A következő címkéjű bejegyzések mutatása: homu. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: homu. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 22., kedd

Por

(dalmű)

Porvalómra van egy nagy ok:
Porból lettem, porrá vagyok.
Illetőleg porrá leszek
S percegnek majd holti neszek.

Ámde most még tart e porlét,
Búfelejtőn iszunk borlét,
Mint amatőr futball portás,
Ki lyukra vetődve port ás.

Por és homu vogymuk mi ma,
Égre belőlünk az ima
Transzcendensen teleportál,
S lelki könyűt nyel e por tál.

Ráncul rajtunk régi orca,
Porcelánul térdünk porca,
S szánkból kihullik a por fog…
Ezért felelni a kor fog?

Öregkori náthás orrlik
Össztüssztől erősen porlik.
Végül eldobban a por szív,
Ha a házmesterné porszív…

Így élünk mi, apró morzsák,
Mígnem benyakal a porzsák…

(versmegzenésítő: Dvořak)

„Port ugyan még sosem szívtam, csak füstszűrős Symphoniát, de az új világ farkastörvényei mégis arra kényszerítettek, hogy csehül állván, megzenésítsek bármit, ami szembe jön. A halott klasszikusok között viszonylag fiatal voltam, kellett a pénz…” /Antonin Dvořak (1841-1904), cseh zeneszerző/

„Súlyos anakronizmus, zeneszerző úr! Maga – némi képzavarral élve - már 68 éve fűbe harapva szagolta alulról az ibolyát, amikor először forgalomba került a füstszűrős Symphonia! Maga már rég por volt, amikor utóbbiból először hamu lett!” /Dr. Isa Vogymuk, őstörténeti hozzáértő/

„Ó, igen! A múlandóság örökzöld témája kőmosott vintidzs kiadásban, ajándék bérlettel a reinkarnáció tanfolyamra. Carpe diem, halandók, az élet egyre drágább, de egyszer élünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, már megint egy pénzpazarló humánértelmiségi! A forint nem por, hogy csak úgy szórjuk! Bár, ha jobban belegondolok… Mindegy! A lényeg, hogy egy átlagember olyan ritkán karnálódik rein, hogy luxus erre bérletet ajándékozni! Bőven elég a zóna adagú gyűjtőjegy!” /Fösvény Fridolin, a Fölösleges Uniós Költekezést Annulláló Rendészet (FUKAR) költséghatékonysági főelőadója/

„Ahogy olvastam minden betű után elporlott egy agysejtem, ez egy idegméreg. Nem is vállalkozom arra, hogy kétszer nekifussak ennek a rettenetnek. Ássuk el ezt a "művet" mélyre nyomban... Béke poraira.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Egérszájban sóhajt egy sajt:
Jaj, engem a balsors úgy sújt,
Porlok, mint egy reál agysejt.”
/Rokfort Rezsilla, a Kancsalrímeket Őrületig Aljasító Gyülevészhad (KŐAGY) szagbarbárja/

„Vegyes érzésekkel tudatjuk mindazokkal, akik megpróbálták elviselni, hogy egy hibásan beillesztett kancsalríme meglazulása következtében Rokfort Rezsillára ráomlott egy célt tévesztett csasztuskája és maga alá temette. A költőnő a helyszínen életét vesztette. A szándékosan késve érkező irodalombarát mentősök meg sem próbálták újraéleszteni. Emlékét igyekszünk minél hamarabb elfelejteni. Hamvait elszórakozzuk. Béka poraira!” /Pokol Pál, kegyszerdíler/

„Koszos ez az airport,
Zuhanó gép ver port.”
/Feketedoboz Friderika, a Légikatasztrofális Stewardess Dalárda (LSD) szövegírója/

„Halálos sportbaleset!!! Egy amatőr atlétikai versenyen rúdugrás közben életét vesztette a hétpróbás Feketedoboz Friderika, akinek fejét egy alacsonyan szálló repülőgép orrpropellere zúzta porrá. A gépet engedély nélkül vezető vak osztrák nyugdíjas segítségnyújtás helyett katapultálással próbált elmenekülni a helyszínről, ám balszerencséjére ejtőernyőjével pont a szomszéd telken zajló katonabál légvédelmi díszsortüzében landolt. Az áldozatokat laboratóriumi körülmények között próbálják rekonstruálni.” /MTI/

„Mi ez a demoralista önokádattal beporzott szellemi környezetgennyezés?! Főpolgármesteri kalandozásom után békésebb vizekre evezni vágyván vissza szándékoztam vonulni a kulturális térbe, erre rögtön a legelején mi böffent pofán, ki rottyant szembe?! Felebarátaim és felebarátnőim, fogjunk végre össze és verjük bele ennek a félnótás fűzfapoétának a tömpe orrát a saját tömegpusztító kultúrmocskába! Anyám, ha már megvédeni nem tudlak, legalább bosszút állok a Frady Endre miatt irreálisan magasra szökő vérnyomásodért!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minden testépítő olyan izomport szeretne enni, amiből én vagyok összegyúrva, de a rossz hír a számukra az, hogy nincs már, mert mindet felhasználtam, amikor önmagamat teremtettem.” /Chuck Norris/

Jaj, Chuck, jaj, Chuck, jaj, Chuck,
Megjön az eszed maj’csak?”
/az Úr/

2015. február 12., csütörtök

Fisztula

Hogyha megtámad a sipoly,
Koloproktológus sípolj
S piros lapot mutass neki,
Éles szikéddel metszve ki!

Vágott végbél ritkán rikkant
Megríkatván másszor víg kant,
Kinek alfele fáj vadul,
Mint a bélfelkelés, ha dúl.

Alfeleim latiátok
Szümtükkel isapur átok
Buabele nyuhhadását,
Amint srég belemen ás át!

Szikétől, ha megtisztul a
Sipolyozott bélfisztula,
Ágytálba hullt ego romok
Között fáj, ha fekve nyomok.

„Patrząc na ten werset Bałem czytanie przetoki - Vistula wierszyk kilka, ale na szczęście poeta nie używać!” „A verset látva féltem, hogy fisztula – Visztula rímpárt fogok olvasni, de  szerencsére a költő nem használta!” /Zbigniew Przetoka,  gdanski középiskolai tanár és maszek hajóács/

„A kivándorlásból kikontraszlektált itthon ülő értelmiség beteg lelkét befogadó beteg teste a Homo Degenerens archetípusa, mely az ősmagyar pszeudo-gyógyítás porig alázó mechanizmusán át jut el az ágytál létre hajazó senki lét akármista nihilizmusába. A remek páratlan páros rímek duzzadt tályogként feszegetik a mű ülve nyomástól hasadozó kereteit. Megszabadulhatatlan evidencialíra!” /Brumm Brúnóné Dőre Dóra, veresegyházi magyartanár és amatőr maszek medveidomár/

„Na, mi van költő úr?! Csak nem fél, hogy alfélbe vágják és elfelejtik összevarrni, oszt’ egyszer csak alul kizuhan saját magából?! Hja, kérem, aki máshoz kínrímet vág, magába vágódik a bele! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maszek hentes-mészáros/

„Nem én sípolok, hanem a tüdőm, mert az összes sipoly műtétet az ötödik emeleten végezzük és már hetek óta rossz a lift! Ráadásul a liftszerelőnk kivándorolt Rómába, ahol a vatikáni Páternoszter kft alkalmazottja és most ötször annyit keres, mint én! A helyette gazdaságilag bevándorló Juszuf viszont csak a repülő szőnyegekhez ért, az meg itt nincs, csak linóleum!” /Dr. Altáj Alfonz, koloproktológus/

„Szent bélcsavar, hát mi az elkorcsosult mélyrettenet ez?! Az irodalmi guanó tipikus esete! Mindig ilyesmi keletkezik, ha egy önjelölt költő a testének butábbik végét használja arra, hogy kigondolja, mit írjon az intelligensebb felének fájdalmáról. Anyám szerint a gyulladt fisztula nem annyira kellemetlen, ha se ülni, se állni, se feküdni nem akar az ember. Na, azt hiszem, itt az ideje elvennem tőle a levitációs varázskönyvét és ezzel a bélverssel együtt elégetnem, hogy isa pur és homu se maradjon belőlük! A költő pedig nyuhhadjon ki buabeleül!” /Puzsér Róbert, kritikus és vogymuk/

„Egyszer nekem is volt végbélsipolyom, de sarokkal kirúgtam a szájamon keresztül. Azóta féregjáratként kering a világűrben és lefejeli a szembejövő fekete lyukakat.” /Chuck Norris/

„Pfúj, költő úr, ez undorító! Éppen ebédelni készültem, de úgy elment az étvágyam, hogy kénytelen vagyok a patkányaimnak odaadni a frissensült denevéres hurkámat! /Vlad Tepes alias Drakula gróf/