A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csapat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csapat. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 16., csütörtök

Futball

Úgy teljenek el a hetek,
Hogy én ne rugdossak lasztit?!
Futball nélkül nem élhetek,
Muszáj osztanom pár passzt itt!

Labdarúgás oly lételem,
Mint a jégcsapnak a fagyok,
S ha tán bejön néhány cselem,
Boldog lelki szegény vagyok!

Góllövés a tuti öröm,
Sok esetén nyer a csapat,
S meccs utáni hideg söröm
Gyomromba víg habot csapat!

Ha majd egyszer szívem leáll,
Hármas sípszóként hat e jel,
S lent bár megy még Barca-Real,
Lelkem égen felhőfejel…

(Futballhimnusz és haláltánc!)

„Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.” /Bill Shankly (1913-1981), a Liverpool FC legendás vezetőedzője/

„Ott essem el én a meccs mezején, ott folyjon az örömkönny ki szemembül, s ha bíró örömteli sípszava zendül, hadd nyelje el azt a drukkeri zörej, a kereplő hangja, petárdadörej, s holttestemen át ultra fradikák száguldjanak a kivívott diadalra, s ott hagyjanak engemet összetiporva!” /Petőfi II., középcsatár/

„Takaroggyanak innejt az átok fodbalisták, mer megin kirúgták a züvegajtót a főcint hatba a zözvegy Csomádi néninél, oszt muszáj vóttam kiszúrni a nyavalyás fodbal labdájukat!” /Vödör Vidorné Kalasnyikov Kalinka, tömbházmester/

„A már-már vallási áhítatba csomagolt futballfetisizmus – melynek argentin vadhajtása a közismert Maradona Egyház – vastagon átitatja a költő szakrálisan szenvedélyes sportlíráját. A fociocentrikus világkép, melyben minden a túlfújt bőrgömb körül kering, beszippantja és maga alá temeti a fanatikus hódolóit. A keresztlabdákat szimbolizáló keresztrímek gyermeki mámorába belefeledkező költő bódult metamorfózisa labdarúgásba aléló, labdarúgásra rácsodálkozó katarzisba hajszolja a boldog olvasótábor kis- és nagypályás csapatait. Fel, támadunk! Góóóól!!!” /Önfeledt Ödönné Ofszájd Otília, a Lassított Lesállás c. sportirodalmi vebszájt tímszport ügyi edvájzora/

„Költő gyermekem, ez a mű olyan szent futballimádatról szól, hogy akár én is írhattam volna, ám mivel én nem sörözhetek, így a harmadik versszak nálam így hangzana:
Gól a csúcs, a hegyi orom,
Sok esetén nyer a csapat,
S meccs utáni miseborom
Gyomromban szét ostyát csapat!”
/Ferenc pápa/

„Nem értek a focihoz. Sőt. Nem értek a focihoz értőkhöz. De nem kell hozzá Pintér Attilának lenni, hogy megállapítsuk, ez a vers a fociról szól. Pedig a címe is ezt ígéri. Ez már szerelem! Mármint a költő és a téma között. Reméljük, nem reménytelen.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Teljesen szakszerűtlen vers! Szó sincs benne tolódásról, kettő a kettő ellenből három a négy elleni átmenetből visszatámadásról a tolódás közben és előre a szélen súlypontáthelyezéssel, meg vissza! Sok még a tanulnivaló, de aki odateszi magát, mint én, az oké lesz! Köszönöm a családomnak, hogy támogat abban, hogy én oké lehetek és ilyen sokat adhatok a magyar labdarúgásnak!” /Pintér Attila, edzőfenomén/

„Mi ez a sportok királyát profáncsapó megszentségtelenítés?! Mi ez a maró gúnnyal gányolt gennyözön?! Az El Clásico-t a vitriolos szájára vevő antiklasszis gyógyegér szakrális visongásának hatására szegény anyám transzba műesett és részleges kontyszalag szakadást szenvedett! Frady Endre eme legújabb lelki szegénységi bizonyítványát látva heveny szellemi öncsonkíthatnékom támadt és elolvastam még egyszer! Többre nem emlékszem…” /Puzsér Róbert, betegszabadságon senyvedő kritikus/

„Sosem értettem, hogy ezek a földi halandók mit esznek egy olyan testgyakorláson, ahol huszonkét nyápic nyikhaj teljesen természetellenesen egy bőrgömböt rugdal, és amikor valamelyikükben mégis föltámad a sportember és egy egészségeset rúg valamelyik másikba, akkor lezavarják a pályáról. Az emberi faj egy zsákutca, és azon töprengek, hogy kegyelmezzek-e nekik, vagy inkább kihalasszam őket, mint a dinoszauruszokat?” /Chuck Norris/