A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boszorkány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boszorkány. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 26., hétfő

Boszorkány

A boszorkány jóllakottan böffentett. Dacolva a klasszikus meseírók önkényesen bugyuta sémáival mégiscsak megette Jancsit és Juliskát, majd desszertként a mézeskalács ház belső válaszfalait is, ez utóbbihoz ugyanis nem kellett statikai szakvéleményt kérnie. Hegyként puffadó hassal feküdt hanyatt a spájzként használt csalánlugas sarkában és elégedetten szuszogott.
Talán el is aludt volna, ha a szúrós spájzfalat áttörve meg nem jelenik a színen Jancsi és Juliska keresztanyjának, a csomádi lovasrendőrnőnek a sógora, a bosszúvágytól lihegő Muszkli Menyhért másfél danos feketeöves kick-boxer. De megjelent és rögtön kialakult a szemi kontakt. Farkasszemet néztek.
A boszorkány az álmosság és a vasorrán vakítóan megcsillanó napfény hatására egyszer csak elpislantotta magát. Muszkli Menyhértnek ez a pillanat elég volt a full kontakthoz és a vasorr messzire szállt.
- Оh, my beautiful metal nose! Help! – sikoltotta a boszorkány.
- Segítség, az oroszok már a spájzban vannak! – ordította Muszkli Menyhért és ijedtében megevett egy mézacskalács főfalat, mire ráomlott az egész ház.
- Hahaha! I am not Russian, I am American English! – röhögött a boszorkány és a tartalék vasorrát felvéve tovább heverészett. Rút arcát még rondábbá torzította a kárörvendő mosoly.

Kedves gyerekek, ha néhai Muszkli Menyhért az „О, мой красивый железный нос! Помощь!” kiáltást hallotta volna, akkor helyesen ismerte volna fel a nyelvet, igaz, hogy tragikus sorsán ez sem változtatott volna. Ha viszont tudott volna angolul, talán életben marad. Igaz, hogy pár évtized múlva akkor is elvitte volna egy baleset, egy súlyos betegség, esetleg egy félrekezelt könnyű betegség, vagy csak simán az aggkori végelgyengülés és előbb-utóbb az ő porhüvelye is megpihent volna a csomádi anyaföldben. Úgyhogy gyerekek, ti se pazaroljátok az időtöket fölösleges nyelvtanulásra, hanem töltsétek le az okostelótokra a legújabb szinkrontolmács szoftvert, most akciósan csak 999 dollárért és kaptok hozzá egy frissen szidolozott vasorrot is!
„Kinek orrán nincsen szidol, manapság már ritkán idol!”

2012. szeptember 12., szerda

Boszorkánytalanítás


Rozsdás vasorr, seprűnyél,
Békaháj és bibircsók,
Vers-mesémből eltűnjél!
Nincs, ki téged kibír! Csók!

Kacag Julis s Jancsika,
Kis lepke mint kellék száll,
S rímként néz egy kancsiga,
Ám ő csupán mellékszál.

Jaj, de jó, hogy tisztul a
Sztorim s hídra míg a nép
Lép, csobog a Visztula…
RECCS! Mi ez?! A csiga pép?!

















„Ez az! Végre hasznosan, végre munkában! Menni és taposni! Menetdal! Ütemre lépés! Három tenger! Szebb jövő!” /egy boldog cipőtalp/

„Védjük meg a bálnákat … ööö … izé, akarom mondani, a veszélyeztetett kancsigákat az elmeháborodott fűzfapoéták habzó szájú önkényétől! Mindenki azonnal láncolja oda magát egy bálnához … ööö … izé, egy veszélyeztetett kancsigához! Én meg addig bekapok a garnélarákos szendvicskét.” /Dr. Heinz Hypocrite a Greenpeace főszakácsa/

„Egyáltalán nem tisztelt költő úr! A leghatározottabban tiltakozom! Nem elég, hogy csak mellékszál vagyok ebben az amúgy is silány minőségű, mondhatni bugyuta versben, ráadásul a hídra lépő tömeg még péppé is tapos! Ne lepődjön meg, ha hamarosan ajánlott levelet kap a puhatestű-ügyi ombudsmantól!” /Helix Pomatia/

„Most Wisła nie ma ślimaki!” / Dr. Zbigniew Flaki, ekspert ślimaki/
„Visztula hídon nincsenek csigák!” / Dr. Pacal Zbigniew, csigaszakértő/

„Nagyon jó itt lakni ebben a cuki-muki édi-bédi mézeskali házcsiban! Kár, hogy valami piros ruhás csajszi állandóan dörömböl, hogy engedjük be, mert itt akarja meglátogatni a nagyanyját! Sebaj, majd lelövetjük a vadásszal!” /Jancsi és Juliska/

„Hát kilakoltatnátok egy szegény vasorrú nyugdíjast a saját házából?! Máris elrepülök a seprűmön Sta… Strab… Srasz… mindegy, abba az emberi jogi bírságoldába! Lesz nemulass, hááhááhááááá!!!” /a vasorrú bába/

„Hát nem is tudom… Ez a több méter távolságból nézve külalakra versnek látszó tárgy közelebb menve már csupán egy Koppány vezérként szétesni akaró szótaghalmaz, melyet csak valamiféle ragacsos csigapép tart ideig-óráig egyben. Szívesen elszavaltatnám a szerzővel az ellenségeimnek! Jó anyám, miért nem tudtál engem egy másik évszázadba beleszülni?!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Van egy álmom! A jövőben semmilyen bőrszínű költő nem ír majd ilyen óborzalmakat!” /Martin Luther King/

„Frady elítélt! Futás ííín-dul! Egy-két egy-két egy-két!” / Csávás őrmester, csillag börtön/

„Már megint mozog a föld…” / Galilei G. Lajos idült alkoholista/