A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bokor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bokor. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 18., szerda

Kedves vers

Kedves réten kedves bokrok,
Kedves nyuszik, kedves fecskék.
Kedves a csend, nem bőg sokk-rock,
Kedves ég sem villám-reccs-kék.

Kedves medvék lakomáznak,
Kedvesen örülnek méznek.
Kedvességük nem hat máznak,
Kedves, ahogy énrám néznek.

Kedves macifenék alól
„Kedvesem” szól by ByeAlex,
Kedves kisrádióm dalol,
Míg szétnyomva meg nem hal. Ex.

„Az én kedvesem egy olyan… xrrr… khrr… ő az én kedvesem… ssssz… ghrrr… xcccssss… pfff…” /ex-Szokol, néhai kisrádió/

„Kedves ez az édi-bédi, tündi-bündi, utyuli-putyuli, cuki-muki versike! Csak az a csúnya-múnya, fránya-mánya, ugyuta-bugyuta, undi-bundi, lompos-loncsos és bozontos piszén-pisze kölyökmackó ne trancsírozta volna szét azt az ütyüli-pütyüli, csili-vili, atyala-patyala Szokol rádiót!” /Bülbül Etelka, műkörmös és Avon tanácsadónő/

„Brühühü! Jaj-jaj, szegény néhai kisrádióm, kedves ex-Szokolom! Brühühü!” /Frady Endre, költőgigász/

„Jaj, ráültem a rádiódra?! Bocs!” /egyik kedves mackó/

„Elééég!!! Mi ez a síkdebil ultrakreténségbe fojtott álóvodás gügyögés?! Mi ez a mézesmázos medvenyál?! Mi ez a nyafka-böfke álprobléma feszegetés?! Ha anyám annak idején olyan bölcsödébe járatott volna, ahol ilyesmiket szavalnak, ma már túl lennék pár agyműtéten és a taknyomat húzogatva merednék magam elé a János kórház vigyorgójában! Vendettare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hát, költő úr, önhöz hasonlóan én sem vagyok a szavak embere, így csak röviden mondom el, hogy a ’by ByeAlex’ sziporkázó szójáték sőt szóvicc a kezdeti két-háromszáz elolvasásra még bugyutának, sőt ultraprimitívnek látszó verset ráemeli, rárezonáltatja az anglomán popkultúra mainstream vonulatának alsó rakodókövére, hiszen a ’by ByeAlex’, azaz a ’ByeAlex által’ kifejezés hangilag megjelenítve inkább a ’by-bye Alex’, azaz ’viszlát Alex’ jelentéstartalmat kezdi magára ölteni, miáltal megtudjuk, hogy ByeAlex épp távolodik ettől a fősodortól és kitisztulva mintegy végletekig leegyszerűsödik. No, hát ebben a szellemben olvassa csak fel még egyszer, költő úr! Hadd halljam csak!” /Kedves Lektor/

„Tökre cikiuncsi ez a vers! Ilyet bébikönnyű írni! Lehet, hogy költök egyet a huginak Karira!” /Safranek Zita, 4/c osztályos tanuló/

„Jaj, de jó! Költsél, lécci-lécci! Anya, majd olvasd fel nekem, mert én még nem ismerem a betűket!” /Safranek Lilla, nagycsoportos óvodás/

„Nem látod, kislányom, hogy hatfelé szakadok és közben térdig lóg a belem?! Kérd meg a jó apádat, majd ő felolvassa! Kedvesem, elszakadnál végre a nyavalyás számítógépedtől?! MOST!!!” /Safranekné Stressz Olga, zenepedagógus/

„Szóltál, szívem? Nem figyeltem!” /Safranek Kálmán, bértollnok és csembalószerelő/

„Safranek Kálmánt cserépedények okozta súlyos fejsérülésekkel szállították be kórházunkba, az éppen ügyeletes Szent Agapé Rendi Klinika sebészetére. Kedves feleségét, Olgát pedig egyidejűleg teljes idegösszeroppanással kezeljük. Mindketten folyton valami verset emlegetnek…” /Angelika kedvesnővér/