A következő címkéjű bejegyzések mutatása: carpe diem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: carpe diem. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 22., csütörtök

Életmese

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy élet.
Megrázta száztíz volt
S rögtön semmivé lett.

Jaj, szörnyű véletlen,
Pedig majdnem jó lett.
Élet, ha életlen,
Rút, mint a híg sólet.

Úgyhogy a mának élj,
Csillogjon a víg szem!
Hulljon rád manna kéj,
S boldogan élj, mígnem…

(haláltánc!)


„Ha ez egy vicces életigenlés akart lenni (feltehetőleg az), akkor elég jól álcázza magát Tribute to E. A. Poe-nak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Látod, milyen életigenlően hömpölyög Edgárom alant a Pó?” /Egyszeregy Edgárné Alitália Attika, itáliai nászúton lévő építészhallgató/

„Ja, elég pöpec! Megvegyem neked?” /Egyszeregy Edgár, multi milliárdos gázgyáriparos és dohánykereskedő/

„Felcserélhető-e az életigenlés a puszta halálnemléssel? Az élnivágyás erősebb motiváció-e a halnifélésnél? A halál nem-e a halálneme? Az élet igene valódi igen-e, vagy csak kóros kényszer igen? Az Ige ne mondaná meg, hogy ez igen-e? Vagy inkább a tudomány a válasz? Válasz, vallasz? Sólet, vagy manna? Rút, vagy víg? Híg, vagy… vagy… vagy… Vagy? Vagyok? Mit is jelent vanni? Van-e a volt, vagy volt-e a van? Ha nincs a volt, akkor hogyan ráz? Kérdések… kérdések… kérdések… Én csak felteszem őket, de válaszolni már önnek kell, kedves olvasó. Az én válaszom mindenesetre a határozott talán. Vagy a túlhatározott esetleg. Asszem…” /Török Gábor, majdnem túlhatározott politikai elemző/

„A lehetetlenség valósággá avanzsált hangfennakasztó HŰHA! érzete pulzál ebben a ballisztikus ívű pszichedelikus nihillírában. A szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót giccses gyógymódját messze meghaladó önfeledt carpe diemitás marólúgként hatol be a szivacsos zombilétet megszakító nagy büdös semmi retardált pórusain. Az élni és élni hagyás ragyás eufemizmusa víg tort ül a halál fölött. Hol a fullánkod, te szerencsétlen?! Leninnel szólva: Megtanulni, megtanulni, megtanulni! Holnapra! Kikérdezem!” /Bozót Benőné Boros Butélia, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és maszek üvegfúvó/

„EU feminizmus?! Még mit nem?! Nehogy már brüsszeli nőszemélyek mondják meg a tutit! Egy keresztény értékrendű nő ne politizáljon, mert abból csak baj van, hanem szüljön szakmányban, neveljen gyereket, főzzön, mosson, takarítson, járjon templomba és a munkahelyén keressen kevesebbet, mint az ura, de eszébe ne jusson fecsegni, mert rá lesz uszítva egy vak komondor!” /Gőzagy Gibbon, a Keresztény Igazságosztó Szervezet (KISZ) elnöke és sintér/

„Hej, ezek a mai nyápic fiatalok már a himihumi száztíz voltot sem bírják! Bezzeg a mi időnkben még az volt a király, aki a vasúti hídról levizelte a magasfeszültségű kábelt! Hullott ugyan a férgese, de mi, akik túléltük, azóta a sötétben is világítunk! Mi voltunk a fény az éjszakában, mentünk is dolgozni a lámpagyárba! Uff!” /Wolfram Winnetou, nyugdíjas áramerőmérő és a Nagyfeszültségű Aggok Végelgyengüldéjének (NAV) bennlakója/

„Mi ez a hagymázas deviancia, ez a pocsolyautántöltő szemforgatás?! Frady Endre az első versszakával alattomosan gyomorszájon öklözte az irodalmat, a másodikkal állon térdelte, a harmadikkal pedig a földön vonaglástól ívbe feszült gerincoszlopán tapos! Anyám is összerezzent a világirodalom velőtrázó halálsikolyaitól, de azt hazudtam neki, hogy csak a rádió közvetíti a Zeneakadémia koloratúrszoprán záróvizsgáját. Ha tehetségtelenséggel párosuló szorgalommal hűteni lehetne, akkor Frady Endre már rég odafagyott volna a Naphoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer felkért táncolni a Halál, de ledugtam a torkán a kaszanyelét, a pengéjét meg kicsorbítottam a szemöldökömmel és körbetekertem a fején. Úgy ment haza, mint egy karót nyelt bádogember.” /Chuck Norris/

2014. szeptember 26., péntek

Holnap

- Holnap lesz a holnapután tegnapja,
S ami neki akkorra jár, megkapja.
Ez a predesztináció tétele,
Nézzük csak, hogy ez ellen te vétel-e
Azzal, hogy azt hiszed, befolyásolod
Király jobbvégzeted, vagy a gáz sorod?

Holnapot okvetlen tekintsd példának,
Carpe diemezik, azaz él mának,
S miként lámaanyó lesz a lámanő,
Holnap, mire beköszönt, már máma ő,
Ám kivár, mert fő erénye türelem.
- Tudom jól és éppen ezért rühellem!

Holnapnál bár nem kétséges a „mikor”,
S az, hogy eljön, biztos, mint a mami kor,
De idegen nekem, olyan lassúkás,
Mint fakírnak az, ki hordóhasú: más!
- Beszólsz nekem, fakírnak, te lótetű?!
Kinyírjalak, mint Luftballon Show-t e tű?!

- Holnapfffff…

* * * * * * *

„Későn szóltál, lótetű, mer’ már máma ő!” /Szögágy Szilárd, fakír és kefirügynök/

„Jaj, én csak egy Holnap c. verset akartam írni egy irodalmi honlap azonos nevű pályázatára! Fakír úr, ki ne szúrjon velem! Auuu!!! Pffff…” /Frady Endre, költőgigássssssssz…/

„Pfff-phhh… pfff-phhh… költőcske, gúnyolódsz a lélegeztető gépemen?! Pfff-phhh… pfff-phhh… ezért most feltörlöm veled az Erő sötét oldalát… pfff-phhh… meg még holnap is, ha addigra nem csillog úgy, mint a sisakom rostélya… pfff-phhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Nem várok holnapig, holnapig, hanem tölcsért csinálok a kezemből s vidáman kiáltom, hogy nem vagyok én apáca!” /Zalatnay Sarolta/

„A Villa Negra nem apácazárda, a Villa Negra nem fényes lokál, vagány legény, ha szépszerén bezörget itt, e csendes házban oltalmat talál.” /Páger Antal/

„Még hogy csendes ház?! Mitől lenne csendes, amikor maguk úgy kornyikálnak, mintha pénzt kapnának érte?! Holnapig hüccs ki innen az egész zenés-táncos bagázs! Az a csúnyán hörgő fekete bádogember meg azonnal menjen el a háziorvosához, nehogy megfertőzze itt nekem a tömböt!” /özv. Ölyv Ödönné, tömbházfelügyelő/

„Mi ez az idehányt förmedvény, ez a széttrancsírozott rettenet?! Az ökölbe szorult gyomromban kinyílik tőle a bicska és nyáladzó alienként sikoltozva menekül keresztül a hasfalamon! Ha anyám ilyen verset írna, úgy lepontoznám, hogy egyből kitagadna a családból és kereshetnék magamnak új vezetéknevet! Azt hiszem, a Károlyt választanám.” /Puzsér Róbert, kritikus és potenciális Károly Róbert a király)

„Még egy ilyen vers és a költőt a téridővel együtt belefejelem egy fekete lyukba!” /Chuck Norris/