miatt lova folyton fékez.

„Rút BéKáVé, abcúg buszok! –
- nyerít a ló – Ez így gyatra
Sebesség! Gyorsabb, ha úszok!”
S lekocog a Duna-partra.

Tragikus lesz itt e mese:
Huszár hullámsírján nőnek
Stégek s beáll hű kedvese
Bús vízibuszsofőrnőnek.