A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hajnal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hajnal. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 22., szerda

Tavaszi óraállítás

Falióra ütött: Kettő!
Megkordult a madár gyomra,
Jó nagy lélegzetet vett ő,
S átkakukkolt pont háromra.

Eltűnt létünkből egy óra
Végleg, mint sosemvolt izé,
Mi felült egy hanta-lóra,
S minket nem kárment már Bizet.

Se Beethoven, se Bach, se Liszt
Nem szerz’ időt zene helyett,
S futni nem enged fűre Liz-t
Óra, mit meg madárfej ett.

Száll az időfaló kakukk,
Csőrében percvéres agyar,
Sajtó jő, villannak vakuk,
S órát állít, aki magyar!

„Két lehetőség között őrlődöm: vagy egyszerűen absztrakt koholmány, érthetetlen sorokkal, vagy már túl nagy felfoghatatlan magasságokban jár a költői gondolat. Egy újabb a világ nagy rejtélyeiből, megfejtése nem egy órát vesz el a létünkből, ez az egy biztos...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, ez nem vagy-vagy, hanem is-is, de nem középisis fokon ám!” /F. Endre, költőgigász/

„Irodalmilag az időtemető versek rendjébe sorolható, azon belül egyedi fiókba kerül: az időmértékes vers Frady-féle antitézise. Pszichoanalitikailag az elmúlástól való ősi szorongás megszemélyesítésnek álcázott ellenségkép-keresésben történő feloldási kísérleteként értelmezhető. Zeneileg: nem értelmezhető. De a Moha és Páfrány főcímzenéjének egyidejű hallgatása enyhíti a káros mellékhatásokat: https://www.youtube.com/watch?v=TjwxgL4AoLY ” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Anyám szerint ez a vers rossz, de szerintem túl elnézően ítéli meg, mert ez a slendrián klapancia még a bűnrossznál is bűnrosszabb alávaló hulladéklíra! Frady Endre a vérlázító tehetségtelenség minősített esete! Ha Szent Istvánt akarnám plagizálni, azt skandálnám vértolulva, hogy: Felnégyelni! Felnégyelni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A minden jel szerint megbomlott elméjű költő időtartamlírája még ebben a kaopszichotikus állapotában is mérföldkő a magyar irodalom rögös országútján annak ellenére, hogy nálunk inkább a kilométerkő dívik, de egy korszakos zseni ezt is megoldja, mint Nagy Sándor a gordiuszi csomót. Igazi katartikus téridő megzenésítés, mely képtelenségre csak az lehet képes, aki egyszerre szenved tér-, idő- és képzavarban, és eme fájdalmát a líra eszközével kakukkolja belénk. Eszköztelen mindenbírhatás!” /Rögvalóság Rezsőné Eccehomo Elalélia, a Rácsodálkozó Rekettye c. lírakertészeti versgyomlálda kapabíró főszerkesztőnője/

„Vágó úr, kérem, a versben elrejtett egy darab zenemű az alábbi kettő – Bizet: Carmen és Beethoven: Für Elise. Jelöljük meg a c-t! Ha jó lesz, akkor tovább szeretnék játszani! Ha nem, akkor is!” /Dr. Okos Ottokár, szellemi vetélkedő játékos/

„Hát, Ottokár, sajnos nem jó a válasz! Mi Liszt Ferenc Bach zongora átirataira gondoltunk, mint például a Változatok Johann Sebastian Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen című kantátája témájára. Sajnos most el kell búcsúznunk, úgyhogy legyen máskor milliomos!” /Vágó István, kvízmester és műsorvezető/

„Hajnali kettő óra nulla-nulla perc. Stirlitz tudta, hogy most kell előreállítania az óráját.” /Both Béla, a narrátor szinkronhangja/

„Az keljen fel hajnalban órát állítani, akinek két anyja van! Mire megjegyzem, hogy előreállítottam, már állíthatom is vissza, oszt’ megint előre! Ezt is a piszkos kommunisták találták ki! Heeej merazelmúttnyóccév! Stirlicc takaroggy! Stirlicc takaroggy!” /Egyszerű Egyed, betanított faék ki- bekalapáló/

„Mivel a portugálok elleni meccsünk szombaton késő este fejeződne be és még csak akkor kezdenénk el sörözni, így nem tudnék hajnali kettőkor felkelni órát állítani, ezért inkább lemondtam a válogatottságot. Nem akarok a reggeli misén álmosan pofára esni, mint a zsíros kenyér!” /Böde Dani, a Ferencváros centere/

„Amikor a születésnapomra kapott falióra először kezdett kakukkolni, a szemöldökömmel téptem ki belőle a kakukkot és egy politikust tettem a helyére. Azóta a faliórám óránként hazudik.” /Chuck Norris/

2013. július 2., kedd

Parasztidill

Töltsünk falun el egy hetet!
Parasztidill, romantika!
Háziasszony tyúkkal etet,
S visong kint egy bölömbika.

Meggyfa alatt elaludnék,
Ám a sok lehulló meggy ver,
S gágognak ludak és lúdnék!
Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?

Lónyerítés, birkabégés,
Hajnaltájban kakas ordít.
Trágyaillatú a lég és
Bögöly miatt bőgök zord „Ííííí!!!”-t.

„Hé, ti kendek! Azér’, mer’ ti
Megszoktátok a bűzt, a zajt,
Meg azt, hogy a vécé kerti,
Ettől engem ez még taszajt!”

Vár a város, futva megyek,
S izzad rajtam messze vitt hón.
Jól megszokott szeméthegyek
Mosolyognak. Legjobb itthon!

„Fújj, a falun a nagy büdös tehénből jön ki a tej, nem azokból a helyes dizájnos kartondobozokból, mint a madaras teszkóban! A falu tényleg cikiuncsi! Még egy csoffadt pláza sincs egyikbe se, ahol shoppingolhatnánk a többi csajjal!” /Gejl Gizi, műkörmös és plázacica/

„Hinnye, sehol sem esik olyan jól a früstök, mint a szőlőben heverészve és bölömbikát hallgatva! Puhány pestiek még az ágyukban fetrengenek, amikor én már jóízűen szalonnás hagyma illatúakat böffentek! Amíg ők a dugóban, meg a benzingőzben fuldokolnak, én pipázgatva ülök a tornácon és hegyeseket pökök! Hej, ez maga a mennyország!” /Lajtos Lajos, földműves és nótafa/

„Inkább a szmog legyen az orromban, mint ebéd közben az a rengeteg trágyaszagú légy! Brrrr!” /Jottányi Jenő, radiátorszerelő és panelproli/

„Nem a bölömbika visong, költő úr, hanem a böhöm bika, ha megharapja a tikmány, vagy megböködi a heknyekukk! Ha meg még a rozsomák is belekap a szügyébe, akkor aztán úgy nekikeseredik, hogy lebőgi a szélkakast is a tetőről az állatja!!!” /Rocsmándi bá’, mezőőr és kocsmahivatalnok/

A böhöm bika az, amelyik olyan, mint a birodalmi lépegető, csak időnként lepényeket potyogtat?” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Már megint ezek a hovátehetetlen keresztrímek! Már megint ez a gyönyörű ritmika! Az idillt ilyen naturalisztikusan, illetve a naturáliát ilyen idillien csak kevesen tudják oly könnyedén ábrázolni, hogy az olvasó szinte észre sem veszi, hogy bármi is ábrázolva lenne. Mintha csupa felszínes semmitmondást olvasna, miközben a gyanútlan mélyben ott dübörögnek a mondanivaló engesztelhetetlen tankhadosztályai. E verssel egy újabb lírabomba csapódott a világirodalom gyomrába.” /Dr. Metaforray Félixné Ködfátyol Kitty, magyartanár és irodalmi rendezvényszervező/

„Hát mi ez az újabb idehányt förtelem?! Ez a demagóg destruktivitás?! Ez a pocsék, pitiáner pömpögés?! Ez a semminél is sokkalta semmibb semmi?! Anyám el akarta olvasni, de fekete szigetelőszalaggal leragasztottam a szemüvegét, hogy ne is lásson. Azóta tompán puffangat a nappali falán, mert nem találja a kijárati ajtót. Költő, tetted ezt! A vers egy gondolatával tudok csak azonosulni: ’Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?’” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer voltam falun, de nem tetszett. Majdnem megvágtam magam kaszával, de kicsorbult rajtam az éle. Azóta nincs az a falu.” /Chuck Norris/

2013. március 26., kedd

Tavaszi óraállítás


Jaj, az óra fut előre
S alig alszunk! Milyen dőre
Tekintetű eszevesztett
Elme találta ki eztet ?!

Nem elég, hogy nagy hó belep
S gólyába fagy be a kelep,
Hajnal kettőkor lesz három!
Hazudnék, hogy alig várom.

Vekkerek, ha felráznának,
Crype diem! – Sírj a mának!
Lélek már kész, de a hús vét,
Fárasztó lesz ez a Húsvét.


„Jaj, költő úr, ne nyavalyogjon már, hanem sanyargassa meg azt a petyhüdt, lustálkodni vágyó testét és a restség bűnétől megszabadulva könnyű lélekkel kezdjen el levitálni! Lehetőleg kinn a szabadban, nehogy beverje a fejét a henye luxuslakásának a plafonjába! Éhezz, fázz, virrassz és mihamarabb túl leszel mindenen!” /Vízissza Szent Endre, dunakanyari remete/

„Melyik szól bele a találmányomba?! Különben is, ősszel majd visszakapja a most elvesztett egy órát! Addig fél lábon is kibírja, nem?! Ha mindkettő megvan neki, vágassa le az egyiket! Ki nem állhatom ezeket a kontinentális fanyalgókat!” /Prof. One O’Clock, az óraállítást feltaláló brit tudós/

„Tök mindegy, mennyi az idő, a gyerekeim hétvégén úgyis mindig hajnalban kukorékolnak!” /Kolonc Gyuláné Terhelt Matild, ötgyerekes anyuka/

„Jaj, de jó, hogy rövidebb lesz az éjszaka! Mielőbb mehetek haza csicsikálni!” /Bagoly Rezső, éjjeliőr és kasszafúró/

„Rossz téma! Rossz vers! Rossini: Sevillai borbély! Borbély?! Csak az arcszőrzetemet ne! Tíz pont! Jaj, félrebeszélek! Mindig ez van, ha anyám egy órával korábban kelt a megszokottnál. Pedig már többször óva intettem. Természetesen nulla pont!” /Puzsér Róbert, álmos kritikus/

„Köszönöm költő úr, hogy figyelmeztetett! Kínos lett volna, ha egy órát kések az általam celebrált vasárnapi miséről.” /Ferenc pápa/

„Ha a rövidebb éjszaka alatt nem lenne ideje leomlania a magos Déva várának, akkor talán megúsznám, és nem kellene átváltoznom malterrá és szelemenné.” /Kőműves Kelemenné/

„No, anyjuk ügynök, ez a terved nem jött be! Be kell épülnöd téglaként!” /Kőműves Kelemen, szabadkőműves és titkosszolgálati főmunkatárs/

„Ezek a magyarok már az időugrásnál és a fütyülős baracknál tartanak, mi pedig a Disneyland és a pankráció óta semmi újat nem adtunk a világnak. Azt hiszem, itt az ideje egy újabb agyelszívásnak. Frady Endrét nyugodtan otthon hagyhatják.” /az idegességében fütyülős Barack Obama/

„Az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat, a pillanat úgy illan, tovaszáll, mint gyors folyón suhanó hab, annyi csak… a pillanat.” /St. Irlitz Tutta/

2013. január 17., csütörtök

Haikuk


HAJ IQ
(kútfő haiku)

Kopasz haj IQ-t
Sugalló képzete mint
Bölcs tavalyi kút


HA IKU…
(magyaros haiku)

Ha Iku, Iku
az hajnalpírláskor is,
ős-kukur Iku


HINTALÓHALÁLHAIKU
(végszomorkodó haiku)

Hátra-előre…
Keményfajajreccs… Pőre
Lóváz nyűtt bőre…


STATIKU SHAIKU
(mély haiku)

Metróállomás:
Földméhben növekedő
Betonház. Mi más?